Új Barázda, 1924. szeptember (6. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-23 / 198. szám

11)^4. szeptember 33. Iteud A politika hírei Bethlen miniszterelnök utazása Miniszterek tanácskozása a köz­munkák ügyéről Bethlen István gróf miniszterelnök néhány napi tartózkodás után ma­radványból Budapestre érkezett és a miniszterelnök­ségi palotában fogadta Kánya Kálmánt, a külügyminisztérium vezetőjét, valamint a francia követség vezetőjét. A miniszter­­elnök ma délután ismét elutazott a fő­városból és csak a hét végén tér vissza. Vass József népjóléti miniszter ma Ko­rányi Frigyes báró pénzügyminiszterrel és Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszterrel tanácskozott pénzügyi kérdésekről és kü­­­lönösképen a közmunkák ügyéről. Scitovszky Béla beszámoló körútja Scitovszky Béla házelnök, a balassa­gyarmati választókerület nemzetgyűlési kép­viselője, jelenleg beszámoló körúton van. Az elnök felkeresi a kerület egyes községeit és részletesen ismerteti választói elölt a politikai helyzetet, különösen kidomborítva a külföldi kölcsön jelentőségét az ország talpraállítása körül. Az elnököt mindenütt nagy szeretettel fogadják és határozati javaslatokban biztosítják odaadó ragasz­kodásukról. A külügyminiszter Budapesten Daruváry Géza külügyminiszter ma dél­után Génfből visszaérkezett Budapestre és átvette hivatalának vezetését. ÉTfordult. “““““““1 480. (Kr. sz. e.) A salamisi Szeptember tengeri csata. A görög The­­mistocles 380 hajójával leveri az 1200 hajóból álló perzsa­­ hajóhadat s ezzel megmentette Görögországot és Európát a keleti zsarnok­ságtól. 1914. Az orosz csapatok Przemysl felé közelednek. A franciaországi harctéren Kluck serege az Oise folyó jobbpartján harcban áll az ellenséggel. A Verdunt tá­madó németek visszaverik a verduni és touli várőrség ellentámadásait. Francia- Lotharingiában és az elszászi határon fran­cia előcsapatokat több helyen visszaver­nek a németek. A szerb fronton a Kru­­panjétól nyugatra levő összes magaslatokat, amelyek birtokáért napokon át elkeseredett harc folyt, elfoglalták. A német vezérkar közli, hogy szeptem­ber 22-én az U. 9. német búvárhajó az Északi-tengeren torpedólövéssel elsülyesz­­tette az Aboukir, Hogue és Cressl angol páncélos cirkálókat. ns—■»a-Bnirewrr -•msaas^rrsirirr^'santsumifa­mel és gyanúmmal együtt. Azt hiszik, megdicsért? — Te nagyon is jó vagy — mon­dotta — hogy annyi vesződséget szer­zel magadnak. Nem fizetik meg fára­dozásodat , még utóbb behozod hoz­zánk ezt a csúnya betegséget. Ezt nyertem! De Chantépoulet Me­­lanie esete fölöttébb érdekelt. Másnap korán reggel lóra ülök s me­gyek a malomba. Kristóf figyelte az utat s amint messziről észrevett, ló­­bálta a kalapját. Úgy véltem, ez az öröm jele s odaérvén, kiáltok: — Nos, föléledt? — Szó sincs róla, igazán meghalt. — Adj zabot a lovamnak. Megnézem. A két szomszédasszony megszökött vagy a betegségtől félt, vagy a mol­nártól s én a leányt pontosan Ugyan­abban a helyzetben találom, amelyben hagytam az éjjel, mozdulatlanul, kinyúl­va, talán valóban meghalva. De hát ezt nem lehet tovább hagyni. A legerősebb módszereket használom s eret vágok a karján. Borzongás fut végig rajta, meg­mozdul­t­él! Igazam volt. Kristóf mögöttem állt, szót sem szólt. Ránézek merőn. Sok mindenféle arcki­fejezést láttam már betegek közül, de ezt nem felejtem el soha. Valósággal iszonyat vett erőt rajta. Melanie fölépült. Férjhez ment, van egy csomó gyereke. I * — És a testvére? — kérdeztük. — Kristóf? Várjanak csak. Ez a leg­szebb az egész történetben. Egy vagy két évvel a feltámadás után, baleset ál­dozata lett. Saját malmának kereke ti­zta össze. A koporsóba, melyet a padlásra száműztek, az ő holtteste került. Fordítója Kertész Kálmán Argentína húsipara Ahol nincs értéke a marhaállománynak Marhaállomány és a fagyasztott hús­kivitel világforgalmában Argentína viszi a vezető szerepet. Argentína fő jöve­delmi forrása az állattenyésztés. Gaz­dag, buja földje, bőséges legelői nagy mértékben kedveznek az állattenyésztés­nek. Dél-Amerikában főként a tengerparti szegélyek vannak Vasútvonal hálózattal, kiépítve. Kivételt csupán Argentína ké­pez, melynek középső részét a Trans­­atlantique Express Line száguldó vona­tai szelik át Buenos-Ayrestől, az At­­lanti-óceán partjától Valparison, a Csendes-óceán partjáig. Mezőgazdaságilag mivelt területek csupán a vasútvonal övezetében vannak a tengerparti részeken és közép Argen­tínában. A megközelíthetetlen belső te­rületek azonban teljesen el vannak ma­radva a kultúrától, mindenütt megmive­­letlen földek hevernek, a gazdag legelők végtelenségein pedig millió és millió vad marha és juhcsordák legelésznek. Ezeket a legelőket, ahol örökös a nyár, pampáknak hívják­ Argentinában. Maguk a pampák bennszülött argentí­naiak kezében vannak. Argentínában föl­det az állam csakis spanyol telepesek­nek ad megművelésre, az így megmi­­velésre kapott földek birtokosai a pat­ronok, évről-évre törlesztik a föld vé­telárának tartozását, míg az saját tu­lajdonukba nem kerül. A patronok, vagyis a bennszülött spanyol földesurak földjeiket a bevándorlóknak kiadják megnövelésre s dolguk nem áll másból, minthogy a bevándorló földmivesek ve­rejtéket munkájának gyümölcsét learas­sák, a pesók millióit pedig zsebre vág­ják. Nem lehet tehát csodálni, ha "a spanyol patronok lassan-lassan, anélkül, hogy valamit is fáradoznának, peso milliárdosok lesznek. A pampáknak meg­­mivelt részei a campok. A meg nem mívelt területeken, amint már említet­­tem, marha- és juhcsordák megszámlál­hatatlan tömegei láthatók. A campokon a földmives munkások étkezése húsból­ és hagymából áll, még a kenyeret sem ismerik. Különös a képe a campnak, a dolgozó földmívesek százezrei láthatók, kik a szabad ég alatt laknak, étkezé­sük idején pedig hatalmas tüzet raknak, ahol egyszerre egész vagy fél ökröket sütnek meg. A belső területen az élő állatnak semmi értéke sincs, vadon legelnek ott a csordák, senki sem tudja a számu­kat, hiszen el sem lehetne szállítani, mert vannak területek, amelyek több ezer kilométernyire esnek a vasútvonal hálózattól. A marha- és juhállománynak, csak azon a területen van csekély értéke, amely a vonalhálózathoz közel fek­szik, itt egy ökör nem keríti többe 5 pesonál (1 arg. peso , 30.000 kor.), egy birka ára pedig 2 peso körül mo­zog. A vasúti szállítás kétszer annyiba kerül a kikötővárosba, mint sz­őlőál­lat ára a campon. Lábon történik te­hát az állat csordának a kikötőkbe való terelése. Lovashajcsárok lasszó­val terelik előre a 2000—3000 állatból álló marha- vagy juhcsordát. Buenos­ Aires és Montevideo kikötők felé tör­ténik az állatállomány irányítása. Itt vannak a legnagyobb húsfagyasz­­tók és húskivonat konzervgyárak, ahol a marha- és juhállomány millióit dol­gozzák fel és exportálják Európába. Külön marhaszállító kikötője van Montevideonak és Buenos­ A­iresnek, a­hová szénnel rakodva futnak, de az angol, német és belga marhaszállító hajók és élőmarhaállománnyal terelve indulnak vissza Liverpool, Antwerpen és Hamburg kikötőibe, Argentínában ugyanis szén nincs s így­­ feleslege­, marhaállomány ellenében szénhez jut az argentínai kormány s viszont az­ ele­­mes angol, belga és német vállalato­k olcsó argentínai marhához jutnak­, mert a tengeri szállítás költségei sem ke­rülnek sokba a vállalatoknak, mert sa­ját hajóikkal bonyolítják le a forgal­mat. Számtalan spanyol marhanagykeres­­kedő exportál élőmarhát Európába, mert a tengeri út alatt való elhullás elle­nére is jövedelmező a szállítás, tekin­tettel arra, hogy igen alacsony árakon lehet összevásárolni Argentína kikötői­ben az élőmarhát. Naponta Buenos-Ayresből 10—12 élő­marhával terhelt marhaszálítóhajó in­dul Európa felé. Fagyasztók (spanyolul frigorificok) azok az üzemek,, amelyek a húst fa­­gyasztás által konzerválják az európai kivitel céljaira. Buenos-Ayresnak leg­nagyobb fagyasztó üzem­e a Wilson A. N­­. féle frigorifico és a Haenders & Co. fagyasztóüzem. A Wilson A. H. frigorifico több, mint 50.000 embert fog­.Vtkoz­tat és naponta nem kevesebb, mint: 100—120.000 da­rab levágott marhát dolgoztat fel fa­gyasztott hús, konzerv és húskivonat anyagban. A nagyfagyasztók üzemei­ben éjjel-nappal szakadatlan munka fo­lyik, mindegyiküknek külön vágóhídja van, ahova az élőmarhákat behajtják s ott percenként 100-110 marhát vág­nak le elektromos áramú gépekkel. Elismerten a fagyasztó üzemekben történik a legemberölőbb és legnehe­zebb munka. A munkásokat 10 órát egy­folytában dolgoztatják. Állandó itt a munkásfelvétel a megrokkant, beteggé csigázott és szerencsétlenül járt munká­sok helyett. A Wilson A. H. fagyasztó üzemében naponta átlag 15—18 súlyos és 30-40 könnyebb szerencsétlenség történik. A Wilson-fél­e világhírű húsfagyasztó üzemben a levágott marhákat gépekkel a bőrnyúzó üzemekbe szállítják, itt pil­lanatok alatt gépek segítségével lenyúz­zák a levágott marha bőrét. A nyers­bőrüket a mosótelepekre szállítják, ahon­nét a préselő gépek munkálatainak ve­tik alá és sózott, fertőtlenítő anyaggal való befecskendezés után a szárító kam­rákban helyezik el. A teljesen száraz, préselt nyersbőranyagot házsórakomá­­nyok szállítják Európába. A fagyasztóban a lenyúzott, bőrétől megfosztott marhákat gépek négyfelé darabolják és a feldarabolt részeket a mosó, illetve a sózó termekben veszik alapos megmunkálás alá­ Végső atac­­ja a munkálatoknak a kőkeményre­ való teljes fagyasztás. A fagyasztott húst légmentesen el-, zárt vagonokban szállítják a kikötők­­be, ahol a legmodernebb jéggel hű­tött angol fagyasztott hússzállító ha­jókba helyezik el 6—8 hétig tartó Európába való szállítás tartamára. Montevideoban főként húskonzerv- és húskivonatüzemgyárak vannak. A húskonzervgyárak a legértékesebb anyagokat dolgozzák fel konzervnek. A húskivonat feldolgozóüzemek ellenben a legjobb húsrészeknek csupán erejét von­ják ki és szállítják a Skandináv álla­mokba, Svájcba és Németországba. A szántott nyersbőrök exportálása Ka­nada felé irányul, továbbá az Unióba, ahonnét nyersbőrannyagért cserébe kész bőrárut kap Argentína. Minden újságárustól követelte az „ÚJ BARÁZDA“-t. 3 M 9 HUKS 3KI Az ötvenéves Jász-Múzeum ünnepe Jászberény társadalmának ünnepi díszközgyűlése Czakó államtitkár beszéde — Az ÚJ BAR.’­ZDA tudósítóidtól — Jászberényből jelentik . A Jász-Múzeum ötvenéves fennállásának jubileumát vasár­nap délelőtt 10 órakor ünnepelte díszköz­gyűlés keretében Jászberény társadalma. Az ünnepségen a kultuszkormány is kép­viseltette magát Czakó Elemér d­r. és Bá­rány Gerő dr. helyettes államtitkárokkal, akik szombaton este érkeztek meg Jász­berénybe. Az ünnepi díszközgyűlést a városháza nagytermében Mosó Dezső helyettes pol­­gármester nyitotta meg, méltatta a nap je­lentőségét, üdvözölte a kultuszkormány képviselőit, majd átadta a szót Simonyi Gyulának, aki a Múzeum fennállásának történetét ismertette. Ezután Czakó Elemér dr. helyettes ál­lamtitkár tolmácsolta a kultuszminiszter üdvözletét és érdekes s tartalmas beszéd­ben ismertette a múzeumok fejlődésének történetét. Rámutatott arra, hogy a közép­korban a tulajdonképeni múzeumok a székesegyházak sekrestyéi, a várurak és fejedelmek kincseskamrái voltak, melyek­nek célja nem volt más, mint a hírnév öregbítése. Beszédét azzal a kívánsággal fejezte be, hogy a Jász­ mmúzeum is oly tanítómestere lesz a közönségnek, melynek tanítása végig kiséri az élet hétköznapi és vasár­napi utjain egyaránt s melytől megtanulhat­juk azt, hogy becsüljük meg a mul­­tunk, legyünk büszkék arra, amik voltunk és igyekezzünk különbek lenni annál, amik vagyunk. Az államtitkárnak nagy tetszéssel foga­dott beszéde után Erdős András apátplé­­bános indítványára a város táviratilag üd­vözölte Klebelsberg Kunó gróf kultuszmi­nisztert, aki annyi jóakaratot tanúsított a Múzeum iránt. Ugyancsak ü­dvözölte Ke­le József dr.-t, aki rövid beszédben mondott köszönetet és egyben közölte, hogy a jász történelem kincstárának felállítására 2 és félmilliós alapítványt tesz. Ezután a vendégek a Múzeum őrének vezetésével megtekintették a városháza épületében elhelyezett múzeumot. Ifjabb tanúkat idéznek be a csongrádi bűnügyben A tárgyalás ötödik napja. A csongrádi bombamerénylet ügyének mai tárgyalásán folytatták a tanúkihallga­tásokat. özvegy Sági Rókusné, a vádlott édes­anyja volt az első tanú. Elmondta, hogy Sági János 10 órakor, Rókus pedig 1 órával később ment haza a merénylet északáján. Semmi gyanúsat sem látott rajtuk. Hallotta, hogy Forgóné mondta az ő fiának, hogy verje agyon a zsidókat. Szabó István tab­u hallotta, amikor Sági János a merénylet előtt másfél órával hazament. Basa Mi­­hályné kihallgatása után özvegy Katona Mihályné elmondja,hogy Busánétól hallotta, hogy a vádlottakat megverték. Busay Andor dr. csongrádi főorvos előtt panasz­kodott Sági, hogy nagyon megverték. Ő kötöztette Piroska János kezén a szögkar­colástól eredő sebet. Az elnök megkérdi tőse, veszthetett-e a vádlóit akkor annyi vért, hogy a többször említett lavórban lévő víz piros lett volna tőle ? A tanú ki­jelenti, hogy a seb akkor már össze volt forrva. Hódi Julianna látta a vádlottakat a vasúton, amikor Szegedre vitték s látta, hogy Bölönyi nyakán ütés volt, ingének gallérja pedig véres." Palásti János cson­grádi mészáros látta a fogházban a véres vízzel telt lavórt és a bikacsököt. A lavór­ban vérdarabok voltak. Hűbéri Gyula városi adótiszt, aki ott volt a kávéházban, nem vett észre semmi gyanúsat. Piroska György nem volt a kávéházban. Még több tanút hallgattak ki, majd a bíróság úgy döntött, hogy egyes kérdések tisztázása végett újabb tanúkat fog be­idézni. A tárgyalást holnap folytatják, amikor még néhány tanút hallgatnak ki, ugyan­csak holnap hallgatják meg a fegyverszakér­tők és az orvosszakértők véleményét is.

Next