Új Barázda, 1925. október (7. évfolyam, 220-246. szám)
1925-10-01 / 220. szám
IW* 4,1 fftft ) / M 1 . m-1. y 1935 október 1 órtékra 1000 korona Budapest, VEK. évi. 220. sz« * ........................................................mmm. ■■■ ■■■■»■— ULŐFIZttTENI AUA.lt. egész évre 220 000 kor., SZKUKKSZTOSftttt1, VerOlet, Oute a 10. SxAvn fél évre 110 000 kor., negyed évre 58.000 kor., eg* MíMrieifliiiill Ilét fő kivételével milldeiuinill Telefon sarmok: 42-40, 108-04, éjjel 140-71 hónapra 20.000 kor. ICgy.S példány ára 1000 kor., SlegjeJUMUK Hello Jíívdeievei minaeuil&]p Hlin6lllVATAI • Vf leerniet 6 „tea 10 stéin vasérnapokon 1500 kord.n. Hirdetéseket :•11111. RUDOHIVAT41, VI. kerület, Unica 10. stein meter diisiahes eierlai* vési fel a kiadóhivatal. Telefon siemok i 42 — 40, 108*04, éjjel 140 — 71 SBEBttnam ■ -■ rá- .......(SIHmii......... 1,rilli ....................i". n i........ mHHinii in 'Hibi ii i»iiaiili—au1" ing nffíTffl m Vörös öklök döngetik a rendőrség börtönének ajtaját, amely mögött az elfogott Rákosi Mátyás bolseviki agitátor várja jól megérdemelt sorsát. A moszkvai bolsevikek szervezete, a Rote Hilfe, a cseh kommunisták, a német kommunisták rázzák a magyar kormány felé a vörös öklöket és követelik az elfogott agitátorok kibocsátását, mert így jog, törvény és igazság, amúgy jog törvény és igazság, majd elbánnak ők velünk ! Nem tudjuk, az szomorúbb és vérlázítóbb-e, hogy a nemzetközi szemtelenségnek eddig a fokáig jutottunk el, avagy az, hogy a vörös fenyegető öklök mozgását kisérő zeneszó mintha tejtestvére volna annak a melódiának, amit a magyarországi marxisták lapja éppen mai vezércikkében is énekel, mikor azt írja, hogy nálunk gyilkosok és gyilkosvédők nagy, előkelő pozíciókat töltenek be és az erkölcs, a tisztesség bajnokai gyanánt ítélkeznek a becsületes munkában görnyedő milliók fölött, hogy nálunk tébolydába és börtönökbe küldik az embereket és lassú elmúlásra vagyunk ítélve, mert fegyháztörvényeket hozunk. Szakasztott ilyen piszkolódó muzsika kiséri a vörös öklök mozgását. Az ember ezek után meg lehet győződve, hogy Budapestről rángatják a drótot, amelynek egyik vége a berlini, másik vége a moszkvai paprikajancsi arénákban mozgatja az öklöket. Mert a kéz is, a hang is Kun Béla Ézsaué. És óriási méretekben mered elénk egy lelki kapocs, amely minden tagadás, minden szépítés és hazudozás ellenére is szoros egységbe fűz marxistát, kommunistát, bolsevikot. A mai világrend minden szegénylegényét, aki adandó alkalomkor szívesen nyúl a rendteremtő rohamkéshez. Ahhoz a finom fegyverhez, amelynek szakavatott forgatásából emlékezetünk szerint nem kevesebb, mint ötven gyilkosság származott melyekben tettestársként, vagy felbujtóként végzett szereplésért kell felelnie Rákosi Mátyásnak. Különös, hogy ugyanaz a vörös ököl, amely a Somogyi Bacsógyilkosság tetteseinek kézrekerítését sürgeti és ezért a parlamenti botrányok halmazát idézte elő a múltban és ígéri a jövőre, most az ötven gyilkosságban bűnrészességgel terhelt Rákosi Mátyás börtönének ajtaját szeretné nyitva látni. Ugyan hol van itt a jóhiszeműség, hogy az egyenlőségről me is beszéljünk. És kinek az érdeke olyan rémhírek és hazugságok terjesztése, hogy Rákosiékat a börtönben kínozzák, nyúzzák, úgy, hogy a volt népbiztosnak már a dereka is eltörött ? Vagy azt hiszik, hogy ilyen rémhírekkel szolgálják a sokszor hangoztatott konszolidációt és a munkástömegek érdekét? Igaz ugyan, hogy akinek így szabad írni, az legalább a sajtószabadság hiánya miatt aligha panaszkodhatik, de annál inkább van oka panaszra annak a polgári elemnek, amely a börtönajtót döngető vörös öklök zuhogását kénytelen hallani. Pedig ez a panasz nem maradhat sokáig a türelemnek panasza, valamint az országnak a külföld előtt való lepocskondiázása sem maradhat sokáig büntetlen. A nemzetnek végre is nemcsak joga, de kötelessége is kiközösíteni az embernyájból a fertőző kórt terjesztő egyedeket és könnyen elérkezhetik az idő, amikor valóban súlyt jelentő komoly tömegek fogják követelni, hogy nyissák ki a börtönajtót, amelyen a vörös ököl dörömböl. Nyissák ki és csukják be az ököl tulajdonosa mögött. A nemzet ugyanis élni és dolgozni akar, nem pedig rohamkéses vörös öklökkel dulakodni. Hogyan akarják vörös járomba fogni a földmívest? Szocialista agrárprogrammok - Hogyan készül fából - vaskarika! - Mikor a programra őszinte és amikor kertel Mikor Marx kimondotta, hogy a szociáldemokrácia nem ismerhet magántulajdont, kimondotta azt is, hogy a földmivelő sohasem lehet szociáldemokrata. Mert olyan földmivelő még nem született és nem is fog születni soha, aki lemond arról a vágyról, hogy a saját földjét mivelje és azt hagyja tulajdonul, örökségképen gyermekeinek. A közös tulajdon gondolata fütheti az ipari munkás lelkét, aki önállóságot, saját kis műhelyt ma a gyárak világában nem remél, de a föld minden akkora darabja, amelyen egy család megél, önálló, független üzem lehet És minél inkább fejlődik a mezőgazdaság, annál kisebb darab föld tud egy családnak önállóságot biztosítani. Ha tehát az önállóságra jutó borbély, kovács, csizmadia és más ipari munkás is visszariad a közös tulajdon, helyesen a kommunizmus gondolatától, mennyivel inkább kell ettől irtóznia a földmivelőnek, aki egy kis szerencsével, szorgalommal és takarékossággal szegény nincstelen legénykéből férfikorának delén már önálló lehet! Ezért nem is számított a szociáldemokrácia soha komolyan a falu népére. Jól tudta, hogy mindaddig, míg Marx tanításai az ő tízparancsolatuk, számukra a kenyértermő mezőkön sem virág, sem üzlet nem fakad. Mikor azonban kiderült, hogy földmivelő tömegek támogatása nélkül nem lehet országot kormányozni és a szociáldemokrácia az örök kisebbség szerepére van kárhoztatva, kigondoló bizottságokat küldtek ki, amelyeknek az volt a feladatuk, próbáljanak olyan programmot szerkeszteni, amelynek segítségével a faluból is lehet páttedót szedni. A kigondoló bizottságok azután feladatukhoz hiven elkezdték törni a fejüket a fából való vaskarikának megkovácsolásán és keserves vajúdások után egyik agrárprogrammot a másik után szülték. Dehát az élet rájuk cáfolt és egyik ilyen programmot a másik után voltak kénytelenek sutbadobni, mert a végén mégis csak kiderült, hogy vagy marxista valaki, vagy földmíves, de egyszerre mind a kettő nem lehet. Ez az oka annak, hogy még ma is egyre-másra születnek a szocialista agrárprogrammok. A vénséges szociáldemokrácia késői, csenevész, életképtelen bimbócskái. Mert hiszen a bibliai Sárát főzné le a szociáldemokrácia, ha annyi hosszú meddő esztendő után életképes volna az újszülött. Most két ilyen késői bimbó kipattanásáról szól a krónika. Az egyik az osztrák szocialisták szülötte, a másikat a német szocialisták heidelbergi kongreszszusa nevezi gyermekének. Az osztrák csalafintán kertel, a német elég őszinte. Azt, amit Bécsben elhallgattak, Heidelbergben világosan megmondják. Az osztrák programm valami újat akar mondani és gabonamonopóliumot kíván, úgy, hogy minden bevitelt és kivitelt az állam intézzen a termelők és fogyasztók kiküldötteinek részvételével. Egyébként hitelt kíván a mezőgazdaságnak, de a nagyobb birtokokat rablott vagyonnak minősíti és felosztásukat sürgeti, a kisgazdát azonban meg akarja nyugtatni, azt mondván, hogy nem küzd a „parasztok" munkatulajdona ellen. Ha nekik tetszik a paraszt szó, ám használják. Ennél fontosabb a munkatulajdon dolga. Vájjon azt jelentené ez, hogy elismerik a kisgazdának a földre vonatkozó tulajdonjogát? Eszük ágában sincs! Óvatosan és finoman kertelve csak munkatulajdonról beszélnek. Vagyis nagy kegyesen hajlandók megengedni, hogy a kisgazda megtarthatja magának munkájának a gyümölcsét, rendelkezhetik termésével, de csak addig a határig, amíg ez nem több, mint amenynyire a megélhetéshez szüksége van. Mert ha több, akkor ez már rablott vagyon és azt a köz javára el kell kobozni. Hasonlóképen nem ismeri el a földhöz való tulajdonjogot. A föld nem a gazdáé, a gazda Mózes törvénye szerint azon csak idegen és sáfár, mert a föld mindenkié, azt a gazda nem testálhatja gyerekére, lévén ő maga csupán az állam zsellére. Ezt a programmot akkor árulja el, amikor hosszasan magyarázza, milyen előnyök származnának a gazdára a szocialista társadalmi rendből. Abból a szociális termelésből, amelyből a most letartóztatott Rákosi Mátyás szerint a jólét fakad. Amit a bécsiek kertelve mondottak meg, azt egészen nyíltan megmondják Heidelbergben, ahol egyébként tudtunkkal a magyarországi szociáldemokraták képviselői is jelen voltak és helyeseltek. A heidelbergi programm vonatkozó része így szól: »Németország szociáldemokrata pártja követeli, hogy a földben rejlő értékek és természetes erőforrások, amelyek az energiafejlesztést szolgálják, kivonatidók a kapitalista kizsákmányolás alól és a közösség szolgálatába állítandók*". Egészen érthetjük most már a célt. Nem más az, mint hogy előbb a kis halak segítségével el kell pusztítani a nagyokat, azután lecsapolni az egész tavat, hogy a kicsinyek szárazra kerülve, elpusztuljanak. Előbb el kell venni a földet a nagyoktól és ha azok már letörtek, el kell venni a kicsinyektől is, de — egyelőre — mézes madzagként lobogtatni kell előttük a sértetlenül megmaradó munkatulajdont. Ezek után bizonyos, hogy az új késői bimbók is sutba kerülnek és ezúttal sem sikerül az elvtársaknak lefőzni a köreaz I bibliai Sárát.