Új Barázda, 1926. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-01 / 1. szám
4 A szólásszabadság Megzenésített némajáték a karácsonyi szocialista kongreszszusról — Szövege Gyenge Sándor nótájának dallamára Karáczonyi kongresszuson az lettén A szólásnak szabadságát megölték. Elvtárstenyér tapadt annak szájára, Kinek nyelve igazságra tájára. ?—■—m-r------1 SzOlftSSZABADSÁGOT ér mnÜNK!! Ci hámas kűrös és viscernléke fából a magyar nemzet számára? És ami még szomorúbbá kell, hogy tegyen bennünket, az a jelenség, hogy akad politikai párt, mely még ezt a rettenetes csapást is arra akarja kihasználni, hogy a neki kellemetlen kormányzatot tegye felelőssé a Kőrösök kiáradásáért, azt írván hivatalos lapjában, a »Népszavá«-ban: »Nincs az országban se hatóság, se hivatalos személy, aki a ’ felelősségről akarna beszélni és utalna arra, hogy történt-e mulasztás és ha igen, hol?« Megállapítja azt is, hogy megtalálták már a veszedelem okát: a trianoni békeszerződésben. Az elvtársak ezt nem hiszik el, szerintük nem a trianoni szerződés az oka, »hüledezve látják, hogy az árvízi hullámok szennyes talaján egy kis irredenta politikát is sodor a vész a közvéleménybe!« Csodálkozva olvassuk ezeket a tárgyilagosnak éppen nem nevezhető megállapításokat. És arra csak anynyit ferelünk, hogy a hang Jákobé, kívánjuk megállapítani azokat a körülményeket, amelyek előidézték ezt a veszedelmet. Magyarország földrajzi alakulása olyan egységes vízrajzilag, hogy a — Poprád és Dunajec kivételével — minden patak, csermely, folyó, részben a Tisza közvetítésével mind a Duna vizterületéhez tartozik. A Kárpátoknak a Nagy Alföld felé forduló oldalain fakadnak folyóink s szele vezetik le az összes vizeket az Alföldre. Az évi csapadékmennyiség nálunk általában nem nagy, úgy, hogy egyenletes eloszlás mellett árvízveszedelem nem is fenyegethetne soha bennünket. Azonban a téli időszak csapadéka, a hó összegyülemlik s ha ennek olvadása hirtelen következik be, akkor a hegyoldalakon rohan le a völgyekben folydogáló patakokba, folyókba a viz. Mivel pedig a hegyvidéken nagy az esésük, igen gyors a folyó sodra s igy az öszszegyűlt víztömeg gyorsan rohan a síkságok felé. A síkságon meglassu (JIBARÜZM 1926 Január 1, péntek A Hármas Körös árczdása Rohan az áradat. Elsodorja a magános tanyát, a falvat s rohanásában nincs gát, mely megakassza! Nyeli az egyik ezer "holdat a másii után, piszkos, lomha testével körülöleli, elboritja a csendes családi tűzhelyet s végül lusta hullámverésével eltakarja százezrek vetését, jövendő kenyerét s a ködös téli éjszakán röhögve arat a halál, a pusztulás. Szívszorongva nagy gondjaink közepettearra gondolunk, hogy nem volt még elég a keserű megpróbáltatásokból, a bibliai csapások sorozat részvéttől, az érzékenységtől elfátyolozott hang, de a kéz, mely a sorok között a gyilkos tőrt szorongatja a politikai ellenfél leszúrására, Ezsaue. Talán el tudnánk hinni a számonkérés önzetlenségét, ha nem tenné ezt hihetetlenné a mód, ahogyan ezt teszik. Megtámadni a nemzeti érzést, meggyanúsítani, hogy az árvíz semmi más, csak alkalom az irredenta táplálására, ez rosszakarat, ez hazafiatlanság. Nem is kívánunk ezzel bővebben foglalkozni, mert hiszen amúgy is tárgyilagos formában dik a folyó futása, kanyargóssá válik s emiatt nem győzi levezetni a folyton növekvő vízmennyiséget. Ennek természetes következménye az áradás beállása. A most elárasztott vidék mintaszerűen bizonyítja ennek a tételnek az igazságát. A Kőrösök eredete a Bihar-hegységben, a Gyalui havasokon, a Meszes-hegységben van. A legmagasabb csúcsok itt 2000 méter körüliek. A folyók eredetét pedig a 6—800 m. körül találjuk. Aránylag rövid futás után érik el az Alföldet, amelynek átlagos magassága 150—200 méter között van. Ez a nagy esés magyarázza meg a mostani nagy hirtelenséggel jött veszedelmet. Óriási terület a hegyvidék, óriási az a vízmennyiség, amely ezen összegyülemlik s amely nem is hetek, hanem napok alatt eléri az Alföldet s ott veszedelmet okoz, ha a szükséges elővigyázati lépések meg nem történnek. Folyamohrflgozó. Ezeknek az elővigyázati munkáknak megtétje feltétlenül megkívánja, hogy már a kezdődő áradásról, annak várható nagyságáról a folyó felső felyrsának deurz’i értessék az alsó szakaszon őrködöket, mert ezáltal idő, alkalom adódik a védelmi munkák elvégzésére. A trianoni béke az addig egységesen irányított Vizszabályozó társulatokat részekre szaggatta s most bekövetkezett az a mulasztás, hogy az oláh hatóságok nem értesiteték az alsó szakaszt, a magyar hatóságokat s igy előkészület nélkül ért bennünket az árvíz. Ehhez a rosszakaratú mulasztáshoz járult még hír szerint az is, hogy az oláhok átszállították a védőgátakat, így a kiáradó víztömeg fékevesztetten rohanhatott le az Alföldre. Tagadhatatlan tény, hogy az elmúlt boldog időkben Magyarországon mintaszerű volt a vízszabályozási munka s ennek tanulmányozására Európa minden részéből jöttek. A sok egyéb intézményünk is mintául szolgált külföldi államoknak. Mindezt tönkretette Trianon, ész nélkül darabolta fel az egynek teremtett országot, oda dobván zsákmányul Erdélyt az oláhoknak, a Felföldet a cseheknek, a délvidéket a szerbeknek. És az egységes vízterület, a Duna medencéje, mint földre ejtett üvegtányér, darabokra tört, szilánkokká vált. A mostani veszedelem évről-évre megismétlődhetik, mert ehhez csak ellenségeink rosszakarata kell. Ami ugyanis okosan keresztülvive védelem, oktalanul állandó veszedelem. Az áradások elleni védelem két főrészből áll. Az egyik a folyamok szabályozása, vagyis a lefolyás egyenletesebbé tétele. Ez abból áll, hogy az Alföldbe ért és esés hiánya miatt kanyargóssá vált folyó medrét átvágásokkal rövidebbé, folyását gyorsabbá, esését nagyobbá tegyék. A legszebb példát erre éppen Magyarország adta a Tisza, a Kőrösök szabályozásával. És hogy évtizedek óta nagyobb árvíz nálunk nem volt, éppen azt mutatja, hogy ezen a téren mindent megtettünk, pedig azelőtt is voltak nagy havazások, hirtelen olvadások az erdélyi hegyekben, a kárpáti havasokban. De akkor ort állott mindenütt a magyar éberség, a magyar hűség, a magyar kötelességtudás. Míg most az oláh tunyaság, hozzá nem értés veszni hagyta azt, amit a magyar alkotott, s azt rosszakarattal veszedelemmé változtatta, amit védelemül mi építettünk. Védelemül készültek a védőgátak, amelyek teret biztosítanak a felgyülemlett víztömeg elhelyezkedésére, pusztítás nélküli levezetésére. A védőgátakat úgy építik, hogy a folyó medre mellett árterület biztosíttassák. Ha a vízmennyiség olyan nagy, hogy ezek a védőtöltések alacsonyaknak bizonyulnának, akkor is ezeknek emelése lehetséges. De ha még átcsapna is felette, az így kiáradó vízmenynyiség sokkal kisebb lenne, hogy sem a maihoz hasonló veszedelmet okozhatna. És most a hírek szerint az oláhok még ezt a védőtöltést is átvágták s ezáltal szabad rohanást adtak a hegyekből lezúduló víznek. íme a tárgyilagos okai a mostani veszedelemnek. Ha van valakitől követelni valónk, az elsősorban a nagyhatalmak bölcsességétől kell kérnünk. Tegyék újra eggyé azt, a mit Isten egynek alkotott. Lássák be, hogy a mesterséges államalakulatok csak mesterségesen tarthatók fenn s mindennek ellenségei, ami természetes és észszerű. Ha a békekötéskor elvette tisztánlátásukat a bosszúvágy, a gyűlölet, talán a nyomoruságok jajszavánál, a veszedelmek őrtüzeinél visszanyerik azt. És a szociáldemokrata »Népszava«nak azt feleljük záradékul, hogy ha már ők nem találnak hibát a trianoni békeműben, ha őket az kielégíti, legalább ne gyanúsítsák, ne sértsék azokat, akik ebbe a csonkított állapotba belenyugodni nem tudnak, akik minden alkalmat arra használnak fel, hogy rámutassanak a mai lehetetlen állapotokra. Vasadi Balogh György úr.