Új Barázda, 1926. március (8. évfolyam, 49-73. szám)
1926-03-16 / 61. szám
1926 március 16, kedd Ara 1000 korona vm. «.«. -----------------------------------*—————— . v • '! n ^ 3'! Ji Jinifi mmn ■m^rp&n LOFlJKIuSI 4RiE égése évre 820 000 kor., és évre 110.000 kor., negyedévre 58.000 kor., egy hónapra 20.000 kor. ügyes példány Ara 1000 kor., vasárnapokon 1500 korona. Hirdetéseket milliméter diszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Megjelenik hétfő kivételével mindennap SZERRmiOSte VI kerÜlet, O ntea 10. szAm. Telefon szÁmok : T42-40,1.098 04, éjjel T140—71 KIADÓHIVATAL: VI. kerület, O ntea 10. szAm Telefon utasok : T 48-40, L 098 -04, éjjel T 140-7 A vihar második felvonása Két heti szünet után megkezdődik a parlamentben a frankvita második felvonása. A két heti szünet azonban csak a parlamentben volt szünet. Egyes tényezők a parlamenten kívül ugyancsak iparkodtak ezt a bonyolult ügyet még zűrzavarosabbá tenni. Előállottak a mindent tudók, de semmit sem vallók, mert becsületszóval lekötöttek, és nem a becsületszó alól való feloldást kérték, ami annak rendje lett volna, hanem sejtelmes mosolygással mutogatták, hogy hej, mi minden is van a lakat mögött, amely a részletekre vonatkozóan ajkaikat zárja. Mert csak a részletekre vonatkozóan hallgattak, azokra a részletekre vonatkozóan, amelyekből a lényeg kihámozható lett volna. Általánosságban annál hangosabbak voltak. És bár a lakatolt ajkúak szíve vágya nem teljesült, mert az általuk titkon remélt genfi fütty elmaradt, mégsem várhatunk az első felvonás viharai után szélcsendet. A frankügy összeesküvői minden jel szerint újabb támadó ugrásra készülnek, bár a genfi eseményekből megtanulhatták volna, hogy az érdekelt külföld a magyar bíróba vetett teljes hittel bízza ezt az ügyet arra a fórumra, amely elé tartozik. Beláthatták volna azt is, hogy az inámitás legnagyobb foka azt képzelni, mintha a közvélemény megettük volna. Hiszen, ha ez csak részben volna valóság, bizonyára siettek volna ellenmanifesztumot kiadni olyan nagy ágyuk aláírásával, akik Bethlen bukását kívánják. De még csak kapszlis puskákat sem tudtak erre a célra felhajtani. Bethlen állása Genf után szilárdabb lett, mint volt. Hiába szövetkeztek ellene egyes politikai hazárdjátékosok Szende Pálokkal és Linderekkel. Belátást azonban nem lehet azoktól várni, akiket személyes szempontok vakítottak el. A második felvonás így nem ígér szélcsendet, de komoly veszedelmet sem jelenthet. Már csak azért sem, mert a kormánybuktatóknak programmjuk nincs. Maga a kormánybuktatás ugyanis nem lehet kormányprogramm, márpedig egyebet ezektől az uraktól eddig a nemzet nem hallott. És a nemzet, amely a sötétbe ugrást egyszer már megkísérelte, megismételni azt semmi körülmények között nem hajlandó. Ha tehát a buktatók még mindig harcot akarnak, ám legyen harc. Ezt a harcot a nemzetgyűlés nagy többsége becsülettel, elszántan fogja végigküzdeni. Hiszen Genf után ez már a nemzeti becsület kérdése. Genf után a franküggyel kapcsolatban a kormányt megbukni engedni, egyenlő volna a személyes célokért harcoló törpe kisebbség elől való nem bátor megfutamodással. Az, hogy a kormány kifelé szilárdan áll, befelé pedig az ország népének kilencvenöt szálaiéa irtózik a rendszerváltozástól, két égkívül megacélozhatta még azoknak a keveseknek akaratát és elszántságát is, akik eddig talán haboztak. Nyugodtan várhatjuk tehát a második felvonást, abban a biztos tudatban, hogy a jobb meggyőződésnek kell a harcban győzedelmeskednie. Az ország szabadság-ünnepének méltóságán csak a szociáldemokraták botrányos zavargása ejtett foltot A keresztény magyarság ünnepe a Petőfi-szobornál A szocialisták a hazaárulókat éltették — A rendőrség erélyes magatartásával elejét vette a nagyobb zavargásoknak — Az Új BARÁZDA tudósítójától . A hazafias magyarság az idén is kegyelettel ünnepelte meg március 15-ikét, a szabadság emlékünnepét. Ez az ünnep azé a magyarságé, amely csak nemzeti szempontokat ismer elveinél s a szabadságot legnemesebb értelmében veszi, amely a szabadság alatt nem »szabadosságot« ért. Éppen ezért Petőfi Sándor és a márciusi ifjak napja a magyarság napja s nem sajátíthatják ki maguknak a márciusi elveket és vívmányokat azok, akik a szabadság alatt azt vélik, hogy mindent szabad, még az országot tönkretenni is. 1848 március 15-én a Múzeum előtt összegyűlt néptömeg előtt szavalta el először Petőfi Sándor a »Talpra magyer«-t. Ez a vers az idegen rabiga alatt görnyedező magyarság szivét gyújtotta lángra s ennek hatása alatt indult meg az a nemzeti mozgalom, amelynek folytatása a nemzet jogainak kiküzdésére és az osztrák járom alól való szabadulásra irányuló szabadságharc vett. Petőfit legjobban kortársai értették meg és semmiesetre sem hihető, hogy az akkori magyarság félremagyarázta volna Petőfi érzéseit és elveit és téves eszmékkel indult volna a szabadságharcba. Petőfi minden volt, csak az nem, aminek a szociáldemokraták akarják őt feltüntetni. A szabadságnak ihletett lelkű költője nem nemzetközi forradalomba akarta vinni népét, három függetlenségi harcba, hogy hazának szabadságát vívja ki. Ha a szociáldemokraták ugyanezt a szabadságelvet vallanák, joguk volna Petőfit a magukénak is tekinteni, addig azonban, amíg a »Talpra magyar“ és az »Egy gondolat bánt engemet...« íróját a nemzetközi eszmék hirdetőjének mondják, semmi közük sincs Petőfihez és március 15-ikéhez. A keresztény nemzeti polgárság ünnepe Tegnap, vasárnap délelőtt, a főváros keresztény nemzeti polgársága zarándokolt el Petőfi szobrához. Az állami, városi és más közintézményi alkalmazátok, a keresztényszocia és a szakszervezetekhez tartozó munkások, a tisztviselő osztályhoz tartozók tartottak gyűlést a szobornál. A több ezer főnyi tömeg előtt Krüger Aladár, Zulawszky Andorés Tobier János mondottak ünnepi beszédet, Szőke Sándor és Szász Károly pedig szavaltak. Az ünnepség végeztével a tömeg a legnagyobb rendben és az ünnep méltóságához illő komolysággal távozott az ünnepség színhelyéről. A szociáldemokraták zavargással „ünnepeltek" Délután a szociáldemokraták vonultak fel a szoborhoz, akik előtt Farkas István és Peyer Károly tartottak politikai beszédet, amelyben szidták a kormányt, a keresztény uralmat. Szavaik hatása alatt a tömeg több ízben éltette Károlyi Mihályt és Garami Ernőt. Valamelyik elvtárs feleresztet egy vörös bölyget, amelyre azonban elfojtota ráírni, hogy sáczi, Kunfi, Kun Béla, Szamuelly.« Peyer Petőfiről beszélve, mindent mondott, csak azt nem, hogy magyar volt, mire a tömegből egy hang megszakította a szónokot: — De Petőfi elsősorban magyar volt! A tömeg a közbeszóló felé fordult, mindenki megmozdult, de ekkor még nem tört ki a botrány. Peyer beszédét még néhányszor szakította meg egyegy közbeszólás, amelyet a tömegben tartózkodó jóérzésű magyar ifjak tettek. A tömeg magatartása mind fenyegetőbb lett ezekkel szemben, úgy, hogy a rendőrség kénytelen volt, mielőtt még tettlegességre került volna a sor, a közbeszólók közül Zsabka Kálmánt, az Ébredő Magyarok Egyesületének egyik tagját a tömegből kivezetni és a kapitányságon előállítani. Összetűzés a rendőrség és a zavargók között Amikor a gyűlés véget ért, a tömeg csak igen lassan akart oszladozni. Az Irányi-utca sarkán át akarták törni a rendőri kordont, mire a rendőrök szétzavarták az itt egybegyűlt tömeget. Később a Reáltanoda utca sarkán több száz főnyi munkás szegült ellen a rendőri intézkedésnek és akart a Belváros felé menni. Mivel a rendőrség minden esetleges tüntetést és rendzavarást meg akart akadályozni, a tömeg szétoszlatását tervszerűen hajtotta végre s ezért volt kénytelen egy bizonyos útvonalra szorítani a szocialisták elvonulását. A Reáltanoda utca sarkán mintegy háromszáz ember át akarta törni a rendőri kordont, mire lovasrendőrök léptek közbe a zavargók szétoszlatására. Közben az egyik rendőr lova megcsúszott, mire többen a rendőrre akarták vetni magukat. Csak a legerélyesebb közbelépésnek volt köszönhető, hogy súlyosabb események nem játszódtak itt le. A rendőrök 18 tüntetőt előállítottak. A Ferenc József-híd irányában távozó tömeg a Vámház-körúton rendezett zavargást, többen pedig a Szerb utcai kapitányság előtt gyülekeztek, ahol Zsabka Kálmán kiadását követelték, hogy rajta elégtételt vegyenek. A rendőrség mindkét helyen rövidesen helyreállította a rendet. Több ízben kellett még beavatkoznak a rend fenntartóinak s később is több előállítás történt, nagyobb arányú tüntetések azonban nem voltak. Mindenesetre megállapítható az, hogy március15-iki ünnepséghez és a nap jelentőségéhez nem volt méltó a szociáldemokrata munkásság magatartása s az a tüntetés, amelyet a rendőrség ellen rendezett. A rendőrség nyugodt, de erélyes magatartásán múlott, hogy a nap nem zárult le sokkal komolyabb és súlyosabb eseményekkel. Az Akadémia és a Petőfi- Társaság ünnepe Bensőséges ünnepséggel adózott március idusa ünnepének a Magyar Tudományos Akadémia, ahol Berzeviczy Albert, az Akadémia elnöke, mondott nagyhatású ünnepi beszédet. A Petőfi Társaság ünnepi ülésén Pekár Gyula mondott megnyitót, majd Hettyey Aranka, a Nemzeti Színház művésznője szavalt. Pintér Jenő főigazgató A rendőrség szétoszlatja a zavargó szociáldemokrata tömeget {JZ y//^