Új Barázda, 1927. január (9. évfolyam, 2-24. szám)
1927-01-09 / 6. szám
' r7 !S27JAftsa 1927 január 9. vasárnap _ Ara 10 fillér __ Budapest, IX, M* 6. UJ MBilm KLÓFIZSTKS! IBIK: e,«» évre 17 pen*6, Ml 8Z£RK£*ZT6*ti6 VI. kerület, 6.utca 10 szftm 4c.«id“u4v4ar» Megjelenik hétfő kivételével mindennap nőiWATAfc*^vf'4^’ d*’L,J*ifm 14n s71 vasárnapokon 10 fillér. Hirdetésedet mllll- KIABOHIVTAl.: VI. küllőt, O-utea 10. mimiméter dbAtalfts szerint vesz fel a KladdhivataL Telefon sxButok : T42—49, L 99H-04,éjjel T140—71 Egy révészlegény boreszlma^ iraki lögyilkosság sl ..........■«——— I1II ilMBB—^* Két élet mentő vízbe fúlt Petőfi szelleme Két évvel ezelőtt ünnepelte a nemzet a magyar szabadság lánglelkű költőjének százéves születési évfordulóját, ma pedig a róla elnevezett irodalmi társaság, a Petőfi-Társaság ülte meg ötvenéves jubileumát. Petőfi Sándor az a magyar halhatatlanok közül, akire talán legtöbbször hivatkoznak az ő szelleméhez sehogy sem méltóak. Petőfi szelleme! Micsoda végtelen, micsoda vérrel is megpecsételt hazaszeretet ez a szellem! A szabadság költője volt és azok idézik ma hangosan, akik az ország szabadságát összetévesztik az egyén szabadságával. Mikor Petőfi Sándor szabadságról, akár a világszabadságról énekelt, nem az ő egyéni szabadsága után való vágyakozás ihlette meg. A rab oroszlán nem ő volt, nem ember volt, hanem a magyar haza. Mikor ő szabadságról dalolt, nem arra a szabadságra gondolt, amely most azért kellene az aszfalt embereinek, hogy visszaéljenek vele a haza terhére. Az ő szabadságvágya nem a szakszervezeti diktatúra rendszeresítését áhította, nem azt akarta, hogy a sajtó becsületben gázolhasson, hogy a munkás csak akkor kapjon kenyérjegyet és munkát, ha egy bizonyos eszmének meghódol és egy bizonyos érdekcsoport előtt alázatos pária módjára fejet hajt. __ Az a szabadság, amelyért vrti és hősi halált halt, a magyar nemzetnek, az imádott ezeréves hazának szabadsága volt. Jó ezt nekünk tudni és jó ezt a bukott radikalizmus hangos híveinek szives figyelmébe ajánlani, mikor szabadságjogokat követelnek. Mert a magyar embernek nem az a szabadság kell, amelyért az asztalt demokratái kiabálnak, hanem az, amelyért Petőfi Sándor élt és meghalt. Petőfi szellemében kell ápolni nemzeti szabadság szent gondolatát.. Ez vezeti a nemzetet a fejlődés útján a soha nem titkolt célhoz, a régi határokhoz. A másik szabadság, csak az egyén szabadsága. Jog a féktetlenségre, holott nekünk az egyént korlátok közé kell szorítanunk, ha a haza így kivánja, mert már a régi római költő is megmondotta, hogy a nemzet érdeke a legfőbb törvény. Mexikói forradalmárok ,i. erős nyugtalanságú földön, Mexikóban ismét véres forradalom dúl. Ebben forró országban, ahol gyakoribb a lázadás és forrongás, mint az eső, legutóbb Calles elnök ellen kezdett harcot a lakosság egy része. León és Comcepcion vidékén győztek a kormány csapatai, Zacateceban azonban fennen lobog a felkelők lobogója. A legújabb mexikói forradalmároktól lehetetlen megtagadni a rokonszenvüprcet, hiszen az ellen a szabadkőműves Calles elnök ellen harcolnak, aki oly kegyetlenséggel üldözi Mexikóban a kereszténységet. Képünk a felkelők egy csapatát ábrázolja. Mélységes kegyelettel gondolunk a Petőfi Társaság jubileuma alkalmából a magyar szabadság költőjére és szent meggyőződésünk, hogy az ő szelleme az a szövőnek, amelynek örökké lobognia kell, ha a nagy magyar éjszakában nem akarunk eltévedni. Oltárt kell építenünk az ő szellemének és ennél az oltárnál kell lerónunk minden adandó alkalommal a kegyelet adóját. Fiainkat pedig abban a tudatban kell nevelnünk és megerősítenünk, hogy a nemzetnek olyan szabadsághősökre van szükségük, amilyen Petőfi volt. Minden szabadságjog csak akkor érdemes arra, hogy kardot rántsunk mellette, ha a nemzeti érdekeket szolgálja. Minden más ilyen jog csak festett hamisítvány, az egyéni önzésnek cifra sallang, de a nemzetnek, a köznek pusztító méreg. M# efs#fiöji |.íli§v€il€imzi€is €ÍÉ£ Ma t&szheTk ‘M&szám főnemeseid, asz Ügyvédi ele, a jfceres&edők és iparosaid is megvála&szt&ftáls. a felsőiméi tagjaiteat — Az UJ BARÁZDA tudósitójától — A felsőházi tagválasztások során ma választották meg felsőházi tagjaikat a választásra jogosult főnemesi családok. A szavazás előtt napokon át tanácskoztak az arisztokraták a szavazásra kesrülő listákról. Érdekes, hogy úgy a hivatalos listán, mint a nemhivatalos listán szerepelt Andrássy Gyula gróf, míg Pallavicini György őrgróf neve mindkét listáról hiányzott. Úgy látszik, Pallavicinit még saját mágnástársai sem kivánják látni a törvényhozásban. A választáson, amely a főrendiház bizottsági termében folyt le, Wlassics Gyula báró elnöklésével százharmincan gyűltek egybe. A szavazás eredménye szerint a hivatalos lista kapott többséget. Felsőházi tagokká választották tehát a következőket: herceg Batthyányi-Strattmann László, Almássy Dénes gróf, Andrássy Géza gróf, Batthyányi Lajos gróf, Bethlen Pál gróf, Cziráky József gróf, Edelsheim-Gyulay Lipót gróf idősb. Erdődy Sándor gróf, idősb. Eszterházy László gróf, Eszterházy Pál gróf, Festetics Vilmos gróf, Hadik-Barkóczy Endre gróf, Hadik János gróf, Hunyady József gróf, Károlyi Gyula gróf, Khuen-Héderváry Károly gróf, Mailáth Géza gróf, Semsey László gróf, Somssich László gróf, Szapáry György gróf, Széchenyi Bertalan gróf, Széchenyi Aladár gróf, Szirmay Sándor gróf, id. Teleki József gróf, Tisza Lajos gróf, Vay Tibor gróf, Wenckheim Dénes gróf, Wenckheim László gróf, Zselénszky Róbert gróf, Zichy Aladár gróf, Zichy Géza Lipót gróf, Fiáth Pál báró, Harkányi János báró, Inkey József báró, Jeszenszky Sándor báró, Kende Zsigmond báró, Prónay Dezső báró és Vécsey Miklós báró. Prónay György báró miniszterelnökségi államtitkár a választás eredményéről a következőket mondotta: — A felsőházi tagválasztás eredményének nagy politikai jelentősége van. Eddig ugyanis a közvélemény úgy tudta, hogy Andrássy Gyula gróf képviseli tipikusan a főrendek politikai felfogását. Ez a választás erre a tévhitre rácáfolt. Az a tény, hogy Andrássy Gyula gróf immár nem lesz tagja a magyar országgyűlés felsőházának, világosan mutatta, hogy a magyar főrendek politikai felfogásban nem azonosítják magukat Andrássy Gyulával. A Zeneművészeti Főiskola ma délután 5 órakor tartott választó ülésében Hubay Jenőt választotta felsőházi tagnak. A Képzőművészeti Felsőiskola tanára testülete felsőházi taggá Lyka Károlyt választotta. A Gyűjteményegyetemet képviselő felsőházi taggá Csánky Dezsőt, az Országos Levéltár igazgatóját választották, meg. Ugyancsak ma választott felsőházi tagokat az Állatorvosi Főiskola tanári kara, amely Hutyra Ferencet, a főiskola rektorát küldi be a felsőházba rendes