Új Barázda, 1928. július (10. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-07 / 152. szám

2 Elmélyedt szinte „ , , Wilsokorópátkai Szabó István volt kisgazda ügyi miniszter, orszdagyűlési képviselő "Van egy politikai párt Magyarországon, amely magát a munkások, a szegények pártjának szereti nevezni. Szónokai a népgyűléseken a bőrkabátos ezerholdasokat szidják, ócsárolják, a szólásszabadság jósát ugyancsak kihasználják. Most azonban mintha csak felfordulást csinálnának, eredeti jelszavaiktól eltérően, egészen másfelé suhintanak, mint amerre kacsintgatnak. Szeretném, ha a képviselőház fényes tanácskozási termének karzatán a falu népe ülne, így legalább személyesen győződnék meg arról, hogy kik a barátai, kik az ellenségei. A közelmúltban a gyufaszerződést támadták, pedig ez a szerződés teszi lehetővé azt, hogy a földhöz juttatott falusi nép kicsi földjét megtarthassa, vételárát könnyű szerrel kifizethesse. Most pedig a szőnyegen lévő OFB javaslatot támadja ezért, mert ez a javaslat, ha törvényerőre emelkedik, a földművelésügyi miniszternek jogot ad, hogy arra az esetre, ha valamely birtok akár örökáron, akárcsak bérben is gazdát cserél, ha vannak olyan megbízható kisemberek, akik a föld járulékának pontos megfizetése mellett ezt megmunkálni és termőerejében megtartani tudják, azt akár felaprózva is nekik juttathassa. Miért van ez? Aki a kisemberek érdekét szívén viseli, az ilyen javaslatokat örömmel fogad, nem gáncssoskodik. Aki Ilyen intézkedéseket ellenez, nem a nép barátja, ha még ugy annak vallja is magát. Ha a magyar liberalizmus kormányzati mKXimammsgaaasgeswggaiaMs^^ ténykedését bíráljuk, minden gazdasági fellendülés mellett éppen azt vethetjük szemére, hogy a magyar földet szabad prédára engedte, hogy sokszor nem érdemesek ültek be a javakba, a földművelő nép pedig jórészt ősei birtokainak elosztására volt utalva. A természetes fejlődés az volna, amit az utón haladó szekér kerekénél észlelünk, amely nemcsak ledob, de fel is emel az ut sarából. Nálunk a liberális éra alatt csak sokakat ledobott, de keveset emelt fel a gazdák sorából, is mi berzenkedünk az egyke ellen, biztatjuk a magyar anyákat, szüljenek minél több gyermeket! Rendben van, hiszen honleány kötelesség, de a kormányzat ne tévessze szem elől, hogy a magyar kisgazda gyermekei iránti aggódó szeretete még a síron túl is kihat. Tegyék lehetővé, hogy szorgalmával, takarékosságával gondoskodhassék szeretteinek jövőjéről. Ha a magyar föld valakinek lába alatt meginog és ki is csúszik, az ne kerüljön gseftelő bevándorolt idegen kézre, hanem a honfoglaló örök ivadékai, a magyar kisgazdák, tehetős, szorgalmas földmivelők kezére. Mi ezt akarjuk. Mi természetes fejlődést akarunk. Utat akarunk nyitni a tehetségek számára. Az a másik, a szociáldemokrata párt, szervezkedni, sztrájkra biztatni és ezekért pártadót szedni akar. Magyar népem, ezek után bölcs belátásodra bízom, hol a helyed, a vörös zászló alatt-e, avagy őseid becsülettel ragyogó háromszinű lobogója alatt. UJBAR&ZOtáL 1920. július 7. szombat ÚJ BALATON A FŐVÁROS MELLETT A hatban kilométer soroksári Dimaági tizenkét hözség jövőjét lendíti fel és új éléstárt teremt a fővárosnak Az „Új Barázda“ tudósítójától. Ismeretes, hogy a Duna a főváros alatt két hatalmas ágra oszlik, melyek a történelmi nevezetességű Csepel-szigetet zárják közre. A jégtorlódások és az árvízveszedelmek miatt, melyek következtében a főváros nem egyszer szenvedett katasztrofális károkat, — így csupán 1838-ban kétezernél több házat döntött össze az árvíz, — a baloldali ágat, amelyet Soroksár községről soroksári Dunaágnak szoktak nevezni, 1875-ben a gubacsi gáttal elzárták s a Duna egész vizét a másik ágba, a budafokiba kényszerítették, hogy a nagyobb víztömeg megakadályozhassa a jégtoldódásokat és az ezek következtében beálló árvizeket. Ennek az intézkedésnek köszönhető, hogy ma már a főváros lakossága nem törődik a Duna áradásával, mert az emberek azt sem tudják, hogy árvíz van a Dunán. A soroksári Dunaág környéke azonban több tekintetben hátrányt szenvedett. Nevezetesen megszűnt ennek a Dunaágnak élénk hajózása, a régi széles meder elmocsarasodott, ami részben közegészségügyi szempontból is kellemetlenségeket okozott. A szakemberek mindezt előre látták s a gubacsi gát tervének elkészítésével együtt a soroksári Dunaág rendezésének tervét is elkészítették, pénzhiány miatt azonban egészen az utóbbi évekig megoldatlan maradt tervezetük és csak a mostani kikötő kormánybiztosa valósította meg ennek az elsőrendű hajózási útnak az építését. A soroksári Dunaágat duzzasztással tették hajózhatóvá oly módon, hogy alsó torkolatát Tasnál hatalmas duzzasztó gáttal látták el, minek következtében a régi medret teljes egészében elborította a víz. Valóságos tó keletkezett így a főváros alatt, egy új Balaton, mely hatvan kilométer hosszú, két-háromszáz méter széles, a területe tehát kereken négyezer kataszteri hold. Tónak azért nevezzük, mert benne a vízmozgás rendkívül lassú, úgy, hogy a sebessége össze-vissza néhány centiméternyi. A soroksári Dunaág rendezése több tekintetből nagyjelentőségű. Máris hét strandfürdőt készítettek a partjain és a többiekre megindultak az előmunkálatok. Nagyon alkalmas ez a víz az evezősportra is, egymásután építik a csónakházakat, sporttelepeket, sőt ittott már a vikend házakat is. Pesterzsébet, Dunaharaszti, Szigetszentmiklós, Dömsöd, Soroksár, Ráckeve fürdő és csónakázó élete napról-napra nagy arányokban fejlődik. A hatalmas víztükörben festői erdős szigetek, a partokon is szép erdők, ligetek, rétek teszik kedvessé és vonzóvá ezt a vidéket, mely előreláthatólag a fővárosnak is egyik legkedvesebb kirándulóhelye lesz. A mintegy 150 kilométer hosszúságú partot a duzzasztás miatt az állam kisajátozta, ez azonban nem akadálya, hanem elősegítője a fejlődésnek, mert kiküszöbölte a telekspekulációt. A Szigetszentmártontól és Ráckevétől lefelé húzódó 300—400 méter szélességű gyönyörű tőrészlet egyedüli alkalmat nyújt a vitorlázó sport megalakítására a főváros közvetlen közelében. Nem kisebb azonban a jelentősége a soroksári Dunaág megújhodásának közgazdasági szempontból sem. A terület kiválóan alkalmas arra, hogy öntözőberendezésekkel tegyék termékennyé a száraz magyar pusztát és így a mezőgazdasági és kertészeti telepek olyan arányban kifejlődhessenek, mint talán sehol máshol az országban. Dömsöd és Tass környékéről máris egy nagy öntözőcsatornát terveznek, amely a vizet arra a síkvidékre vezetné, amely Kunszentmiklós és Baja között terül el. A két Dunaág vízálláskülönbsége vízerőműtelepek létesítését is lehetővé teszi és így villamosáramot lehet rend-kívül olcsó áron termelni, ami ennek a környéknek az energiaszükségletét teljes mértékben elláthatja. Egyelőre ! a tassfejtorkolatnál készítettek egy turbinatelepet, mely csakhamar megindítja a villamoserőszolgáltatást a környék világítására, valamint ipari és mezőgazdasági célokra is. A Csepel-sziget felső részében a másik Dunaágból nyílik az új kereskedelmi kikötő hatalmas telepe, mely körülbelül 1*2 négyzetkilométer nagyságú. A kikötő két medencéből áll, amelyek közül a nagyobb a kereskedelmi áruk medencéje, a kisebb a petróleumkikötő. A földkiemelést a kisvíz magasságáig a Csongrádi Földmunkások Szövetkezete végezte el kubikosokkal, összesen kereken ötszázezer köbméter földet emeltek ki, ebből száraz munkával 140 ezer köbmétert, míg 380 ezer köbmétert úszókotróval. Az új állami kereskedelmi kikötő jelenlegi berendezésével és felszerelésével megerőltetés nélkül évi egymillió tonna forgalmat bonyolít le, akkor is, ha csak kilenc hónapon át napi 10 óra munkaidőt számítunk. Ez Budapest jelenlegi vízi forgalmának a felét jelenti. A főváros szempontjából a kereskedelmi kikötőnek az ipar és a kereskedelem fellendítésén kívül az is nagy jelentősége, hogy a városon belül a Dunapart szépségeinek a megóvását teszi lehetővé. Megcsonkított országunk súlyos politikai és pénzügyi nehézségekkel küzd, de a soroksári Dunaág rendezése és az állami kereskedelmi kikötő kérdésének megoldása is bizonyítja, hogy a magyarság mai keserves helyzetében sem veszítette el munkaképességét és ugyanazzal a törhetetlen akarattal dolgozik, mint az elmúlt ezer esztendőn át. Menete, Tápiósüly arattak diadalt a (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) A Gyömrői Levente Egyesület zászlójának felavatási ünnepsége most zajlott le nagyszámú közönség jelenlétében. Vitéz Teleki Béláné grófnő zászlóanya távollétében a zászlót Iloyos- Teleki Henna grófnő adta át vitéz Vári László főoktatónak. Az egyházi áldások után a díszbe öltözött leventék fogadalmat tettek nagybányai vitéz Horthy István fővédnökük kezébe, aki nagy beszédben vázolta nemzetnevelő céljait és eredményeit. A zászlóavató ünnepi beszédet vitéz Teleki Béla gróf mondotta. A lelke és Péteri leventei gyömrői versenyen illő beszéd után a leventék elvonultak a zászló előtt, majd a Gyömrői Sport Egyesület pályáján megkezdődött a járási atlétikai verseny, melyet Zichy Hermann gróf járási vezető rendezett kitűnő hozzáértéssel. A járás csapatainak felvonulása után következett a verseny, amelyen különösen Mende, Tápiósüly és Péteri derék leventéi érték el a legszebb pontozást. A verseny után Meskó Rudolf járási főszolgabíró hazaszeretetre buzdító beszédet mondott, majd a leventék kürtök hangja mellett díszlépéssel elvonultak. H0lfD3ibf HEG AZ IBfiZaT Egy európai hírű, úgynevezett „nagystílű" bankár, a belgiumi Löwenstein esete csinált fekete napokat a világ összes börzéin. Hogy a bankár kiesett-e a repülőgépből, amelyen Angliában járt, vagy öngyilkos szándékból kiugrott-e, avagy, amint egyesek rebesgetik, csak ügyesen eltűnéstrendezett, az e pillanatban az általa okozott tőzsdei bonyodalmak szempontjából közömbös. A tény, amire mindnyájunknak érdemes figyelni és amin egy kissé elmélkedni nem lehet haszontalan, az, hogy íme, egyetlen egy ember személye milyen hatással lehet az egész világpiacra. Mintha még mindig a fáraók korszakában élnénk, ahol milliók szenvedtek egy miatt. Mondjuk meg az igazat, a világ szerkezete a fáraók óta lényegében nem sokat változott. Akkor a hatalmas uralkodó fegyveres szolgáinak segítségével rakott járműt milliók nyakába, ma pedig a milliók és százmilliók felett gazdasági téren a pénz nemzetközi fejedelmei uralkodnak. És ha nem is érezzük nyakunkon igájuknak súlyát, annál inkább érezzük zsebünkön. Ha New Yorkban történik valami nagy tőzsdei bukás, másnap reggel már Londonban, Parisban, Berlinben ezrével rendülnek meg megingathatatlannak hitt pénzhatalmak, a bankok pedig nyomban emelik a kölcsön kamatlábát és három nap múlva drágább a szegény ember kenyere az egész világon. A pénz urainak korlátlan hatalma ellen a szociális törvényhozás van hivatva megvédeni a milliókat és százmilliókat. Ezért kell nekünk is és mindenki másnak örömmel látni, hogy kormányunk ezen a téren is hatalmon léptekkel halad előre. Megszesítették a légtáblán rekedt Lundberg repülőt (Az ,Új Barázda" tudósítójától.) A Spitzbergákról ismét örömhírt röpített világgá a rádió: a svéd hadügyminisztérium Stockholmban pénteken reggel a következő táviratot kapta Thornberg kapitánytól, a svéd segély-expedíció vezetőjétől , Lundborgot megmentettük. A hír óriási lelkesedést keltett Svédországban, részletes jelentés azonban még nem érkezett és így egyelőre nem tudhatni, milyen körülmények között sikerült biztonságba helyezni a jégtáblán rekedt svéd pilótát. Valószínű, hogy a szántalpakkal felszerelt könnyű svéd repülőgépek sikere Lundborg megmentése s most már remélhető, hogy az Italia négy hajótöröttjét is hamarosan elszállítják a szelek által irányt-vetett jégtáblákról. Ez annál is valószínűbb, mert a köd felszálltával ismét megélénkült a Spitzbergákon összegyűlt repülők tevékenysége. Svéd aviatikusok csütörtökön újból élelmiszereket, gyógyszereket és akkumulátorokat juttattak el a hajótöröttekhez, akik között akkor még Lundborg is ott volt. Egy svéd repülő Nordestland keleti és déli partjain kutat Arnunesettek nyoma után, mások pedig az Italiával elsodort csoportot kereste — sajnos — eredménytelenül. Nem találják Melgreen professzor hármas csoportját sem, pedig egész Nordgostlandot keresztül-kasul kutatták. A Kraszin orosz jégtörő még mindig áthatolhatatlan jégtömegbe van ékelve és nem tud mozdulni. A sokat emlegetett jégtáblát azonban a szél ismét közelebb hajtotta a szárazföldhöz, úgy, hogy most körülbelül hét kilométernyire van a Leigh Smith-foktól. tíz atyafi meg a rövid, szoknya Egy vidéki atyafi feljön Pestre , bandukol végig a Rákóczi-úton. Amint így megy, mendegél, hirtelen elbe kerül egy nagy, magas leány, akinek a szoknyája még a térdét sem takarta el, olyan rövid volt. Az atyafi csaknézi-nézi egy darabig, aztán utána szól: — Vigyázzon, kisasszony, mert rá talál lépni a szoknyájára.