Új Barázda, 1928. július (10. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-29 / 171. szám
2 Ha az út elég széles is volna erre, az állatokat megakadályozzák az út szélére hordott hatalmas kőkockák, melyek olyan sűrű egymásutánban foglalják el az út két oldalát, hogy két kőrakás közé egy szekér is alig fér be. Ha megoldás az, amire az adonyiak és perkátaiak rájöttek, hogy tudniillik, egyáltalán nem használják az utat, akkor rendben van minden. Akkor nincs is szükség arra, hogy a vármegye százezreket költsön az út rendbehozására. Viszont azt kívánni egy hatezer lakosú községtől, hogy szolgabírájával vagy más hivatalos hatóságával ne a legközelebbi utón keresztül érintkezzék, hanem végigmenjen a Dunapentele-Rácalmás-Adonyi úton, mégsem jogos és méltányos. Mindehhez tudni kell még azt is, hogy a perkátaiak legközelebbi vasútállomása is Adonyban van, mert a rácalmási már 13 és fél kilométerre fekszik. Nem nézzük most azt, hogy, a Perkáta környékén elterülő nagybirtokok és uradalmak szempontjából mit jelent az, ha kilenc kilométer helyett a termést 29 kilométeres utón keresztül kell fuvarozni. Csupán idézzük annak a perkátai szegényembernek panaszát, ki elmondotta nekünk, hogy egy alkalommal Meszlényi Béla főszolgabírónál lévén dolga, Adonyba igyekezett mert a Perkáta-adonyi út teljesen járatlan volt, esőben és sárban teljes huszonnégy órába került, míg hivatalos dolgát elvégezhette, holott a kilenc kilométeres rövid utón keresztül három óra alatt már ismét falujában lett volna. Perkáta község vezető emberei körében érdeklődtünk, hogy mi lesz a sorsa az útnak. Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy már minden eszközt igénybe vettek, minden fórumot megjártak, de eredményt nem tudtak elérni. Legutóbb a vármegye alispánjánál voltak küldöttségben, de ígéretnél egyebet,itt sem kaptak. Ettől pedig ■— sajnos — nem lett jobb az út.Az a meggyőződésünk, hogy fent a fővárosban az illetékes minisztériumoknak sejtelme sem lehet arról, hogy az országban ilyen utak is vannak. A község pedig szegény, nem tud hozzájárulni semmivel sem, hiszen az ötvenszázalékos pótadóból harminc százalékot vármegyei hozzájárulás címén fizetnek le, a megmaradó 20 százalék pedig arra sem elég, hogy a hatezer lakosú nagyközségnek egy lakható rendes községházat építsenek, a mostani helyett, mely olyan nyomorúságos viskó benyomását kelti, mint gazdagabb helyeken a legszegényebb ember háza. S a község hiába szaladgál kölcsön után, eddig mindenütt elutasították. ■ Most pedig az illetékesekhez fordulunk. Azokhoz akik szivükön kell, hogy viseljék a magyar falu boldogulását. Azokhoz, akiknek nem szabad eltűrniük, hogy a rövidlátás, vagy a krajcároskodás miatt több, mint hatezer ember el legyen vágva tél idején a külvilágtól. Akiknek elsőrendű kötelességük arra gondolni, hogy a falu és vidék kultúrájának emelése egyúttal érdeke az egész nemzetnek is. Arra kérjük ezeket az illetékeseket, üljenek, egyszer fel egy kocsira s kocsikázzanak végig az általunk megjelölt útvonalon s ha már odahordatták a sok követ az út szélére, rendeljenek munkáskezeket is melléje, hogy végre minden perkátai ember elérhesse a szíve vágyát. Perkáta tényleg kilenc kilométerre legyen Adonytól... Dobay Tibor. ismét kapható, a 2. kiadásban most megjelent Tudnivalók az állatforgalmi szavatosságról Az 1923. évi X. törvénycikk alapján Írta: Dr.HUTYRA FERENC faiskolai tanár A törvény és az azt kiegészítő miniszteri rendelet teljes szövegével 2. kiadás Ára az öisszeg elfizetés beküldése mellett P 2.20 Megrendelhető és kapható az ÚJ BARÁZDA könyvosztályában, Budapest, József körút 5. sz. UMRAZM *928. július 29. vasárnap »—mmm—angaaaMasM „Ott essem el én " Mikor az esztendő a julius 29-ik napjához közeledik, a magyar falukban elszorulnak az érző szivek. 1849. julius 29.... Délkeletnek fordulunk és tekintetünk Erdély idegen uralom alá került földjén Segesvárt, a fehéregyházai csatateret keresi. A legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor legszebb sorai zsonganak a lelkünkben és emlékezünk. Szabadságharcunk legnagyobb vezére, Bem tábornok ezen a napon Segesvár közelében a fehéregyházai csatasíkon 5000 emberével felvette a harcot az orosz túlerővel. Több órán át tartó harc után az orosz szurony a magyar vitézség fölé kerekedett ,és Bem tábornokot csak négy elszánt Vilmos-huszár mentette meg a biztos haláltól. A vezér megmenekült, de parancsőrtisztje, Petőfi őrnagy, a költő, eltűnt a csatában. Ott maradt a fehéregyházai síkon, ahol betelt a legszebb költői vágy, hogy a szabadságharc dalnoka ott essen el a harcok mezején. Csak a sors volt kegyetlen, hogy nem teljesítette a költő kívánságát és a fújó paripák nem a kivívott diadalra száguldtak a holttestén keresztül. És a magyar sors ma még kegyet t lenebb, mint volt 1840-ben. Ma még a föld is idegen uralom alatt nyög és a rögöt, amelyet pedig Petőfi Sándor vére öntözött, oláh bocskor tapossa. „Lement a nap, de csillagok nem . jöttének. Közel és távolban semmi fény...." Zádor Tamás. BESZÉLŐ KÖVEK NYOMÁBAN Tizenhárom Kossuth-szobor a porban in. Különös, fájdalmasan szép és hatalmas élet a Kossuth Lajosé s amilyen az ő élete volt, olyan különös és fájdalmas a halála után országszerte felállított Kossuth-emlékek, szobrok élete is. Kossuth Lajosról beszélni? Nincs, nincs több dísz, szóvirág, sallang, mind — mind ott van már a lába elé terítve, feje köré hintve, mentése gomblyukaiba húzva, kardja markolatára akasztva, minden, minden szívből jövő szó, amivel egy hálás nemzet emlékét körül zsonghatja. Nincs és nem kell! Száraz számadatok, dátumok álljanak itt ma 1928- ban, amikor az amerikai Kossuth zarándokok még jóformán alig rázták le magukról az ut porát. Monok, Zemplén megye. Innen indult 1802. szeptember 19-én, mikor az első őszi szelek megkergették a hullott falevelet az elszürkülő ég alatt.... magyar ég alatt... magyar szelek....! És megérkezett.... Torinoba.... 1894. március 20-án, mikor az első tavaszi szellők szertehordták a jázminok édeskés illatát a nekikékülő ég alatt... olasz ég alatt.... olasz szellők...! Ami közbe volt? Szédítő magasságok és borzasztó mélységek. 1848 körül állott élete közepén és útja közepén. Eredmény, eredmény után s aztán a zuhanás. Vándoresztendők következnek. Vitídin, majd Surnla, — de a hatalom kezei hosszuak, kinyúlnak érte, — kiadatását követelik. Kis-Ázsiába mennek a hontalanok, Kiutahiába. Így telik el majdnem két esztendő. 1851- ben a szabad Amerika hajóján Angliába utazik. Útja diadalmenet. Southampton, London, Birmingham, Manchester — a nehezen éledő, nembánomvérű angolok, tomboló lelkesedéssel ünnepük. 1852-ben érkezik Amerikába, ahol a washingtoni kapitolumban fogadják Magyarország kormányzóját megillető fénnyel. Ezután ismét Anglia következik, 1859-ig lakik Londonban s ezután sorozatos csapások érik, így 1862-ben meghal leánya, Vilma s három évre rá feleségét is elveszti. Párisba költözik, majd innen Felső-Olaszországba. Collegno al Baraccone s végül Torino. 1879-ben az uj magyar honossági törvény szerint hontalanná nyilvánítják s ez haláláig el nem múló sebet ütött lelkén. Halála után tiz-tizenkét esztendővel elkezdtek kinőni a földből a Kossuthemlékek, szobrok, táblák. 1914-ben már hetvennél több Kossuth-szobor állott. A végzetes 1918 után a darabokra szakadt országon osztozkodó csehek, szerbek és oláhok nekiestek a határok között maradt szobroknak s olyan sikerrel vitézkedtek közöttük, hogy ma 1928-ban a Kossuth-szobrok száma alig ötvenre apadt. A többit ledöntötték. A pusztulásra ítélt Kossuth-emlékek közül tizenháromnak a sorsa ismeretes. Losffitte, Dobsina, fóagy máiáij. A losonci Kossuth-szobor — Holló Barnabás remeke — egyike volt a legelső Kossuth szobroknak. 1900-ban állították fel s a köréje ültetett kiskertet csinos betonba épített vasráccsal vették körül. A csehek tökéletes munkát végeztek. Ma már hite sincs se a szobornak, se a kiskertnek, se a rácsnak. A légionáriusok kezdték a rombolást — mint mindenütt a cseh földön — állványozást hevenyésztek a szobor köré s a főalakok nyakába kötelet hurkoltak. Nem bírták lerántani. Akkor a kötél másik végét odakötötték a rácshoz, két légionárius felmászott a szobor hátához s nagy kalapácsokkal döngetni kezdték. A szomszédos házak ablakai felnyíltak, a szobor körül csődület támadt s a légionáriusok röhögve hurráztak, mikor a szobor megingott. Már egykét kalapács ütés s a törzs derékban kettétörve, fejjel előrebukott a pázsitra. A két katona diadalmasan állott Kossuth ottmaradt csizmái mögött. Egy legény akkor odaugrott a talapzathoz, amelyen egy haldokló honvéd feküdt, haláltusájában is magához szorítva a zászlót. A cseh ráugrott s csavargatni kezdte a nyelet. A rúd engedett... kitört... s ismét felhangzott a hurrá. A vitéz légionárius kicsavarta a zászlót a haldokló márványhonvéd kezéből.... Kossuth alakját aztán teljesen leverték s a talapzatot a megcsonkított Fítesszerésis és órás 60 éves cég Sz Igeti Nándtor és Fiai 14 Barátos arany rétesszerek, eredeti svájci csehórák Budapest, IV., Mussenn-Verus 17- MONDJUK MEG SZIBBZET Nem lehet vitatkozni a fölött, hogy arabusul senki sem köteles tudni. Azt azonban komolyan és közérdekből meg lehetne és meg is kellene tiltani, hogy aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul. Ezt a szerény, de jogos kívánságot az egyik délutáni újság riportja teszi időszerűvé. Ha az István király korabeli hittérítés idejét élnők, feltétlenül a denevérhitűek közé kellene sorolnunk ezt az újságot, mert nappal támogatja, éjjel támadja a kormányt. És nem is denevérmódra, mert a denevér legalább sötétben is lát, a kérdéses lap támadó cikkei azonban nappal isnagyot koppannak a legteljesebb tájékozatlanság falán. Ma például azt olvassuk ennek a lapnak a hasábjain, hogy a kormány, amikor fürdőtelepet létesít, a jobbágytörvény alapján jár el a régi, úgynevezett őslakók ellen. Jobbágy törvény 1928-ban! Sok eszmei vadhajtást volt már alkodmunk látni, de — mondjuk meg az igazat — ilyen díszpéldány még nem került szemünk elé. Tájékozatlanok azt olvashatnák ki ebből, hogy a kormány visszaforgatta hatvan esztendővel az idők kerekét, a tájékozottak azonban csodálkoznak bosszankodnak és nevetnek. Mivel azonban az újságok mégis csak inkább tájékozatlanok, mint szakemberek számára íródnak, legalább annyit megkövetelhet az olvasóközönség, hogy szakkérdésekről olyanok írjanak újságba, akik értenek hozzá. A kereskedelem élete sem rózsás. Szaporodtak a kereskedők, csökkent a vevők száma és vásárlóképessége. Ennek következtében sűrűn olvashatunk kétsoros tudósításokat arról, hogy ez vagy amaz a nagy vállalat huszonötharminc százalékos kényszeregyezséggel kötött. A szövetkezetek is kereskedők, a szövetkezetek is érzik a viszonyok súlyát. Ám míg a különböző vállalatok a kényszeregyezséghez folyamodhatnak, addig a szövetkezetek száz százalékig tartoznak eleget tenni vállalt kötelezettségüknek. A szövetkezetek tehát másképp védekeznek, úgy, amint például a Hangya tett, amikor a budapesti Háztartás szövetkezet áruellátását maga vállalta és így egyik szövetkezetét lehetőség szerint tehermentesítette, ügyvitelét egyszerűsítette. Amíg azonban a kényszeregyezségekről a túloldali újságok két sort irnák, a Háztartás szövetkezet ügyét alaposan felfújták és csináltak belőle nagy szenzációt. Mondjuk meg az igazat: ez az eljárás nem alapid az egyenlőségnek azon az elvén, amelyet ugyanez a sajtó szüntelenül hangoztat. Ez már inkább a rosszhiszeműség elve, lévén a cél ütni egyet a szövetkezeteken ott, ahol lehet. honvéddel otthagyták. Ott állott a roncs, mig végre a város munkásokkal lehordatta és eltakarittatta. A Gömör megyei Dobsinán a Horvai János által készített mellszobor esett áldozatául a rombolóknak. Itt már alattomban dolgoztak — talán intelligensebb elemek voltak és reszeltek fényes nappal testi munkát végezni — éjnek idején rohanták meg a szobrot — 1919. junius 13-ról 14-ére virradó éjjelen — s ledöntötték. Megpróbálták összetörni, de a kemény anyag ellenállott s csak itt-ott sikerült egy fület, orrot letörni belőle, aztán a patakba hengergették. A Zemplén megyei Nagymihályon Markó Miklós Kossuth-mellszobrát távolították el. Török Sándor. Baj van a TusUcTaal — Ez a három Tusi tönkreteszi az élthtemet — kesereg a férj a barátja előtt. — Miféle három Tusi? — Ilát: Tusi az anyósom ... Tusi a feleségem ... — És a harmadikf — A házbért — hogy-hogy? — Az avgusi-Htusi“!