Új Barázda, 1930. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

Lilaákác írta Sextius Béla Van úgy néha az ember, hogy nem gondolkozik. Nem gondolkozik, csak megy, megy mint akit az életcsillaga vonz. Hát pontosan így viselkedett Vince Gergő is. Egy csöppet sem ügyelt arra, hogy csizmája kérgének tenyérnyi résén nagyokat kottyan az elfeslett bőr, rá se hederített, hogy az ul pora ráereszkedett a kalapja karimájára, pedig hát olyan fárontosan kikefélte az anyja, mikor elküldte a nagy útra Gergőt, hogy csak úgy ragyogott. Igaz, hogy egy kicsit kopottas is volt már. De mindezeket nem vette észre Gergő, csal, ment, mendegélt, mint aki az életcsillaga vonz. Állott pediglen a felszerelése, amit magával vitt, egy vékony ákácsuhogó- ból, vagy ahogyan errefelé mondják, pálcából. Ez az ákácvessző azonban igen-igen furcsa keletkezésű ákácveszsző. Ezt az ákácvesszőt tudniillik Vince Gergő kondásgyerek nem egészen egyenes uton szerezte, mégpedig azért, mert ezt ő Bagoly Julcsa nyugalmazott kántori szakácsnő gyékénykerítésének legjelentősebb részéről, a lilaákácról hasította le — a haszontalan. Ennek a lilaákácnak viszont megint története van, mert ennek gallyait Bagoly Julcsa gyógyítószerként mérte a faluban, mint az ártányok legbiztosabb étvágygerjesztő szerét. Hát, amint már említettem, Vince Gergő, ez az egészen suttyó kondásgyerek csak ment, mendegélt. Kezében eme fontos gyógyszer egy tetemes részével, a lilaakácgallyal. Nagyokat suhintott vele a levegőbe. Hej! Szegény szúnyog, amelyik beleesett eme vágások sodrába, halálnak halálával múlt ki. Mert hát Vince Gergő olyanokat suhintott, hogy a legöregebb huszárja megirigyelte volna tőle — gyerekkorában. De ő csak ment, ment előre a poros után. Bezzeg nem cammogott volna olyan nyugodalmasan, ha tudta volna, micsoda dolgok történnek otthon a faluban. Már csak a torony gombja villant meg, messziről, mint egy korai csillag az ég alján, Vince Gergő meg csak ment. Történt pediglen otthon, hogy Bagoly Julcsa éppen kilépett a kert, hátulján ott, ahol a domb felé meredek lasz az út, szóval a hátulsó kapun és ettől nem messze lengette vézna gallyait a liaákác, mely a vénasszonynak egyik jelentős bevételi forrását képezte. Hát uramfia, majd szörnyethalt, amint meglátta... A lilaákác soványka kis törzséből hosszú fehér csik árulkodott, hogy valaki mélységes gonoszsággal megsebzett. Még ott hevertek az apró ágacskák is, melyeket eme rettentő gonosztevő szaggatott le az elorzott orvosságra levágott gallyáról. Bagoly Julcsa először azt hitte, hogy megüti a guta. Azután aszott karjait az égnek kasintva, olyant kajáltott, hogy özv. Vicéné holtra ijedten ugrott ki a tornácra a szomszéd házban. Bagoly Julcsa ekkor ébredt magához és mint az eszelős, kocogott be özv. Vincéné kapuján. — Mi baj ne? — részvéteskedett Vincéné és megtörölte a kötényébe a kezét, pedig nem is volt vizes. — Lelkem galambom, valami ,istentelen semmirekelő ellopta az „ártányszert", hogy a rossz nyavalya álljék a derekába! — lihegte nagy indulattal a vénasszony , és fogta a fejét a két kezébe, hogy szét ne hasadjon a nagy méregtől. — Almán baj! — mondta özv. Vincéné és dolgára akart menni, mert hát nem igen volt valami jó szívvel Bagoly Julcsa asszony iránt, mióta az megverte a szemével a fejős tehénkéjüket, minek következtében véres lett a feje. — Álljék meg csak kend! — csillant fel gonoszul a Bagoly Julcsa szeme és majdhogy keresztül nem szúrta tekintetével a másikat. Vincéné mentében visszaveszett. — No? — — Hm a drágalátós fia? — pislogott a vénasszony. — Elment a gacsádi vásárra. Ösztán? — — Hát csak kérdtem. Mert hát... annak szokott olyan légybántója lenni. — vicsorgott mérgesen Bagoly Julcsa a Vincéné szeme közé. — A Gergőnek-e? Annak 0e7tén nem kell a magáé, hallja is kend? Az én fiam nem olyan fattyú, hogy a kend jószágát bántsa. Tudja i kend? — veresedett ki a Vincéné arca. . — Nono. Maga se legyik olyan nagyra azzal a nyápiccal... • — Micsoda? — — Nyápic! Nyápic ... az a taknyos! De már erre a Vincéné kontya 13 megrendült, a szeme meg csak hányta a szikrát. — Elmenjen innen, annyit mondok, mert összetöröm azt a girhes girincit... mit bántja kend az én Gergőmet? — A vénasszony csak bámult, hogy ekkora vakmerőség legyen valakiben, hogy az ő becsületében, a falu boszorkányának becsületében valaki ennyire belelábali“. Non no! — hápogta rekedten. — Az ám! — mérgeti Vincéné. — Baj lesz az ánányokkal békám!! — vigyorgott rémesen a vénasszony és már ki is léptetett a kapun, de még csak vissza sem fordult. Vincéné még nézett egy kicsit utána, aztán bement a pitvarba, de soha még olyan rossz sejtelmekkel. Gergő meg csak ment, mendegélt előre a páros után a forró délelőtti napsütésben. Mert hát van úgy, hogy az ember nem gondolkozik, csak csapkodja maga előtt a levegőt.. ----------Este lett. Gergő is megfött már a vásárról, a sutban ott fényeskedett a vadonatúj csizma, amit konvencióba kapott az uraságtól, aki a vásáron szokta megvenni az eféle járandóságokat. Vincéné csak nem tudott megnyugodni, mindig a boszorkányon járo na esze, meg az árlányon. *— Gergő fiam alszól-e? A sutból csak egy jóízű horkantás jelezte, hogy Gergő valahol az álomországban taposhatja az ut porát a vadonatúj csizmákban. Erre felcihelődött az anyja és megrázta a gyerek vállát, hogy csak úgy nyekkent bele. Gergő csak fúrta a kását, de a másik oldalára henteredett. Csakhogy az uj csizmákat is erre az oldalra helyezte és igy azok, a mozgolódástól nagyot billenve, toppantak le a pacsimentumra. Erre aztán felrettent a fiú. — No... — ásított nagy mélákal az anyja szeme közé. — Kelj fel fiam, baj lesz az árlánynyal! — vacogott Vincéné. Gergőnek sem kellett több, nagyot ugrott és ki egyenesen az ólhoz, de a biztonság kedvéért rézbekapta a lilaakácgallyat is, amit pálcának hivott. De az ártány csendesen szuszogva hevert benn az akol előtt és a pocsolyában jóízűen mosolygott a hold. Gergő meg azon álmosan, szinte véletlenül keresztbetette a vesszőjét az ahol letört ajtajában és bement a házba. ... Egyszer csak reccsent valami a Bagoly Julcsa udvara felől... Először csak egy fekete fejtendő árnyéka vált el a palánktól, azután ,látni, lehetett volna, ahogy szuszogva kapaszkodik át valaki rajta vigyázva, hogy ki ne dőljön a kezében tartott vederből az a piszkos lé, amivel meg akarta itatni a boszorkány az ártányt, mert hát ő volt az, aki lábujjhegyen igyekezett a holdfényben a Vincéik udvarán. A hold, mintha bűntárs lett volna, bedugta magát egy felhő boglyába. Nagy sötét szakadt a falura... Egyszerre pattan ám valami és az akciastón beigyekvő Bagoly Julcsát visszalöki, mint egy kinyújtott kéz. Abban a pillanatban iszonyatosat sikoltva, rohant vissza a gonosz boszer. . -ír írói AlftMiIL&JIl 1910 i áttér 3. sztUoi kány a Vincéék udvaráról. Mire Vincéné kiugrott az udvarra, csak egy eldobott veder gurulása mozgott meg. Ahogy megrettenve rögtön az akolhoz szaladt, látta, hogy a keresztbetett lilaakácgally kettétörve hevert az akol kapujában. Ettől ijedt hát meg az, éjjeli verelért és ezért vágtatott el olyan lóhalálban. Gergő meg a másik oldalára fordult, hortyogott tovább és még talán álmában sem sejtetette, hogy a lilaákácgally csakugyan egészségben tarja az ártányokat. Mert van úgy, hogy az ember n,*na nem gondolkozik. Kutatás egy boldog és megelégedett ember után Minden ember arra törekszik, hogy életét minél boldogabbá tegye. Ezért küzd, de emberi sors az, hogy vágyait soha nem tudja elérni, nem tud megelégedett tenni, mert minél inkább érzi, hogy megadatott, r.aki minden, lazan, szeretett volna, annál többet kíván az élettől. Riporterünk a társadalom különböző rétegeihez tartozó embereket keresett fel, akikhez azt a kérdést intézte, megelégedetk-e, megtalálták-e az életcéljukat és pályájuk, foglalkozásuk kielégíti-e őket úgy, hogy boldognak mondhatják magukat. íme a feltett kérdésre adott válaszok : cA miniszteri tisztviselő Riporterünk mindenekelőtt egy kiváló közéleti férfiút keresett fel, egyik minisztérium főtisztviselőjét, kitűnő szakemtert, akinek vagyona van, megbecsülik, véleményére nagy súlyt helyeznek, éreznie kell tehát, hogy a magyar közéletben milyen jelentős szerepet tölt be. Ez a közéleti férfiú így válaszolt: — Soha nem tudok megelégedett lenni, mert azt látom, hogy étetküzdelmeim nem vezettek areg az eredményre, amelyet elérni szerettem volna. Országunk helyzete, súlyos , mikor látom, hogy ezen a magam gyarló erejével segíteni nem tudok, akkor nem lehetek megelégedett önmagammal sem s nem nyújt boldogságot az a tudat, hogy a" régi jobb világban vagyont tudtam szétesni a nevemet közismertté tettem. Igazán boldog csak akkor lennék, ha régi határaink között gazdag, nagykultúrája és megelégedett magyar nemzetet látnék. c/1 pesti háziúr A terézvárosi háziúr fogadta másodszor riporterünket. A feltett kérdésre nem a legbarátságosabb hangon a következőket válaszolta: — Hogyan lehetnék megelégedett a mai viszonyok között. A lakbérek még ma sem értél, el azt a nívót, amelyen a háború előtt állott..!.. . a sok gond a 'ajtókkal ! Ne tessék azt hípni, hogy a háziúrnak gyöngyélete van ! Riporterünk szerényen megkérdezte, mi a vélemény: a háziúrnak afelől, kinek jobb, neki-e, vagy r. lakónak? A kérdezett szélesre húzott arcvonásokkal nevetett s csak ennyit mondott: — Hja... Annak sem fenékig tejfel! Azt hiszem ,■lég gondot adhat a lakbér előteremtése! Tökéletesen igaza van. Bizony elég gond lehet, ezekkel a lakbérgonddal küzdő lakókkal vesződni, felszólal, hasábokat írnak róla a lapok, igazi tekintély. Emellett gazdag is. A feltett kérdésre a következőkben válaszolt ! — A képviselőség csak robotol, rengeteg gondot ad, de higgye el, nem jelent boldogságot az, ámaz, emberi politikai küzdelmek mezején sikereket ér el Minden időmet a közéleti munka foglalja el, s nem tudok olyan családi életet sem élni, mint szeretnék. Választanom kellene a kettő között s természetes, hogy inkább a mandátumot adnám vissza, de a politika második énemmé lett, nem tudok szabadulni tőle. Olyan ez, mint a gyógyíthatatlan betegség. Márpedig a gyógyíthatatlan beteg nem tehet boldog és megoldóalett, cA társaságbeli nő A férje előkelő, neki magának csak egyetlen gondja van, miként költse el azt a pénzt, amely rendelkezésére áll. S mikor riporterünk megkérdezte tőle, hogy boldog és megelégedett-e, nagy affektáltsággal, fájdalmas, elgyötört arccal válaszolt : — Kérem, szerkesztő úr, ne higyje, hogy a társaságbeli élet kielégítheti az embert. Sokszor úgy vágyódom egy-egy csendes, magányos óra után, amikor nem gyötörnek a vendégek üres fecsegései, nem kínoznak toalett-gondok,amikor agyamat meszpihentethetném, s azt mondhatnám, hogy most valóban úgy élek, amint szeretnék. Nekem azonban kötelezettségeim vannak a társadalmi életben s játszanom kell ezt a szerepet, akár akarom, akár nem. Nem vagyok boldog s nem vagyok megelégedett, mert érzem, hogy életem üres. A színésznő A premier estéjén, zúgó tapsviharuk, óriási siker utára hívta fel riporterünk a körülrajongott művésznőt *. — Gratulálok az óriási sikerhez. Nézd, Tutyikám..nekem riportot kell írnom arról, hogy van-e a földön halandó, aki igazán boldog és megélésedért. Tégy-e, az vagy? Hiába kopogtattam a bankár, öt képviselő, a háziúr ajtaján, ott boldog és megelégedett embert nem találtam. Remélem, hogy nálad fellelem ezt a két nagyszerű érzést... — szó! a riporter a művésznőhöz, aki ingerülten válaszolt: — T.Ugyan kérlek, hogyan legyek megelégedve a sorsommal, amikor a direktorom megint Inlunak akarja adni a legközelebbi darab főszerepét. Most kezdhetem élőlről a veszekedést, dühöngést és elájulást. — De hiszen boldog lehetsz, van villái, autód, ékszered, két kiskunyú,de miege más, mit akarsz még?... Hajad szőkébb az aranynál, bolondulnak érted, a hangod kincseket ér s hírneved a tengerentúlra terjed. Mit akarsz még?... — Mit akarok? Azt, hogy hagyjál Ivókén az ilyen buta kérdésekkel I cA. szerkesztő Riporterünk aggódva jött vissza a ezkesztőségbe, miután nem találta meg igazán boldog és megelégedett cmker. Egyetlen reménye volt még, az tudniillik,hogy a szerkesztőben találja meg a keresettet. Arról azonban jobb lesz, ha a krónikahallgat, hogy milyen megelégedett volt a szerkesztő, amikor ezt a riportot közzététel céljából megkapta. Riporter. .A bankár a riporter most már azt hitte, hogy valóban megtalálta a boldogság és megesévedetség fészkét. A bankigazgató ur pompásan berendezett ,góbéban fogalta őt s kényelmes karosszékben Ilire, finom, illatos szivarral kínálta meg őt. — Tudja uram, mit jelent az, hajszolni a pénze? — kérdezte, midőn a riporter afelől érdeklődött, megelégedhit-e a mééltóságos direktor úr. — Hajszolni kell. Törekedni kell érte, mert sohasem elég. Százak és százak állnak rendelkezésemre, de viszont én i? százak és százak vagyonáért, vagy kis tőkéjéért vagyok felelős. A legkegyetlenebb vad a pénz, űzni, hajtani kell, amíg terhekre kerül s amikor kezünkben van, akkor látjuk csak igazán, hogy nincs is értéke. Látja, nekem minden gondolatom ez a kegyetlen vadászat, nincs soha egy nyugodt percem s mikor szórakozniakarok, akkor is ekörül a vad körül járnak a gondolataim. Nem. Igen tisztelt barátom, én sem vagyok megelégedett. A képviselő Nevét nimbusz ves 2t körül. Ha a képvislőházban, vagy valamilyen gyűlésen mmmmammmmmamaaammm MOTOROK szivógáz, benzin, nyersolaj-aagánjárók és traktorok minden nagyságban, jótállással kaphatók. Mindenféle javítást, átalakítást, fogaskereket, éj hengerfejeket és hegetbírásokat itpállár mellett elkészítek. Dlamsrr! ^brdarestA|^acto^^Telefor^D£ít9CŰ^£s^