Új Barázda, 1930. március (12. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-01 / 50. szám
1930 nákim 1. Mombat ELŐFIZETÉSI ARAB a m. fdr földmívelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak* kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások” ranti főzetekkel együtt: Égési évre 1? pengő, félévre 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 fő vasárnapokon 12 fillér. — Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Ára 6 fillér 'W KI?. 1930 MRC i ^ \ IIMIIWH .........■IIIHII' nliliiiiliWiai .................Hl Ilii I iII III i imi—iin—■l—NIMII)—M SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIll. kerület, József körút I. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—07. József 463—O4. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉLI CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő. A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. Megjelenik Hétfő kivételével mindennap . K &D. IsUaped, XH. évf., 30. sz. If TÍZ ESZTENDŐ írta Mayer János m. kir. földmivelésügyi miniszter Tíz esztendő nem nagy idő olyan nagymultú nemzet életében, mint amilyen a magyar, de a történelem tanulsága szerint gyakran pár év alatt nagyobb események történnek, mint máskor évszázadokon át. Mintha gyűjtené a história az eszméket, hogy egyszerre robbantsa ki azokat. Ezek leszűrése s a nemzet érdekében való felhasználása azoktól a férfiaktól függ, akiket a Gondviselés eme nagy idők számára küld. A világháború kitörésétől kezdve egy szédületes film pergett le dübörögve a magyarság szeme előtt, melynek borzalmas képei a könyörtelen s rideg valóságot jelentették. A magyarság eme idő alatt legkétségbeejtőbb napjait élte. A világháború rettenetes véres anyagi áldozattal járt, a két forradalom lerombolta az ország belső rendjét, egész történelmi struktúráját, megtépve mindent, ami még megmaradt, majd kifosztotta országunkat az idegen megszállás, de ez sem volt elég: végigdúlt közéletünkön a pártok féktelen tusája, mialatt a magyarság életereje rohamosan fogyott. Aggasztó és megdöbbentő volt látni ezeréves hazánk kétharmad részének, vértestvéreink millióinak, a háborúban elvérzett, rokkanttá vált ifjúságunk szine-világának elvesztését. Azok, akik a romlás zűrzavarában tiszta látásukat még nem veszítették el, azok is aggódva figyelték a nemzet árverését. Ekkor a legnagyobb krízis idején tűnt fel gondviselésszerű küldetésként Horthy Miklós, akkor még fővezér, a Nemzeti Hadsereg élén. Minden remény után sóvárgó magyar szív feléje dobbant, benne láttuk a Hon megmentőjét. S ez a generáció, amelyiknek szeme láttára folyt le ez az eseményekben gazdag tíz esztendő, élő tanúként igazolhatja a jelenkor történetírója előtt: Horthy Miklós valóban megmentette a hazát. Első tekintetét a falvak népe felé fordította, betekintve a falusi bogárhátu házakba, kémlelve ama őserények után, melyeknek a magyar faj a letéteményese. Ekkor mondotta eme bizakodást keltő szavakat: — „Nem engedem, hogy ezt a népet még egyszer becsapják!" Ezekben a nehéz időkben, amikor a régi élet kereteinek traverzei recsegve töredeztek el, vagy hajlottak meg az események súlya alatt, a kisgazdaréteg mutatkozott izmosnak, tett-rekesznek s a csüggedő magyarság legerősebb törzsének. A legszélesebb körű választójog alapján létrejött első, alkotmányozó nemzetgyűlés feladata lett, a kormányzó személyének megválasztása. Tízesztendővel ezelőtt, március 1-én került sor erre a nevezetes aktusra, amikor a nemzet képviselőinek szinte egyhangú lelkesedésével Horthy Miklóst választották meg az ország államfőjéül. A kisgazdapárt bírt legtöbb mandátummal ezen a nemzetgyűlésen. A kormányzó személye politikai vitákba, de különösen pártpolitikai területeken mozgó csatákba, törvényeink bölcs intézkedései folytán bele nem vonható, de nem is politikai, hanem történelmi tény az, hogy kormányzóvá történt megválasztásának, a nép legszélesebb rétegéből jött, leghőbb kívánság volt az előzménye. Ma, amikor az egész nemzet osztatlan lelkesedéssel emlékezik meg Horthy Miklós kormányzónak 10 éves államfői jubileumáról, ebben a lelkesedésben a kisgazdák s a falu népe fokozottan osztozik, mert ez a nemzeti réteg nyilvánította 1919 őszén, a kaposvári Honvéd-téren először ama óhaját, hogy a fővezér Magyarország kormányzójává választassák. Korántsem kicsinyes pártkérdés vezette ekkor a kisgazda lelkeket, amit örök büszkeséggel könyvelhet el ez a politikai akciók ütőerén még rövid idő óta szereplő fiatal, de tetterős s komoly réteg, hanem az ország érdekes Horthy Miklós akkori fővezér iránti hálaérzete. 10 esztendő elég perspektívát nyújt annak megállapítására, hogy a kisgazdák eme spontán megnyilatkozása valóban a haza ébben történt. Nem tudok szabadulni ebben a pillanatban egy reményt keltő párhuzam megvonása alól: látom Horthy Miklós tengernagyot a túlnyomó ellenség hajóinak pergőtüzében, a világháborúban, amikor súlyos sebet kapva, hordágyról irányítja a véres ütközet folyását. Testén a kötéser átvéresedtek már, fizikai ereje azonbannem gyengült, összeszedte minden erejét, hogy parancsot oszthasson, mint Nelson Trafalgarnál. A harc kimenetele attól függött, hogy a parancsnok bírja-e viselni a fájdalmakat?... és bírta. Az ottrantói csatát megnyerte. Hasonlítani tudnám országunk állapotát ehhez a drámai, háborús hőstetthez. 1918-ban az ezeréves Magyarországot sebezték meg. A gyilkos torpedók leszakították területe kétharmadát. Az ország kormányzója azonban reményt, érdeke- xS CHORTHY ,MIKLÓSI (II%2Q|! Il9301j