Új Barázda, 1930. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1930-11-01 / 250. szám
1930 november 1, szombatára 12 fillér Budapest, XII. évf., 250. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK a mür földmiveltségyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szakkiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt: Egész évre 10 pengő, félévre 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 fő vasárnapokon 12 fillér. Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. FŐSZERKESZTŐ: SCHANDL KÁROLY dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, Budapest, VHL kerület, József körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: .József 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: .József 463—09. LEVÉLCÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP lapunk maisszáma Mi igazság a tejben Írta Schanál Károly Borban az Igazság, — szokták mondani, — de a tejben is van igazság. Mióta a tejárak leestek, országszerte sokat beszélnek arról, milyen áron kellene a tejet venni és eladni. Senki sem ítélkezhet, mielőtt a tényállást világosan nem látja. Magyarországon ma naponta 4 millió liter tejet termelnek a gazdák. Ebből a 4 millió liter tejből csak fél millió liter tejet lehet eladni friss tej gyanánt. A többit — 3 és fél millió litert, — vajnak és sajtnak kell feldolgozni. A vaj legnagyobb részét nem lehet az országban értékesíteni, mert vajban is túltermelés van, hanem külföldre kell kivinni. Ez az oka annak, hogy a vaj ára a külföldi árhoz igazodik. Márpedig a külföldön — különösen Németországban, — ahova vajkivitelünk legnagyobb része megy, — a vajárak egy év alatt felére estek. Ugyanilyen arányban estek a tejárak a gazdáknál, akiknek a tejet vannak ke is feldolgozni. Még szerencse, hogy nagyatádi Szabó István miniszteresége alatt az agrárszövetkezetek és a földművelésügyi minisztérium megalkották a tejszövetkezeti központot. Az igazság az, hogy ha a tejszövetkezeti központ nem lenne, ma az ország nagy részében a falvak a tejet egyáltalán nem tudnák eladni. Míg ugyanis a magántejvállalatok lehetőleg csak annyi tejet vesznek át, amennyit friss tejként el tudnak adni, a tejszövetkezeti központ minden tejet átvesz, amit a legtávolabbi megyék falvai is felajánlanak. Innen van, hogy a tejszövetkezeti központ abba a hálátlan szerepbe kerül, hogy különösen a távoli vidékeken alig 10—11 filléres tej átvételi árat kénytelen adni, egyszerűen azért, mert az átvett tejmennyiséget csak feldolgozásra tudja használni. A feldolgozási tej ára — sajnos, — nem tőlünk függ. Aki a vaj- és sajtpiacot megfigyeli, az meg is győződik róla, hogy a tej szövetkezeti központ, melynek igen nagy érdeme az, hogy szinte egyedül viszi ki külföldre vajtermésünk nagy részét, — a legszűkebbre szabott üzemi költségein kívül semmiféle nyereséget sem tart meg magának, hanem minden pénzt, amit a tejértékesítésből kap, visszaadja a gazdáknak. A friss tejár kérdése azonban már nem a külföldtől függ. A Faluszövetség fején találta a szöget, amikor szóvátette a legutóbbi tejértekezleten, hogy a pesti közvetítő boltokban drágul meg a tej. Az igazság az, hogy a tej után, amelyért a gazda 17—18 fillért, a vasút 2—3 fillért, a vállalat 6—7 fillért kap, a szatócs, aki csak kiméri a kannából a tejet, 7—8 fillért kap literenként, így lesz 36 fillér a friss tej ára a budapesti fagyasztónál. A fővárosi fogyasztási szövetkezetek azt mondták, hogy 7,8 fillér helyett 3 fillérrel is megelégszenek s 32 fillérre szállították a tej árát. A Faluszövetség rámutatott, hogy ha a szövetkezetek megelégedhetnek 4 fillérrel kevesebb közvetítési költséggel, akkor a fűszerkereskedőknek is elég lehet a 3 fillér haszon literenként. Az igazság az, hogy a tejvállalat, amely a tejet faluról az üzembe szállítja, ott pasztörizálja, újra edényekbe önti, hajnalban kocsikon szállítja ki a fűszeresekhez és a megmaradt tejet visszaveszi, inkább kalkulálhat néhány fillérrel többet ezen költségeiért, mint az a közvetítő, aki egyszerűen kiméri csak a tejet. Mi a budapestkörnyéki falvakat sem szeretnénk kizárni, hogy közvetlenül hozzák be tejüket a fővárosba. Reméljük, hogy a Faluszövetség a közeli falvak érdekeit felkarolva, összehozza a falvakat a fővárossal és az illetékesekkel, hogy a közérdek megóvása mellett a közeli falusi termelők is megtalálják számításaikat. Ami pedig a távolabbi falvakat illeti, amelyek ma a tejszövetkezeti központ nélkül semmi áron sem tudnák két értékesíteni, azokon a legjobban is lehetne segíteni a hussértést e ny ér'-yetés és értékesítés előmozdításai célján. Aki a falu népének javát akarja, az ezeket az igazságokat figyelembe veszi, mert könnyebb felületesen kritikát gyakorolni, mint nehéz körülmények között, amikor minduntalan számolni kell a külföldi államok teljes elzárkózásával is, az értékesítés hihetetlen akadályait legyőzni. A kormány fizetihárom millió pengőt fordít a bajbajutott gazdák válságának enyhítésére Az ötös bizottság Pesthy Pál elnöklete alatt már sok ügyet letárgyalt . A bizottság nem alkalmaz közvetítőket, a kérvényeket közvetlenül kell benyújtani Mi az ötös bizottság hivatása? A kormány elhatározta, hogy a gyufakölcsön maradványának egy részét, mintegy 13 millió pengőt, az ország egyes vidékein jelentkező indokolatlan földáresés meggátlására és a bajbajutott gazdák válságának enyhítésére fordítja. E célból ötös bizottságot szervezett, amelynek úgy hivatásáról, mint eddigi működéséről téves vélemények alakultak ki. Pesthy Pál volt igazságügyminiszter, az ötös bizottság elnöke, ebben az ügyben a következőket mondotta: — Mindenekelőtt azt a téves híresztelést kívánom megcáfolni, mintha a bizottságnak az volna a feladata, hogy a bajba jutott kis-, közép- és nagybirtokosok ingatlanait feltétlenül megvásárolja. Erről a bizottságnak ez időszerint rendelkezésére bocsátott anyagi eszközök elégtelensége következtében egyelőre nincs és nem is lehet szó, már csak azért sem, mert ha az államnak minden felajánlott birtokot meg kellene vásárolnia, és ha, ami természetes ilyen kérdésben, egyesek kedvezményben részesítése ki volna zárva, az ilyen megoldás olyan áldozatot jelentene, amit az állam magára nem vállalhat. A kisbirtokoknál a bizottságnak feladata az, hogy a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete útján megvizsgáltassa az ország egyes körzeteiben a bajba jutott kisexisztenciák anyagi helyzetét és ott, ahol az elviselhetetlen kamatterhek miatt a kisbirtokosok anyagi léte veszélyeztetve van, sürgős közbelépéssel igyekszik segíteni. Ezt a segítséget a bizottság úgy kívánja megvalósítani, hogy gondoskodni akar arról, hogy az elviselhetetlen kamatozású terhek egy része kedvező feltételű hosszúlejáratú kölcsönre konvertáltassák és a törlesztéses kölcsönön felül fennmaradó terhekről az érdekeit hitelezőkkel olyan megállapodások létesíttessenek, amelyek a kamatok mérséklése útján a tőketörlesztési határidő kitolásával lehetővé teszik a kisgazdát terhelő kamatoknak olyan mérvű leszállítását, amelyet a kisgazda a termények mai értékesítési válsága mellett is képes elviselni. — Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden előterjesztett kérelmet kedvezően intézhetnek el, mert hiszen számos olyan eset fordul elő, ahol különböző körülmények miatt a szanálás a legjobb akarat mellett sem lehetséges. — A szanálás előfeltételének tekinti a bizottság azt, hogy azok a kisgazdák, akik a létminimumot meghaladó ingatlannal rendelkeznek, főleg a 30 holdnál nagyobb ingatlannal rendelkező kisgazdák, hozzájáruljanak ahhoz, hogy terheik csökkentése érdekében ingatlanaik egy része továbbeladásra alkalmas időpontban értékesíttessék. A közép- és nagybirtokoknál a bizottság feladata az, hogy a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége és a Magyar Földhitelintézet útján kivizsgáltassa azokat az eseteket, ahol a közép- és nagybirtokosok szanálása ingatlanaik egy részének parcellázása útján történő eladásával vihető keresztül. Ezeknél az eseteknél sincs azonban szó arról, hogy a bizottság akár az egész birtokoknak, akár azok egy részének az állam által való megvásárolását, vagy az állam kockázatára való parcellázását javasolja. A megoldás ezekben az esetekben az volna, hogy ott, ahol a közép- vagy nagybirtok egy részének megvásárlására megfelelő anyagi erővel rendelkező vevők jelentkeznek, ezeknek a vevőknek a vételt lehetővé tegyük azáltal, hogy úgy a parcellázás során megveendő, mint régi ingatlanaik jelzálogi lekötése mellett kedvező feltételű törlesztéses kölcsönt nyújtsunk vételeik finanszírozására. — Ami a bizottság eddigi működését illeti — mondotta Pesthy Pál volt igazságügyminiszter — meg kell állapítanom, hogy a bizottság szervezeti szabályainak a kormány részéről folyó évi október 5-én történt jóváhagyása óta a bizottság sorozatos ülésekben az Altruista Bank által feldolgozott és előterjesztett 161 nagy- és középbirtok ügyével, a Magyar Földhitelintézet által feldolgozott és előterjesztett 43 közép- és nagybirtok ügyével és végül a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete által megvizsgált és előterjesztett 349 kisgazda ügyével foglalkozott és ezekben az ügyekben meghozta döntését, illetőleg határozatát. Ugyancsak foglalkozott a bizottság azzal a munkálattal, amelyet a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete az 1930 január elseje óta a földművelésügyi minisztériumhoz beérkezett és onnan az ötös bizottság megkeresésére folyó évi október 13-a óta a KOSz-hoz áttett árverési hirdetmények feldolgozása terén végzett. Hasonlóképpen letárgyalta a bizottság