Új Barázda, 1931. március (13. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-17 / 62. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m­. kir. földművelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások'* •'Imi­ füzetekkel együtt: Egész évre 17 pengő, félévre 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 0 fő vasárnapokon 12 fillér. — Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Ara-f­fillér 1931 március 17. kedd Budapest, XIII. évf., 62. sz. UJ BARÁZDA FŐSZERKESZTŐ: SCHANDL KÁROLY d­r. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIII. kerület, József­ körút 5. szám. TELEFONSZÁ­M­O­K: Szerkesztőség: József 403—07. József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉL­CÍM: Budapest 4. szám. Piókbérlő. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP A­rr­i­er Az ősi erő Nem lehet mélységes megilletődés ■nélkül olvasni azt az üzenetet, ame­lyet a március 15-iki nemzeti ünnep alkalmából a magyar népnek küldött nemzetünk nagy és nemes barátja, Rothermere lord. Lehetetlen hálával nem gondolni erre az előkelő külföldi férfiúra, aki éppen most hivatkozik a magyar nemzetnek és a magyar fajnak arra az ősi erejére, amely ezt az ezer­­éves népet annyiszor emelte ki feneketlennek látszó mélységekből, amikor akadnak itthon tényezők, el­­tévelyedett emberek, akik ezt a faji erényt, ezt a legősibb magyar erényt nemzetfenntartó értékétől megfosz­tani igyekeznek. Végtelen jól esik a lord üzeneté­ből azt látnunk, hogy ezt a bizalmat az ősi erényben a történelmi tények legsemlegesebb vizsgálója, • a londoni lord plántálja újra lelkü­nkbe s ez a legtárgyilagosabb és­ érdektelen té­nyező is úgy­ látja és azt látja, hogy faji erényeink, ősi nemzeti erőnk és csodálatos tűrni tudásunk nélkül már régen elpusztultunk volna a föld színéről. Nem délibábot kerget tehát a magyar, mikor ősi erejébe és faji erényeibe veti bizalmát és ren­dületlen hitét. Nem álmok világában jár, amikor ezen az alapon remélni akar és remélni mer, viszont azonban érzi azt a szent kötelességet, hogy ezt az ősi erényt neki is gyako­rolnia kell és hogy bűnt követne el, ha ,ennek mélységes tiszteletét mara­déktalanul át nem testálná az utó­dokra. Ennek a Londonból jött üzenetnek világánál is látnunk kell, milyen nagy erkölcsi kárt okoznak nekünk azok a kishitűek, túlmodernek, vagy megkó­­tyagosodott külföldieskedők, akik a faji erények értékét kétségbe merik vonni és nemzetünknek arról a tulaj­donságáról, amelyről Rothermere lord tisztelettel, csodálattal­ szól, ők a ki­csinylés hangján mernek megemlé­kezni. Valóságos szentségtörők ezek, belső szóhoz hasonlóak, amelyek a költő szerint az erős tölgy gyökereit őrlik. De vájjon ki hisz ezeknek? Az, aki a történelem lapjait forgatta, semmi esetre sem. Az, aki a magyar nemzet történetét ismeri, legyen akár ma­gyar, akár tárgyilagos külföldi, mint Rothermere lord, csak arra az ered­ményre juthat, hogy mostani elese­tt­­ségünkből nem a gyáva megalkuvás és meghunyászkodás, nem is a kényel­mes­ és veszélytelen bujkáló némaság, hanem az öntudatos nemzeti törekvé­sek politikája fog felemelni. A bátor harc az igazságért, a jogokhoz való ra­gaszkodás és le nem mondás semmi. A régi lelkesedéssel és hagyományos fénnyel)­­ ülte meg március 15-ét ci® egészs magyarság Ünnepségek a fővárosban és a vidéken (Az „Új Barázda tudósítójától.) Verőfényes időben, aranymosolygású napsugárban ünnepelte meg a ma­gyarság március 15-ét. Mintha az ég is azt akarta volna jelképezni ezzel a ragyogással, hogy a szabadságnak új kikelete virrad fel mindazokra a ma­gyarokra, akik most idegen elnyomás kíméletlen önkényét szenvedik.. A lobogódíszbe öltözött főváros közönsége már a kora délelőtti órákban megkezdte a zarándok­­lást a különböző ünnepségek színhelyére. Itt is, ott is ünnepi zeneszó harsogott s a nemzetiszinü kokárdás diákok és magyarruhás leánykák csapatai kipi­rult arccal, csillogó szemmel, vonultak fel a márciusi szélben "s csattogó zászlók alatt. • Délelőtt 10 órakor a Társadalmi Egyesületek Szö­vetsége rendezett ünnepséget a Petőfi szobor körül. Több, mint tízezer ember szorongott a téren, amikor Ilosvay Gusztáv nyu­galmazott államtitkár, a Revíziós Liga társelnöke megnyitotta a gyű­lést. Utána Urmánczy Nándor mon­dott izzó lelkesedésű beszédet, amely­nek végén a tömeg­­egy­ emberként zúgta utána a fogadalmat: — Esküszünk, hogy Nagy magyar­­országért élünk, halunk! . Most Herczeg Ferenc lépett az emelvényre és­­ felolvasta Rothermere lord már­ciusi üzenetét. A tömeg egetverő lelkesedéssel ünne­pelte­­ a nemes lordot, Magyarország nagy barátját. A szobornál Szabó József volt nem­zetgyűlési képviselő, a keresztényszo­cialista szervezetek nevében hódolt a márciusi ifjak dicsőséges emlékének, majd Kacsóh Miklós a magyar mun­kásság nevében megkoszorúzta a szo­­­bor talapzatát, amelyen már rengeteg koszor virágjai virí­tottak illatozva. Az óriási tömeg ezután elénekelte a Himnuszt és méltóságteljes rendben szétoszlott. Az egyetemi ifjak fiilmlepe A nagy márciusi ifjak szent öröké­nek letéteményese, az egyetemi ifjú­ság szintén régi fénnyel, hagyomá­nyos ünnepséggel ülte meg a szabad­ságünnepet. Az ifjúság többezer főnyi tö­megben, katonás sorokban vo­nult fel a Szabadság-térre s megkoszorúzta az irredenta szobrokat. Mindegyik szobornál az ifjúság egy­­egy képviselője mondott beszédet. A Szabadság-téren a Szózat eléneklésé­­vel ért véget az ünnepség. Az ifjúság ezután tisztelgő menetben vonult el a Kossuth-szobor előtt és itt is el­helyezte koszorúját. A vigadói ünnepség Zárt sorokban vonult ezután a diákság a Vigadóba, hogy megtartsa hazafias ünnepélyét. Az Egyetemi Énekkarok a Hiszekegy­et énekelték el, majd Gedényi Mihály mondott megnyitóbeszédet s ezután Lázár Fe­r­enc felsőházi tag ünnepi beszédet mondott. Beszéde után az Egyetemi Énekka­rok hazafias énekszámot adtak elő. Márkus Margit szavalt, Farkas Jenő és cigányzenekara a szabadságharc legszebb dalait játszotta■ s végül Es­­terhás István mondott záróbeszédet. Az ünnepséget az énekkarok hazafias éneke zárta be. Amíg a vigadói ün­nepség tartott, az alatt egy diákküldöttség ment a Vár­ba, hogy megkoszorúzza a „Hon­véd “ szobrot, ahol,Román József mondott emlékbe­szédet. A Petőfi-szobornál Az egyetemi ifjúság délután dísz­­ruhás rendőrök és csendőrök sorfala között vonult fel a Petőfi-szoborhoz, ahol vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre mondott ünnepi beszédet, amelyben rámutatott arra, hogy Petőfi képviseli a magyar ifjú­ság­­ igazi szellemét. Zsilinszky nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszéde után az egyetemi ifjúság a Kossuth-nóta hangjai mellett átvonult a Múzeum-kertbe, ahol a múzeum lépcsőjén Dezsényi Béla mondott ünnepi beszédet. A kegyele­­tes ünnepély a Szózat hangjai mellett ért véget. Hódolat a nagy idők nagy embereinek A szabadságünnepet megülték a le­venték is, akiknek számára a Székes­­főváros Népművelési Bizottsága a ta­báni temetőben és a Kerepesi­ temető­­b­en rendezett hazafias ünnepséget.­­Szép ünnepséget tartottak az Aka­­dém­­ia­ utcai Bem-emléktábla előtt is, mindezzel azonban nem merült ki már­cius 15-nek megünneplése. A fővá­rosban száz­öteg száz helyen gyújtot­ták fel az emlékezés fáklyáját és adóz­tak hódolattal­­ a Petőfi és Kossuth nemzedékének. Minden társadalmi szövetség,­ egyesület és gyülekezet megrendezte a maga márciusi ünnep­ségét. A vidék ünnepe A magyar szabadság hajnalhasa­dása az egész országban ünnepi tüze­ket gyújtott. • • Minden városban s még a legki­sebb faluban is méltósággal és lelkesedéssel ünnepeltek, száz meg száz beszédben méltatva az örök dicsőségű nap jelentőségét. Március 15-ét megünnepelték a kül­földi magyar egyesületek is. ről, amit erőszak fegyverével vettek el tőlünk. Igenis bíznunk kell az ősi magyar erőben, igenis gyakorolnunk kell az ősi magyar erényeket, mert ezek nem egyszer sokkal erősebbeknek, sokkal­­hathatósabbaknak bizonyultak a fegy­vereknél.

Next