Új Barázda, 1932. augusztus (14. évfolyam, 111-118. szám)

1932-08-28 / 118. szám

4 VJRARAZDA 1932 augusztus 28. vasárnap pesti képek Valahány külföldi utas érkezik Budapestre, mind­egyiket elbűvöli az a tündéri szép látvány, amelyet a pesti oldalról Buda nyújt. A gellérthegyi citadella, a gesztenyelombos budai part, a Halászbástya, Mátyás­templom égbenyúló, karcsú, nemes tornya, a királyi vár fenséges épülettömbje, a budai hegyek koszorúja S a méltóságtelejesen hömpölygő fejedelmi folyam, — olyan kép ez, amelyet soha nem lehet elfelejteni. S külön érdekessége a szépséges látványnak a a partról­ partra ívelő Dunahidak finom vonala. Nagy részük van művészi szépségű hidjainknak abban, hogy világot járt külföldi utazók, akik bejárták az összes világrész valamennyi híres szép városát, egy­hangúlag Budapestet nevezik a városok királynőjének. Pedig száz évvel ezelőtt még egyetlenegy állandó híd nem kötötte össze a fiatal Pestet a régi, ősi Buda­várral. A „legnagyobb magyarnak", Széchenyi István­nak kellett eljönnie ahhoz, hogy felvesse egy állandó hid gondolatát s az ő lánglelke valósította meg a gon­dolatot: hidat építeni a Duna felett, állandó hidat az addigi hajóhíd helyett. Kilencvenhárom esztendő előtt történt az első csá­kányütés s kereken tiz esztendeig tartott, amig első Dunahidunk, a Széch­enyi-Lánchid elkészült. Vilgacso­­dája volt abban az időben, hid, amely egyetlen ívvel száll el több mint kétszáz méter hosszúságban a folyó felett s büszke, nemes ívet a műszaki tudományok cso­dálatos láncszerkezete tartotta. Angol volt a tervező mérnök, Clark, akiről az az ismert monda szól, hogy a híd megnyitási ünnepélyén büszkén szólt oda a meg­jelentekhez, tudnak-e valamilyen hibát mutatni nagy művén ? A miniszterek és tábornokok, főurak és polgárok csak csodálták a gyönyörű hidat s nem talált azon ki­vetnivalót senki. Ekkor azonban előugrott egy suszterinas, végignézet a hídon, végigvizsgálta a függő láncokat, a pilléreket, a hídfő két oldalán elhelyezett kő-oroszlánokat, aztán felkiáltott: — Nini, hiszen az oroszlánoknak nincs is nyelvük! És mindenki, aki odanézett, láthatta, hogy tényleg az oroszlánok tátott kő­szájában nincsen nyelv. És ami­kor mindenki nagyot kacagott ezen, a hídépítő mérnök haragjában és szégyenében, hogy mégis találtak kifo­gásolnivalót az ő élete legnagyobb alkotásán, felugrott a karfára s levetette magát a Duna habjai közé. A víz egyszer sem vetette fel, ott pusztult a folyamban, amely fölé ő emelte a legnagyobb ékességet . . . így szól a monda, amelyből kevés az igazság. A suszterinas bírálata talán megtörténhetett, de bizonyos, hogy Clark mérnök, a zseniális hídépitő, még sokáig élt , esze ágában sem volt öngyilkosnak lenni. Izgalmas napokat élt át a Lánchíd 1849-ben, ami­kor a honvédsereg Budavárát ostromolta s az osztrák sereg védője Hentzi generális fel akarta robbantani a hidat, amelyre a magyarok annyira büszkék voltak. A gyalázatos tervet az utolsó pillanatban megakadályozták egyetlenegy puskaporos hordó robbant fel, az sem tett kárt a hídban, de darabokra tépett egy osztrák fő­tisztet, aki végre akarta hajtani a gyalázatos merény­letet. A mási­ fiú. A Lánchíd azonban —­s ezt még a pesti emberek közül is kevesen tudják — még ma is viseli a nyomát a szabadságharcnak: a Buda felőli oldalra néző híd­­pillér tetején, balkéz felé, ha Budáról nézzük, bele­vágott a kőkockákba egy osztrák ágyúgolyó, amelyet a Várból röpítettek Pest felé az osztrák tüzérek. A go­­lyónyom ma is megvan. Azóta sok megváltozott: eltörölték a hidvámot, amelyet eleinte fizetni kellett annak, aki Pest felől Budára igyekezett, mig fordított irányban ingyenes volt az átjutás, — a hidat sokszor javították, fakocka­­útburkolatát kövekkel cserélték fel s mig azelőtt érez­hetően ingott, szinte lengett, ha akár csak két lovas­omnibusz baktatott végig vagy ha egy század balra masírozott keresztül rajta,­­ ma szilárd és bizton­ságos a híd, akárhány hatalmas kék autóbusz robog rajta. A gyönyörű híd, amelynek teljes hossza 375 mé­ter és negyven centiméter , amelynek megépítése ti­zennégy és fél millió pengőbe került, a Duna és Buda­pest egyik legszebb ékessége, amely büszkén viseli aranybetűkkel nevét: Széchenyi-Lánchíd. Brodarich István szerémi püspök és királyi kancellár levele a mohácsi ütközet előtt Mária királynéhoz Brodarich István szerémi püspök és királyi kancellár, a gyászos emlékű mohácsi vész előtt húsz nappal levelet intézett Mária királynéhoz a törökök ellen vonuló magyar seregben uralkodó állapotokról. E levelében Brodarich szomorúan állapítja meg, hogy a magyar seregben nagy a zavar és fejvesztettség; hogy a király mit fog tenni, még nem tudja. Broda­­ric­h nem hiszi, hogy 20—30 napon belül olyan sereg gyűl­jön össze, mellyel nyilvánvaló vereség nélkül szembe le­hessen szállni az ellenséggel, pedig az ellenség közeledik . Eszéket ha már is el nem foglalta, csakhamar megszállja. „Hölyje el Felség — írja — minden késő és bármit mond­junk, mindenfelől a végső veszélyben vagyunk“. ő meg fog tenni mindent, amit tud, de nincs senki, aki neki segítsen s vele együtt érezzen. Mind azt hiszik, hogy szárny nélkül is repülni tudnak s­őt, mivel óvatosságra int, félénknek nevezik. „Bárcsak alaptalan volna az én desperatióm. Nem magamat féltem hanem a királyt és az országot, főleg a királyt". Buzdítja a királynét, hogy legyen erős és állha­tatos lelkű. Isten nem fogja elhagyni a király ártatlanságát és jóságát. Inti, hogy ne mozduljon Budáról, mert távo­zása hírére mások is menekülnének. Ha valami baj tör­ténne, mint mondotta, azonnal értesíteni fogja. E levél 1526 augusztus 6-án kelt. Húsz nappal később bekövetkezett a szörnyű katasztrófa, amely másfél százados folytonos harcot, megszállást és pusztulást jelentett a ma­gyarságra. 1932 augusztus 28. vasárnap UÍ BAR­AIDA Vigyázz az egészségedre! Miért és hogyan kell ápolni fogainkat ? Kevés olyan szerencsés ember van, akinek életében sosem fájt még a foga. Aki nem ismeri azt a gyötrő, haso­gató, pokolian kínzó érzést, amit egy rossz, szuvas vagy gyulladásos fog tud okozni. A fogaknak igen fontos szerepük van egész életünkön keresztül. De rengeteg fájdalomnak is okozói lehetnek. Ezért tudnunk kell, hogy mit kell tennünk, hogy a fogak kellő ápolásával a legkisebb mértékre lecsökerintsü­k vagy egyáltalán teljesen kikapcsoljuk a fogfájást. Mert sok esetben öröklötten rossz fogakról van szó, amelyek előbb- utóbb feltétlenül elromlanak minden gondos ápolás dacára is. Ilyenkor is van azonban segítség. Amint egy szikrányi kis fájdalom mutatkozik, amint a szuvasodás első tünetét észrevesszük, egy eleinte kicsiny, fekete lyuk alakjában, rögtön siessünk fogorvoshoz, aki kellő időben beavatkozva, könnyen elejét tudja venni nagyobb veszedelmeknek. Igen sok azonban az olyan eset is, amikor a fogak csakis és egyesegyedül az ápolatlanság miatt kezdenek el­rontani. Amikor ép, egészséges fogazata van valakinek, de mert nem ápolja, gondozza őket, egyre jobban és jobban erőre kap a fogak sok ellensége, megtámadja sorjában a fogakat s elpusztulnak a legegészségesebb fogak is. Lássuk először is a fog szervezetét. Ha ezt ismerjük, minden értelmes ember belátja, hogy miért utalunk olyan nyomatékosan a fogápolás fontosságára. Három része van a fognak: a korona, a nyak és a gyökér. A korona az a rész, amelyet látunk, amely kinyúlik a foghúsból, az ínyből. A fog­nyakat elfedi szemünk elől a foghús. A gyökér pedig az állkapocsban, a csontnak egy üregében nyugszik. A fog dentinből áll. Ez a neve a fog alapállományának. A dentin-állományt csak a fog legfelső részén, a koronán burkolja egy védő­páncél, a zománc. Ez a fogzománc vé­delmezi a fognak a dentinjét, csont­anyagát sérülések ellen a veszedelmeknek legjobban kitett helyen. A gyökér alján parányi kis nyilas van. Ezen keresztül lépnek be a fog állományába az érzékeny idegek és a fogat tápláló erek. A fognak legbelül ugyanis egy keskeny csatornája van, ebb­en futnak végig az erek és az idegek felfelé, egészen addig, ahol ez a csatorna egy kis öböllé kiszélesedik. Ilyen tehát a fog szerkezete. Természetes teh­át, hogy vigyázni kell: semmilyen fertőző anyag ne férkőzzön oda a csontállományhoz, semmilyen apró kis rés ne keletkezzék a védőpáncélon, a fogzománcon. Támadó ellenség pedig éppen elég van. A száj­nyálban rengeteg a baktérium. Legnagyobb részben ártalmatlanok, de ha hozzáférnek a zománc egy hasadékán keresztül a fogcsonthoz, nagy rombolásokat visznek végbe: lassan, de biztosan kirágják a dentint s megszuvasodik a fog. Már most mi a tennivaló? Először is: a csecsemő, pólyásgyerek száját ki szokták még ma is mosni egyes vidékeken. Ez tilos. A kendő vagy ujj, amely a szájmosást végzi, sosem tiszta eléggé. Sőt, megsebzi sokszor a száj nyálkahártyáját s fellép a száj­penész. Ilyenkor szokták az anyák mondogatni: „Nem értem, honnan kaphatta ezt a gyerek, hiszen minden nap magam töröltem ki a száját langyos vízbe mártott puha kendővel! És a gyerek éppen ettől kapta a hosszadalmas kezeléssel járó, kellemetlen bajt. Másodszor: amikor a tejfogak már kibújtak — a fél­éves babánál kezdenek előjönni — lassacskán rá lehet már szoktatni az apróságot, hogy öblögesse a száját. Tü­relemmel és játékosan kell erre rávezetni, hogy saját maga is tudja száját öblíteni étkezések után. Harmadszor: az 5—6 éve gyermeknek már rendszeresen kell puha kis fogkefével fogát mosnia. Az előző években az édesanyja szoktassa rá, hogy minden étkezés után fogke­fével kell tisztálkodni, ebben a korban már maga végez­heti. És ha a gyereknek nemcsak mondjuk, hogy „muszáj", hogy ez szigorú kötelesség, amit ha elmulaszt, akkor verést kap,­­ hanem, ha azt mondjuk neki, hogy „no most már te is nagy lány vagy legény leszel lassanként, már szabad lesz nemsokára egyedül is fogat mosni" — akkor a gyerek büszkén, örömmel és jókedvűen szokik hozzá a fogápo­láshoz. A felnőtt embernek is legajánlatosabb minden étkezés után fogat mosnia. Képzeljük csak el, hogy mennyi minden ételrészlet marad a fogközökben. Ott erjedni kezd, bomlik és ezek a folyamatok fokozott erővel döngetik a zománc védbástyáját s elmeginlő egy gombostűhegyni lyuk és máris besurrannak a készenlétben álló baeillusok! És még valami: a fogkefével minden irányból keféljük a fogakat. Alulról, oldalról is, ne csak elől. A foghusnak is jót tesz a fogkefe rendszeres súrolása: megedzi a néha vérzékeny és kényes foghust, amelynek lágy és a fogak közé benyúló csücskei alatt sokszor veszedelmes bacillus­­telepek lappanganak. Ezeket is elűzi az alapos és rend­szeres fogápolás. A gyerekek elromlott tejfogait is meg kell mutatni az orvosnak. Ha a „csikófogak" romlani kezdenek, vigyük a gyereket fogorvoshoz. Nem igaz, hogy úgyis majd kinői az igazi, a maradandó. Kinő, de esetleg azt is elrontotta már a fölötte lezajlott szuvasodás Külön vigyázzanak a leendő anyák. Áldott állapotban majdnem mindenkinek romlik a foga. És általában: félév miként fogorvosnál ellenőrzésre je­lentkezés — sok bajnak veheti elejét. Elromlott fogak torokgyulladást és gyomorfekélyt, reumát és vérszegénységet, izületi gyulladást és szívburok­­bántalmakat, arccsontüreg és szemkötőhártyagyulladásokat okozhatnak. Józan ember gondosan ügyel teh­át a saját maga és családja egészségének egyik fontos feltételére: a­­fog­ápolásra. Dr. R. K. Remény Ha életünkben nincs remén­y, Mindegyik napunk oly szegény, Nincs tartalma életünknek, Nincs semmi támasza telkünknek. Ha a jövőre gondolunk, Reménykedünk, álmodozunk, Ha valami munkához kezdünk, Akkor is a remény él bennünk, Amikor egy-egy fohászt mondunk, Reménykedve Istenhez szólunk, Ha rossz a sorsunk, szenvedünk, 1ia boldogan elmerengünk, Reménykedünk! . . . Reménykedünk! . . . FETTER BEATRICE s

Next