Új Barázda, 1934. március (16. évfolyam, 9-12. szám)
1934-03-04 / 9. szám
2 Hogyan biztosítja jólétét a dán Kisgazán? A közelmúlt napokban felkeresett bennünket lapunk egyik külföldi barátja, aki a dán közgazdasági viszonyoknak alapos ismerője s kívánságunkra, különösen a mezőgazdasági lakosság, a kis- és törpebirtokosok életviszonyairól tájékoztatott bennünket. Érdekes előadásának nagyobb részét egyelőre helyszűke miatt, sajnos, mellőznünk kell, ezúttal csak annak az ismertetésével akarunk foglalkozni, hogy A dán kisbirtokososztály hogyan gondoskodik tőkeszükségletéről. . Tudvalevő, hogy Dánia lakosságának több, mint 45 százaléka mezőgazdasággal foglalkozik. Az anyaország területe jóval kisebb lévén Csonka-Magyarország területénél, igen sok a törpebirtok. Az önálló birtokok több, mint 80 százaléka két magyar holdnál kisebb. Ezen a kisbirtokon azonban erőteljes és belterjes gazdálkodás folyik, mert ezek a törpebirtokok látják el a szomszédos Anglia élelmiszerszükségletének jelentékeny részét. Húst, baromfit, főzeléket, tojást, vajat és sajtot rengeteg mennyiségben szállítanak Angliába a teljesen független és önálló k kisgazdaszövetkezetek. Honnan szerzi a dán kisgazda a gazdálkodáshoz szükséges tőkét? Életbiztosítás útján! A dán kisgazda már régen tudja, hogy az életbiztosítás a tőkegyűjtésnek a legbiztosabb formája. Az életbiztosítás nemcsak a takarékosságot szolgálja, hanem váratlan csapások ellen is védelmet nyújt. A kis Dánia lakossága a felét se éri el Csonka-Magyarország lakosságának, mégis az érvényben levő életbiztosítások száma és tőkeösszege több, mint négyszerese a magyarországi életbiztosításoknak. Még érdekesebb azonban, hogy míg Magyarországon az életbiztosításoknak alig 30 százaléka esik a kisbirtokososztályra, addig Dániában az életbiztosítási állomány több, mint 60 százaléka a mezőgazdasággal foglalkozók köréből ered. A dán kisgazdaosztály korán felismerte a tőkegyűjtés szükségét s épp ezért az életbiztosítás összes fajtái el vannak terjedve. A legelterjedtebb formái mégis a következők: 1. Takarékosság. Ha a dán kisgazda valamilyen okból kénytelen birtokát megterhelni, gondoskodik arról, hogy halála esetén örököse tehermentesen kapja meg a birtokot. Ezt úgy oldja meg, hogy a kölcsön felvétele alkalmával, ugyanolyan összegű halálesetére szóló biztosítást köt, amely biztosításból halála esetén az adósságot levonják. 2. Minthogy a dán örökösödési törvény szerint a családfenntartó halála esetén a birtokot osztatlanul a legidősebb fiú örökli, a többi gyermek örökségéről biztosítás formájában történik gondoskodás. 3. Kiházasítás. A dán kisgazda, ha leánygyermeke születik, életbiztosítással gondoskodik a leány kiházasításáról. Mikor a leányt férjhez adják, a hozomány és kelengye előteremtése miatt nem kell a birtokot kölcsönnel terhelni, vagy ökröt, tehenet eladni, mert az életbiztosítás fedezi a kiadásokat. 4. Temetkezési biztosítás. A dán kisgazda igen jól tudja, hogy esetleges halála nemcsak súlyos lelki csapás Családjára nézve, hanem súlyos anyagi csapás is, mert a temetési költségeket elő kell teremteni. Idejekorán gondoskodik tehát arról, hogy halála esetén a temetkezési segély kéznél legyen. 5. Betegség esetére szóló biztosítás. Ez a biztosítás igen el van terjedve Dániában. Betegség esetére nemcsak orvosi segélyt, gyógyszereket, hanem az elmaradt keresetet is biztosítani lehet. Ezzel egyelőre befejezzük ismertetésünket. Szükségesnek tartottuk azonban mindezek elmondását, mert fel akarjuk hívni a magyar gazdatársadalom figyelmét arra, hogy a kis dán nemzet hogyan tudott magának, külső segítség nélkül, saját erejéből előkelő helyet biztosítani az európai népek között. Mi a megkezdett akciót folytatni fogjuk , meg fogjuk jelölni azokat az utakat, melyek követése mellett a magyar gazdatársadalmat erőssé és ellenállóképessé tudják tenni. Nem kételkedünk abban, hogy a magyar földművelő nép és gazda közönség ebben a törekvésben erőteljesen támogatni fog bennünket. Magyar tornászinduló Irta: Vitéz dr. Homonyvári Gyula. (Gyula diák.) Vígan előre! Vár a küzdelem, bátor a szív, mikor győzni akar, szép diadal csak a harcba terem, hajrá előre, előre magyar! Törpe a nép, mely a bajba kitér, de éltet örökre: a bajnoki vér!llatta, feszítsed minden izmodat, rengjen a föld, ahol dobban a 14b, győz az erő, meg az arcakarat s őseid lelke tekint le vedd. Törpe a nép, mely a bajba kitér, de éltet örökre: a bajnoki vér! Hajtson a virtus, benned ég a tűz, ujul erőd, ha a lángja kicsap, kishitű gondot a szívből elűz s megkoszorúzza a homlokodat. Törpe a nép, mely a bajba kitér, de éltet örökre: a bajnoki vér! 1 igán előre! Vár a küzdelem, bátor a szív, mikor győzni akar, szép diadal csak a harcba terem, hajrá, előre, előre magyar! Törpe a nép, mely a bajba kitér, de éltet örökre: a bajnoki, vér! VimBAm 1934 március 4. vasárnap EB A szivárvány és a »sxis tölkmulac« irtattató kocmán A kerek telihold nagy vöröskoronggal fűrészeli gyorsan a láthatár szélét. — A jó Üdvösségit! — szólal bosszankodva az öreg Takaró. Hát már megint Szél lesz! A vörösben forgó holdra nézegetnek a többi daloló tengerihantók is. — Az a‘ . . . ni csak, az a‘! — Ingatja meg lassan némelyik a fejét. Pedig most kellemetes az idő. Csak ne bolondozna! Még szétvinné itten ezt a „rakás“ csuhát ! Sűrűn puffan-zördül a félkaromnyi bántott tengericső a garmadára. Hiszen nem is csoda, vannak épp elegen. Az öreg Takarót kedveli mindenki, mert jó magyar ember, aztán utána meg van egy kis vigalom. Beszélgetnek, nevetgélnek. Olyan tompán zörög a fehéres fosztás, amint ,,fosztogatik“, maguk alá gyűrik, a lábukra ,,rakik“, mert hogy az melegít. Mind följebb-följebb hajtja a csillagok útján a keleti szél a holdat, mely sejtelmes világát ráteriti az alvó falura. A Hosszuék hétéves Petijek tágranyilt szemmel bámul a holdba. * —Ne nézd annyira, te ! — megfázza az anyja — mert elgyun éjfélkor hozzád a boszorka, oszt nyavalyássá teszenj — A fiú megrezzen. — A, nem igaz a‘ 1 — Legyint a vén Nana Varga, akinek az arcán oly sok lehet a ránc, mint három hónapi nagy szárazság után a szikes Szerpenyén. — Ez éppen akkor megy. — magyarázza, — mint az, hogyha a szivárványt sokáig nézi a pálya, — úgy ivondik — elszárad, mint a seprünyél. — Hanem, bújjátok csak! — Megböki kalapját a gazda, mint akinek jó gondolata támadt, — mondok, én, valamit ! — Csend lett, csak a fosztás hasadása, a tengeri zörrenése, a szúnyogok szi-í-í-zése hallik. — Úgyis hárman vagytok itt mesélő emberek, — rámutat a Penjdsz Bognyárra, Szőke Pokolra, Künn Vargára, — amelyitek legrövidebben legnagyobbat tud mondani, kap egy „szülőkmalacot11. — A ... solise . . . mit . .. húzódoznak. — Na ... hiszen úgyis odaadom valakinek, mert a Göndör 10-es nem bír, lerágik. — Hát az igaz . . . igaz ... — erősítik meg fejük bólintásával. Biztatja őket az öreg Takaró, fogjanak csak hozzá, mindjárt más dolgozni is. Mindenki mosolyog magába, vájjon kié lesz a szülök? El is kezdi Penyész Bognár: — A cipőesőkorába történt. A Tetenke odalán, a gabona körül, tavasziól őszig, mint egy templomtorony, akkor a szőlőtőke nyett. Háromszázan szüreteltünk, lábtókkal. Folyt a must, mint a patak. — Ez mán bezséd ! — Mosolyognak. — Cipóeső, borpatak. — Most kend következik! — Szólnak Szőke Pokolnak, ki olyan szegény volt világéletében, mint a mezei pók, de mindig a régi kincseiről beszélt. Lassan kezdi: — Mis, suhanckoromkat hallottam, hogy az apám öregapjának vét egy akkora moslékos dézsája, mint egy ház, mivel falkaszámra tartotta a disznót. Egyszer a Danyi szomszéd, — kiről mindenki tudja, hogy felőle elmehetne az ital katonának, — minden ivadéka olyan vét, — nem vettek vön egy gyüszü pálinkát, — hát mondom, az apjának az öregapja egyszer jól fölhajtogatott, meg akart fürödni, mert meleg vér, belehamburkázott a nagy kád moslékba, oszt úgy úszott, mint egy 20 krajcáros fejsze- Majd ott kött, ha arra nem megyek. — Ejnye, koma ! . . . — Csóválja roszszalólag a fejét az egyik. A többiek mosolyognak, nevetnek. — Hajjuk Varga sógort, hajjuk! — Hagyjatok nekem békét! — Szabadkozik. Nagy unszolásra mégis kötélnek áll. — Régen vét, még az én katonakoromban. A század a tálján tenger szélébe fürdött. Hát amint fürdünk, — folytatja, élénkebben, mind ravaszabbra húzódik a szeme, — eccel csak leereszkedik egy szivárvány. Megrettenünk, — tágra nyíl a szeme, mint aki megijedt, — nézünk* mint a sóbálvány. — Hm. . . Nahát. . .! — Csolántozvuú, — Amint leereszkedik, — folytatja —* ifjú-ú . . . fölszippantotta az egész vizet, mink meg ott maradtunk a pocsolyába. Erre kitör a kacagás, nevetnek, egymásnak dőlnek, úgy nevetnek, hogy az oldaluk fásul belé. Másnap Nány Varga otthon simogatta a kedves, csikoshátú, tejet szürcsölő kis „szülőkmalaci” hátát. A Lipótvárosban évek óta egész utcát keresztben elzárva tart egy textilvállalat Amit itt leírunk, az nem tréfa, hanem valóság, amint bárki is meggyőződhetik róla, ha fáradságot vesz magának arra, hogy kimegy a helyszínére, a Lipótvárosba, Budapest székesfőváros V. kerületébe, a Pannoniautcába. A Pannonia-utca tudvalevőleg a Lipót-körútról derékszög alatt nyílik pontosan azon a helyen, hol a Vígszínház van. Ez az utca az utóbbi években éppen úgy, mint a vele párhuzamosan haladó Tátra-uuca, Visegrádi-utca, Csákyutca példátlan arányú fejlődésnek indít. A modern építészet csodái, a paloták egész sora szegélyezi az utca két oldalát. Körülbelül az 50-es számoknál az utcát a maga teljes szélességében hoszszú beépített fal zárja el és kvadrát-alakban a teljes utcai közterületet egy gyári üzem, a Gyapjúmosó- és Finomposztógyár Részvénytársaság tartja elfoglalva. A közlekedés teljesen el van zárva, az utcán keresztül közlekedni nem lehet. A lezárt hatalmas utcaterület túlsó oldalán hasonló masszív fal van húzva és csak azután folytatódik a Pannonia utca. Az elzárás furcsaságát fokozza az a körülmény, hogy az újonnan épült iskola az elzárt utca túlsó felén van. Az iskolába járó gyermek tehát, aki a Pannonia utca innenső részén lakik, nem mehet az ugyanazon utcában levő iskolába, hanem kénytelen kifordulni akár a Váci-út, akár pedig a Duna felé és a megközelítés más módjait igénybe venni. Az elbarikádozott utca eme hihetetlen állapotának magyarázatát nem lehet megtalálni. A székesfőváros ügyosztályánál nyert felvilágosítás szerint évek ótajogerős határozat van a magasra húzott falak lebontására és az utcaközi közterület felszabadításába nézve. Arra azonban senki felelni nem tud, hogy miért nem hajtották ezt a határozatot évek óta végre? Pedig a környékbeli érdekeltség részéről panaszos beadványok benyújthattak. A gyár természetesen folytonos halasztási kérelmekkel áll elő, de a végrehajtási határozat már zárhatáridőt is állapított meg, mely ugyancsak már többszörösen letelt. A falak mozdulatlanul meredeznek és emelnek gátat az utcai közlekedésnek, valamint a fejlődés kialakulásának. Kétségtelen, hogy ez a helyzet nemcsak a Pannonia utca vérkeringését köti teljesen alá, hanem az egész vidék építkezési és kulturális fejlődését bénítja meg. Úgy tudjuk, hogy annak a területnek, melyet a Gyapjúmosógyár úgy elfoglalva tart, kisajátítása már jogerős volt évekkel ezelőtt Hogy mi történt itt, annak kivizsgálása közérdekből felette sürgős. Nem lehet ugyanis hangtalanul elmenni amellett, hogy egy nyerészkedésre alakult magánvállalat more patria elfoglalva tart egy utcai közterületet s az elzárt területen privát üzleti vállalkozását folytassa. Egy egész fejlődő városrész irányvonalába beleterpeszkedik a tisztelt textilvállalat, az autonómia pedig, amely oly rideg megalkuvásnélküliséggel tud érvényt szerezni akaratának, ha pl. adók, vagy járulékok behajtásáról van szó, tűri, tudomásul veszi ezt az évek óta fennálló, nem is kiáltó, hanem ordító abúzust. aammBmmMMBf Kutyakiállítás .Már most olyan nagy érdeklődés nyilvánul meg a múlt évben is jelentős sikerrel zárult kutyakiállítás és bemutató iránt, hogy a rendezőbizottság kénytelen lesz a jelentkezéseket pár napon belül lezárni, a korlátozott elhelyezési lehetőségek miatt. A kutyakiállítás alkalmat fog adni a már igen nagyszámú kutyakedvelőnek és tenyésztőknek arra, hogy nagyértékű, hűséges kedvenceiket megfelelő keretek között tekinthessék meg. A hazánkban szépen fejlődő fajtiszta ebtenyésztés ma már nemcsak kedvtelés, hanem gazdasági jelentőséggel is bír, ezért a kutyabemutató méltán foglal helyet az országos gazdasági kiállítás keretében. A vidékről bejelentett kutyákat 50 százalékos szállítási kedvezménnyel lehet a kiállításra felküldeni és visszaszállítani. Bejelentések még pár napig a Magyar Telivér Kutyatenyésztők Egyesületeinek Szövetsége címére (Budapest, VII., István út 2) küldhetők.