Új Barázda, 1934. március (16. évfolyam, 9-12. szám)

1934-03-04 / 9. szám

2 Hogyan biztosítja jólétét a dán Kisgazán? A közelmúlt napokban felkeresett ben­nünket lapunk egyik külföldi barátja, aki a dán közgazdasági viszonyoknak alapos ismerője s kívánságunkra, külö­nösen a mezőgazdasági lakosság, a kis- és törpebirtokosok életviszonyairól tájé­koztatott bennünket. Érdekes előadásá­nak nagyobb részét egyelőre helyszűke miatt, sajnos, mellőznünk kell, ezúttal csak annak az ismertetésével akarunk foglalkozni, hogy A dán kisbirtokososztály hogyan gon­doskodik tőkeszükségletéről. . Tudvalevő, hogy Dánia lakosságának több, mint 45 százaléka mezőgazdasággal foglalkozik. Az anyaország területe jó­val kisebb lévén Csonka-M­agyarország területénél, igen sok a törpebirtok. Az önálló birtokok több, mint 80 százaléka két magyar holdnál kisebb. Ezen a kis­­birtokon azonban erőteljes és belterjes gazdálkodás folyik, mert ezek a törpe­birtokok látják el a szomszédos Anglia élelmiszerszükségletének jelentékeny ré­szét. Húst, baromfit, főzeléket, tojást, va­jat és sajtot rengeteg mennyiségben szál­lítanak Angliába a teljesen független és önálló k kisgazdaszövetkezetek. Honnan szerzi a dán kisgazda a gaz­dálkodáshoz szükséges tőkét? Életbizto­sítás útján! A dán kisgazda már régen tudja, hogy az életbiztosítás a tőkegyűj­tésnek a legbiztosabb formája. Az életbiztosítás nemcsak a takaré­kosságot szolgálja, hanem váratlan csapások ellen is védelmet nyújt. A kis Dánia lakossága a felét se éri el Csonka-Magyarország lakosságá­nak, mégis az­ érvényben levő életbizto­sítások száma és tőkeösszege több, mint négyszerese a magyarországi életbiztosí­tásoknak. Még érdekesebb azonban, hogy míg Magyarországon az életbiztosításoknak alig 30 százaléka esik a kisbirtokos­osztályra, addig Dániában az életbizto­sítási állomány több, mint 60 százaléka a mezőgazdasággal foglalkozók köréből ered. A dán kisgazdaosztály korán felismerte a tőkegyűjtés szükségét s épp ezért az életbiztosítás összes fajtái el vannak terjedve. A legelterjedtebb formái mégis a következők: 1. Takarékosság. Ha a dán kisgazda valamilyen okból kénytelen birtokát meg­terhelni, gondoskodik arról, hogy halála esetén örököse tehermentesen kapja meg a birtokot. Ezt úgy oldja meg, hogy a kölcsön felvétele alkalmával, ugyan­olyan összegű halálesetére szóló biztosí­tást köt, amely biztosításból halála ese­tén az adósságot levonják. 2. Minthogy a dán örökösödési tör­vény szerint a családfenntartó halála esetén a birtokot osztatlanul a legidő­sebb fiú örökli, a többi gyermek örök­ségéről biztosítás formájában történik gondoskodás. 3. Kiházasítás. A dán kisgazda, ha leánygyermeke születik, életbiztosítással gondoskodik a leány kiházasításáról. Mikor a leányt férjhez adják, a hozo­mány és kelengye előteremtése miatt nem kell a birtokot kölcsönnel terhelni, vagy ökröt, tehenet eladni, mert az élet­biztosítás fedezi a kiadásokat. 4. Temetkezési biztosítás. A dán kis­gazda igen jól tudja, hogy esetleges ha­lála nemcsak súlyos lelki csapás Család­jára nézve, hanem súlyos anyagi csapás is, mert a temetési költségeket elő kell teremteni. Idejekorán gondoskodik tehát arról, hogy halála esetén a temetkezési segély kéznél legyen. 5. Betegség esetére szóló biztosítás. Ez a­ biztosítás igen el van terjedve Dániá­ban. Betegség esetére nemcsak orvosi segélyt, gyógyszereket, hanem az elma­radt keresetet is biztosítani lehet. Ezzel egyelőre befejezzük ismerteté­sünket. Szükségesnek tartottuk azonban mindezek elmondását, mert fel akarjuk hívni a magyar gazda­társadalom figyel­mét arra, hogy a kis dán nemzet ho­gyan tudott magának, külső segítség nélkül, saját erejéből előkelő helyet biz­tosítani az európai népek között. Mi a megkezdett akciót folytatni fogjuk , meg fogjuk jelölni azokat az uta­kat, melyek követése mellett a ma­gyar gazdatársadalmat erőssé és ellenállóképessé tudják tenni. Nem kételkedünk abban, hogy a magyar földművelő nép és gazda közönség ebben a törekvésben erőteljesen támogatni fog bennünket. Magyar tornászinduló Irta: Vitéz dr. Hom­onyvári Gyula. (Gyula diák.) Vígan előre! Vár a küzdelem, bátor a szív, mikor győzni akar, szép diadal csak a harcba terem, hajrá előre, előre magyar! Törpe a nép, mely a bajba kitér, de éltet örökre: a bajnoki vér!­llatta, feszítsed minden izmodat, rengjen a föld, ahol dobban a 14b, győz az erő, meg az arcakarat s őseid lelke tekint le vedd. Törpe a nép, mely a bajba kitér, de éltet örökre: a bajnoki vér! Hajtson a virtus, benned ég a tűz, ujul erőd, ha a lángja kicsap, kishitű gondot a szívből elűz s megkoszorúzza a homlokodat. Törpe a nép, mely a bajba kitér, de éltet örökre: a bajnoki vér! 1 igán előre! Vár a küzdelem, bátor a szív, mikor győzni akar, szép diadal csak a harcba terem, hajrá, előre, előre magyar! Törpe a nép, mely a bajba kitér, de éltet örökre: a bajnoki, vér! VimBAm 1934 március 4. vasárnap EB A szivárvány és a »sxis tölkmu­lac« irta­­ttató kocmán A kerek telihold nagy vöröskoronggal fűrészeli gyorsan a láthatár szélét. — A jó Üdvösségit! — szólal bosszan­kodva az öreg Takaró. Hát már megint Szél lesz! A vörösben forgó holdra nézegetnek a többi daloló tengerihantók is. — Az a‘ . . . ni csak, az a‘! — Ingatja meg lassan némelyik a fejét. Pedig most kellemetes az idő. Csak ne bolondozna! Még szétvinné itten ezt a „rakás“ csu­hát ! Sűrűn puffan-zördül a félkaromnyi bántott tengericső a garmadára. Hiszen nem is csoda, vannak épp elegen. Az öreg Takarót kedveli mindenki, mert jó magyar ember, aztán utána meg van egy kis vigalom. Beszélgetnek, nevetgélnek. Olyan tompán zörög a fehéres fosztás, amint ,,fosztogatik“, maguk alá gyűrik, a lábukra ,,rakik“, mert hogy az melegít. Mind följebb-följebb hajtja a csillagok útján a keleti szél a holdat, mely sejtel­mes világát ráteriti az alvó falura. A Hosszuék hétéves Petijek tágranyilt szemmel bámul a holdba. * —Ne nézd annyira, te ! — megfázza az anyja — mert elgyun éjfélkor hozzád a boszorka, oszt nyavalyássá teszenj — A fiú megrezzen. — A, nem igaz a‘ 1 — Legyint a vén Nana Varga, akinek az arcán oly sok lehet a ránc, mint három hónapi nagy szárazság után a szikes Szerpenyén. — Ez éppen akkor megy. — magyarázza, — mint az, hogyha a szivárványt sokáig nézi a pálya, — úgy ivondik — elszárad, mint a seprünyél. — Hanem, bújjátok csak! — Megböki kalapját a gazda, mint akinek jó­ gondo­lata támadt, — mondok, én, valamit ! — Csend lett, csak a fosztás hasadása, a tengeri zörrenése, a szúnyogok szi-í-í-zése hallik. — Úgyis hárman vagytok itt me­sélő emberek, — rámutat a Penjdsz Bognyárra, Szőke Pokolra, Künn Var­gára, — amelyitek legrövidebben legna­gyobbat tud mondani, kap egy „szülők­­malacot11. — A ... solise . . . mit . .. húzódoznak. — Na ... hiszen úgyis odaadom valaki­nek, mert a Göndör 10-es nem bír, lerágik. — Hát az igaz . . . igaz ... — erősí­tik meg fejük bólintásával. Biztatja őket az öreg Takaró, fogjanak csak hozzá, mindjárt más dolgozni is. Mindenki mosolyog magába, vájjon kié lesz a szülök? El is kezdi Penyész Bognár: — A cipőesőkorába történt. A Tetenke odalán, a gabona körül, tavasziól őszig, mint egy templomtorony, akkor a szőlő­tőke nyett. Háromszázan szüreteltünk, lábtókkal. Folyt a must, mint a patak. — Ez mán bezséd ! — Mosolyognak. — Cipóeső, borpatak. — Most kend következik! — Szólnak Szőke Pokolnak, ki olyan szegény volt világéletében, mint a mezei pók, de min­dig a régi kincseiről beszélt. Lassan kezdi: — Mis, suhanckoromkat­­ hallottam, hogy az apám öregapjának vét egy ak­kora moslékos dézsája, mint egy ház, mi­vel falkaszámra tartotta a disznót. Egy­szer a Danyi szomszéd, — kiről min­denki tudja, hogy felőle elmehetne az ital katonának, — minden ivadéka olyan vét, — nem vettek vön egy gyüszü pá­linkát, — hát mondom, az apjának az öregapja egyszer jól fölhajtogatott, meg akart fürödni, mert meleg vér, beleham­­burkázott a nagy kád moslékba, oszt úgy úszott, mint egy 20 krajcáros fejsze- Majd ott kött, ha arra nem megyek. — Ejnye, koma ! . . . — Csóválja rosz­­szalólag a fejét az egyik. A többiek mo­solyognak, nevetnek. — Hajjuk Varga sógort, hajjuk! — Hagyjatok nekem békét! — Szabad­kozik. Nagy unszolásra mégis kötélnek áll. — Régen vét, még az én katonakorom­ban. A század a tálján tenger szélébe für­dött. Hát amint fürdünk, — folytatja, élénkebben, mind ravaszabbra húzódik a szeme, — eccel csak leereszkedik egy szi­várvány. Megrettenünk, — tágra nyíl a szeme, mint aki megijedt, — nézünk* mint a sóbálvány. — Hm. . . Nahát. . .! — Csolán­tozvuú, — Amint leereszkedik, — folytatja —* ifjú-ú . . . fölszippantotta az egész vizet, mink meg ott maradtunk a pocsolyába. Erre kitör a kacagás, nevetnek, egy­másnak dőlnek, úgy nevetnek, hogy az oldaluk fásul belé. Másnap Nány Varga otthon simogatta a kedves, csikoshátú, tejet szürcsölő kis „szülőkmalaci” hátát. A Lipótvárosban évek óta egész utcát keresztben elzárva tart egy textilvállalat Amit itt leírunk, az nem tréfa, ha­nem valóság, amint bárki is meggyő­ződhetik róla, ha fáradságot vesz ma­gának arra, hogy kimegy a helyszí­nére, a Lipótvárosba, Budapest szé­kesfőváros V. kerületébe, a Pannonia­­utcába. A Pannonia-utca tudvalevőleg a Li­­pót-körútról derékszög alatt nyílik pontosan azon a helyen, hol a Vígszín­ház van. Ez az utca az utóbbi években éppen úgy, mint a vele párhuzamosan haladó Tátra-uuca, Visegrádi-utca, Csáky­­utca példátlan arányú fejlődésnek in­dít. A modern építészet csodái, a palo­ták egész sora szegélyezi az utca két oldalát. Körülbelül az 50-es számoknál az utcát a maga teljes szélességében hosz­­szú beépített fal zárja el és kvadrát-alakban a teljes utcai közterületet egy gyári üzem, a Gyapjúmosó- és Finomposztó­­gyár Részvénytársaság tartja el­foglalva. A közlekedés teljesen el van zárva, az utcán keresztül közlekedni nem le­het. A lezárt hatalmas utcaterület túlsó oldalán hasonló masszív fal van húzva és csak azután folytatódik a Pannonia­ utca. Az elzárás furcsaságát fokozza az a körülmény, hogy az újonnan épült iskola az elzárt utca túlsó felén van. Az iskolába járó gyermek tehát, aki a Pannonia­ utca innenső részén lakik, nem mehet az ugyanazon utcában levő iskolába, hanem kénytelen kifordulni akár a Váci-út, akár pedig a Duna felé és a megközelítés más módjait igénybe venni. Az elbarikádozott utca eme hihetet­len állapotának magyarázatát nem le­het megtalálni. A székesfőváros ügy­osztályánál nyert felvilágosítás sze­rint évek óta­­jogerős határozat van a magasra húzott falak lebontá­sára és az utcaközi közterület felszabadításába nézve. Arra azonban senki felelni nem tud, hogy miért nem hajtották ezt a hatá­rozatot évek óta végre? Pedig a kör­nyékbeli érdekeltség részéről pana­szos beadványok benyújthattak. A gyár természetesen folytonos halasztási kérelmekkel áll elő, de a végrehajtási határozat már zárhatáridőt is állapított meg, mely ugyancsak már többszörö­sen letelt. A falak mozdulatlanul meredezne­k és emelnek gátat az utcai közlekedés­nek, valamint a fejlődés kialakulásá­nak. Kétségtelen, hogy ez a helyzet nemcsak a Pannonia­ utca vérkeringé­sét köti teljesen alá, hanem az egész vidék építkezési és kulturális fejlődé­sét bénítja meg. Úgy tudjuk, hogy an­nak a területnek, melyet a Gyapjú­­mosógyár úgy elfoglalva tart, kisajá­títása már jogerős volt évekkel ezelőtt Hogy mi történt itt, annak ki­vizsgálása közérdekből felette sürgős. Nem lehet ugyanis hangtalanul el­menni amellett, hogy egy nyerészke­désre alakult magánvállalat more pat­­ria elfoglalva tart egy utcai közterü­letet s az elzárt területen privát üzleti vállalkozását folytassa. Egy egész fej­lődő városrész irányvonalába beleter­peszkedik a tisztelt textilvállalat, az autonómia pedig, amely oly rideg meg­alkuvásnélküliséggel tud érvényt sze­rezni akaratának, ha pl. adók, vagy járul­ékok behajtásáról van szó, tűri, tudomásul veszi ezt az évek óta fenn­álló, nem is kiáltó, hanem ordító abúzust. aammBmmMMBf Kutyakiállítás .Már­ most olyan nagy érdeklődés nyil­vánul meg a múlt évben is jelentős si­kerrel zárult kutyakiállítás és bemutató iránt, hogy a rendező­bizottság kénytelen lesz a jelentkezéseket pár napon belül lezárni, a korlátozott elhelyezési lehető­ségek miatt. A kutyakiállítás alkalmat fog adni a már igen nagyszámú kutya­kedvelőnek és tenyésztőknek arra, hogy nagyértékű, hűséges kedvenceiket meg­felelő keretek között tekinthessék meg. A hazánkban szépen fejlődő fajtiszta ebtenyésztés ma már nemcsak kedvtelés, hanem gazdasági jelentőséggel is bír, ezért a kutyabemutató méltán foglal he­lyet az országos gazdasági kiállítás ke­retében. A vidékről bejelentett kutyákat 50 százalékos szállítási kedvezménnyel lehet a kiállításra felküldeni és vissza­szállítani. Bejelentések még pár napig a Magyar Telivér Kutyatenyésztők Egye­sületeinek Szövetsége címére (Budapest, VII., István­ út 2) küldhetők.

Next