Művészet, 1958 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1958-10-01 / 7. szám

20 A moszkvai Liszpenszkij székesegyház lép­csőin állok. Mögöttem a cárok koronázó templomának hatalmas homlokzata, előt­tem a Kreml tere, jobbra a Granovit palota, balra a cárok, temetkezési helye, az Arhan­­gelszk katedrális, egyszóval a Borisz Godunov koronázási jelenetének eredeti, élethű díszlete. Soha sem jártam még itt, mégis minden épület régi ismerősöm. Gyakran láttam őket az opera­színpadon, kicsinyített díszletformájukban. De nincs időm kutatni az emlékeim között, csupán azt érzem, hogy ismerős helyen járok. Pár perc múlva Rettegett Iván cár sírjánál időzöm. Most a nagy felszabadító cár arcképét látom magam előtt, hosszúszakállas arcát, bozontos szemöldökeit, görnyedt hátát. Nem Repin fest­ménye elevenedik meg emlékezetemben : az arc, mely elém tűnik, vonásaiban mintha rokona lenne a Borisz Godunovénak. S lassan érteni kezdem az összefüggést : Fjodor Saljapin örökítette meg őket számomra.­ázas izgalommal indulok hát felkutatni a nagy énekes moszkvai emlékeit. A szovjet ember kegyelete a hagyomány és a nagy művészek emléke előtt ezúttal is példás formában nyilvánul meg. A Bahrusin színházmúzeum egyik hatalmas termében külön Saljapin-emlékkiállítás látható. Megil­­letődve lépek a terembe. Fényképek, plakátok ezrei. Hatalmas üvegszekrény előtt állok meg, benne a nagy orosz énekes kosztümje, csizmái és kesztyűje. Ebben a pillanatban egy rejtett hangszóróból felcsendül Saljapin hangja. A véletlen játéka úgy hozza, hogy éppen a Gra­novit palotabeli órajelenetet hallom. A régen halott mester hangja, ez a csodálatosan meleg, zengő hang, döbbenetes erővel tölti be a ter­met, melynek többezer kiállítási tárgya a hatal­mas művész egyéniségéről s minden képzele­tet felülmúló sikereiről beszél. M­eghatottan hallgatom végig Borisz cár lelki gyötrelmeinek mesterien felépített áriáját, s mikor a legközelebbi üvegszek­rény elé érek, melyben a Mefisztó-kosztü­m s a tollas sapka pihen, szinte magától értetődő­nek találom, hogy a rejtett hangszóróból felcsendül Mefisztó Rondo-ja. Itt hever finom acélkardja is, melyen annyiszor pengette el Mefisztó szerenádját. Borisz és Mefisztó — szimbolikus jelentőséget vélek felismerni a két egymásután megszólaltatott Saljapin-lemez­­ben, mert a mester az orosz és a francia operában egyaránt utolérhetetlen volt. Borisz Godunovja, Igor hercege, akár csak Mefisztója, Don Basiliója vagy Don Quijote-ja beláthatatlan időkig iskolapéldája marad számtalan művész­generációnak. Számunkra ő Borisz, Igor her­ceg, Rettegett Iván, Szuszanyin, s az opera­­irodalom minden nagy basszus szerepének élő megtestesítője. Halálának huszadik évfordulóján a nagy művésznek kijáró szeretettel gondol rá az egész haladó emberiség. SZINBERGER SÁNDOR , FJODOR SALJAPIN EMLÉKÉRE / HA FESZENG A NYITÁNY... Felzeng a nyitány : hegedűk szólnak, fuvolák válaszolnak rá, s pillanatok alatt megtelik a levegő zengő dallammal, muzsikával. Szín : egy nagy bérház második emeletének udvari szobája. Szereplő : Sass László operaénekes, a kolozsvári Állami Magyar Opera­­basszbari­­tonja. A nyitányt a rekamié peremén­­lévő rádió szolgáltatja, melyet a párbeszéd meg­kezdésekor elzárnak. — Mióta operaénekes ? — Pontosan tíz esztendeje. Amikor a ko­lozsvári Állami Magyar Opera színpadán először gördült fel a függöny, akkor léptem első ízben én is színpadra. Azelőtt kereskedelmi alkalmazott voltam .Aradon, néha alkalmi hang­versenyeken, de főleg baráti összejöveteleken énekeltem. A kolozsvári zenei szakemberek te­hetségkutató körútjuk során ellátogattak Arad­ra is. Jelentkeztem, szerződtettek, s két hónapra rá felléptem az Opera megnyitó előadásán. Marci kocsis szerepet játszottam a Háry Já­nosban. Következett a Bánk bán II. Endréje, majd egy nagyobb szerep a Csodadoktorban, s aztán évről-évre a nagyobb és kisebb sze­repek váltakozó sora. Tíz év alatt huszonöt bemutatón vettem részt, közben énekórákat vettem, zeneakadémiára jártam, rengeteget dolgozta­m, tanultam. Szükség szerint baritont és mélybasszust, sőt tenorszekundot is énekel­tem operákban és operettekben egyaránt. Vol­tam Zuniga a Carmenben, énekeltem a Pro­lógust a Bajazzókban, Falstaff mélybasszus szerepét a Windsori víg nőkben, voltam Mario a Szabad szélben. S eközben visszavonhatatla­nul és mélységesen az operaszínpad szerel­mese lettem : ma már élek-halok érte. — Kedvenc szerepei ? — Elsősorban a Don Pasquale. Kedves, há­lás, játékos szerep. Egy kellemes emlékem is fűződik hozzá. A nálunk vendégszereplő Gyur­kovits Máriával énekeltem együtt, a szöveg szerint pofont, előadás végén pedig tapsot kaptam tőle. Ezenkívül nagy élményeim közé tartozik a Bánk bán Tiborca. Amikor Buka­restben vendégszerepeltem, Tiborc áriája után kollégáim az öltözőbe siettek, sorra megölel­tek, s elmondták, hogy a jórészt román kö­zönség megrendülve, könnyezve hallgatta végig a szegény magyar jobbágy panaszos dalát. Ze­neileg legnehezebb és legérdekesebb szerepem Rimszkij-Korszakov Aranykakas című operá­jának Dodon cárja volt. Falstaff szerepére úgy készültem, hogy addig jártam a borozó­kat, míg sikerült felkutatnom egy falstafffi arányokkal megáldott iszákost. Megittam néhány liter bort vele, s ezalatt ellestem mozgását, sőt arcjátékát is. A színpadi próbákra már kész figurával mentem. Az opera nemcsak muzsika és dal számomra, hanem muzsika, vers, szí­nészi játék szintézise. Mindenekelőtt az opera szövegébe igyekszem behatolni, az énekpróbák csak azután következnek. Szeretem a változa­tos szerepeket. A Hoffmann meséiben például négy szerepet, négy különböző figurát kell ala­kítanom. Az utolsó felvonást szinte végig ug­rándozva, körbefutva kell végigénekelnem. Sze­szes vattákat rejtek el a színpad különböző sarkaiba, s ezekkel játék közben villámgyorsan mosom le arcomról a patakokban ömlő verí­téket, hogy végig tudjam játszani a nehéz je­lenetet. Ez is legnehezebb, de legkedvesebb ala­kításaim egyike. — Mik a tervei az új évadra ? — Plankettet játszom Flotow Mártájában, amellyel az új évadot nyitjuk. Utána az Opera tízéves jubileumának díszelőadásán a Háry Já­nosban lépek fel, ezúttal címszerepben, kívül szeretném még eljátszani az sortervünkben szereplő Don Carlos L pályát. 1 ” Végezetül hadd mondjak még valamit. Az elmúlt években színpadunkon szép sikerrel vendégszerepeltek hazai Tornán, valamint kül­földi énekesek. Az idén is szeretettel várjuk őket. MIKÓ ERVIN

Next