Művészet, 1958 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1958-10-01 / 7. szám
MATEI IMILLO,a nagy román színész kolozsvári vendégjátéka 1870-ben a román-magyar kulturális kapcsolatok egyik fontos mozzanata volt. Olyan időszakban, amikor a habsburgi birodalom hatóságai az erdélyi románokat is teljes jogt fosztottságban tartották, hogy ezáltal kiélezzéka nemzeti gyűlölködést. Matei Miliő vendégjátéka, amelynek műsorán kizárólag román színdarabok szerepeltek, nagy sikert ért , nemcsak Erdély románnyevű, hanem magyar lakossága körében is, amely Miliőt, a román színészt, mint az akkori idők egyik legnagyobb művészét tisztelte. Miliő voltaz első, aki miután meglátogatta Brassót és Szebent, előadásokat rendezett Kolozsváron is, mint maga is megvalllja, nemcsak „az ottani román, hanem a magyar családok meghívására is“. A színházi bizottság, megcáfolva az egyes nacionalista lapok rosszindulatú híreszteléseit, a fennálló rendelkezések ellenére „ a román nemzetiség iránti rokonszenvés vendéglátás jegyében“ (Kolozsvári Közlöny, 1870. július 21. sz.) díjtalanul bocsájtja rendelkezésére a Magyar Nemzeti Színházat, amelyet azelőtt sohasem használhatott idegen színtársulat. Az előadások szombaton, július 16-án a moldvai népéletből merített A falvak piócái című vígjátékkal kezdődtek, ameyet Vasiile Alecsandri és Matei Milo írt. A Kolozsvári Közlöny szerint már az első nap délelőttjén elkapkodták az összes jegyeket. Az előadások a magyar többségű nézők körében nagy tetszésnek örvendtek, a Kolozsvári Közlöny és a Magyar Polgár című lapok részletesen foglalkoztak mind a darabbal, mind a szereplő színészeik játékával. A Familia című lap, amely éppen ezekben az években következetes harcot vívott egy erdélyi román színház megalakítása érdekében, a következőket írja: „Hiába is próbálnám leírni azt az elragadtatást, amelyet Málló úr és társulata a nézőközönség körében kiváltott. A színpadon való megjelenésüktől kezdve egészen a darab befejezéséig számtalanszor, lelkesen megtapsolták őket és a román színtársulat láttán való öröm nem egy néző szeméből könnyeket csalt elő“. A Magyar Polgár című lap, amely a legrészletesebb és legalaposabb színházi bírálatot közli, főleg a színészi alakításokat elemzi. Miután kedvezően nyilatkozik az egész társulat művészi képességeiről, hangsúlyozza, hogy Miliő, aki kivételes módon alakította Moiset és akit sokszor hívtak a függöny elé és lelkesen megtapsoltak, jelentős művészi erőforrásokkal rendelkezik. A Kolozsvári Közlöny is elragadtatott hangon ír Miliő átélési képességeiről, míg a budapesti Federatiunea július 31-i számában a következőket állapította meg: „Miliő úr kiváló papja Thália templomának, ezt a tulajdonságát a kolozsvári magyarok is hízelgés nélkül elismerik“. A SIKER napról-napra növekedett. A magyar nézők továbbra is csodálatukat fejezték ki a nagy román színész iránt, ami arra késztette Millót, hogy amásodik előadás után nyílt színen föszönjse meg színtársulata nevében a magyar nézőknek a szíves és meleg fogadtatást, valamint a támogatást, amelyben részesítették. Mikiő összesen hat előadást tartott Kolozsváron. Július 25-én az utolsó előadás alkalmával, amikor Margareta Alecsandrescu hat képből és négy felvonásból álló Jianu, a hajdúk kapitánya című nemzeti drámáját mutatták be, a román színtársulatot virágesővel és szűnni nem akarólelkesedésstel ünnepelte a magyar közönség. Miklo tiszteletére az utolsó este bankettet rendeztek. Ez után a színtársulat Váradon keresztül Aradra indult, majd Szászvároson, Lugoson és Oravicám tartott még előadásokat. A Federaţiunea című lap mérleget készítve erről a vendégfőörútiról, így ír : „A magyar közönség várakozáson felül látogatta a román színházi előadásokat és a színházi bizottság is olyan udvariasan járt el a román színészekkel, hogy Millió indokoltnak tartotta, hogy megjelenve a színpadon, megköszönje a meleg fogadtatást...“ A nagy román színésznek és társulatának sikerei a magyar nézőközönség előtt, valamint egy évtizeddel később a kolozsvári magyar opera művészeinek bemutatkozása Bukarestiben, ékes bizonyítékai annak, hogy a nagyközönség, amely dolgozóikból, értelmiségiekből és egyetemi hallgatókból állott, román és magyar részről egyaránt értékelni tudta mindazt, ami időtálló volt a két nép művelődésében és művészetében s át tudta hidalni a két nemzet nacionalista uralkodó osztálya által támasztott mesterséges korlátokat. FODOR ZENO Medei Milio (P.loanid festménye, 1894) I Festőink, szobrászaink nemes megtisztelő feladata : a munkásosztály életének ábrázolása. Igen örvendetes jelenség, hogy az utóbbi időben egyre több képzőművész fordul e tematika felé. S rendkívül figyelemreméltó, hogy közülük nagyon sokan újszerűen, a sematizmus kínálta könnyű megoldások sutbavetésével készítik el arcképeiket, kompozícióikat. Olyan alkotások ezek, melyeknek létrejötténél a társadalmi igény találkozik a művész elképzeléseivel, indítékaival. Teodor Harşiot régóta foglalkoztatja a kolozsvári CFR műhelyek mozgalmas, érdekes világa. Erről tanúskodik egyik 1956-ban megismert alkotása. A művész 1948 óta figyeli ezt a valóságot, mely sok vázlatán megkapó hitelességgel jelent meg. Most, hogy a CFR nemsokára felállítandó múzeuma számára az 1933-as sztrájkot megörökítő festményt rendelt tőle, új vásznán értékesítette régebben szerzett sok-sok benyomását, tapasztalatát. Teodor Harsia alapos kutató munkát végzett, igyekezett minél mélyebben megérteni a forradalmi események lényegét, elbeszélgetett a sztrájk résztvevőivel, szemtanúival. Csak ezután fogott hozzá a vázlatok elkészítéséhez. Itt közölt festményét két hasonló felfogású, kisebb méretű kép megszületése előzte meg. Egyiken már éles körvonalakkal rajzolódnak ki az alakok, mozgalmasság jellemzi, de nincs még elég pátosza, ereje. A másik főképpen hangulatával, színfoltjaival hat. A kettő szintézise az új alkotás, mely már magán viseli a bevégzettség, kiérleltség minden jegyét : az alakok elhelyezkedése és mozdulatai a jövőért küzdők elszántságát híven fejezi ki, térkitöltése jól kiegyensúlyozott, színei, tónusai emberi meleget árasztanak a fagyos téli táj ellenére. A kolozsvári CFR műhelyek vezetősége igei, jó szolgálatot tett, amikor múzeuma megszervezéséhez képzőművészek segítségét is kérte. Jó lenne, ha a példát minél több kolozsvári intézmény követném. 7. RÉGMÚLT HARCOK PÁTOSZA ;y+ -teodior Harşia: Sztrájkolok (olaj)