Művészet - Új Élet, 1959 (2. évfolyam, 1-9. szám - 1. évfolyam, 1-6. szám)
1959-07-01 / 7. szám
A BARÁTS 2 elmúlt másfél évtized alatt a román előadóművészet nemzetközi hírnévre tett szert. Előadóművészeink Moszkvától Londonig szívesen látott vendégei a hangversenydobogóknak. Európai hírnévnek örvend a George Enescu Állami Filharmónia is. Pár év leforgása alatt a bukaresti filharmonikusok öt ízben szerepeltek külföldön. A Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Finnországban és Svédországban hangversenyeztek ,s mindenütt osztatlan sikert arattak. A George Enescu Állami Filharmóniát Európa egyik legjobb zenekarának tartják a szakemberek. A közelmúltban a testvéri Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon vendégszerepelt. Erről a hangversenykörútról beszélgettünk Mircea Basarabbal, a zenekar fiatal, tehetséges karnagyával. — Túlzás és elfogultság nélkül mondhatom, hogy külföldi útunk kitűnően sikerült — mondotta Mircea Basarab. — Amikor külföldön járunk, mindig érezzük, hogy a népek barátságát kovácsoljuk. Különösképpen éreztük ezt mostani körútunk alatt, amelyet méltán nevezhetünk a barátság hangversenykörútjának. Állomásaink Varsó, Lodz, Bratislava, Prága, Marianszki-Lazni, Francesbad, Pilsen, Budapest, Ózd voltak. A közönség valamennyi városban nagy szeretettel fogadott és elismeréssel nyilatkozott teljesítményünkről. Lengyelországban és Csehszlovákiában már ismertek bennünket, a baráti Magyarországra először látogattunk el. Budapesten, ebben a jelentős zenei központban, sikerült öregbítenünk zenekarunk jó hírnevét. Megtiszteltetésnek éreztük, hogy mindkét budapesti hangversenyünkön megjelent Kodály Zoltán, a nagy magyar zeneszerző is, aki előrehaladott korára való tekintettel az utóbbi években ritkán jár hangversenyre. Kodály Zoltán meleg baráti szeretettel üdvözölte George Georgescut, nagy elismeréssel nyilatkozott a zenekarról, és szívélyesen elbeszélgetett a bukaresti muzsikusokkal. Hangoztatta, hogy igen nagyra értékeli Enescut, és elmondotta, hogy tanári minőségében a Zeneakadémia zeneszerzési tanszakán évtizedek óta a zenealkotás szép példájaként hivatkozik a nagy román zeneszerző szvitjére. — Hangversenykörutunknak egyik érdekessége volt — folytatta beszámolóját a fiatal karmester —, hogy ezúttal három munkásközpontban is hangversenyeztünk: Lodzban, Pilsenben és Ózdon ... Felejthetetlenül kedves emlékem marad az ózdi fogadtatás. Gyönyörű kultúrházak nagy befogadóképességű hangversenytermében játszottunk. Zsúfolt volt a terem, forró a hangulat, kirobbanó a siker... Hangverseny után tiszteletünkre társasvacsorát rendeztek, amely — akárcsak a hangverseny — meleg baráti tüntetéssé változott. Méltán érezhettük, hogy a román-magyar barátság megingathatatlan épületéhez mi is hordtunk pár téglát. — Hogyan fogadták a három ország zenekedvelői a hangversenyeken előadott román műveket? — kérdezzük. — Nagyon tetszettek a közönségnek, és kivívták a szakértők elismerését. Példaként felemlítem, hogy prágai hangversenyünkön jelen volt Aram Hacsaturján is, aki igen kedvezően nyilatkozott a műsorunkon szereplő román művekről. Állíthatom, hogy a nemzetközi zenei szakvélemény tudomásul vette, vagy kezdi tudomásul venni, hogy kifejlődött egy román zenei iskola, amely a népi demokratikus rendszernek köszönheti létezését. Ennek az iskolának legfőbb sajátossága, hogy népi ihletésű, s szoros kapcsolata van az élettel. Nem arról van szó, hogy kizárólag a zenei folklórból táplálkozik, hanem arról, hogy a néptömegek érzésvilágát, gondolkodását tükrözi. Zeneszerzői gyakorlatomban én is erre törekszem. — Külföldi hangverseny utainkon mindig játszunk román műveket is. Kötelességünk hírül adni, hogy felszabadulásunk után, a néphatalom évei alatt, a párt és kormány támogatásával milyen virágzásnak indult nálunk a zenekultúra. P. L. Mircea Basarab karmester (Friedmann Miklós felvétele) George Georgescu karmester, a nép művésze Ózdon, a magyarországi bányavárosban, ahol a George Enescu Állami Filharmónia nagy sikerrel vendégszerepelt legutóbbi külföldi turnéja során Ion Dumitrescu, kétszeres állami díjas zene-i szerző pályafutása valósággal jelképe a néppel összeforrott művésznek, aki a múlt sok megpróbáltatása, hányódása után most szabadon bontakoztathatja ki tehetségét. Arra kérjük, beszéljen indulásáról, ifjúságáról. — Szegény földműves-szülők gyermekeként kerültem Râmnicul Vâlcea-ba, ahol, mint ahogy mondani szokás—mondja mosolyogva—felfedezték zenei tehetségemet. Hegedülni tanultam, majd a középiskola zenekarát és kórusát vezényeltem, később olténiai román folklórt gyűjtöttem. 1934-ben a bukaresti zenekonzervatóriumba kerültem, küzdelmes évek következtek. Óraadásból tartottam fenn magam, zenekarban hegedültem, egy iskola könyvelését végeztem. Már nem is emlékszem, mi mindent csináltam, hogy tanulhassak. Nehézségeim közepette olyan kiváló tanárok biztattak kitartásra, mint Alfonso Castaldi, Mihail Jóra, Dumitrie Cuclin, Constantin Brăiloiu, Ionel Petre. — Mikor tűnt fel első szerzeményeivel ? — A nagy nyilvánosság elé először 1938-ban, zongorára írt két művem, a Preludium és invenció, s az A-dúr szonáta került. Miután elvégeztem a konzervatóriumot, a Nemzeti Színház szerződtetett karmesternek és — házi zeneszerzőnek, összesen több mint 50 műhöz írtam kísérő muzsikát, s jellemző a felszabadulás előtti állapotokra, hogy mindezekért egyetlen bani jogdíjat sem kaptam. — Mit adott Augusztus 23-a román zeneszerzőknek, és személy szerint önnek ? — Mindazt, amiben régen nem volt részünk: nagy megbecsülést, az alkotó munka tiszteletét, korlátlan alkotási lehetőségeket, és mindehhez messzemenő anyagi és erkölcsi támogatást. A mű zenei életét nem is lehet a múltéval összemérni. Új közönségünk újabb és újabb műveket vár tőlünk. Elég talán egyetlen adatot mondanom, hogy érzékeltessem a fejlődést: a felszabadulás óta eltelt 15 esztendő alatt a román zeneszerzők kétszer annyit alkottak, mint a megelőző ötven évben. S új, a tömegekhez közelálló, magas színvonalú muzsikát! A magam alkotási hitvallása kezdettől fogva az volt, hogy a milliókban rejlő zenei kincseket felfedezzem, művekbe öntsem. — Jelenleg min dolgozik? — Második szimfóniámon, amelynek négy tétele négy román festő: Luchian, Tonitza, Pallady és Petraşcu emlékét idézi. Szeretnék vele augusztus 23-ára elkészülni. Ezzel egyidőben zenét írok, a felszabadulásunk 15. évfordulójára készülő dokumentációs filmhez. (Fo 1) Ion Dumitresui zeneszerző, a művészet érdemes mestere szemzeAjcS 19