Művészet - Új Élet, 1959 (2. évfolyam, 1-9. szám - 1. évfolyam, 1-6. szám)

1959-04-01 / 4. szám

Q hektVAtq ■ OSTHONA / LÁTOGATÁS EGY MŰVÉSZETI FŐISKOLÁN K­olozsváron, a csöndes Puskin­ utca egyik házában gobelinek, szőnyegek, batikok születnek. Az Országos Ifjúsági Művészeti Fesztiválra készülnek itt a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet textilsza­kos hallgatói.Olyan forró lelkesedéssel és igyekezettel, amire csak fiatalok képesek. Járok a műtermekben, ismerkedem a fiatalokkal. Románok, magyarok, németek tanulnak itt együtt a tízesztendős intézetben. Egy évtizede tanítják itt román és magyar művészprofesszorok a különböző nemzetiségű növendékeket, s büszkén, boldogan elmondhatják: a közös tanulás nagyszerű eredmé­nyeket hozott. Bene József katedrafelelős és Emil Cornea profesz­­szor kíséretében járom az intézetet, mintha ez is szimbólum volna. Románul és magyarul folyik a szó, hiszen itt csaknem mindenki egyformán jól beszéli a két nyelvet. A politikai tájékoztatást például minden reggel két hallgató végzi, egyik románul, másik ma­gyarul: a műhelygyakorlat közös, az elméleti tár­gyakat mindenki anyanyelvén tanulja. A műtermekben a kölcsönös segítség szellemében folyik a munka. Mindennapos eset, hogy a fiatalok segítik egymást gyakorlati munkáik elkészítésében. Az emeleten Ciupe tanárnő felügyeletével többen dolgoznak. Egy nagy bányász-tárgyú kompozíció előtt hatalmas termetű fiatalember áll: Vasile Grumaz IMSZ-titkár. Olyan ez a fiatal diák, hogy modellje lehetne az ifjúmunkás vagy bányász szobrá­nak. Nyílttekintetű, erőteljes, csupa élet. Bányász volt, aztán iskolába küldték, felfedezték tehetségét, Vida Géza növendéke lett. Most ötödéves. Kompozíciója köré gyűlnek egy páran, megjegy­zéseket tesznek, vitatkoznak. Az egyik, a nagyte­hetségű, hatodéves Szilágyi Béla Andreescu-díjas, egy petrozsényi munkás fia, aki vasöntőket ábrázoló gobelinen, diplomamunkáján dolgozik. A másik, Silvia Serban ugyancsak VI. éves hallgató, akitől ugyancsak sokat várnak tanárai, a harmadik Torkos Anna. És Grumaz így beszél az intézet életéről: — Mi itt mindannyian igazi testvériségben dolgo­zunk. Szeretjük, segítjük és jól megértjük egymást. A német Gáspár Teutsch, aki rendkívül érdekes batikokat készít s a bábművészet is érdekli, hozzá­teszi : — Itt tanultam meg románul és magyarul, s én meg németül tanítom a kollégákat. Mi itt valamennyien — egy nagy család vagyunk. És így vall a többi, mind. De nemcsak szavakkal, munkájukkal is bizonyítják mindezt. Szentimrei Judit tanárnő mosolygó büszkeséggel mutat két szőnyeget. Az egyiken román és magyar famunkások közös munkáját látjuk — merész, érdekes megelevenítésben, a másik együtt táncoló román és magyar fiatalokat ábrázol. Általában a szőnyegek, gobelinek, batikok tema­tikája, lendületesen új, sokatmondóan mai. Nagy­részük a román nép s a nemzetiségek barátságát, a teremtő munkát dicséri. A figurális kompozí­ciókon vasöntőket, gyári munkásokat, termelő mun­kájukat végző parasztokat alkottak a fiatalok, pompás színekben. A mai élet eleven lüktetése hatja át mindazt, amit itt színekbe, formákba öntenek. S ezek a művészi tárgyak arról beszélnek, hogy a Ion Andreescu Intézet ifjú textilszakos művészei, a dol­gozó nép fiai, a párt magasztos eszméin nevelkedve készülnek szép hivatásukra, a dolgozó nép szol­gálatára. MARTON LILI Együtt tanulnak, együtt dolgoznak... Kozma István és Aurel Cordea a közös műteremben Alkotó barátság: a megbeszélés nyomán jobban megy a munka­ ­ Torkos Anna III. éves növendék egy szépen sikerült szőnyeg előtt (Marx József felvételei)

Next