Művészet - Új Élet, 1959 (2. évfolyam, 1-9. szám - 1. évfolyam, 1-6. szám)
1959-04-01 / 4. szám
Q hektVAtq ■ OSTHONA / LÁTOGATÁS EGY MŰVÉSZETI FŐISKOLÁN Kolozsváron, a csöndes Puskin utca egyik házában gobelinek, szőnyegek, batikok születnek. Az Országos Ifjúsági Művészeti Fesztiválra készülnek itt a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet textilszakos hallgatói.Olyan forró lelkesedéssel és igyekezettel, amire csak fiatalok képesek. Járok a műtermekben, ismerkedem a fiatalokkal. Románok, magyarok, németek tanulnak itt együtt a tízesztendős intézetben. Egy évtizede tanítják itt román és magyar művészprofesszorok a különböző nemzetiségű növendékeket, s büszkén, boldogan elmondhatják: a közös tanulás nagyszerű eredményeket hozott. Bene József katedrafelelős és Emil Cornea profeszszor kíséretében járom az intézetet, mintha ez is szimbólum volna. Románul és magyarul folyik a szó, hiszen itt csaknem mindenki egyformán jól beszéli a két nyelvet. A politikai tájékoztatást például minden reggel két hallgató végzi, egyik románul, másik magyarul: a műhelygyakorlat közös, az elméleti tárgyakat mindenki anyanyelvén tanulja. A műtermekben a kölcsönös segítség szellemében folyik a munka. Mindennapos eset, hogy a fiatalok segítik egymást gyakorlati munkáik elkészítésében. Az emeleten Ciupe tanárnő felügyeletével többen dolgoznak. Egy nagy bányász-tárgyú kompozíció előtt hatalmas termetű fiatalember áll: Vasile Grumaz IMSZ-titkár. Olyan ez a fiatal diák, hogy modellje lehetne az ifjúmunkás vagy bányász szobrának. Nyílttekintetű, erőteljes, csupa élet. Bányász volt, aztán iskolába küldték, felfedezték tehetségét, Vida Géza növendéke lett. Most ötödéves. Kompozíciója köré gyűlnek egy páran, megjegyzéseket tesznek, vitatkoznak. Az egyik, a nagytehetségű, hatodéves Szilágyi Béla Andreescu-díjas, egy petrozsényi munkás fia, aki vasöntőket ábrázoló gobelinen, diplomamunkáján dolgozik. A másik, Silvia Serban ugyancsak VI. éves hallgató, akitől ugyancsak sokat várnak tanárai, a harmadik Torkos Anna. És Grumaz így beszél az intézet életéről: — Mi itt mindannyian igazi testvériségben dolgozunk. Szeretjük, segítjük és jól megértjük egymást. A német Gáspár Teutsch, aki rendkívül érdekes batikokat készít s a bábművészet is érdekli, hozzáteszi : — Itt tanultam meg románul és magyarul, s én meg németül tanítom a kollégákat. Mi itt valamennyien — egy nagy család vagyunk. És így vall a többi, mind. De nemcsak szavakkal, munkájukkal is bizonyítják mindezt. Szentimrei Judit tanárnő mosolygó büszkeséggel mutat két szőnyeget. Az egyiken román és magyar famunkások közös munkáját látjuk — merész, érdekes megelevenítésben, a másik együtt táncoló román és magyar fiatalokat ábrázol. Általában a szőnyegek, gobelinek, batikok tematikája, lendületesen új, sokatmondóan mai. Nagyrészük a román nép s a nemzetiségek barátságát, a teremtő munkát dicséri. A figurális kompozíciókon vasöntőket, gyári munkásokat, termelő munkájukat végző parasztokat alkottak a fiatalok, pompás színekben. A mai élet eleven lüktetése hatja át mindazt, amit itt színekbe, formákba öntenek. S ezek a művészi tárgyak arról beszélnek, hogy a Ion Andreescu Intézet ifjú textilszakos művészei, a dolgozó nép fiai, a párt magasztos eszméin nevelkedve készülnek szép hivatásukra, a dolgozó nép szolgálatára. MARTON LILI Együtt tanulnak, együtt dolgoznak... Kozma István és Aurel Cordea a közös műteremben Alkotó barátság: a megbeszélés nyomán jobban megy a munka Torkos Anna III. éves növendék egy szépen sikerült szőnyeg előtt (Marx József felvételei)