Új Élet, 1962 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1962-12-10 / 23. szám

orge Georgescu - Kodály Zoltánról George Georgescut, világhírű karmesterünket régi, meleg barátság fűzi Kodály Zoltánhoz. Nemrég, amikor a George Enescu Állami Filharmóniaeorgescu zenekara Budán hangversenyezett, a román magyar zeneélet két nagyja it találkozott egymással. Kor Zoltán végighallgatta a buka- i filharmonikus zenekar hanglenyét, amelyet Georgescu vezett , és amelynek olyan rendkívi visszhangja volt. Filharmoisaink ráadásul eljátszották Kor Zoltán Háry János szvitjének armezzóját. (A budapesti zeneika megállapította: olyan temamentummal, hogy az bármely magyar karmester dicséretet ért volna). A hangverseny után világhírű zeneszerző megjelent angversenypódiumon és melegen gratulált George Georgescunak, majd a két nagy muzsikus összeölelkezett. Amikor megkértük George Georgescut, hogy beszéljen Kodály Zoltánról, rendkívül meleg hangon szólt: — Nagy csodálója vagyok Kodály Zoltán zeneművészetének. Kétségtelen, hogy korunk legnagyobb zeneszerzői közé tartozik. Nagy egyéniség, emelkedett szellemű művész. De nemcsak mint zeneszerzőt szeretem és becsülöm nagyra, hanem mint embert is. Valahányszor Budapestre megyek, nem mulasztom el felkeresni őt. Most is rendkívül örültem, hogy jó egészségben találtam és hogy előrehaladott kora ellenére alkotó erejének teljében van. Mondom: nagy öröm volt ez számomra. Tiszta szívből kívánom, hogy továbbra is jó egészségben éljen, alkosson — nemcsak a magyar nép, hanem az egyetemes zenevilág örömére. P. L. Nemcsak a Magyar Népköztársaságban — az egész világon őt ünneplik ezekben a hetekben a muzsikusok és a zenekedvelők; nyolcvanadik születésnapja az egyetemes zeneélet eseménye. A századforduló éveiben volt főiskolai hallgató és kezdő zeneszerző. Szerepét és jelentőségét, művészetét és emberségét csak ebben a viszonylatban lehet megérteni, hogy sivatagban érett naggyá. Mintaképpé lett, de neki hazájában nem lehetett mintaképe. Barátja, ikercsillaga, halhatatlan küzdőtársa — Bartók — csak egy évvel, Ady öttel volt idősebb nála. Ady első nagy jelentőségű kötete 1906-ban jelent meg, egy évvel azután, hogy Kodály Zoltán — huszonhárom évesen— megkezdte népzenegyűjtéseinek világjelentőségű sorozatát. Kodály a régi Magyarország embertelen viszonyai között élt és dolgozott hatvanhárom éves koráig. Egy olyan országban, amely műveltség címén a nacionalizmus szellemét táplálta, miközben, elfojtotta a népi s igazán nemzeti értékeket. Ahol nemzeti muzsika címén kávéházi kotyvalékkal rontották a közízlést, a hazugul stilizált betyáros-romantikus magyarkodás korlátolt és anakronisztikus igénye szerint. Kodály ifjúkori hőstette nemcsak az, hogy a Tanácsköztársaság idején a Zenei Direktórium tagja, s a Zeneakadémia aligazgatója volt,hanem hogy a Tanácsköztársaság előtt és után, Magyarország felszabadulásáig, maradandó értékű nemzeti zenekultúrát teremtett — antinacionalista szellemben. Kodály Zoltán 80 éves A zeneszerző, a népzenegyűjtő, a kutató és a népnevelő Kodály fedezte fel Bartókkal azt, ami a népdalkincsben valóban eredeti volt, s ami a ■magyar műzenében eredetivé lehetett. De ugyanő volt az, aki Monteverdi és Bach hagyatékát eleven erővé újította a magyar zeneművészetben, aki ifjúkorának forradalmárait, Debussyt és Muszorgszkijt új művészi igények és megvalósítások forrásává tette hazájában, aki nemcsak a népzene és a kiváló modern műzene szintézisét teremtette meg, hanem a magyar művészetet is az egyetemesség áramkörébe kapcsolta. Hihetetlen, hány síkon, hányféle eszközzel, mennyi vállalkozásban fáradozott, hogy törekvései társadalmi valósággávájanaié. A Psalmus Hungaricus zürichi bemutatója (1926) után bejárta a világot, és dirigenszeneszerzőként nemcsak a magyar zeneművészetnek, hanem általában a népi ihletésű modern muzsikának hódította meg a közvéleményt. A „tanár úr“ Kodály a karvezetők és zenepedagógusok lelkes nemzedékeit nevelte népének, de volt szerkesztő, meg harcos tollú publicista is; nemcsak művész és tudós, ha népe zenei neveléséért gyorsan, erélyesen kellett szót emelnie. Kiváló irodalmi ízlésű muzsikus (klasszikus költők megértő csodálója, műveik megzenésítője, prozódia-szakértő, de amellett nagyhatású tollforgató, rangos stiliszta, amilyet keveset ismer a zenetörténet. A világ nem felejti el neki, hogy a fasizálódott Magyaroszágon, Bartók Bélával együtt, nyilvánosan tiltakozott a faji törvények ellen, később pedig a német megszállás ellen. Ennek a mélységesen humanisztikus, bátor antifasiszta magatartásnak logikus folytatása az elmúlt évtizedben szóval és művekkel (Békedal, Békesség-óhajtás) kifejezett békevágya; Kodály is egyike a nagy nemzetközi tekintélyű művészeknek, akik szerte a világon szilárdan védelmezik a béke ügyét. DEÁK TAMÁS Kodály Zoltán üdvözli a nemrégiben Budapesten vendégszerepelt bukaresti George Enescu filharmonikus zenekar karnagyát, George Georgescu népművészt Kodály Zoltán négykezest játszik feleségével Az Oidipusz új bemutatója A bukaresti Opera- és Balettszínház az 1962 —63-as évadot Enescu Oidipusz című opereg. A címszerepben David Ohanesián állami díjas érdemes művész lépett fel. Ezt az operát hazánkban 1958-ban, az első George Enescu Nemzetközi Zenei Fesztiválon mutatták be először. Azóta a húsz éven át formált, csiszolgatott Enescu-mű főhősét életrehívó énekes híre is túlszárnyalta már hazánk határait. Az opera előadásain résztvevő külföldi vendégeink — többek között Kabajevszkij és David Ojsztrah — elismeréssel írtak Ohanesian alakításáról. Oliver Alain francia zenekritikus pedig annak a kívánságnak adott hangot, hogy a nagy román énekest az Oidipusz többi szereplőivel együtt Párizs operaszínpadán hallhassák még ebben az évadban, ott,ahol 1936-ban első ízben mutatták be Enescu operáját. CS. G. 2 t M jf \ w] — David Ohanesian az Oidipusz 111. felvonásában 25 1062 115