Új Élet, 1963 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1963-07-25 / 14. szám

16­18/1963 és , FIVÉREI I­uchino Visconti már néhány évvel ezelőtt, a Fehér éjszakák megfilmesítésével tanújelét adta Dosztojevszkij iránti rokonszenvének. És annak is, hogy nem egyszerűen csak tolmácsol­ni akarja a nagy orosz író gondolatait, hanem arra törekszik, hogy a mi korunk haladó esz­méivel gazdagítva és korrigálva sugározza a mozivászonra. Erre vall az, ahogyan a Fehér éjszakákat — modern környezetbe áttéve — megfilmesítette. A Rocco és fivérei nem valamelyik Doszto­jevszkij-regény nyomán készült, de probléma­­felvetésében és eszmevilágában ez is jellegze­tesen dosztojevszkiji ihletésű mű. A képek per­­gése közben önkéntelenül is a Karamazov test­vérek jutnak eszünkbe. De még szembetűnőbb Roccónak, a „félkegyelmű“ Miskin herceggel való rokonsága. Mindezzel kapcsolatban fölvetődhet a kérdés: vajon a mai olasz társadalomban életre lehet-e kelteni Dosztojevszkij hőseit és eszméit? S ha igen, mi értelme ennek, mit mondhat a mai embernek a modernizált Dosztojevszkij? Az első kérdésre kétségkívül igenlő választ ad a film. A Rocco és fivérei mind társadalom- és környezetrajzában, mind a hőseinek egy­máshoz való viszonyában, mind stílusában jellegzetesen olasz film. Ugyanakkor Rocco ábrándozó tisztaságában, a bűn iránti immuni­tásában, mindent megbocsátó, már-már eszte­len jóságában és mártíromságában lehetetlen fel nem ismerni Miskin herceg (vagy Karama­zov Aljosa) vonásait. Visconti azonban túllép Dosztojevszkij világ­­szemléletén. Sőt, szembefordul az író krisz­­tiánus filozófiájával, hiszen a filmből világo­san kiderül, hogy a mindent megbocsátó „ke­resztényi jóság“ egyáltalán nem váltja meg a világot. Ellenkezőleg: még nagyobb bajba so­dorja az embereket. Rocco végtelen jósága a bűnözővé vált, elállatiasodott testvére iránt nem menti meg Simonét a teljes lezülléstől, ellenkezőleg, lehetőséget ad neki, hogy még mélyebbre süllyedjen a mocsárba, s végül gyilkosként fejezze be életét. És Nadiát is Rocco „jósága" taszítja a pusztulásba, mégpedig azáltal, hogy — bár nagyon szereti — lemond róla a testvére javára, aki végül megöli ezt a jobb sorsra érdemes lányt. De saját tragikus sorsáért is maga Rocco a felelős. Iylind ebből félreérthetetlenül kidomborodik az ú­­ úgynevezett „keresztényi jóság" álhumaniz­musa. Kitűnik, hogy az ilyen „jóság" nemcsak oktalan, hanem következményeiben káros és embertelen is. Ez a legfontosabb mondanivalója a mai ember számára a Dosztojevszkij téma­­világából ihletődött, de az ő életszemléletén túllépő filmnek. Igaz, a főhősök közül egyik sem ismeri fel, hogy lehetne másként is élni és gondolkozni. Csak Ciro — Rocco egyik öccse — látja a ki­utat. A végén ő mondja ki azt, hogy nem lehet mindent megbocsátani, a bűnösnek bűnhődnie kell, s a társadalmat, amely az embert bű­nözővé teszi, meg kell változtatni. Sajnos, ez Ciro szájából nem hangzik elég meggyőzően; szavának nincs súlya, mert kevés szerepe van az események alakulásában, s különben is igen vázlatosan megrajzolt figura. Bár a film művészi és eszmei vonalvezetése nem töretlen (az első rész vontatott, a hosszú és borzalmas verekedések naturalista képsorai kiütköznek a mű egészéből), mégis a Rocco és fivérei a mai olasz filmművészet kiemelkedő alkotásai közé tartozik. Nagy érdeme a ren­dezőnek és a főszerepeket játszó színészeknek a lélekrajz finomsága és mély realizmusa. Visconti olyan nagy művészettel tárja fel hőseinek belső világát, amilyent régebben csak a nagy regényíróknál láthattunk. A film, amely csak a külső látszat fényképe volt, régebben nem tudott behatolni az emberi lélek rejtettebb zugaiba. A modern filmművészet már erre is képes. Bizonyság rá a Rocco és sok más film. Visconti műve egyébként jellemző példa arra is, hogy a neorealista örökséget őrző és magasabb szintre emelő mai olasz filmművészet hogyan jut el a neorealizmustól a lélektani realizmushoz, ehhez az új és jelentős stílus­­irányzathoz. TORÖK LÁSZLÓ Nadia (Annie Girardot) és Rocco (Alain Delon) a film egyik jelenetében KÉSZÜL­T FOLYTATÁSA a Válás alatt módra című nagysikerű filmnek. A szerzők: Gianetti, Get­ti is De Concini — akik a film első résztért a legjobb forgatókönyv Oscar-díját kapták — elhatározták, hogy elkészítik a második részt is, amelyben Fifi béró, fiatal hitvesinek hatására most már nem a magánélet, hanem a közélet viszonyai között sodródik újabb konfliktusokba. filMsoron­ 1 . I f 1 JÚLIUSI FÉNY Román film. A vásznon a mai román falu arculata rajzolódik ki a maga em­beri konfliktusaival, a kollektív gaz­daság megerősítéséért folyó harc érdekes mozzanataival. Forgatókönyvírók: Fanus Neagu és Vintila Om­aru, rendező: Nagy György, operatőr: Ovidiu Gologan. Főbb szereplők: George Calboreanu, Gr. Vasiliu Birlic, Marcel Angelescu, Colea Rautu, Emilia Costa stb. Szovjet film Vaszilij Akszonov ha­sonló című regénye nyomán. A néző három jó barát, három fiatal orvos sorsát követheti nyomon, s közben fel­tárul előtte az új nemzedék gondolat­­világa, szép erkölcsi arculata és szenve­délyes életszeretete. Forgatókönyvíró és rendező: Alekszej Szaharov, operatőr: V. Nyikolajev. Főszereplők: V. Livanov, V. Lanovoi, O. Anofrijev, T. Szemina stb. Magyar film. A régi előítéletek leveté­­sének, az új életformát és gondolkozás­módot hozó termelőszövetkezet születé­sének gyötrelmes küzdelmeit vetíti elénk drámai feszültséggel telített, hiteles képekben. Forgatókönyvíró: Gyöngyösi István, rendező: Keleti Márton, ope­ratőr: Hegyi Barnabás. Főbb szereplők: Ruttkai Éva, Sinkovits Imre, Mészáros Ági, Gózon Gyula, Bihari József stb. BEKERÍTVE Díjnyertes francia-jugoszláv Him. A koncentrációs táborok borzalmat, drá­mai helyzetekben gazdag világát eleve­níti fel. A cradizmustal és elállatiaso­­dással szemben a humánumot és szoli­daritást állítja eszményképül. Forgató­könyvíró és rendező: Armand Catti, operatőr: Robert Jaillard. Főszereplők: Jean Negroni, Hans Christian Bloch, Tamara Milletics stb. KOLLÉGÁK AMÍG HOLNAP LESZ

Next