Új Élet, 1963 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1963-08-10 / 15. szám

AZ ÖRDÖG ÉS A TÍZPARANCSOLAT A­z ördög hamisítatlan ótesta­­mentumi mérges kígyó, némi­leg idomítva. Rajta kívül fellép a filmben harminc világsztár. A film vetítési ideje száznegyven perc, ebbe belefér néhány házasságtörés, öngyilkosság, gyilkosság, rablás. Aki ezek után azt hiszi, hogy a film amerikai szuperprodukció, moz­galmas Biblia-revű, nagyon téved. A negyedszázaddal ezelőtt világ­sikert aratott Táncrend alkotója, Julien Duvivier nem olyan alkatú rendező, mint Cecil B. de Mille. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy még akkor is szellemes és modern, ha a szentírásból indul ki. Nem így a hollywoodi filmművészek. A kaliforniai filmvárosban rendre születnek a panorámikus ó- és újszövetségi storyk. Van bennük jellemes jóisten, csudabölcs mondá­sokkal. Van még parádés özönvíz, kéneső és negyven medve, amint éppen szétmarcangolja a kopasz prófétát gúnyoló gyermekeket. E­­zenkívül Dávid az oroszlánketrec­ben és Jónás a cethalban. Mindez szenzációsan tálalva, hogy sok embert lehessen becsalogatni a moziba. Pokolian izgalmas és an­gyalian naiv szentfilmek ezek, cre­do, quia absurdum alapon. Az ördög és a tízparancsolat rendezője, Duvivier viszont nem veszi komolyan­­az igét. Bekacsint az oltár mögé, s a kenetteljesen kinyilvánított szentenciák arany­kapuján túl, az egyházi képmuta­tás felszíne alatt csúnya társadalmi bűnöket lát, amelyeket nem lehet levezekelni. "T­olvaj templomszolgákat, csinta- L­lan püspököket, más feleségét megkívánó milliomosokat, tékozló szülőket vonultat fel, s bemutatja ezek felebarátait, a tömjénfüstbe takart burzsoá erkölcs hatósági csőszeit. Leszedi a keresztvizet ma­gáról a jóistenről is, aki mint földi A Te vagy a muzsika című nyu­gatnémet revüfilm egyik táncjele­nete. Jobboldalt: Catherine Valente vándor jelenik meg a filmben, s fura csudá­kat tesz, amíg el nem viszi a zárt intézet fe­hér autója. Duvivier frap­páns, bőhu­morú, ötpercen­ként meghök­kentő epigram­maszerű pilla­natképeinek te­matikája Vis­conti, Germi, Lattuada nem­rég látott film­jeit idézi. Az ördög és a tíz­­parancsolat ugyanakkor reprezen­tatív szuperprodukció, elegáns, sztárparádés látványosság is. Danielle Darrieux könnyűvérű színésznőt alakít, aki kis híján fiával (Alain Delon) csalja meg sze­retőjét. Üdítően fiatal, tempera­mentumos. Georges Wilson né­hány szavas szerepe emlékezetes él­­mányt nyújt. Fernandes ezúttal mint jóisten mutatkozik be. Louis de Funes sekrestyés, aki civilben bankot rabol. TE VAGY A MUZSIKAI B­ongo já, bongo csá-csá-csá! És ismét és újból, bongo és já és csá. Pereg a Wurlitzer-film, a szakállas slágerek filmje. Catherine Valente énekel. Fel­vonultatja repertoárját, táncol is hozzá. A dalokat tíz éve ismerjük. Catherinával most barátkozunk. Nehezen, mert Catherine Valente nem színész. Csak éppen létezik, csak éppen énekel és táncol. De­koratív jelenség, nem tagadom. Ha valami nyári sörkertben lépne fel, a harmadik pohár után tapsol­nék is neki. Nem haragudnék rá. Még a sör árába foglalt zenedíjat se sajnálnám. Szegényke — monda­nám —, valahogy neki is meg kell élnie. De ha moziba megyek, töb­bet várok. Valente arca mosolyogva is me­rev. Csak annyit mutat, amennyit hangversenyein. Okos lány, tudja, hogy neki nem kell játszani. Tudja, hogy dizőz hírneve miatt szabtak rá filmet. De azt már valószínűleg maga sem tudja, hogyan lett vi­lághírű. A filmből sem derül ez ki. Valente olyan, mint annyi más gondosan konzervált bárdizőr. Es­ténként minden fővárosban leg­alább száz, vele egyenértékű énekes­nő vonaglik a dobogón. A rendező okos ember. Tudja, hogy ha van Valente, nem érdemes igazi revüfilmet rendezni. Elég, ha a szépszemű csillag neve rikít a plakátokon, elég, ha Catherine énekel. A story-iparos sem erőlteti meg a fantáziáját, ősi, naiv meséjét bonyolítja... (volt egyszer egy kis­lány, akinek házasságot ígért egy tengerész. Aztán elhajózott, és nem tért vissza. A lány hetedhét országban kereste, nem találta meg, de kárpótlásul beleszeretett egy délceg kapitány­. Minek is erőlködne? Jó üzlet lesz ez úgyis, hiszen a hanglemez-gyár négy ósdi slágert eladott a porducernek, és Valente énekel. Igaz, ez kevés egy nyolcvanperces filmhez. De Va­lente ismét és újból, csak éppen más-más ruhában, más díszletek között a film elejétől-végéig több ízben kijelenti: — Bongolácsácsá... Ez a „műben" az „eszme". A többi gyenge esztrádműsor. MÉG EGY TUCAT NYÁRI FILM F­ilmszínházaink már vetítik Sosz­­takovics népszerű operettjének, a Cserjomuskinnak színes filmváltoza­tát. Gondosan meg­komponált klasszi­kus táncszámok, ro­mánc stílusban írt és előadott lírai da­lok szórakoztatják a nézőt. A berlini DEPA-s­t­u­dióban készült A papa új barátnője című víg­játék, amelyben gyermekei téríte­nek jó útra egy deresedő halántékú szoknyava­dászt. A mulatságos film női fősze­repét az elragadó Angelica Dombres játssza. Szintén német produkció a Kopa­szok bandája, motoros huligánok kézrekerítésével. Három látványos francia szu­perprodukció is műsoron van. A Fracasse kapitány és a Párizs rej­telmei tipikus Jean Marais-film. Mindkettő életveszélyes kalandok sorozatát sűríti a népszerű színész köré. Sokkal nagyobb figyelmet ér­demel Jean Dreville alkotása, a La Fayette, amely az angol-ameri­kai háborút idézi, roppant költséges csatajelenetekkel. (Csak a lovas­csaták forgatása másfél milliárd frankba került.) A film epizód­­szerepeit is olyan neves színészek játsszák, mint Vittorio de Sica és ■Orson Welles. Élvezetes olasz bűnügyi vígjáték az Imádnivaló hazudozók. Az ele­gáns, modern filmet Nunzio Ma­­lasomma rendezte. Kellemes szó­rakozást ígér a lengyel Agglegények klubja, nemkülönben A filozófia doktora, Nusics ismert művének filmváltozata. Brigitte Bardot-t is láthatjuk majd a Trójai Heléna című, pazar kiállítású amerikai filmben, amely Homérosz hőskölteményéből ké­szült. Bemutatásra kerül a legújabb angol burleszkfilm,'' A világ legki­sebb mozija. Főszerepét Peter Sel­lers, a kitűnő komikus játssza. BUSA SIMON Jean Marais, a Fracasse kapitány egyik jellegzetes párbaj-jelenetében Apacstánc az új lakásban. Jelenet a Cserjomuskin című filmből

Next