Új Élet, 1967 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1967-04-25 / 8. szám
LEVELEK A Tv-képek felvétele Hallottam róla, hogy a televízió képernyőjén futó műsort szalagra lehet venni. Valóban létezik erre szolgáló készülék ? (Bárány Miklós brassói olvasónk kérdése.) A különböző fény- vagy hangjelek mágneses szalagra való rögzítésének technikája az utóbbi időben annyira tökéletesedett, hogy a tv-adások szalagra vételét is megoldották. Jelenleg többféle felvevő-rendszer ismeretes: a VERA elnevezésű angol, a Bing Crosby elnevezésű japán és az RCA és Ampex amerikai rendszer. Ezek közül mind a képfelvétel, mind a leadás szempontjából leginkább az Ampex-rendszer vált be. Az Ampex készülék meglehetős bonyolult, nehézkes gépezet (súlya 500 kg.). Nagy előnye, hogy a képeket a felvétel után minden további nélkül azonnal le lehet játszani. A képeket 50,8 mm széles szalagra rögzítik; a szalag hosszúsága az orsó nagyságától függ. A legnagyobb orsó 35,6 cm átmérőjű; ez 96 percnyi műsor felvételére elegendő 36 cm/mp sebesség mellett, és 192 perc felvételére 19 cm/mp sebességnél. Nagyobb sebességnél tökéletesebb a felvétel. Levél a szerkesztőséghez Kedves szerkesztőség ! Évek óta rendszeres olvasója vagyok az Új Életnek, mindig kíváncsian vártam egy-egy friss szám megjelenését (sajnos nem egyszer a kelleténél többet kellett várnom), mindig találtam valami engem különösen érdeklő írást, cikket a lapban, legutóbb pedig őszintén örvendtem, hogy megnövekedett terjedelemben, 24 oldalon jelentek meg. Azt hiszem, minden olvasó hasonló örömmel nyugtázta ezt a kellemes meglepetést. Szeretném, ha a több helyet arra használnák fel, hogy az eddiginél alaposabban, részletesebben foglalkoznának társadalmi, magatartásbeli kérdésekkel, olyan cikkeket közölnének, melyek a szocialista együttélés íratlan szabályainak tiszteletben tartására nevelnek, mozgósítanak. Az ilyen cikkek különösen az ifjúságot, fiatalságunkat érdeklik, amelyről elmondhatjuk ugyan, hogy vannak bizonyos túlzásai, melyeket nyesegetnünk kell, de azt is, hogy szívesen hallgat az „okos szóra". Tisztelettel • GÁSPÁR LAJOS mérnök (Arad) MIÓTA ISMERIK A GYORSÍRÁST? — kérdezi Bokor Elemér temesvári olvasónk. A rendesnél gyorsabb írás szükséglete már az ókorban felmerült, s az első kísérletek ebből az időből származnak. A legtöbbet Titóról, Cicero felszabadított rabszolgájáról tudunk, aki a latin ábécére támaszkodó rövidítéseket használt. De az első tulajdonképpeni gyorsíró-rendszer (tehát az a módszer, amely saját ábécét alkalmazott) a XVII. században született, Angliában. Szerzője John Willis. Tőle származik maga a gyorsírás (sztenográfia) szó is (sztenosz görögül , tömörül, szorosan, gráféinl írni). Az ismertebb gyorsíró-rendszerek, amelyek szélesebb körben, több országban is elterjedtek, a következők: Taylor (1786), Gabelsberger (1834), Duployé (1867). Hazánkban 1861-ben jelent meg az első gyorsíró tankönyv, amelyben Elie Bosianu a Taylor-rendszert ismertette. D. Răcuciu (1864), E. Suceveanu (1872) a Gabelsberger-rendszert alkalmazták a román nyelvre, H. Stahl pedig 1898-ban a Duployé-rendszer alkalmazásával jelentkezett. Stahl volt az, aki később kidolgozta az első, a román nyelv szabályain és a különböző betűk gyakoriságán alapuló, sajátos gyorsíró-rendszert . Ma a hazai gyorsírók túlnyomóan ezt a módszert használják. Üzenetek — filmrajongóknak B.I., Nagyvárad. Levelére válaszolva tájékoztatjuk, hogy a hazai mozikban jelenleg műsoron levő Juanna Gallo című mexikói film hét évvel ezelőtt készült. A női főszerepet a képünkön látható Maria Felix játssza, akit már több filmből ismerünk, de leginkább a Rio Escondido nagy szenvedélyektől fűtött, tanítónői hivatását missziónak tekintő hősnőjeként vésődött emlékezetünkbe. ★ Orbán bőrinc, bővéte. Az Édes Anna című magyar film női főszerepét nem Bara Margit, hanem Törőcsik Mari játszotta. it A LEGÚJABB JÉGPÁRNÁS HAJÓKRÓL érdeklődik Zajzoni Árpád marosvásárhelyi olvasónk. A légpárnás hajók egyre inkább terjednek. A képünkön látható angol gépkocsit szállíthat majd. Méretei: 39,20 m hosszú, 22,80 m széles, 11,16 m magas, maximális sebessége 148 km/óra. A hajtóerőt négy gázturbina szolgáltatja. Jövőre helyezik forgalomba. , _ \ / **»«. .. /\ vn ' ••• 5£f3 T.A. szatmári olvasónk kérdezi: Mi a „mononukleozis" nevű betegség lényege? Ragályos-e? Van-e valami összefüggése a rákkal? A „mononukleozis" vagy ismertebb nevén a „mirigyláz" heveny fertőző megbetegedés, amely lázzal, a nyirokcsomók duzzanatával és hurutos tünetekkel jár. Jellemző a betegségre a vérkép: a fehérvérsejtek számának jelentős szaporulata mutatható ki, főleg a nyiroksejtek száma emelkedik („limfocitózis"). A betegség kórokozója vírus természetű, főleg gyermekek és fiatalok betegszenek meg. Lefolyása jóindulatú: rendszerint 2 — 3 hét alatt magától meggyógyul, s csupán tüneti kezelést igényel (pl. lázcsillapító gyógyszerek). Ha szövődmények jelentkeznek, a betegség elhúzódhatik. A mirigyláznak a rákkal semmilyen összefüggése sincs. Néha nehézségek adódhatnak a diagnózis megállapításánál, illetve a mononukleozis és a fehérvérűség vérképének egymástól való elkülönítése, egyes esetekben problematikus lehet. Ilyenkor a mononukleozis jellemző laboratóriumi reakciója (Paul Bonnel reakció) eldönti a kórismét. A mirigyláz problémájával egy régebbi válaszunkban már foglalkoztunk, a részleteket illetően utalunk az ott mondottakra. B.B. bukaresti, ill. K.F. csikszentdomokosi olvasónk az ízületi reumának nevezett betegségről, valamint a gyógyítás lehetőségeiről kér tájékoztatást. Az izületi reumának több formája ismeretes; a gyógyítás módja és lehetőségei elsősorban a megbetegedés formájától függenek. Az ú ín. heveny reumás sokízületi gyulladás első ízben legtöbbször a gyermek- és serdülőkorban jelenik meg, de felnőtt korban is előfordulnak kiújulások és visszaesések. A beteg lázas, a végtagok nagyobb ízületei (térd, boka, könyök, csukló) duzzadtak, melegek, igen fájdalmasak s rendszerint alig mozgathatók. Ezt az ízületi megbetegedést a szaliciltartalmú gyógyszerek (aspirin) és a piramidon (pyran) igen jól befolyásolják; a láz és az ízületi gyulladás ágynyugalom és megfelelő kezelés mellett néhány hét alatt megszűnik. E megbetegedésben a gyógyulás szempontjából nem is az ízületi gyulladás jelenti a fő problémát, hanem a vele majdnem mindig társuló reumás szívbelhártya- és szívizom-gyulladás, amely a heveny megbetegedés keretein belül tüneteket alig ad, viszont a későbbi évek folyamán szívbaj (billentyűhiba) kialakulását eredményezi. Az ízületi reuma másik fő formájában, az idült reumás sokízületi gyulladásban (gyakran használatos rövidített neve: PCE) a szív megbetegedése ritka, a lappangva, idült módon jelentkező ízületi bántalom viszont gyógyszeresen sokkal nehezebben befolyásolható, és gyakran okoz maradandó ízületi eltéréseket. Nevének megfelelően ez a betegség is a végtagok több ízületét érinti egyszerre; hónapok, évek folyamán fokozatosan rendszerint az összes végtagízületek megbetegszenek. Jellemző a betegségre, hogy az egyes ízületek (pl. a bokaízületek) a két végtagon egyszerre betegszenek meg, továbbá, hogy a kezek kis ízületei (az ujjperecek közötti ízületek, valamint az ujjperecek és a kézközépcsontok közötti ízületek) is részt vesznek a folyamatban. Előbbiek orsószerűen duzzadnak meg, utóbbiaknál pedig az ujjak sajátságos tartásban történő elferdülése következik be. A betegség idült lefolyású: a hosszabb-rövidebb javulási időszakokat újabb visszaesések, kiújulások követhetik. A kezelés mind az orvos, mind a beteg részéről nagy türelmet, kitartást igényel. Sok gyógyszer áll rendelkezésre, de a betegség nem kezelhető sematikusan: szinte minden betegségnél külön-külön kell kitapasztalni az egyes gyógyszerek előnyeit és hátrányait. A szalicil tartalmú gyógyszerek jól csillapítják a fájdalmakat, de nem befolyásolják olyan mértékben az izületi folyamatot, mint heveny reumában. A betegek általában szívesen veszik, ha cortizon-készítményekkel kezelik őket (pl. Prednison, Superprednol), mert a gyógyhatás igen rövid idő alatt jelentkezik, de ez sajnos alig tart tovább, mint a gyógyszer szedése; a hosszabb gyógyszeradagolás viszont sok nehézségbe ütközik. Sok esetben butazolidin-készítmények, szintetikus maláriaellenes gyógyszerek, más esetekben aranysó-injekciók, röntgenbesugárzás, az ízületek injekciós kezelése vagy pedig fizioterápiás gyógyeljárások hozzák meg a kívánt eredményt. Bár olvasónk esetében a betegség négy éve áll fenn és az eddigi gyógyeredmények nem túl biztatóak, a türelem és a rendszeres kezelés fontosságát újra hangsúlyoznom kell. A két idézett kórformán kívül az ízületi reuma fogalmába még sok más izületi bántalom besorolható, ezeket részletesebben tárgyalni sajnos nem áll módunkban . DR. MONOKI ISTVÁN 21