Új Élet, 1970 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1970-10-25 / 20. szám
JEGYZETEK h/meggyilkolta-e vagy sem? Mármint a világ egyik leggazdagabb embere, Sztavrosz Niarkosz görög hajómágnás eltette-e láb alól „a világ legboldogabb asszonyát“, azaz hites feleségét? A botrány alaposan megbolygatta a milliárdosok szűk körének amúgy sem csöndes vizeit. A dolog úgy kezdődött, hogy az Athéntól délkeletre fekvő Szpetszopula szigeten — a sziget természetesen Niarkosz magántulajdona — váratlanul meghalt a milliárdos felesége. Az orvos megállapította, hogy az asszony 25 tablettát vett be egy nagyon erős altatóból (Seconalnak hívják) — ez az adag pedig vitathatatlanul halálos. Tehát öngyilkosság történt, amit később egy hat orvosból álló, hivatalos bizottság is elfogadott. Ezzel az ügy eltemetődött volna, ha Falutisz pireuszi államügyész augusztus 21-én nem vádolta volna meg a 61 éves Niarkoszt Dános Miklós Szélmalomharc ? „halált okozó, súlyos testi sértéssel". Az orvosi jelentésben ugyanis utalás volt arra, hogy az asszony nyakán, mellkasán, hasán külsérelmi nyomokat találtak. Tény, hogy az asszony hirtelen meghalt. Az is tény, hogy a viharos szerelmi életet élő milliárdos Eugenie-vel éppúgy, mint előző feleségeivel (kettő volt) állandóan civakodott, s a házastársak között egyre szélesedett a szakadék Egyes újságok arról is tudni vélnek hogy Niarkosz feleségével mit sem törődve, a szigetre hozta ifjú szeretőjét, egy csinos fotomodellt. Mindez arra engedne következtetni, hogy az aszszony valóban öngyilkos lett, és Niarkosznak nincs közvetlen köze halálához. Egyes lapok viszont azt feszegetik, hogy a családi vagyon tekintélyes része Eugenie nevén volt — és ezzel most, halála után, Niarkosz rendelkezhetik. De a bonyolult — és a milliárdos körök erkölcsét közelről megvilágító — ügy politikai háttere sem érdektelen. Közismertek Niarkosz nagyon szoros kapcsolatai a görög reakciós körökkel, amelyeket nehéz milliókkal támogat. Éppen ezért szélmalomharcnak tűnik az ügyészi vádemelés. De ha el is ejtik majd a vádat, — egy most érkezett jelentés szerint el is ejtették —, maga az, hogy megzavarták a görög milliárdos „köreit", lehetővé tette, hogy a széles közvélemény némi betekintést nyerjen a mai Krőzusok vad erkölcseibe. JEGYZETEK 20 MAHARADZSÁK VÉGNAPJAI Ha manapság fényes rttaharadzsatemetés vagy lakodalmas menet tűnik föl valamelyik indiai nagyváros utcáin, s a lapok hírt adnak arról, hogy kik vettek részt a társadalmi eseményen, India lakói felteszik a kérdést: vajon meddig még? A keleti mesevilág (mármint az egykori uralkodók szempontjából) talán legutolsó képviselőinek fényes életmódja ugyanis végnapjait éli. Halálra ítélte a demokratizálódás és az egyenlőség felé haladó India népe. S ha ezt valaki talán nem hinné el, bizonyítékul elegendő csupán egyetlen, tréfának is beillő ténytemlíteni: az utolsó indiai maharadzsák jogaik megvédésére valamilyen szakszervezet-feleségbe tömörültek. Amikor az angolszászok és a ** franciák elűzték a portugálokat Elő-Indiából, a hatalmas országot — apróbb vagy nagyobb hercegségekben, királyságokban uralkodói jogokat gyakorolva — néhány száz maharadzsa tartotta birtokában. Az európai hódítók az oszd meg és uralkodj kitűnően bevált elvét használták fel az óriási ország teljes gyarmatosítására, egymás ellen uszítva a maharadzsákat fő közben egymás ellen is küzdve. Amikor azonban a franciákat kiszorította a brit oroszlán, kiderült, hogy könnyebb volt meghódítani, mint megőrizni Indiát. Az angol diplomácia feltalálta magát: meghagyta a maharadzsákat minden előjogukkal együtt (feltéve ha ezek nem sértik a brit korona érdekeit), s rájuk támaszkodva konszolidálta uralmát. Ilyenformán a maharadzsák továbbra is középkori kényúrként élhettek, megmaradtak csodálatos palotáikban és illúzióikban, újabb kastélyokat, palotákat, elefántistállókat építhettek, sőt hiúságukat újabb és újabb címekkel, rangokkal legyezgették. Ők meg cserében elismerték az angol fennhatóságot. A huszadik század függetlenségi küzdelmei a legkevésbé sem a maharadzsák vezetése alatt folytak le, s vajmi kevés részük volt az önálló India megalapításában, ők továbbra is az angol fennhatóságot kívánták, amely nem fenyegette vagyonukat, s lehetővé tette számukra, hogy fiaikat Oxfordba vagy Cambridge-be küldjék tanulni. Amikor 1947-ben kikiáltották India függetlenségét, 551 maharadzsa önként lemondott hatalmáról, és formálisan az új államra ruházta azt. Persze nem ingyen. Az új indiai alkotmány ugyanis úgy intézkedett, hogy évi ellátmányt, apanázst kapnak az államtól, attól függően, hogy mekkora volt az országuk. A legmagasabb juttatás 5 millió rúpia, a legalacsonyabb 192 rúpia volt. A különbség abból származott, hogy egyes államok akkorák, mint országunk területének másfélszerese, mások meg alig nagyobbak egy futballpályánál. Ezenkívül a maharadzsák a fiatal indiai államtól biztosítékot kaptak arra, hogy megtarthatják néhány ősi előjogukat. Saját palotáikban lakhattak, megmaradtak parkjaik, vagyont érő kocsijaik, elefántistállóik, vadászati joguk, erdeik, saját zászlójuk lenghetett a kastély ormán. Emellett adókedvezmények, ingyen villamosáram- és vízszolgáltatás stb. illette meg őket. Egyszóval az indiai kormány a huszadik században ugyanazzal nyerte meg magának a maharadzsák jóindulatát, mint a tizenkilencedik században az angolok: minden — jobbára csak külsőségekben mutatkozó — jogukat meghagyta. És erre politikailag szükség is volt, ugyanis a maharadzsák szava még mindig tekintélyes súllyal esik latba az ország életében. Képviselőik vannak például a parlamentben. De a maharadzsák hallgattak. A gazdagabbak továbbra is tigrisvadászatokat rendeztek, belebonyolódtak a hihetetlenül kusza etikettbe, istenként tiszteltették magukat szolgáikkal, néha átruccantak Európába, s lefoglaltak egy-egy emeletet a riviérai luxusszállókban. A szegényebbek, a szerényebb járadékot élvezők szállót rendeztek be kastélyaikban, vadászatokat szerveztek Indiába látogató gazdag turistáknak, végső esetben alkalmazást vállaltak. Ez a viszonylag „békés együttélés" azonban csak 1967-ig tartott ; a hatalomra került Kosigreszszus Párt ugyanis nem rejtette véka alá szándékát, hogy egyszer s mindenkorra meg akarja szüntetni a maharadzsák összes előjogait. Ha esküvőn vagy temetésen felvonulnak