Új Élet, 1975 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-10 / 1. szám
„Itt ülök feleségem mellett Ebb’ a csendes kis faluba’. Egykor szűk volt a föld, s imé, most Elég tág e kicsiny szoba." (Petőfi: Csendes élet - Koltó, 1847.) Házam egy lejtős magaslaton áll, az előtérben észak felé sima, nagy térség, zöld rétekkel és tölgyfacsoportozatokkal... a Lápos vize kígyózza végig, egész futása látható...“ — írja egy helyütt Teleki Sándor, a hajdani házigazda. Az egyik emeleti szobában régi bútorok: alacsony dupla ágy, cifra almárium, asztal. (Túlbuzgó kéz nemrég bemázolta az egészet lakkal, beleértve a mennyezeti csillárt is.) Vajon ez lenne a Petőfi látta berendezés? A hagyomány szerint legalábbis... A fiatalasszony tizenkilenc éves volt, az ifjú férj huszonnégy. A „vad gróf" — Teleki Sándor — „esztelen háztartásában“ remekül megvoltak, kiváltképp, hogy a jó barát, a költő kérésbe, szélnek eresztett innen mindenkit, az egy szakácsnőn kívül. Hat hétig éltek ebben a vadszőlővel befuttatott kastélyban; itt ismerték meg egymást — és a házasságot is. „Oh, ezek mámoros napok tálának ! — írja a költő Aranynak — épp ezért nem is tudom, hogy tertek el? Csak ami szinte bosszantó, legprózaibb s úgyszólván oda nem tartozó időtöltéseim jutnak eszembe, például a lovaglás, olvasás, írás." Harminc verse született Koltón. Tehát ez a szoba. A falakon ismert fotókópiák. Kifakult rajtuk a felirat. Ám a papír keret alján vastagon áll tussal: Fábry Jenő fényképmásolata. Hogy talál ez ide?... Az almáriumon, szekrényen új köröndi fazekak. A falakon képek, festmények függnek, önzetlen Petőfi-rajongók küldeménye... A függönyöket az emlékszoba„felelős“ Varga Rozália magyar tanárnő hímeztette a diákokkal. Szász Zsuzsanna az egyik tárlónak dől, kezében megcsörren a kulcscsomó, ő a múzeumőra önkéntes alapon. A nyitás nincs órához kötve, bárki jön, ő lohol lelkiismeretesen a kulccsal.A bejárattól jobbra van a rendelő. Amikor megérkezünk, kinézik belőlünk, hogy nem orvoshoz jöttünk, s már szalasztanak is valakit a kulcsért. A múzeumot nem jelzi se nyíl, se felirat.) — Tudna-e valamit mondani a kastélyról? — kérdem a múzeum őrétől. — Teleki Jankó volt az utolsó tulajdonos. Fia, Pista gróf, nagy lábon élt. Adósságot csinált. 1935- ben a kastélyt eladták a falunak. Az öreg Teleki Sándor sírját a somfa alól átköltöztették a temetőbe. A bútor az egyik szobában állt bezárva. A falu őrizte. Az 50-es években Palkó Gábor volt iskolaigazgató megnyitotta a közönség számára. 48-tól az épületben kultúrház működik és mozi. Belülről már eléggé rendbe tették, a külső javításokat viszont ezutánra ígérte a nagybányai múzeum. Liszt Ferenc képét keresem a falon. 1846-ban vendégeskedett Telekinél é s a híres cigányprímás, Pócsy Laci muzsikája ihlette az első magyar rapszódia megírására. Jókai sokkal később látogatott el ide, minekutána a kalandos életű házigazda — a hajdani Táncsis-tanítvány — 18 évi száműzetés, harc után némiképp lehiggadva hazatért birtokára, a számára oly kedves Garibaldi-, Victor Hugo-, id. Dumas-ereklyékkel s a nagyvilágban barangoltában zsibvásárokon, árveréseken összevásárolt „nagybecsű olajfestményekkel“, amelyek között egy Velazquez s egy Murillo is volt, így gyűlt össze a Jókai által megcsodált, „európai fogalmakkal mérve is nevezetes“ múzeum. Sajnos, a sok műkincs, relikvia az utódok gondatlansága miatt, a háborúk viharában kevés kivétellel elpusztult. A park még most is Szép. Az eperfát, amely alatt Petőfi és Teleki kalács és szilvórium mellett beszélgetett ebéd előtt, még a múlt században kivágatta az egyik tiszttartó. A megmaradtak sejtelmes susogására egyszerre megállunk: „Beszél a fákkal a bús őszi szél". Itt írta Petőfi a — talán — legszebb verssorait: „Elhull a virág, eliramlik az élet..." A mocsári ciprus ága kis ösvényre mutat, amely a somfához visz. Elaggottságában is virul még. Tekindák törleszkednek az emlékezés helye felé, de a fa alatti ágyás virágait kegyelettel ápolják az iskola tanulói. SZÉPRÉTI LILLA Szenkey Júlia Petőfi Sándor Teleki Sándor — mint Garibaldi katonája A somfa, alatta a költő asztala Marx József felvételei