Új Élet, 1977 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1977-07-25 / 14. szám
venes években unokahúgára hagyakozott — meghalt, a házat Telekiné örökölte. Kezdetben oda hordták a könyveket. 1799 és 1802 között megépült a bibliothéka, elkészültek a polcok, kasztenek. A könyvek felrakását feltehetőleg a kancellár személyesen irányította. Azóta is sárgaréz drótból font ajtók mögött állnak, hogy a „szép tolvajlás megelőztessék". Teleki Sámuelt visszaszólította Bécsbe hivatala, onnan érdeklődött és aggódott szüntelenül. „Vigyázzon kegyelmed, hogy ne rongálják azokat a drága könyveket — írta könyvtárosának. — A számtartó szorgalmatosan sepertesse a kéményeket, kürtőket, vigyázzon az istállóban a pipázásra, gyertyára, hogy tűz ne támadjon." (Nem is engedélyezte fűtés, világítás bevezetését, s ezt végrendeletében is meghagyta; a fűtés bevezetésére csak az 1962-es általános renoválás alkalmával került sor.) „Bizony nehéz nekem a könyveim, írásaim nélkül Bécsben lakni — panaszolja levelében feleségének —, mikor eszembe jut, hogy azoktól megfosztatom, egészen elszomorodom, mert azokban volt ifjúságomtól fogva gyönyörűségem." „Írjon kegyelmed arról is — sürgeti az első könyvtárosát, Szász Józsefet, akit később külföldi tanulmányútra küldött a könyvtárosi szakmában új ismereteket szerezni —, hogy a téli nyirkosság, falaknak nedvességek, vagy egerek által nem esett-e valami kór könyveimben. Most márciusban volna ideje a portól megtisztítani és nyitott ablakokkal (amikor száraz idő vagyon) szellőztetni a könyveket, és egyenként a tábláit a könyveknek kívül-belül flanellel megdörgölni. Jövő hónapban is vagy három hét múlva ismét tisztogatni kell a könyveket, hogy a molyok belé ne essenek... Kérem kegyelmedet, portól, molytól, penészedéstől, rongyolódástól, mocsoktól és szurkos kezektől, Flaccianus Cultertől őrizze őket szorgalmatosan." (A karzaton nyitva egy ablak, néhány aranyozott bőrkötésű könyv szellőzik most a párkányon. Vajon manapság milyen időközökben „dörgölik meg" őket?...) „örvendem, hogy bibliothékámnak látogatói szaporodnak,és akik olvasni akarnak, míg az olvasószoba elkészülhet, a kegyelmed szobájában olvashatnak, de könyvet senkinek sem szabad kiadni." Az első évben napi 3 — 5 látogatóról számol be az olvasónapló; később még többen keresik fel a Tékát, főleg „Szentmárton naptól fogva, mióta a Királyi Tábla leegyütt és a kollégium beállott, az olvasók száma mikor kevesebb öt, vagy hat, de igen sokszor és többnyire tízen, s még azon felül is szoktak megjelenni". Tanárok, kollégiumi diákok, kancellisták, az arisztokrata ifjak nevelői, orvosok, papok, katonatisztek járnak ide, és így az alig párezer lakosú városka szellemi rétege szippanthatott valamit az európai kultúrából. Főleg a francia felvilágosodás íróit olvassák. Köteles Sámuel, Aranka György, Bolyai Farkas, Gecse Dániel, Benkő József nevét böngészem ki az olvasónapló elsárgult lapjairól. A könyvállomány a kancellár halála után (1822) még jó harminc évig szaporodik, mert állandóan érkeznek a Teleki által megrendelt és kifizetett könyvek, folyóiratok, és újságok — a reformkorban feltűnően megnőtt az újságolvasók száma —, míg aztán a forradalom után, főleg pedig Ferenc fia halálával (1850) a vásárlás leáll, csak könyvadományok érkeznek még továbbra is. Olvasók sem igen ülnek be — úgyhogy a Téka lassan régi könyvek múzeumává válik. Habár a kancellár végrendeletében bőkezűen gondoskodott a Téka további „finanszírozásáról," az épület elhanyagolt, siralmas állapotban érte meg a századfordulót. * Maga a Teleki-állomány a templomszerű csarnokban ma is ugyanúgy áll, semmi sem változott a kancellár óta. Csak a tárlóasztalok kerültek be utólag. A legelsőn a világ legszebb kötésű könyvei láthatók. Teleki Sámuel csak a szép és hibátlan példányokat gyűjtötte. Szerette a metszetekkel illusztrált díszkiadványokat, felkutatta és megvásárolta a XVI. és XVII. századi nagy európai nyomdászcsaládok termékeit. Kiállítják időnként az állomány legrégibb kiadású könyvét, Galeotto Martio Liber de homme-jét 1475-ből. Ősnyomtatvány. (ötvenkét ősnyomtatványt őriz a Téka, s félezer hungarikát.) Piranesi 29 kötetes metszet gyűjteményének egy kötetét, egy Jansonius atlaszt, a legrégebbi marosvásárhelyi nyomtatványt, a Supplex Libellus Valachorumot (1791- ből), Dimitrie Cantemir Moldva leírásának lipcsei kiadását stb. Az évfordulós kiállításon bizonyára megtekinthető lesz Janus Pannonius összes műveinek kritikai kiadása 1784-ből, amelyet maga Teleki rendezett sajtó alá, és publikált Utrechtben. Külön érdekesség a „ Minerális Kastenek", a Teleki fia, Domokos által összehordott hazai és külföldi ásványok kollekciója. (Az anyag a mai tudományos világ számára még feldolgozatlan). Teleki festményeket is vásárolt: Bethlen Gáborról, Brukenthalról, Teleki Mihályról, Wesselényi nádorról festett arcképek mellett nagy értékű a fiatal Mátyás királyról készült két portrémásolat. Az eredetire a kancellár Strasbourgban bukkant rá, s mint írja, feltételezhetőleg a nagy király budai könyvtárából „idegenedtek el", akárcsak az általa megvásárolt Corvina (Tacitus Analese), amit az alapító utolsó jogutódja a háború előtt áruba bocsátott külföldön. (Jelenleg a Yale-i egyetemi könyvtár tulajdona.) Iktári Bethlen Zsuzsánna 1200 kötetes magyar tékája két külön szekrényben áll az előcsarnokban. A kancellárné egész életében szorgalmasan gyűjtötte a magyar könyvritkaságokat. A Teleki-állomány nyolcvan százaléka latin nyelvű, a többi olasz, francia, német, angol, magyar és román. Van mit megcsodálni, s látogató is akad ezerszám. De olvasni ? Egyesek elcsodálkoznak azon, hogy olvasni is szokás a Teleki-Tékában. A hatvanas évekig még ugyanabban a földszinti szobában lehetett olvasni, amelyet erre a célra jelölt ki a kancellár. 1962-ben a Teleki- Téka hivatalosan egyesült a Bolyai líceum tanári könyvtárával. (1957- től külön részlegként működött az emeleten.) A nyolcvanezer kötetes Bolyai-állomány az állandóan gyarapodó, úgynevezett „vegyes anyaggal" meg a Teleki gyűjteménnyel együtt összesen 200 000 kötetet tesz ki, s jelenleg Teleki-Bolyai könyvtár néven a Maros Megyei Könyvtár részlege. Leginkább a Bolyai-állomány és a „vegyes anyag" forog közkézen. (Deé Nagy Anna, a múlt évben megjelent Teleki Sámuel és a Teleki-Téka című kötet gondozója az egyik főkönyvtáros. Az általa publikált levelekből idéztünk fennebb.) Elérkezik az a pillanat, amire évek óta áhítozik a magamfajta ember: beléphetek a raktárakba... A kollégiumi könyvtár legrégebbi kötetei a XVI. században Sárospatakról a török pusztítás elől előbb Gyulafehérvárra, majd Marosvásárhelyre menekített ősi református kollégiumi könyvtárból kerültek ide. Ezeket régi szokás szerint a külföldi egyetemeken tanuló diákok hozták magukkal és ajándékozták az Alma Maternek. Hogy végül is melyek ezek a sok viszontagságot megért sárospataki könyvek, azt 1911-ig még pontosan tudták, mert külön szekrényben őrizték őket a régi épület könyvtárában. Amikor a kollégium új szárnya megépült, a költözködés alkalmával összekeveredett az anyag, s most már úgyszólván teljességgel lehetetlen eldönteni: melyik könyv honnét került a Főiskola tulajdonába, Sárospatakról-e, vagy az itteni professzorok magánkönyvtárából, hírességek hagyatékából. (Bolyai Farkas és Mátyus István is a kollégiumra hagyakozta könyvtárát.) Az úgynevezett „vegyes anyag" nagy része a földszinten, a hajdani könyvtárosi lakásban kapott helyet. Ide tartoznak az ötvenes évek elején idehozott régi szerzetesrendek (például a mikházi) és vidéki kollégiumok könyvtárai, valamint a jelenleg is folyamatosan vásárolt belföldi és külföldi kiadványok. Ezek nyilvántartása, elrendezése, bibliográfiák készítése, évente több kiállítás megrendezése, ezenkívül az évi többezer belföldi és külföldi látogató szakszerű felvilágosítása a hattagú könyvtárosi személyzet feladata. Az olvasóteremben csendben böngésző-lapozgató látogató mindebből csak azt tapasztalhatja, hogy a könyvtárosok ebből a mérhetetlen anyagból percek alatt előteremtik azt a kötetet, újságkollekciót, kéziratot, amire éppen szüksége van. SZÉPRÉTI LILLA A Teleki-Téka nagyterme Nyári bunda PILLANATKÉP „Haldoklik az öreg tanú, Petőfi vén körtefája. Azt beszélik. Ő látta volt verset írni utoljára." (Kányádi Sándor verse az emléktáblán) Tízen a képeslapon viszont épp-'a híres körtefát nem lehet látni. A székelykeresztúri „öreg tanú" nyári bundába burkolózott. Röstelli tán az öregségét ? Vagy gondviselői röstellik, hogy maholnap nem lesz, amit védelmezni a múló idő viszontagságaival szemben? Nem tudhatom. Csak azt, hogy vannak gondviselői. Mert áll a védőkerítés, és nyílnak a rózsák. Azt pedig, hogy szüksége van-e egyáltalán ennek az emlékkörtefának zöldellő, dús folyondárra, döntsék el a botanikusok. Egy bizonyos: akik eljönnek ide, nem ezért a tobzódó folyondárért jönnek... ELEKES FERENC 13