Új Élet, 1979 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1979-08-10 / 15. szám

A testvériség hajléka A BUKARESTI PETŐFI SÁNDOR MŰVELŐDÉSI HÁZ Még a múlt század végén a szép Cişmigiu parkra nyíló utcácska — a Strada Zalomir — egyik házában adtak­­ találkozót egymásnak a fővárosban élő magyarok. Szórakozni, művelődni jöt­tek össze —túlnyomórészt munkások, iparosok — ebbe a kis épületbe, amely évtizedeken keresztül volt a bukaresti magyarság találkozóhelye... De most ennek a kultúrháznak a jelenével kívá­nunk foglalkozni, nevezetesen a mai Petőfi Sándor Művelődési Házzal; a régi Zalomit utcai ház már a múlté... A felszabadulás utáni években átépí­tették, új épületszárnyakkal bővítették, szép, tágas színházteremmel gazdagí­tották, s így sokkal gazdagabb, sokré­tűbb művelődési tevékenységre nyújt ma lehetőséget Ennek nincs is híján! Mert a Petőfi Sándor Művelődési Házban napról napra olyan pezsgő élet folyik, amilyenről a régi bukaresti magyar munkások és iparosok nem is álmod­hattak. Az itt zajló kulturális munka nem elszigetelt jelenség, hanem szer­ves része az ország művelődési-kultu­rális tevékenységének. A látogató akár a délelőtti, akár a délutáni vagy esti órákban lép az épü­letbe — mozgási életet talál itt. Meg­tekinthet a földszinti termekben egy képzőművészeti kiállítást, elidőzhet a gazdag könyvtárban, csatlakozhat a sakkozókhoz — és ezek csak a csen­des órák... Mert a művelődési ház ke­belében működő klubok, körök előa­dásai, a színházi, irodalmi, zenés és táncos műsorok — nem szólva a fiatal­ságnak rendezett tánc- és más szóra­koztató összejövetelekről, bálokról — igencsak lüktető életet visznek a ház falai közé. Különösen kedvelt talál­kozóhelye ez a fővárosban tanuló ma­gyar diákságnak. A Petőfi Sándor Mű­velődési Ház nemcsak az ismeretter­jesztésnek, a politikai nevelésnek, a művelődésnek, a művészet ápolásá­nak, a szórakozásnak a hajléka, de egyben a testvériség jelképe is. Ro­mánok is szívesen járnak ide, mert az érdekes román nyelvű (vagy román­magyar nyelvű) előadások, a hangver­senyek, a zenés műsorok egyaránt vonzzák a román és a magyar közön­séget Román tudósok, szakemberek, művészek, műkedvelők a magyarok­kal együtt szíves-örömest vesznek részt a Petőfi Ház tevékenységében — hiszen közös a cél. Nehéz egy ilyen sokrétű tevékeny­ségnek otthont adó intézményt irányí­tani és «kézben tartani»! Antal Miklós igazgató dicséretére váljék, hogy a vezetés nehéz munkáját jól látja el, és hogy néhány év alatt sikerült a ház tekintélyét országos viszonylatban nö­velnie. Segítőtársai — George Rusu és V. Szepesi Katalin instruktorok — is odaadó munkát végeznek. Nevelés, művelődés, tájé­kozódás A Petőfi Sándor Művelődési Ház tevékenysége két nagy ágazatra ta­gozódik. Az egyik a társadalmi-politi­kai nevelés és tudományterjesztés, a másik a széles körű művelődési és a művészeti munka. Az első keretében a legkiválóbb szakemberek irányításá­val előadás-sorozatokat tartanak. Ilye­nek például: «A román nép és az együtt­élő nemzetiségek történetének alap­vető kérdései», amelynek vezetője Ger­gely László, az RKP KB Történelmi Inté­zetének munkatársa; «Románia jelen­léte a nemzetközi életben», dr. Ionel Cloşca, a Lumea szerkesztőjének ve­zetésével; «Jog, demokrácia, huma­nizmus, törvényesség», amely Antal Miklósnak, a ház igazgatójának érté­kes sorozata. E tárgykörök előadására közismert szaktekintélyeket hívnak meg, mint például dr. Demény Lajost, a Nicolae Iorga Történeti Intézet munka­társát Liviu Ştefănescut Románia Szo­cialista Köztársaság Múzeumának osz­tályfőnökét dr. Vasile Neteát, a Nico­lae Iorga Történeti Intézet munkatár­sát és másokat. Igen impozáns a Petőfi Sándor Művelődési Ház általános kulturális tevékenysége, amelyben — karöltve a román kollégákkal — nemcsak a fő­városban élő magyar értelmiségiek, írók, újságírók, művészek, hanem a vidékiek is részt vesznek. Aligha van romániai magyar író, költő, aki ennek a háznak a falai között ne szerepelt volna. Növelte az irodalmi estek érté­két hogy a bukaresti román írók, köl­tők, irodalomkritikusok legkiválóbbjai (mint például George Macovescu, Eu­gen Jebeleanu, Radu Boureanu és sokan mások) közreműködésükkel tisz­telték meg a házat Folyóirataink ,­ az Utunk, az Igaz Szó, A Hét az If­júmunkás — és a Kriterion Könyvkiadó rendszeres összejövetelei mindig nagy számban vonzzák az érdeklődőket A Kriterion — Domokos Géza igazgató kezdeményezésére— író —olvasó talál­kozóra hívja könyvújdonságainak szer­zőit, mint legutóbb Bálint Tibort, Ká­­nyádi Sándort, Szőcs Istvánt, Lászlóffy Aladárt, Farkas Árpádot Hasonló ér­deklődést keltenek — Létay Lajos fő­szerkesztő vezetésével — az Utunk és — Huszár Sándor főszerkesztővel az élen — A Hét találkozói. Legutóbb az Igaz Szó rendezett színvonalas Móricz Zsigmond-emlékestet, amelyen Hajdú Győző főszerkesztő, Balogh Edgár, Gálfalvi Zsolt Szász János, Huszár Sándor, Gelu Păteanu, Constantin O­­laicu, Romulus Guga emlékeztek meg a nagy magyar íróról. De az itt zajló művelődési életben szerepet játszanak vidéki színházaink is, amelyeknek művészei csoportosan vagy egyénileg lépnek a ház színpa­dára. Ilyen volt például nemrég Ádám Erzsébet Vadrózsák című nagysikerű műsora Kriza János gyűjteményéből, a szatmári Északi Színház művészeinek (Bartis Ildikó, Fülöp Zoltán, Kocsis Antal, Szélyes Ferenc, Parászka Mik­lós) Hangok az arénából című irodalmi estje, amelyen Méliusz József költe­ményeit tolmácsolták, Farkas Ibolya marosvásárhelyi színművésznő Árva Bethlen Kata előadása stb. Rendkívül népszerűek a zenés iro­dalmi műsorok is, amelyen — a tele­vízió magyar szerkesztőségének köz­reműködésével — többek között Bodor Pál, Bajor Andor, A. Nagy Mária, Lász­­lóffy Aladár, Alexandru Andriţoiu, Ana Blandiana, Cseke Gábor, Szász Já­nos, Huszár Sándor, Széles Anna, Ádám Erzsébet a nagyváradi színház együttese és sokan mások szerepeltek. Szép műsor keretében emlékezett meg a Petőfi Művelődési Ház Veress Sán­dorról (1828—1884), a régi bukaresti magyarság egyik szellemi vezetőjé­ről, születésének 150. évfordulója al­kalmából. Árvay Árpád író és újságíró nagyszámú közönség előtt tartott előa­dást az emlékesten megjelent Veress Sándor két unokája is. Zene és színház A zenebarátok kedvelt találkozóhe­lye a Bartók Béla Zenei Klub, amelyet kiváló muzikológusunk, László Ferenc irányít A hangversenyeket mindig ki­tűnő tárgyismerettel, mindenki szá­mára tanulságos és élvezetes előa­dással kíséri. A Bartók Béla Zenei Klub — a nagy magyar zeneszerzőhöz mél­tóan — a testvériség jegyében dolgo­zik, amihez a zeneművészet tág lehe­tőséget kínál. A műsorok összeállítása és az előadóművészek kiválogatása is szem előtt tartja ezt s így a Bartók Béla Zenei Klubnak sikerült kialakíta­nia a maga sajátos arcélét A főváros­ban működő, ma már «befutott» ma­gyar nemzetiségű zeneművészek — például Kórody István, Páll Dénes, Csaba Péter, Csaba András, Grosz­­mann Péter, Ágoston István, Áment János, valamint a még növendék Kör­­tessy András, Kreutszer Erika stb — mellett számos fiatal román muzsikus — mint Marina Viorel, Gabi Astilianu és sokan mások — előszeretettel jön­nek ide zeneim, mint ahogy a 4. szek­tor művelődési házának Orfeu kamara­zenekara — Cornel Levenţiu karmester vezetésével is állandó vendége a Bar­tók Béla Klubnak. A havonta megtar­tott hangversenyeken nemegyszer bemutató előadásban hallhattunk ha­zai műveket, így itt hangzott el először Zoltán Aladár klarinétra írt mono-szo­­nátája, Fátyol Tibor, Czakó Ádám egy­­egy műve, de hallhattuk itt — többek között — Liana Saptefrati művét is első előadásban. Emelte a Bartók Béla Klub értékét az emlékezetes Zeno Van­­cea-est, amelyen az illusztris szerző is megjelent (annak idején a Bartók Béla Zenei Klub megnyitó estjén ő mondotta az ünnepi beszédet). Hosszú stagnálás után — a buka­restiek örömére — újra megalakult a magyar színjátszócsoport, amely Cor­nel Garbea és V. Szepesi Katalin ve­zetésével egyelőre két-három előa­dást tart évente. Tagjai fővárosi ma­gyar egyetemi hallgatók, munkások, akik lelkes játékkal hozták színre Méhes György Gyémántacél és Csehov Med­ve című egyfelvonásosát A tíztagú együttes örvendetesen fejlődik és — reméljük — hamarosan tekintélyes együttessé növi ki magát. Az esztrádegyüttes (Carol Corfanta és Bogdán Tibor műsoraival), a ro­mán-magyar népdalegyüttes (Ion Gu­­bernicu és Demeter József lelkes irá­nyításával), a tánccsoport (amely a Megéneklünk, Románia fesztiválon Dó­zsa György című tematikus táncszá­mával nagy sikert aratott) sok-sok szép és szórakoztató estét nyújtott a ház látogatóinak. De ugyanígy mindig lát­ványos műsort nyújt a Kostyák Botond és Körtessy András zenekonzervató­­riumi hallgatók vezette Táncház, a­­melyen magyar népi táncokat mutat­nak be, majd a műsort vidám csárdás­est követi. Hajléka ez a ház a képzőművészet­nek is. A Szőnyi István kiállítási terem­ben képzőművészek és amatőrök (az ország minden részéből) tartanak itt kiállításokat. Ha mindezekhez hozzáadjuk azt, hogy a Petőfi Sándor Művelődési Ház­nak 30 000 kötettel rendelkező könyv­tára van, amelynek színvonalát Bartha Rozália gondos és hozzáértő munkája őrzi, ha megemlítjük még a Radius film­klubot (Carol Corranta filmrendező vezeti), amely egy kisfilmjével első díjat is nyert, továbbá a különböző tanfolyamokat (magyar, német, angol nyelvleckék, balettiskola gyermekek számára, szabászati tanfolyam, gyógy­torna), nem is kell külön hangsúlyoz­nunk, hogy a művelődésnek e buka­resti hajlékában milyen színes, gazdag és termékeny élet zajlik, s hogy a Pe­tőfi Sándor Művelődési Ház milyen fontos küldetést tölt be. PINTÉR LAJOS Domokos Géza beszél egy Kriterion-találkozón HANS SCHULLER: Hazám Nincs nagyobb boldogság, mint magaménak tudni téged, beteljesülni benned. Hazám, te, akit a szívemhez szorítok szerető kezekkel, és lábaidhoz helyezem dalaimat, mint emlékmű elé. VERES ISTVÁN fordítása ID

Next