Új Élet, 1982 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1982-10-25 / 20. szám

A MOZI ÉS A ROCK-KULTÚRA Az utóbbi két évtizedben — mint ismeretes — világszerte mind jobban kibontakozott a rock-kultúra, melynek elterjedésében nem kis szerepe volt a mozinak. Érdemes tehát foglalkozni a film és a rock kapcsolatával. Éppen ezt vizsgálta egy tanulmányában Yves All­on a La Revue du Cinéma hasáb­jain. Arra a kérdésre próbál felelni, hogy a film képes-e a rock-kultúra hű tükörképét nyújtani, követni tudja-e a divatok változásait, vagy pedig eltorzít­ja a valóságot A szerző nem törekszik a téma átfogó tárgyalására, és figyel­mét főleg a hippi-korszakra összponto­sítja, amelyet zenei és gondolati szem­pontból is a leggazdagabbnak tart A fiatalok (Amerikában s később más országokban is) a hatvanas évek­ben teremtették meg a szóban forgó irányzatot amely dühös tiltakozás volt a régi életforma ellen. A filmművészet csak meglehetősen hosszú idő el­teltével mélyedt el a korszak ábrázo­lásába Az akkori új irányzatok előre­törését a régiekkel való konfliktusát mutatja be a Who együttes rock-ope­rája nyomán készült Quadrophenia (rendezte Frank Roddam, 1979-ben), valamint Philip Kaufman szép filmje, a Wanderers (1979). Az idők valóban változtak. Létrejött a «protest song», megjelent a mini­szoknya, új zenei formák alakultak ki. fő «forradalom» tömegjellegét már Pe­ter Watkins megmutatta a Kiváltság című­ filmjében (1967), Antonioni pedig a Nagyításban (1966). A nagy olasz rendezőt elbűvölte az új irányzat, de ugyanakkor tartózkodó is volt iránta. A változások az Egyesült Államok nyugati részén zajlottak a leggyor­sabban. A fiatalok tiltakozása a viet­nami háború ellen és egy újfajta ér­zékenység kialakulása valóságos ellen­kultúra hordozójává vált amely lassan­ként tért hódított az ifjúság körében. A természethez való visszatérés, az anyagiasságról való lemondás esz önis­­meret elmélyítése, a csoportos életre való törekvés, a kábítószerekkel való megismerkedés stb. — ezek voltak ennek az időszaknak a jellemző vo­násai: egy valóban alternatív (és esz­meileg zavaros) életforma alakult ki a fiatalok között A filmeseket is foglalkoztatta az új jelenségek lényegének megragadása, de a filmekben nagyobb hangsúlyt kapott az erkölcsi válság érzékeltetése, mint a keresett értékek bemutatása. Más körülmények között Arthur Penn nem vihetett volna kontesztáló hang­súlyt a krimibe (Bonnie és Clyde), és nem készíthette volna el az Alice étterme című filmjét sem, amely a korszak egyik krónikás éneke, egy egész időszak utópiájának humoros és felszabadult hangvételű bemutatását. Ugyanezt az utópiát képviseli — jóval drámaibb színekkel — Dennis Hopper a Szelíd motorosokban (1968 és Antonioni a Zabriskie Pointban (1968). A kettő közül Antonioni filmje az esztétikailag kidolgozottabb. Be­mutatja a «két Amerika» — a dollár és az új értékek Amerikája — közötti vetélkedést amelyben a dollár győz ugyan, de a remény mégis megmarad. Antonioninak sokszor szemére vetet­ték, hogy naivitásában leegyszerűsítve ábrázolja egy olyan ország valóságát amelyet nem ismer. Csakhogy olykor a naivitást is méltányolni kell. A film barokk szimfónia, formai összhangban azokkal az értékekkel, amelyeket védel­mez. A rendező egy hallucinációs képsorban felrobbantja a fogyasztói társadalmat közben a Pink Floyd együt­tes zenéje hallatszik. Itt is, akárcsak a Szelíd motorosokban, elsőrendűen fontos a hang. Hopper és Antonioni is megértették, hogy milyen döntő szerepe van a rock-kultúrának az új szemléletmód kialakulásában T.L Elvis Presley, a «rock and roll király», a nálunk is nemrég újra műsorra tűzött Egy boldog lány című film egyik jelenetében Sztárok albuma CATHERINE DENEUVE «A legrejtélyesebb sztár. Első pillan­tásra hatalmába kerít a belőle áradó cisztaság. De jobban szemügyre véve kiderül, hogy szépsége éppúgy rejthet angyalt mint ördögöt Gyermekien ár­tatlan, mégis van benne valami dé­moni. Tanulékony, de nem követi bábu­ként a filmrendező utasításait Egy­szerre csupa értelem és csupa naivitás. Korunk nőideáljának megtestesítője» — nyilatkozta róla a neves spanyol rendező, Luis Bunuel. Több mint két évtizedes ragyogó pályafutásának titka ez. Catherine Deneuve 1943-ban szüle­tett Párizsban. Szülei a színházi élet ismert alakjai 1960-ban debütált A kapuk becsapódnak című filmben Felfedezője az a Roger Vadim, aki előtte Brigitte Bardot, utána pedig Jane Fonda karrierjét is elindította. Vadim Bűn és Erény című filmjében ő képviselte az Erényt (a Bűn: Annie Girardot). A hatvanas években for­gatott filmjei között van egy nemzetközi visszhangot keltő alkotás is: a Cannes­­ban nagydíjat nyert Cherbourg­ eser­nyők Jacques Demy egyedülálló al­kotása (melyben a szomorú szerelmi történetkét prózai szöveg nélkül, ele­jétől végig dalban adják elő) a sztárok közé emelte a bájos fiatal Catherine Deneuve-t A zenés műfajhoz ezután sem maradt hűtlen. 1966-ban testvéré­vel, Françoise Dortéackal együtt lépett fel A rochefort-i kisasszonyok című musicalben, két évvel ezelőtt pedig piacra dobták első nagylemezét Egy­aránt vállal vígjátéki és dráma szere­peket, bár nem mindig igazán jelentős filmekben. Népszerűsége azonban egyre nő. Jean-Pierre Cassel, Yves Montand, Alain Delon partnereként neve már egyenrangú vonzerővel sze­repel a plakátokon. Hűvös szépsége és játékában megnyilvánuló parázsló szenvedélye közötti ellentét Bunuel hatása alatt érvényesült a legjobban, aki A nap szépe című filmet forgatta vele, 1970-ben pedig a Tristianát Ezenkívül kiemelkedő alakítást nyújtott még Dino Risi Elveszett lélek című alkotásában is. 1981 a sikerekben leggazdagabb év volt pályafutása történetében. A fran­cia újságok a rekordok sztárjaként emlegették. Ebben az évben Catherine Deneuve nyerte el a legjobb színész­nőnek kijáró César-díjat, az Oscar francia megfelelőjét, Truffaut Az utol­só metró című filmjében nyújtott ala­kításával, majd az olasz David­e Do­­natello-díjat is. A film, amely a nácik által megszállt Franciaországban ját­szódik, a cselekmény középpontjában egy színtársulat áll (tagjai közt találjuk Gerard Dépardieut és Andrea Ferreolt) Catherine Deneuve alakította igaz­gató vezetése alatt, egyben az év leg­több nézőt vonzó filmje is volt Ezen­kívül — a közönségszavazatok alapján — ő kapta a legszebb színésznő címet «Azt hiszem, nem vagyok szép. Ta­lán bájos,­ de a szépség nem az én sajátom, az valami más» — szerényke­­dett válaszul. A sok «leg» után feléje özönlő parádés szerepajánlatokból vi­szont rögtön elfogadott néhányat Ezek­ből majd kiderül, hogyan tovább a pethő Ágnes Jelenet a Cherbourg­ esernyők című filmből

Next