Új Élet, 1982 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1982-10-25 / 20. szám
A MOZI ÉS A ROCK-KULTÚRA Az utóbbi két évtizedben — mint ismeretes — világszerte mind jobban kibontakozott a rock-kultúra, melynek elterjedésében nem kis szerepe volt a mozinak. Érdemes tehát foglalkozni a film és a rock kapcsolatával. Éppen ezt vizsgálta egy tanulmányában Yves Allon a La Revue du Cinéma hasábjain. Arra a kérdésre próbál felelni, hogy a film képes-e a rock-kultúra hű tükörképét nyújtani, követni tudja-e a divatok változásait, vagy pedig eltorzítja a valóságot A szerző nem törekszik a téma átfogó tárgyalására, és figyelmét főleg a hippi-korszakra összpontosítja, amelyet zenei és gondolati szempontból is a leggazdagabbnak tart A fiatalok (Amerikában s később más országokban is) a hatvanas években teremtették meg a szóban forgó irányzatot amely dühös tiltakozás volt a régi életforma ellen. A filmművészet csak meglehetősen hosszú idő elteltével mélyedt el a korszak ábrázolásába Az akkori új irányzatok előretörését a régiekkel való konfliktusát mutatja be a Who együttes rock-operája nyomán készült Quadrophenia (rendezte Frank Roddam, 1979-ben), valamint Philip Kaufman szép filmje, a Wanderers (1979). Az idők valóban változtak. Létrejött a «protest song», megjelent a miniszoknya, új zenei formák alakultak ki. fő «forradalom» tömegjellegét már Peter Watkins megmutatta a Kiváltság című filmjében (1967), Antonioni pedig a Nagyításban (1966). A nagy olasz rendezőt elbűvölte az új irányzat, de ugyanakkor tartózkodó is volt iránta. A változások az Egyesült Államok nyugati részén zajlottak a leggyorsabban. A fiatalok tiltakozása a vietnami háború ellen és egy újfajta érzékenység kialakulása valóságos ellenkultúra hordozójává vált amely lassanként tért hódított az ifjúság körében. A természethez való visszatérés, az anyagiasságról való lemondás esz önismeret elmélyítése, a csoportos életre való törekvés, a kábítószerekkel való megismerkedés stb. — ezek voltak ennek az időszaknak a jellemző vonásai: egy valóban alternatív (és eszmeileg zavaros) életforma alakult ki a fiatalok között A filmeseket is foglalkoztatta az új jelenségek lényegének megragadása, de a filmekben nagyobb hangsúlyt kapott az erkölcsi válság érzékeltetése, mint a keresett értékek bemutatása. Más körülmények között Arthur Penn nem vihetett volna kontesztáló hangsúlyt a krimibe (Bonnie és Clyde), és nem készíthette volna el az Alice étterme című filmjét sem, amely a korszak egyik krónikás éneke, egy egész időszak utópiájának humoros és felszabadult hangvételű bemutatását. Ugyanezt az utópiát képviseli — jóval drámaibb színekkel — Dennis Hopper a Szelíd motorosokban (1968 és Antonioni a Zabriskie Pointban (1968). A kettő közül Antonioni filmje az esztétikailag kidolgozottabb. Bemutatja a «két Amerika» — a dollár és az új értékek Amerikája — közötti vetélkedést amelyben a dollár győz ugyan, de a remény mégis megmarad. Antonioninak sokszor szemére vetették, hogy naivitásában leegyszerűsítve ábrázolja egy olyan ország valóságát amelyet nem ismer. Csakhogy olykor a naivitást is méltányolni kell. A film barokk szimfónia, formai összhangban azokkal az értékekkel, amelyeket védelmez. A rendező egy hallucinációs képsorban felrobbantja a fogyasztói társadalmat közben a Pink Floyd együttes zenéje hallatszik. Itt is, akárcsak a Szelíd motorosokban, elsőrendűen fontos a hang. Hopper és Antonioni is megértették, hogy milyen döntő szerepe van a rock-kultúrának az új szemléletmód kialakulásában T.L Elvis Presley, a «rock and roll király», a nálunk is nemrég újra műsorra tűzött Egy boldog lány című film egyik jelenetében Sztárok albuma CATHERINE DENEUVE «A legrejtélyesebb sztár. Első pillantásra hatalmába kerít a belőle áradó cisztaság. De jobban szemügyre véve kiderül, hogy szépsége éppúgy rejthet angyalt mint ördögöt Gyermekien ártatlan, mégis van benne valami démoni. Tanulékony, de nem követi bábuként a filmrendező utasításait Egyszerre csupa értelem és csupa naivitás. Korunk nőideáljának megtestesítője» — nyilatkozta róla a neves spanyol rendező, Luis Bunuel. Több mint két évtizedes ragyogó pályafutásának titka ez. Catherine Deneuve 1943-ban született Párizsban. Szülei a színházi élet ismert alakjai 1960-ban debütált A kapuk becsapódnak című filmben Felfedezője az a Roger Vadim, aki előtte Brigitte Bardot, utána pedig Jane Fonda karrierjét is elindította. Vadim Bűn és Erény című filmjében ő képviselte az Erényt (a Bűn: Annie Girardot). A hatvanas években forgatott filmjei között van egy nemzetközi visszhangot keltő alkotás is: a Cannesban nagydíjat nyert Cherbourg esernyők Jacques Demy egyedülálló alkotása (melyben a szomorú szerelmi történetkét prózai szöveg nélkül, elejétől végig dalban adják elő) a sztárok közé emelte a bájos fiatal Catherine Deneuve-t A zenés műfajhoz ezután sem maradt hűtlen. 1966-ban testvérével, Françoise Dortéackal együtt lépett fel A rochefort-i kisasszonyok című musicalben, két évvel ezelőtt pedig piacra dobták első nagylemezét Egyaránt vállal vígjátéki és dráma szerepeket, bár nem mindig igazán jelentős filmekben. Népszerűsége azonban egyre nő. Jean-Pierre Cassel, Yves Montand, Alain Delon partnereként neve már egyenrangú vonzerővel szerepel a plakátokon. Hűvös szépsége és játékában megnyilvánuló parázsló szenvedélye közötti ellentét Bunuel hatása alatt érvényesült a legjobban, aki A nap szépe című filmet forgatta vele, 1970-ben pedig a Tristianát Ezenkívül kiemelkedő alakítást nyújtott még Dino Risi Elveszett lélek című alkotásában is. 1981 a sikerekben leggazdagabb év volt pályafutása történetében. A francia újságok a rekordok sztárjaként emlegették. Ebben az évben Catherine Deneuve nyerte el a legjobb színésznőnek kijáró César-díjat, az Oscar francia megfelelőjét, Truffaut Az utolsó metró című filmjében nyújtott alakításával, majd az olasz Davide Donatello-díjat is. A film, amely a nácik által megszállt Franciaországban játszódik, a cselekmény középpontjában egy színtársulat áll (tagjai közt találjuk Gerard Dépardieut és Andrea Ferreolt) Catherine Deneuve alakította igazgató vezetése alatt, egyben az év legtöbb nézőt vonzó filmje is volt Ezenkívül — a közönségszavazatok alapján — ő kapta a legszebb színésznő címet «Azt hiszem, nem vagyok szép. Talán bájos, de a szépség nem az én sajátom, az valami más» — szerénykedett válaszul. A sok «leg» után feléje özönlő parádés szerepajánlatokból viszont rögtön elfogadott néhányat Ezekből majd kiderül, hogyan tovább a pethő Ágnes Jelenet a Cherbourg esernyők című filmből