Új Élet, 1984 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1984-04-10 / 7. szám

Film Feltehetően sokan megnézték már, s még többen fogják látni ezután A Pigot­­ügy című francia filmet. Legtöbb néző, úgymond, fehérben írta alá a váltót, azaz vette meg a mozijegyet, amin csep­pet sem kell csodálkoznunk, mivel Alain Delon — akinek úgy látszik, nem ártott meg az, hogy néhány éve, egy rendkívül gyanús gyilkosságsorozat kapcsán, széttében-hosszában taglalták viselt és vélt magánügyeit a bulvárlapok botránykrónikái —még mindig abszo­lút sztárnak számít. Tehát már a neve elegendő, hogy a közönség rohanjon a moziba. Hát még akkor, ha ez a név háromszor is jelen van a plakáton, il­letve a főcímlistán! Háromszor, három­féle minőségben: mint forgatókönyvíró, Christopher Frank alkotótársaként, mint főszereplő (Choucas magánde­tektívet játssza, aki hivatásos rendőr volt, de leszerelték... nem tudni miért) , és mint rendező. A bűnügyi történet — mint a legtöbb krimi — elég mozgalmas ahhoz, hogy magával ragadja a nézőt. Hlogy milyen Alain Delon rendező­ként? Ha nem egy minden ízében kipró­bált, úgyszólván meglepetésmentes műfajról lenne szó, el lehetne játsza­dozni az eredeti, francia címmel (Pour la peau d' un flic, vagyis egy zsaru bő­rére), s azt mondhatnók: mégis bátor egy fickó ez a Delon, hogy átmerészke­dik a kamera túlsó felére, hiszen tud­hatja, a bőrére megy a játék. De mivel A Pigot-ü­gy kizárólag egy jól bevált re­ceptet hasznosít, nyilvánvaló, hogy az andalítóan kékszemű Alain Delon nem vitte vásárra a bőrét. Mert az az igaz­ság, hogy — rengeteg hasonló film fő­szerepének eljátszása után — a filmszí­­nész­ Delon könnyedén vált rendezővé, hogy bőven volt alkalma ellesni a szakma csínját-bínját, kisujjában van tehát a műfaj valamennyi fortélya. Ezeknek ismeretében a debütáló ren­dező biztos kézzel nyúl a témához, ami - becsületére legyen mondva — elég rázós. Ugyanis a „Pigot-ügy" valójában a nyugati társadalom szemérmesen ta­kargatott válságjelenségének a fedő­neve: a kábítósze­rüzérek hálózatáról van szó, amelynek szálai egészen magas körökig vezetnek. Ez viszont (ha elte­kintünk a kalandfilm sallangjaitól, s csupán a lényeget nézzük) azt jelenti hogy a konzumtársadalomban tényleg nincs szaga a pénznek, gyakorlatilag mindenki megvesztegethető, s ez bizony árnyékot vet a polgári demokráciára. Sőt, egy kicsit el is gondolkozunk, hogy a rendőrség — noha végig jelen van, mert üldözi Choucas-t — csak a vegan avatkozik be a kábítószeresek bandájá­nak (immár felgöngyölített) érzelmeibe. Netán Madrier komisszárnak, aki foly­ton csapdákat állítgat a ,, Pi­got-ügyön dolgozó magándetektívnek, aki viszont gondolkozás nélkül leüti a gáncsosko­­dót, szóval ennek a Madrier-nak is van egy kis vaj a fején. Hát igen, sok min­den megfordul a néző fejében, miköz­ben a vásznon folyik az izgalmas haj­szar. Persze, nem ildomos elmesélni töviről hegyire egy bűnügyi film egyébként ágas-bogas cselekményét. Éppen ezért csak annyit jegyzünk meg ezzel kapcso­latban, hogy Alain Delon mint rendező ügyes bonyolítónak bizonyul. Üresjárat: nemigen akad a filmben, a cselekmény gyors ritmusa lenyűgöző. Choucas-De - Ion lendületesen mozog, s bár van sus­pense és izgalom, pillanatra sem kétsé­ges: Charlotte, titkárnője és szerelmese, oldalán győzni fog. A főszerepet nagy rutinnal alak­ló sztár jó, esetenként kiváló partnereken gyűjtött maga köré. Pascale Rober­ts, Emm­iel Ceccaldi,­­Jean-Pierre Darras, de főleg Michel Auclair neve ismerősen és jól hangzik a néző számára. Vala­mennyien mindent elkövetnek, hogy hi­telessé tegyék az alig felvázolt figurá­kat. S ez sikerül is nekik. Ennek kö­szönhető, hogy A Pigot-ügy se nem rosszabb, se nem jobb más, hasonló filmnél. Röviden szólva: tisztességes szakértelemmel készített krimi. I . KOVÁCS SÁNDOR A PIGOT-ÜGY Alain Delon mint magándetektív A Pigot-ügy­ben Ha kiderül a titok Egy bizonyos magas rangú po­litikusnak kapcsolata volt egy szép Független asszonnyal, gyer­meke is született tőle. Útjaik ké­sőbb békésen szétváltak. A politi­kust megválasztották köztársa­sági elnökké. Egy napon az asszonyt megtámadta egy Fiatal­ember, elrabolta tőle táskáját, amelyben a pénznél is becsesebb iratok voltak a gyermekkel kap­csolatban. Alkalmasak arra, hogy kitörjön a század botránya, ha kiderül a titok... így kezdődik a „J­e bon plaisir“ című francia film, amelyet Francis Girod ren­dezett. Női főszerepét a képün­kön látható Catherine Deneuve alakítja. Partnerei: Jean-Luis Trintignant és Michel Serrault. (Ciné Revue) Panelkapcsolat A hazai mozikban is műsoron levő új magyar Film, a Panelkap­csolat (román címe: Relaţii de fa­milie) egy házasság válságát mu­tatja be, olyan emberek drámá­ját, akik nem tudnak a minden­napi gondok fölé emelkedni. Mint a Filmvilág kritikusa írja: „A Pa­nelkapcsolat hősei valamiképpen nem képesek messzebb látni a mindennapok kerítésénél. (...) Számukra csak az a probléma, csak az gondolkodásuk tárgya, ami a mindennapi életben közvet­lenül érinti őket, ami a lakásaj­tón belül van.“ A Filmet — amely arra készteti a nézőt, hogy elgondolkozzék az élet értelmén — Tarr Béla írta és rendezte. Operatőrök: Pap Fe­renc és Mi­hók Barna. Képünkön: a két főszereplő, Pogány Judit és Koltai Róbert, a Film egyik jele­netében. Az aerobic apostola Sydne Rome neve Hamburgtól Münchenig, Berlintől Bonnig úgy hangzik, mintha... Jane Fondáról volna szó. Ugyanis az ismert színésznő lett az aerobic európai főapostola. Még aerobic-újságot is szerkeszt, amely 30 000 pél­dányban jelenik meg. Megkérdez­ték tőle: le akar netán mondani a Filmezésről az aerobic kedvéért? — Szeretem csinálni, amit ép­pen csinálok — válaszolta Sydne Rome. — Most ezt szeretem. Ah­hoz, hogy az ember a filmezést sikerrel folytathassa, meg kell ta­nulni olykor nemet mondani egy­­egy ajánlatnak. Spanyolország­ban kalandfilmszerepet ajánlottak föl, a németek egy leszboszi sze­relemről szóló históriában akar­tak felléptetni, Franciaországban parókás történelmi szerepet kínáltak... Egyik sem lelkesített. Meg aztán: nemcsak színésznő vagyok, hanem Sydne Rome is... Képünkön: Sydne Rome — aero­­bic-órán. (Paris Match) SZTÁROK ALBUMA A pálya kezdetén A neve: Anna Pieroni, huszon­négy éves. Alberto Lattuada fe­dezte fel, és ő bízta rá a „Cosi come sei“ című Filmje főszerepét. A Fiatal színésznőt az olasz te­levízió is gyakran foglalkoztatja. Anna Pieronira most új feladat vár: ő lesz egyik főszereplője a Kolumbusz Kristófról készülő új tévésorozatnak. (Epoca)

Next