Új Élet, 1945. augusztus (1. évfolyam, 156-180. szám)

1945-08-01 / 156. szám

„Kímélet nélkül ki fogjuk rekeszteni a hadseregből és közéletből a reakciósokat, akár románok akár magyarok“ — mondotta Rascanu­ hadügyminiszter a felvonulás után tartott banketten Pénteken a 4. hadsereg ünnepélyes felvonulása után Rascanu hadügymi­­­niszter és a hazatérő 4. hadsereg pa­rancsnokának és vezérkarának tiszte­­letére bankettet rendeltek. A banket­ten megjelent Ratseanu hadügyminisz­ter, a 4. Hadsereg vezérkara, a Kom­­m­­unista Párt, a Szociáldemokrata Párt ,az ODA, a demokratikus szervezetek, is, katonai hatóságok, az­ egyházak, a k­egye, a város és a közintézmények képviselői. A banketten elsőnek Dr .Ciaclan Virgil főispán szólalt fel, aki beszédében üdvözölte a román hadse­reget, amely vállvetve harcolt a Vörös­­ Hadsereggel a fasizmus leveréséért és­­ a népek szabadságáért. A főispán ki­emelte, hogy a román hadsereg de­mokratizálása Râscanu hadügyminisz­­­iter érdeme. A főispán üdvözlő szavai miután az egyházak képviselői méltatták­­ a román hadsereg érdemeit és azt az­­ áldozatot, amit a népek felszabad­ítá­sáért hozott. Balogh­­ Mihály alpolgármester beszé­dében kihangsúlyozta a Vörös Hadse­reg és a Román Hadsereg szerepét városunk felszabadításában és a mun­­káss­ág áldozatkész harcát a romok el­takarításában és a normális élet újjá­­­szervezésében. Az alpolgármester után­i az ODA nevében­­ Erdei József szólalt fel. „Örömmel üdvözöljük városunkban Rascanu hadügyminisztert. A Demok­ratikus Román Hadsereg a Vörös­ Hadsereg mellett legyőzte a fasizmust. Amíg a katonák a frontokon harcol­tak, a munkásság és a demokratikus polgárság dolgozott, örvendünk, hogy megismerhettük Ráscanu generálist, Románia első demokratikus hadügy­miniszterét, akinek első szava ennek a­­ városnak a lakosaihoz az volt, hogy éltette az együttélő népek barátságát, ígérjük a munkások és a polgárság ne­vében, hogy támogatjuk a Groza-kor­­mányt és azt a szabadságot, amit a hadseregek a frontokon kivívtak, meg­tartjuk és ha kell fegyverrel a kezünk­­ben is megvédjük". A román hadsereg a Vörös Hadsereg és az együttélő né­pek barátságának éltetésével fejezte be Erdei József beszédét. Erdei József után, Fisch Béla, a Kommunista Párt képviselője emelke­dett szólásra. A német fasizmus — kezdette beszé­dét a Kommunista Párt képviselője — rablóháborút indított a Szovjetunió ellen. A román és a magyar reakció segítségével ebbe a háborúba belevet­ték Romániát és Magyarországot is. Ezt a háborút sem a román, sem a ma­gyar nép nem akarta, csak a vezetők, antonescuk és a horlik. Ez a háború, amibe mindkét népet belehajszolták, súlyos véráldozatokat követelt, mind román, mind magyar részről. A há­ború folyamán azonban, a háborús szenvedések min­d jobban megértették a dolgozó tömegekkel, hogy a háború mert az ő céljaikért folyik, hogy a sok vér és áldozat hiábavaló. Ez a mind­jobban megérlelődő felismerés vezette a román népet az augusztus 23-i ese­ményekhez, mikor is Románia a néme­tek oldaláról átment, a Szövetségesek és a Szovjetunió oldalára és fegyverét , a fasizmus ellen fordította. Ezt a for­dulatot elsősorban a Vörös Hadsereg győzedelmes előretörése váltotta ki, az országon belül pedig a demokratikus erők összefogása, élükön a Kommunista Párttal és Őfelsége I. Mihály király ha­­tározott és férfias magatartása tette lehetővé a letűnt Antonescu diktatúra megbuktatását. A Román Hadsereg 1944 augusztus 23-a óta együtt harcolt a Vörös Hadsereggel és súlyos véráldozatokkal hozzájárult Ma­­gyarország felszabadításához is. A ma­gyar nép ezt nagyon jól tudja és mint ahogy a román katonák és tisz­tek elmesélik, Magyarországon a nép, hálája jeléül virágokkal fogadta és ünnepelte a hazatérő román csapato­kat. A román csapatok vitézségét nem kell nekünk elmondanunk. Ezeket el­mondják a hadijelentések és Sztálin generali­szizmus napiparancsai, ame­lyekben nem egyszer szerepel a román csapatok neve és hősiessége. Míg a frontokon a katonák harcoltak, a mun­kásság itthon, itt Nagyváradon is, élén a Kommunista Párttal a romok­ból újjáépítette a gyárakat, hozzá­kezdett a termelő munkához, megszer­vezte a közigazgatást és a közbizton­ságot. És ezt a hatalmas munkát lel­kesedéssel végezték, a legnehezebb kö­rülmények között, nagyon sokszor fize­tés nélkül. És még ma is folyik a harc Mi igyekszünk megértetni a töme­gekkel, hogy a román hadsereg har­­colt a fasizmus ellen együtt a Vörös Hadsereggel és hogy a román hadse­regben nagyon komoly demokratizáló­dási folyamat megy végbe. A magyar­­ságnak tudnia kell, hogyha 1940 előtt a román hadseregben őt lehangyinoz­­ták, ez a jövőben többé nem fog elő­fordulni és még valamit meg kell ér­tenie minden magyarnak, hogy a ro­mán hadsereg sohasem fogja fegyvereit a magyar hadsereg ellen fordítani, tehát neki nem fog kelleni testvér­harcot vívnia, mert a demokratikus Románia sohasem fog szembekerülni a demokratikus Magyarországgal és ma minden jel arra mutat, hogy a két nép között szoros barátság és együttműkö­dés fog létrejönni. Megvilágítottuk a tömegeknek, hogy a hadsereg 90 száza­léka munkás és paraszt és ha elő is fordul, hogy egy-egy soviniszta betöri valakinek az ablakát, mert magyarul énekelnek, vagy megszólítanak valakit mert magyarul beszél, ez csak elszige­telt jelenség és ezeket a sovinisztákat nem szabad azonosítanunk a román néppel, mint ahogy­­ a román demok­rácia sem azonosítja a magyar sovi­nisztákat a magyar néppel. A tömegek ezt megértették és vezetésünkkel na­gyon sokan szeretettel és lelkesedéssel jöttek, hogy a h hazatérő román katoná­kat fogadják. Ez komoly eredmény volt, amit nem volt könnyű elérni. Mi­kor a tömegek nagy része virágokkal és lelkesedéssel kiment a Román Had­az ország felépítéséért, demokratizálá­sáért, a reakció és a sovinizmus teljes kiirtásáért. A mi munkánk, amit foly­tatunk, nagyon nehéz. A fasiszta rend­szer mindkét népet gyűlöletre nevelte. A románok Észak-Erdélyben éppen úgy, mint a magyarok Dél-Erdélyban, kettős elnyomás alatt voltak. A gaz­dasági elnyomás mellett, el voltak nyomva mint nemzetiségek is. Mi, akik megjártuk mind a román, mind a ma­gyar börtönöket tudjuk jól, hogy a magyar fasizmus elnyomta a magya­rokat is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a munkásság és parasztság legjobbjait végezték ki és kínozták ha­­lálra és a három milliónyi nincstelen magyar paraszt most kapott földet és ez nagy részben a román hadseregnek köszönhető. Ugyanez történt Romániá­ban is a széles népi rétegek határozott és egységes harcának eredményekép­pen. Mi megtanultuk azonban a had­seregben, a munkapadoknál, a börtö­nökben azt is, hogy a két nép nem gyűlöli egymást, ha felülről nem uszít­ják őket egymás ellen. A sok éves fasiszta uralom nyomokat hagyott a lelkekben. Mi állandóan azon munkál­kodunk, hogy ezeket a nyomokat el­tüntessük. Nem mondjuk, hogy ez már teljes egészében sikerült is, de már vannak eredményeink a sereg fogadására, akadtak o­lyan ele­mek, akik nem engedték­ át őket­ a hí­don, akik nem engedték őket a térre, hogy örüljenek a hazatérő katonák­nak. Kérdezem most én, mit fogunk holnap mondani a munkásoknak, ha holnap jönnek és ezt fogják mondani: „Ti hívtatok bennünket és mi men­tünk, hogy szeretettel fogadjuk a kato­nákat és erre nem engedtek oda ben­nünket“. Nem tudjuk, hogy szándé­kos rosszindulat volt-e, vagy csak té­vedés. A katonai hatóságoknak a fel­­­­adata bevizsgálni. De nagyon csodálko­zunk az eseten és általában nagyon csodálkozunk azon, hogy ma, mikor a demokrácia napról-napra újabb és újabb sikereket ér el, mikor megoldot­ták a lengyel kérdést, mikor mindjob­ban elmélyül a barátság a demokrati­kus Románia és a demokratikus Ma­­gyarország között, mikor Angliában a Munkás Párt került parlamenti több­ségbe és Churchill lemondott, akkor még ilyen dolgok megtörténnek. De mi tudjuk, hogy a román munkás és földműves, aki vérzett a Vörös Hadsereg oldalán a népek szabadsá­gáért, a fasizmus leveréséért, nem fogja tűrni, hogy a román és a magyar­­ nép közé éket verjenek. Lehetnek önök között, akik azt kér­dezhetik, hogy minek kell itt, mikor ün­nepelni gyűltünk össze, mindezt elmon­dani. Ezeknek meg kell mondanom, hogy mi, kommunisták, őszinték va­gyunk és minden alkalmat megragadunk, ahol egy centit, vagy akár csak egy milli­métert előrevihetjük munkánkat. Arra kérünk minden katonát, tisztet és pol­gárt, hogy vegyen példát Rá§canu had­ügyminiszter úrról, akinek az első sza­va az volt, amivel én is befejezem, hogy „Éljen az itt élő népek barátsága.“ A Kommunista Párt képviselőjének, beszéde után Ványa Döme, a Szociál­­demokrata Párt képviselője szólalt fel. Három év múlva— mondotta Ványa — Ványa Döme nagyhatású beszédében — száz éve lesz annak, hogy Marx Károly, a demokrácia apostola kibontotta zász­laját. Azóta sok idő telt el. Az emberi­ség sok megpróbáltatásnak volt kitéve. A fasizmus sok népet, köztük a román és a magyar népet is harcba kényszerí­­tette a haladás és a demokrácia ellen. 1944 augusztus 23-a óta a román nép megtalálta ismét a demokrácia igazi út­ját. Mi, szociáldemokraták, hálatelt szív­vel köszöntjük a hazatérő román kato­­nákat, akik a demokratikus hatalmak ol­dalán harcoltak a jobb jövőért, a de­mokratikus világ kialakításáért és az egész emberiség felszabadításáért. A felszólalók után Rá$canu hadügymi­niszter emelkedett szólásra, aki beszédé­ben különösen a főispán és a Kommu­nista Párt képviselőjének a felszólalásá­ra tért ki bővebben. A HADSEREG KIVETI MAGÁBÓL MIND­AZOKAT, AKIK MEG AKARJÁK BON­TANI AZ ITT ÉLŐ NÉPEK BÉKÉJÉT A hadügyminiszter, miután, megköszö­ni az üdvözléseket, a főispán felé for­dulva, megmagyarázza, hogy túl sokat tulajdonítanak neki a hadsereg demokra­­tizálásának nagy munkájából. A hadse­reg demokratizálódása nem ma kezdő­dött, hanem még 1944 augusztus 23-a előtt, ha nem így lett volna, ha az em­berek lelkében nem lett volna meg az előfeltétele, nem következhetett volna be, hogy augusztus 23-án teljes egység­ben teljesítették a parancsokat és fegy­verüket a németek ellen fordították. Az én érdemem ebben a munkában csak annyi, hogy levettem a láncot a katonák lábáról, ami lehetővé tette, hogy akara­tukat szabadon megvalósítsák. A hadügyminiszter a továbbiakban sajnálatát fejezte ki, hogy a felvonulás alkalmából a hídnál megtörtént ez az in­cidens, amit a Kommunista Párt kép­viselője elmondott „Nem tudom, hogy szándékos volt-e, hogy nem engedték át a hídon a mun­kásokat, de feltételezem, hogy nem volt az. Ez az incidens nemcsak a mun­kásságot sértette meg, hanem elsősorban a hadsereget, amely munkásokból és pa­rasztokból tevődik össze. Be fogjuk vizs­gálni a dolgot és a bűnösök ellen kímé­letlenül el fogunk járni." A hadügyminiszter egyben biztosí­totta a Kommunista Párt képviselőjét, hogy a hadsereg nem tűr magában olya­nokat, akik ilyen cselekedeteket visznek véghez és kiveti magából mindazokat, akik meg akarják bontani az itt élő né­pek békéjét. „Ha megnézzük az augusz­tus 23-i eseményeket — folytatta a had­ügyminiszter — akkor láthatjuk, hogy a Vörös Hadsereg győzedelmes előre­törése és a szabadságszerető népek nagy barátjának, Sztálin generasszimusznak a segítsége mellett, három tényező volt, amely meghozta és sikerre vitte augusz­tus 23-át: Elsősorban a Király, aki fér­fiasan és határozottan viselkedett, aztán a hadsereg, amely keményen szembe­­szállt az országban lévő németekkel és az első szóra végrehajtotta a kapott pa­rancsokat. De mindez nem lett volna elég, ha nincs a harmadik tényező, a szé­les dolgozó tömegek, élükön a Kommu­nisták Romániai Pártjával, amely az egész megmozdulásnak a legbiztosabb támaszai voltak.“ Beszéde további során elmon­dotta a hadügyminiszter, hogy milyen nagy szeretettel fogadták Moszkvában a győzelmi ünnepségen a román küldött­séget és hogy Sztálin generalisszimusz nagy rokonszenvvel viseltetik a román nép és hadsereg iránt. Beszédét, a had­ügyminiszter így fejezte be: Lehet, hogy vannak a jelenlevők között, aki­ket kellemetlenül érintett az, amit a Kommunista Párt képviselője elmondott, de meg kell mondanom önöknek, hogy senkit se érintsen kellemetlenül, mert én köszönöm neki, hogy mindezt el­mondta. Ma már elmúlt az a világ, mi­kor a hazugságokra építettek, ma őszin­tén feltárjuk a bajokat és a hibákat. Is­mételten kihangsúlyozta a miniszter, hogy úgy, mint ahogy a hadseregből el­távolítja'' a reakciósokat, úgy kímélet (Folytatás a 2-ik oldalon! Ha kommunisták őszinték vagyunk és minden alkalmat megragadunk, hogy munkánkat egy centivel, vagy akárcsak egy milliméterrel is előrevigyük

Next