Új Élet, 1945. augusztus (1. évfolyam, 156-180. szám)
1945-08-01 / 156. szám
„Kímélet nélkül ki fogjuk rekeszteni a hadseregből és közéletből a reakciósokat, akár románok akár magyarok“ — mondotta Rascanu hadügyminiszter a felvonulás után tartott banketten Pénteken a 4. hadsereg ünnepélyes felvonulása után Rascanu hadügyminiszter és a hazatérő 4. hadsereg parancsnokának és vezérkarának tiszteletére bankettet rendeltek. A banketten megjelent Ratseanu hadügyminiszter, a 4. Hadsereg vezérkara, a Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt ,az ODA, a demokratikus szervezetek, is, katonai hatóságok, az egyházak, a kegye, a város és a közintézmények képviselői. A banketten elsőnek Dr .Ciaclan Virgil főispán szólalt fel, aki beszédében üdvözölte a román hadsereget, amely vállvetve harcolt a Vörös Hadsereggel a fasizmus leveréséért és a népek szabadságáért. A főispán kiemelte, hogy a román hadsereg demokratizálása Râscanu hadügyminisziter érdeme. A főispán üdvözlő szavai miután az egyházak képviselői méltatták a román hadsereg érdemeit és azt az áldozatot, amit a népek felszabadításáért hozott. Balogh Mihály alpolgármester beszédében kihangsúlyozta a Vörös Hadsereg és a Román Hadsereg szerepét városunk felszabadításában és a munkásság áldozatkész harcát a romok eltakarításában és a normális élet újjászervezésében. Az alpolgármester utáni az ODA nevében Erdei József szólalt fel. „Örömmel üdvözöljük városunkban Rascanu hadügyminisztert. A Demokratikus Román Hadsereg a Vörös Hadsereg mellett legyőzte a fasizmust. Amíg a katonák a frontokon harcoltak, a munkásság és a demokratikus polgárság dolgozott, örvendünk, hogy megismerhettük Ráscanu generálist, Románia első demokratikus hadügyminiszterét, akinek első szava ennek a városnak a lakosaihoz az volt, hogy éltette az együttélő népek barátságát, ígérjük a munkások és a polgárság nevében, hogy támogatjuk a Groza-kormányt és azt a szabadságot, amit a hadseregek a frontokon kivívtak, megtartjuk és ha kell fegyverrel a kezünkben is megvédjük". A román hadsereg a Vörös Hadsereg és az együttélő népek barátságának éltetésével fejezte be Erdei József beszédét. Erdei József után, Fisch Béla, a Kommunista Párt képviselője emelkedett szólásra. A német fasizmus — kezdette beszédét a Kommunista Párt képviselője — rablóháborút indított a Szovjetunió ellen. A román és a magyar reakció segítségével ebbe a háborúba belevették Romániát és Magyarországot is. Ezt a háborút sem a román, sem a magyar nép nem akarta, csak a vezetők, antonescuk és a horlik. Ez a háború, amibe mindkét népet belehajszolták, súlyos véráldozatokat követelt, mind román, mind magyar részről. A háború folyamán azonban, a háborús szenvedések mind jobban megértették a dolgozó tömegekkel, hogy a háború mert az ő céljaikért folyik, hogy a sok vér és áldozat hiábavaló. Ez a mindjobban megérlelődő felismerés vezette a román népet az augusztus 23-i eseményekhez, mikor is Románia a németek oldaláról átment, a Szövetségesek és a Szovjetunió oldalára és fegyverét , a fasizmus ellen fordította. Ezt a fordulatot elsősorban a Vörös Hadsereg győzedelmes előretörése váltotta ki, az országon belül pedig a demokratikus erők összefogása, élükön a Kommunista Párttal és Őfelsége I. Mihály király határozott és férfias magatartása tette lehetővé a letűnt Antonescu diktatúra megbuktatását. A Román Hadsereg 1944 augusztus 23-a óta együtt harcolt a Vörös Hadsereggel és súlyos véráldozatokkal hozzájárult Magyarország felszabadításához is. A magyar nép ezt nagyon jól tudja és mint ahogy a román katonák és tisztek elmesélik, Magyarországon a nép, hálája jeléül virágokkal fogadta és ünnepelte a hazatérő román csapatokat. A román csapatok vitézségét nem kell nekünk elmondanunk. Ezeket elmondják a hadijelentések és Sztálin generaliszizmus napiparancsai, amelyekben nem egyszer szerepel a román csapatok neve és hősiessége. Míg a frontokon a katonák harcoltak, a munkásság itthon, itt Nagyváradon is, élén a Kommunista Párttal a romokból újjáépítette a gyárakat, hozzákezdett a termelő munkához, megszervezte a közigazgatást és a közbiztonságot. És ezt a hatalmas munkát lelkesedéssel végezték, a legnehezebb körülmények között, nagyon sokszor fizetés nélkül. És még ma is folyik a harc Mi igyekszünk megértetni a tömegekkel, hogy a román hadsereg harcolt a fasizmus ellen együtt a Vörös Hadsereggel és hogy a román hadseregben nagyon komoly demokratizálódási folyamat megy végbe. A magyarságnak tudnia kell, hogyha 1940 előtt a román hadseregben őt lehangyinozták, ez a jövőben többé nem fog előfordulni és még valamit meg kell értenie minden magyarnak, hogy a román hadsereg sohasem fogja fegyvereit a magyar hadsereg ellen fordítani, tehát neki nem fog kelleni testvérharcot vívnia, mert a demokratikus Románia sohasem fog szembekerülni a demokratikus Magyarországgal és ma minden jel arra mutat, hogy a két nép között szoros barátság és együttműködés fog létrejönni. Megvilágítottuk a tömegeknek, hogy a hadsereg 90 százaléka munkás és paraszt és ha elő is fordul, hogy egy-egy soviniszta betöri valakinek az ablakát, mert magyarul énekelnek, vagy megszólítanak valakit mert magyarul beszél, ez csak elszigetelt jelenség és ezeket a sovinisztákat nem szabad azonosítanunk a román néppel, mint ahogy a román demokrácia sem azonosítja a magyar sovinisztákat a magyar néppel. A tömegek ezt megértették és vezetésünkkel nagyon sokan szeretettel és lelkesedéssel jöttek, hogy a h hazatérő román katonákat fogadják. Ez komoly eredmény volt, amit nem volt könnyű elérni. Mikor a tömegek nagy része virágokkal és lelkesedéssel kiment a Román Hadaz ország felépítéséért, demokratizálásáért, a reakció és a sovinizmus teljes kiirtásáért. A mi munkánk, amit folytatunk, nagyon nehéz. A fasiszta rendszer mindkét népet gyűlöletre nevelte. A románok Észak-Erdélyben éppen úgy, mint a magyarok Dél-Erdélyban, kettős elnyomás alatt voltak. A gazdasági elnyomás mellett, el voltak nyomva mint nemzetiségek is. Mi, akik megjártuk mind a román, mind a magyar börtönöket tudjuk jól, hogy a magyar fasizmus elnyomta a magyarokat is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a munkásság és parasztság legjobbjait végezték ki és kínozták halálra és a három milliónyi nincstelen magyar paraszt most kapott földet és ez nagy részben a román hadseregnek köszönhető. Ugyanez történt Romániában is a széles népi rétegek határozott és egységes harcának eredményeképpen. Mi megtanultuk azonban a hadseregben, a munkapadoknál, a börtönökben azt is, hogy a két nép nem gyűlöli egymást, ha felülről nem uszítják őket egymás ellen. A sok éves fasiszta uralom nyomokat hagyott a lelkekben. Mi állandóan azon munkálkodunk, hogy ezeket a nyomokat eltüntessük. Nem mondjuk, hogy ez már teljes egészében sikerült is, de már vannak eredményeink a sereg fogadására, akadtak olyan elemek, akik nem engedték át őket a hídon, akik nem engedték őket a térre, hogy örüljenek a hazatérő katonáknak. Kérdezem most én, mit fogunk holnap mondani a munkásoknak, ha holnap jönnek és ezt fogják mondani: „Ti hívtatok bennünket és mi mentünk, hogy szeretettel fogadjuk a katonákat és erre nem engedtek oda bennünket“. Nem tudjuk, hogy szándékos rosszindulat volt-e, vagy csak tévedés. A katonai hatóságoknak a feladata bevizsgálni. De nagyon csodálkozunk az eseten és általában nagyon csodálkozunk azon, hogy ma, mikor a demokrácia napról-napra újabb és újabb sikereket ér el, mikor megoldották a lengyel kérdést, mikor mindjobban elmélyül a barátság a demokratikus Románia és a demokratikus Magyarország között, mikor Angliában a Munkás Párt került parlamenti többségbe és Churchill lemondott, akkor még ilyen dolgok megtörténnek. De mi tudjuk, hogy a román munkás és földműves, aki vérzett a Vörös Hadsereg oldalán a népek szabadságáért, a fasizmus leveréséért, nem fogja tűrni, hogy a román és a magyar nép közé éket verjenek. Lehetnek önök között, akik azt kérdezhetik, hogy minek kell itt, mikor ünnepelni gyűltünk össze, mindezt elmondani. Ezeknek meg kell mondanom, hogy mi, kommunisták, őszinték vagyunk és minden alkalmat megragadunk, ahol egy centit, vagy akár csak egy millimétert előrevihetjük munkánkat. Arra kérünk minden katonát, tisztet és polgárt, hogy vegyen példát Rá§canu hadügyminiszter úrról, akinek az első szava az volt, amivel én is befejezem, hogy „Éljen az itt élő népek barátsága.“ A Kommunista Párt képviselőjének, beszéde után Ványa Döme, a Szociáldemokrata Párt képviselője szólalt fel. Három év múlva— mondotta Ványa — Ványa Döme nagyhatású beszédében — száz éve lesz annak, hogy Marx Károly, a demokrácia apostola kibontotta zászlaját. Azóta sok idő telt el. Az emberiség sok megpróbáltatásnak volt kitéve. A fasizmus sok népet, köztük a román és a magyar népet is harcba kényszerítette a haladás és a demokrácia ellen. 1944 augusztus 23-a óta a román nép megtalálta ismét a demokrácia igazi útját. Mi, szociáldemokraták, hálatelt szívvel köszöntjük a hazatérő román katonákat, akik a demokratikus hatalmak oldalán harcoltak a jobb jövőért, a demokratikus világ kialakításáért és az egész emberiség felszabadításáért. A felszólalók után Rá$canu hadügyminiszter emelkedett szólásra, aki beszédében különösen a főispán és a Kommunista Párt képviselőjének a felszólalására tért ki bővebben. A HADSEREG KIVETI MAGÁBÓL MINDAZOKAT, AKIK MEG AKARJÁK BONTANI AZ ITT ÉLŐ NÉPEK BÉKÉJÉT A hadügyminiszter, miután, megköszöni az üdvözléseket, a főispán felé fordulva, megmagyarázza, hogy túl sokat tulajdonítanak neki a hadsereg demokratizálásának nagy munkájából. A hadsereg demokratizálódása nem ma kezdődött, hanem még 1944 augusztus 23-a előtt, ha nem így lett volna, ha az emberek lelkében nem lett volna meg az előfeltétele, nem következhetett volna be, hogy augusztus 23-án teljes egységben teljesítették a parancsokat és fegyverüket a németek ellen fordították. Az én érdemem ebben a munkában csak annyi, hogy levettem a láncot a katonák lábáról, ami lehetővé tette, hogy akaratukat szabadon megvalósítsák. A hadügyminiszter a továbbiakban sajnálatát fejezte ki, hogy a felvonulás alkalmából a hídnál megtörtént ez az incidens, amit a Kommunista Párt képviselője elmondott „Nem tudom, hogy szándékos volt-e, hogy nem engedték át a hídon a munkásokat, de feltételezem, hogy nem volt az. Ez az incidens nemcsak a munkásságot sértette meg, hanem elsősorban a hadsereget, amely munkásokból és parasztokból tevődik össze. Be fogjuk vizsgálni a dolgot és a bűnösök ellen kíméletlenül el fogunk járni." A hadügyminiszter egyben biztosította a Kommunista Párt képviselőjét, hogy a hadsereg nem tűr magában olyanokat, akik ilyen cselekedeteket visznek véghez és kiveti magából mindazokat, akik meg akarják bontani az itt élő népek békéjét. „Ha megnézzük az augusztus 23-i eseményeket — folytatta a hadügyminiszter — akkor láthatjuk, hogy a Vörös Hadsereg győzedelmes előretörése és a szabadságszerető népek nagy barátjának, Sztálin generasszimusznak a segítsége mellett, három tényező volt, amely meghozta és sikerre vitte augusztus 23-át: Elsősorban a Király, aki férfiasan és határozottan viselkedett, aztán a hadsereg, amely keményen szembeszállt az országban lévő németekkel és az első szóra végrehajtotta a kapott parancsokat. De mindez nem lett volna elég, ha nincs a harmadik tényező, a széles dolgozó tömegek, élükön a Kommunisták Romániai Pártjával, amely az egész megmozdulásnak a legbiztosabb támaszai voltak.“ Beszéde további során elmondotta a hadügyminiszter, hogy milyen nagy szeretettel fogadták Moszkvában a győzelmi ünnepségen a román küldöttséget és hogy Sztálin generalisszimusz nagy rokonszenvvel viseltetik a román nép és hadsereg iránt. Beszédét, a hadügyminiszter így fejezte be: Lehet, hogy vannak a jelenlevők között, akiket kellemetlenül érintett az, amit a Kommunista Párt képviselője elmondott, de meg kell mondanom önöknek, hogy senkit se érintsen kellemetlenül, mert én köszönöm neki, hogy mindezt elmondta. Ma már elmúlt az a világ, mikor a hazugságokra építettek, ma őszintén feltárjuk a bajokat és a hibákat. Ismételten kihangsúlyozta a miniszter, hogy úgy, mint ahogy a hadseregből eltávolítja'' a reakciósokat, úgy kímélet (Folytatás a 2-ik oldalon! Ha kommunisták őszinték vagyunk és minden alkalmat megragadunk, hogy munkánkat egy centivel, vagy akárcsak egy milliméterrel is előrevigyük