Új Élet, 1945. december (1. évfolyam, 257-275. szám)

1945-12-01 / 257. szám

DEM­OKRATIKUS NAPILAP A Román Kommunista Párt közleménye a december 1. jelentőségéről Bukarest, nov. 30. A bukaresti rá­dió jelentést közöl arról, hogy a tegnapi nap folyamán a fővárosi sajtóban meg­­jelnt a Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának közleménye decem­ber­i ünnepléséről. A Román Kommu­nista Párt megállapítja, hogy ez év de­cember elseje Erdély Romániához való csatlakozásának szempontjából olyan évforduló, amelynek különös jelntősége van és alkalmat ad arra, hogy hálán, hát fejezzük ki a Szovjetuniónak, a Vö­rös Hadseregnek és a román csapatoknak a bécsi diktátum megdöntéséért. A Román Komunista Párt leleplezi mindazokat, akik 1918 december elseje­ után a nép akaratával ellentétben az országot nem a demokrácia útjára vezették, hanem szét­húzásra szítottak Erdélynek román és magyar nemzetisége között, előkészítve így a hit­lerista Németország rablóhá­­borúját, amelynek úgy Romá­nia, mint Magyarország áldo­zatul esett. A Román Kommunista Párt annak a reményének ad kife­jezést a december 1-i évfor­duló alkalmából, hogy Erdély Románia keretében a demo­krácia bástyájává fog kiépülni. A TANULÓIFJÚSÁG ISKOLAI ÜN­NEPSÉGET TART DECEMBER 1-E ALKALMÁBÓL. A Közoktatásügyi Miniszter rendelete értelmében, december elsejét az isko­lákban az leadások alatt ünneplik meg. A tanulók nem vesznek részt sem­miféle felvonuláson, a tanárok és taní­tók azonban a növendékeknek ismer­tetik a nap jelentőségét. Azokat, akik nem alkalmazkodnak ehez a rendelethez, szigorúan megbü­n­­tetik. Az Országos Demokrata Arcvonal december elsejére a gyulafehérvári év­forduló napjára nagy tüntetést rendez Bukarestben a Groza kormány, a fel­­szabadító Vörös Hadsereg és a demokrácia mellett Az ODA bihar megyei szervezete december 1-én, a legutóbbi ODA gyűlésen történt határozat szerint a Városi Székházban ünnepélyt rendez. A nürnbergi per a müncheni politika fölött is kimondja az ítéletet (London.) A News Chronicle a német háborús főbűnösök perével foglalkozva írja, hogy a Nürnbergben most napvi­lágra került okmányok nemcsak Hit­lert ítélik el, hanem azt a gyáva poli­tikát is, amellyel a nyugati hatalmak akkori kormányai Hitler sikereit lehe­tővé tették. Franciaország és Anglia megárthatták volna Hitlert már ak­kor is, amikor a Rajnavidékre bevo­nult De elkápráztatta őket Hitler nagy hangja és látványos katonai fel­vonulásiak A nyugati demokráciák gyengéknek bizonyultak. A csehek vol­tak az egyedüliek, akik harcolni akar­tak, de őket is leszavazták. Ez a po­litika vezetett azután Münchenre. A nürnbergi per nemcsak a nácizmus, hanem a müncheni politika felett is kimondja az ítéletet. Nürnbergben a bíróság elutasította Ribbentrop kérelmét, akiit lord Van­­sittart és lord Beaverbrock, valamint m­ás angol politikusok kihallgatását kérte. Elfogadta viszont Seyss­ Inquart ügy­védjének előterjesztését Schussnigg volt osztrák kancellár személyes kihallga­tására vonatkozólag. L' Alderman amerikai ügyész ismer­tette Messersmith jelenlegi mexikói amerikai nagykövet, annak idején az Egyesült államok berlini, majd bécsi főkonzuljának vallomását. Messer­­smith vallomásában kijelentette, hogy már jóval az Anschluss előtt a legtöbb magasrangú náci tisztviselő nyíltan han­goztatta, hogy Ausztria bekebelezése politikai és gazdasági szükségesség és azt minden lehető eszközzel keresztül is fogják vinni. Papen éppolyan nyíltan bevallotta, hogy azért foglalta el a bécsi nagykö­veti széket, hogy aláássa Ausztria füg­getlenségét. Seyss­ Inquart viszont, m­ikor belé­pett Schuschnigg kormányába, barát­ságos érzelmeket mutatott vele szem­ben, közben pedig Hitlerrel folytatott tárgyalásokat Ausztria bekebelezéséről. Meederschmith szoros kapcsolatban volt a vádlottak közül Göringgel, Pa­­pennel, Seyss-Inquarttal, Keitelrel, Rae­­derrel és másokkal. Világosság derül a Scânteia, a Román Kommu­nista Párt központi nagy lapjának le­leplezései nyomán a gazdasági szabo­tázs súlyban és nagyságban egyik leg­jelentősebb részére. A Banca Româ­­neasca üzelmeit leplezi le a lap és döntő bizonyítékokkal mutatja ki, hogy tervszerű gazdasági szabotázs folyik Bratianuék és Maniuék minden érdekeltsége körül. A petrozsényi szénbányában történt szabotázs általá­nosan ismert, de az ország közvéle­ménye most nyer alapos tájékoztatást mindazoknak a vállalatoknak összefüg­géseiről, melyektől hiába várt a gaz­­dasági élet pénzt, nyersanyagot, mun­kát. A Steaua Romana petróleumfino­­mító, a Franca Romana útépítő vál­lalat, az aradi Szövő és Fonó­gyár, a Román Vegyiipar r. t., a Nafionala Biztosító, a bukaresti Óbor, a Livezi cukorgyár, a Lupeni kokszgyár és még egy néhány Banca Romaneasca érde­keltség részei ennek a nagyszabású és összefüggő szabotázsnak, így aztán értehető ma már mindenki előtt, miért nincs szén,­petróleum, árú és nyers­anyag. A Banca Romaneasca a Bra­­tianu család tulajdona. A bank igaz­­gatója nehéz milliókat adott a vasgár­dának. A bank igazgatósága számtalan nyilatkozatban szögezte le rokonérzé­sét a hitlerlakás Antonescu mellett. A bank 1941 februárjában tartott igazga­tósági ülésén Maniu „műszaki támoga­tását" ajánlta fel Antonescunak. A Wallenberg társaságnak most volt egy kincstári botránya, adó sát, mintt, ennek igazgatója pedig Pop Gh­i­­­­niu sógora. Kincstári csalások és a­botázsok szervezett szövevényéről van szó és e mögött a maffia mögöt­t ugyanazok a sötét erők állanak, aki a november 8-iki merényletet megter­­vezték. A demokrácia meg kell találja a módját, hogy felszámolja ezeket a sö­tét erőket. A leleplezéseket retorzió kell, hogy kövesse, olyan retorzió, mely egyúttal a károk és bajok or­­voslását is jelenti, vagyis mindezeknek a nagy érdekeltségeknek beállítását a termelő munkába, úgy, ahogy az Pet­­rozsényban már meg is történt. A közvélemény számára pedig szigorúbb tanulságul szolgál, hogy a bajokat ne valahol a levegőben keressük, hanem tudjuk azt, hogy a gazdasági élet ter­mészetes, háború utáni nehézségei mel­lett sok,sok szabotáló igyekszik még több bajt okozni, hogy a demokráciát kompromittálják, hogy a Szovjetunió nemes segítségét ezzel is csökkentsék, hogy a Groza kormány gazdasági in­tézkedéseit lerontsák és hogy megne­hezítsék az egész ország sorsát. A hivatalos megtorláson kívül van az ország lakosságának még egy erős eszköze: a céltudatos termelő munka, a nép saját ereje, mely le fogja győzni a nehézségeket és a nehéz idők átvé­szelése után meghozza a boldog élet minden lehetőségét, mások viszont felültek bizonyos reakciós propagandának. A Szedosz egyébként 23.700 méter fát osztott ki, ebből húsz­százalékot a Villamosmű kapott. Most a közeli időkben a Szedosz ötven százalé­kát famennyiségének a Villamosműb­­en. „A munkásságnak mindenütt ott kell lennie és szemmel tartania saját­ és az ország sorsát” A napi kérdésekről és az országos kollektív szerződésről tárgyalt a szakszervezeti összválasztmányi gyűlés Tegnap délután 5 órakor harmadik összválasztmányi gyűlésére ült össze Nagyvárad szervezett dolgozóinak kép­viselői, a gyári bizalmiak, üzembizottsági vezetők és a különböző szakszervezetek kiküldöttei. A Casino mozgó nagytermét zsúfolásig megtöltötte a hallgatóság, a román és magyar nyelvű megnyitók után, feszült ér­deklődés közepette Hosszú Traján, a Postás Szakszervezet elnöke több, mint egy órás beszédében számolt be az el­­múlt hónap eseményeiről Megemlékezett november elsejéről, mikor is a munkás­ság lerótta kegyeletét a hét évvel ezelőtt meggyilkolt dr. Böszörményi Emil emlé­kezete előtt. A villanyellátás kérdéseit fejtegetve, rátért Hosszú Traján arra, hogy a kisvasút építésénél eddig 3500 munkás vett részt, minél hamarabb lesz kész a kisvasút, — m­ondotta — annál hamarabb jut fához a város lakossága. Az Össi-teregi skrio befejezéséről, a bu­­kareoti élelmezési kongresszusról, vala­miét ».«nV beszélt, hogy a Szakszer/ezeti teindiUiÍjts kéz* » lmok­ok ADmkssÜA-sát, hogy ily módon megakadályozzák egyes bankok szabotálását, amit az újjá­építéssel szemben tanúsítanak. Végül rátért az új kollektív szerződé­sekre, melyeknek előkészítésén most dol­­gozik a kormány , amely a munkásosztály jobb életlehetőségét fogja jelenteni. A Munkásegység politikai fontosságát fej­tegette. Hosszú Traján beszédét lelkesen meg­tapsolta a hallgatóság. Ezután R­e­i­s­z Jenő, a Szakszervezeti Tanács titkára magyar nyelven tartotta meg beszámolóját. Reisz Jenő is ismer­tette a két nyelv használatának jelentő­ségét és hangsúlyozta, milyen fontos, hogy mindenütt, ahol magyarok és romá­nok laknak és így Nagyváradon is, türe­­lem­m­el és fegyelmezettséggel hallgassa mindenki végig, mikor a másik nép nyel­­vén beszéltek előtte. A hozzászólások ügyében utalt arra, hogy az összválaszt­­mányi ülések mindenkor csak a munkás­­ság legfontosabb kérdéseivel foglalkoz­­­­ta­k. Ezért­et piac* helye, hogy aprólékos dolgokat tárgyaljanak. Majd megemlékezve dr. Böszörményi Emil halálának hetedik évfordulójáról, rámutatott arra, hogy pontosan hét év­vel a szörnyű gyilkosság után, a fasisz­­ták újból munkásvért ontottak, ezért kell fokozottabb éberséggel a munkás­ságnak mindenütt ott lennie és szemmel tartani saját sorsát és az ország sorsát. A tatarosi kisvasútépítéssel kapcso­latban megállapította, hogy most már a harmadik csoport dolgozik Tataroson, az eredmények kitűnőek, 1200 méternyi út­szakasz elkészült, 3700 méter pedig mun­­kában van. Beszélt még az akkord­munkáról, melyet a vasiparban már si­­keresen bevezettek és ami lehetővé te­szi, hogy a munkás többet keressen és a termelést fokozza. A Codrus-Szedosz fatelepet ért táma­dásokra kijelentette, hogy a Szedosz még júniusban hirdetést bocsátott ki, hogy minden szervezett munkás jegyeztessen elő fát télire és fizessen le 10 ezer lejt. Ezt sokan elmulasztották egyrészt, mert nem rendelkeztek a szükséges pénz ren­­delkezésére bocsátja. Ezután rátért a kollektiv szerződések kérdésére. Ez a kollektiv szerződés bizto­sítani fogja egyes szakmákban a bérek egységesítését. A nagyválasztmány foglalkozott a vá­lasztások kérdésével is és egységesen azt az álláspontot foglalta el, hogy a két munkáspártnak, a Kommunista Pártnak és a Szociáldemokrata Pártnak a válasz­tásokra egységes listával kell indulnia. Ezután G­á­l Antal, a Szakszervezeti Tanács elnöke felolvasta az össz-nagy­­választmányi gyűlés felhívását. A nagyváradi egyesült szakszervezetek november 29-én megtartott össz-nagy­­választmány 24.000 dolgozó képviseleté­ben kijelenti, hogy a dolgozók életszín­­vonala, politikai szabadsága szorosan összefügg a szakszerve­­­ztek egységével és a két r­unkAígért egységf­ontjéval. Éppen ezért a sarbszervezetek harcol­nak a szakszervezeti egység rrjigerós­ fá­séért és az e­ arséget reSesztAv; S*1a m-L­lett fog­la­lnak állást

Next