Új Élet, 1946. február (2. évfolyam, 25-41. szám)

1946-02-01 / 25. szám

DEMOKRATIKUS NAPILAP Erdélyben egyenlő igazságot k­ell telni mindkét nép számára (Reflexiók Naftegassu Emil nyilatkozatához) Írta: LUCA VASILE, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja Megszoktuk, hogy az embereket ne szavaik, hanem tetteik után ítéljük meg. Vannak politikusok, akik mást gondol­nak, mást mondanak és megint mást cse­lekszenek. Egyeseknek sikerül elleplezni gondolataikat és mézes szavak mögé rejteni népellenes tetteiket. A gondolat elleplezésének és a szavak­kal való csalárdságnak, kétségtelenül nagy mestere: Maniu Gyula. Mégis, Hajtegann Emilnek, a sajtónak adott január 17-iki nyilatkozatában — amely minden bizonnyal főnökének el­gondolásait fejezi ki — nem sikerült el­rejtenie az erdélyi magyarság elleni so­viniszta gyűlöletét. Nem kívánunk itt vitába bocsájtkozni Hajieganuval a kormányban elfoglalt szerepéről, amelyet alapvetően hibásan értelmez s nem foglalkozunk azzal sem, hogy az egész nyilatkozat azt bizonyít­ja, hogy Maniu Gyula nem kíván lojáli­san együttműködni a kormánnyal, úgy, amint azt a moszkvai határozat előírja. Nem hagyhatjuk azonban, hogy a ro­mán közvéleményt tévesen tájékoztas­sák az erdélyi problémáról és azt sem, hogy az erdélyi magyarokat Maniu párt­jának „megbocsájtó és nagylelkű“ ér­zelmeivel áltassák. Nem véletlen, h­ogy Maniu pártjának Hatieganu által tett nyilatkozata úgy­szólván kizárólag Erdéllyel és Magyaror­szággal foglalkozik. Erdélyben összpontosult a román és magyar reakció, amelyek bizonyos kül­­földi köröktől támogatva, gyűlöletet igyekszenek kelteni a két nép között, álhíreket terjesztenek Erdély helyzeté­ről, hogy megakadályozzák ennek a te­rületnek konszolidálását és újjáépítését, akadályokat gördítve az erdélyi magyar és román nép megbékélése és a békés együttélése elé. Maniu pártja nevében Hafieganu ál­tal tett nyilatkozat n­em egyéb, mint az igazság meghamisítása és a soviniszta gyűlölet felkeltése a magyar nép ellen. A nyilatkozat csak a románok szenve­déseire és mártíromságára mutat rá, amelyet a magyar uralom négy eszten­deje alatt kellett elviselniük, de nem szól az Antonescu fasiszta-légionárius ura­lom alatt maradt magyarság szenvedé­seiről. Ez a szellem nem vezethet a két nép megbékéléséhez. Hafieganu nyilatkozata, miután elis­­métli a gyulafehérvári határoztatok de­mokratikus alapelveit, amelyekről Maniu és klikkje 1918 után alaposan megfeled­keztek, azt állítja, hogy a magyarok Er­délyben privilegizált (kedvezményezett) helyzetben vannak a románokkal szem­­ben. A maoista klikknek nem tetszik, hogy a Groza kormány megvalósítja a demokratikus elveket. Az igazi román demokrácia levonta a helyes tanulságo­kat a két nép közös kálváriájából — amelyet a német és a hazai fasizmus el­nyomása alatt kellett elviselniök — és lépésről-lépésre megvalósítja az erdélyi románok és magyarok jogegyenlőségét, amely az egyetlen útja Erdély népei bé­kéjének szabadságának és boldogulásá­nak. Ez vezet a két nép közötti ellen­­tétek végleges felszámolásához, amelyet önző egyéni érdekekből, mesterségesen támasztottak közöttük elnyomóik. A manisták azzal mentegetőznek, hogy az ő pártjuk csak három évig volt kor­mányon, 1918 és 1940 között és „ezért nem állott megfelelő idő rendelkezésük­re olyan alapvető demokrácia megterem­tésére, amely szándékukban volt“ (Idé­zet Hafiegann nyilatkozatából.) Három év elegendő volt azonban az Egységes Munkás Szakszervezetek fel­oszlatására, a grivifai és lupényi mészár­­lások megszervezésére, az ostromállapot­tal és a cenzúrával való kormányzásra, az antifasiszta és demokrata harcosok bebörtönzésére és a vasgárda életrehívá­­sára. Mindezt Maniu demokráciájának alapelvei szerint. A manista kormányzás áldozatai kö­zött voltak a magyarok is, különöskép­pen a M­AD­OSZ (Magyar Dolgozók Szö­vetsége), a magyarság egyetlen nemzeti, demokrata, antirevizionista, Horthyelle­­nes szervezete. Ez a szervezet­ együtt haladt, kéz a kézben, az antifasiszta ro­­mán demokráciával­. Igaz, hogy a volt Magyar Párt egykori vezetői bűntársai voltak a hírhedt bécsi döntés létrejöttének. De ezek az urak együttműködtek Maniuval a Madosz el­len és ma is együttműködnek vele a Magyar Népi Szövetség ellen, amely nem akar eszköze lenni sem a magyar, sem a román reakciónak. Mondja meg nyíltan Maniu, hogy folytat-e vagy sem tárgyalásokat Teleki és Bethlen grófokkal és a volt magyar párt más vezetőivel? Mondja meg Ma­­niu milyen közös kapcsolata van neki a reakciós magyar körökkel, amelyek or­­szágunkban egy „kisgazdapártot“ akar­nak létesíteni idegen elemek vezetésé­vel, akik Erdély új szétdarabolása mel­lett agitálnak. Hogyan akarja Maniu helyrehozni a múlt hibáit, miután Erdély a hős Vörös Hadsereg és a román hadsereg felsza­­badította? A szárazajtai bűntények, ahol a Ma­niu gárdák magyar parasztokat közép­kori módon fejeztek le és az egeresi gazságok, ahol magyar munkásokat lőt­tek agyon és raboltak ki, élénken él a magyar nép emlékezetében. Nem hagy­­ják magukat megcsalni a manisták üres facsegésétől, sem pedig Maniu re­akciós magyar barátaitól, akik ké­szek a magyar népet újra kalandokba sodorni pusztán csak azért, hogy visszanyerjék a végkép elvesztett földbirtokaikat, hatalmukat és elő­jogaikat. Megtévesztő, ellenséges és a so­viniszta gyűlöletet szolgáló állítás az, mintha a magyarság azonosítaná magát a magyar háborús bűnösök­kel, vagy azokkal a gonosztevőkkel, akik négy év alatt románok halálát és szenvedéseit okozták. A magyar és román fasiszták, a magyar és román nép hóhérai fele­lősek az Északerdélyben a romá­nokkal szemben és a Délerdélyben a magyarokkal szemben elkövetett bűntényekért. Erdélyben egyenlő igazságot kell tenni mindkét nép számára. És ezt a Groza kormány végzi el, nem pedig Maniu Gyula. Nem a Groza kormány bűne, hogy átmenetileg elakadt a háborús bű­nösök felelősségre vonása, ellenke­zőleg azoknak az uraknak a bűne ez, akik az általánosan ismert hely­zetet kiprovokálták. De ma, éppen a mi pártunk javaslatára Lucresiu Patruseanu igazságyügyminiszter elvtárs megtette a szükséges intéz­kedéseket a Népbíróságok működé­sének újrafelvételére. A román jobbágyok, majd később a munkások együtt szenvedtek a magyar jobbágyokkal és munkások­kal, egyformán zsákmányolták ki és nyomták el őket uraik. Az osztrák­magyar monarchia börtöne volt az összes népeknek és nemzetiségek­nek és összeomlott a népek nemzeti és szociális szabadságharcának csa­pásai alatt. Az erdélyi magyarok és románok közötti viszály feltámasztása, ellene iségeskedést támaszt a két ország és nép között és újra az imperialista kalandok karjaiba taszít bennünket amely oly sok áldozattal megszer­­zett nemzeti függetlenségünk és­ sza­badságunk elvesztéséhez vezethet. Maniunak és klikkjének reakciós politikája nem biztosíthatja a romá­­nok és a nemzetiségek békés együtt­­élését, nem biztosíthatja Erdély és az ország többi részének felvirágo­­zását. Ezt csak a demokrácia végle­­ges megerősödése biztosíthatja, az összes fasiszta és reakciós marad­­ványok felszámolásával. RIRIALTIAR­I MAGYAR KÖZTARSASAG T A Magyar Nemzeti Főtanács kiáltványa Magyarország lakosságához a köztársaság kikiáltása alkalmából BUDAPEST. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt elhatározta, hogy támogatja Tildy Zoltán köztársasági elnökként való jelölését. A kisgazda párt legközelebbi ülésén vitatja meg a köztársasági el­nöki és miniszterelnöki kérdést A magyar köztársaság kikiáltása alkalmából a Nemzeti Főtanács proklamációt intézett az ország lakossá­gához. Ebből az ünnepélyes alkalomból felhívták az ország lakosságának figyelmét arra, hogy az elmúlt évek alatt különböző dinasztiák uralkodtak az országban anélkül, hogy az ország lakossága szabad lett volna. Az 1914—18-as világháború után azt remélte a nép, hogy felszabadul, de ehelyett újabb 25 éves rabság követke­zett. Most azonban a német imperializmus összeroppant és ezzel az elnyomatás is megszűnt. Február elseje a népi megújulás és a szabad nemzetgyűlés ünnepnapja. Leon Blam Washingtonba utazik Páris. A francia kormány Leon Blum-ot jelölte ki a külfölddel folyta­tandó gazdasági és pénzügyi tárgya­lások folytatására. Leon Blum az or­szág élelmezési ellátásának megjavítá­sára nemsokára Washingtonba utazik. Éles kirohanás Franco ellen az Egyesült Nemzetek ülésén London. Az Egyesült Nemzetek kon­ferenciáján Panama delegátusa annak a véleményének adott kifejezést, hogy Franco kormányát nem kellene meg­hívni a gyűlésekre, szerződéseit és egyezményeit nem kellene elfogadni beiktatás végett. A Franco Spanyol­országa által kötött szerződések tisz­­teletben tartása ellentmond a potsdami és sanfranciscoi egyezményeknek. 80 ezer­ náci van Amerikában A Németországi Ellenőrző Bizottság közölte, hogy jelenleg politikai szak­értők állítják össze a náci párt tagjai­nak teljes névsorát. A munka eltart tavaszig. Washingtoni jelentés szerint a jegyzék 80.000 amerikai náci párti tag névsorát is tartalmazza. Már összeállították a Magyarországnak szánt UNRRA-szállítmányt Washington.­­ A washingtoni "ad­­ó munkatársának érdeklődésére az UN­­BRA központi hivatala azt a felvilágosí­tást adta, hogy a Magyarországnak szánt négymillió dollár értékű ado­mány összeállítása mér megtörtént és amint a megfelelő hajótér rendelkezé­sünkre áll, útnak indítják a külde­ményt. Madridban jóváhagyták tíz kommunista halálos ítéletét Madrid. — A spanyol hírszolgálati Kiev. — M. I. Szokolov építészeti technikus vallomása szerint a németek Kiev­ben tartózkodásuk első napjától kezdve háztömbről háztömbre terv­szerűen rombolták Kiev épületeit Vin­ni­cában rombolásaik közben több, mint 30 ezer békés polgárt gyilkoltak meg. Artemovszka városában a németek 3000 embert gyilkoltak le bestiális mó­don: fejét agyonlőtték, fejét pedig élve befalazták egy barlangba. Sarni városában 14 ezer embert gyil­koltak meg. V. M. Artobolevszkij, a kievi egye­tem professzora mondotta el azután mint gyújtották fel és döntötték romba a németek az egyik legrégibb tudomá­nyos kísérleti intézetét, a kievi egye­temet Egy másik tanú elmondotta, hogy a iroda­ jelenti, hogy a madridi katonai körzet parancsnoka, Grandes, jóvá­hagyta tíz kommunista halálos ítéle­tét. Grandes a Szovjetunió ellen harco­ló Kék Divízió parancsnoka volt. A halálraítéltek között van Granca Gar­­zia, aki a németek ellen harcolt, a má­­sodiik világháborúban. A halálos ítéle­teket még a kormánynak meg kell erősítenie. németek teljesen kirabolták a híres kievi kolostor milliárdokat érő mú­zeumát. A bíróság áttért Moll őrnagynak, Bobrujszk és Parics városok volt pa­rancsnokának ügyére. Moll több, mint 12 ezer szovjet polgárt küldött német­országi rabszolgamunkára. Bűnös még többszáz ember megölésében és a szov­jet nemzeti vagyon elpusztításában. Egy bobrujszki asszony előadta, hogy 1943-ban letartóztatták és meg­kí­­nozták, mert nem akarta bevallani, hogy összeköttetésben áll a partizá­nokkal­. Az eredménytelen kihallgatás után mellbelőtték, de ő életben maradt és kiásta magát sírjából. A bíróság ezután Bittner kapitány ügyére tért át Bittner elismerte, hogy parancsára 240 embert lőttek agyon és 1200-at hajtottak oé oet rabságba. A német megszállók tömeggyilkosságairól hangzottak el vallomások a kievi perben

Next