Új Élet, 1946. május (2. évfolyam, 104-119. szám)
1946-05-12 / 104. szám
Együtt a román demokráciával — Groza Péter miniszterelnök érkezése elé — Nagyvárad magyar lakossága szeretettel várja az ország miniszterelnökének, a magyarság nagy barátjának, Groza Péternek városunkba érkezését. A miniszterelnök jövetelét különösen jelentőssé teszi, hogy közvetlen a nagyhatalmak külügyminisztereinek párisi határozata után érkezik az ország nyugati határszélére, ahol a szenvedélyek talán leghevesebben nyilatkoztak meg a határkérdés rendezése körül. Az utóbbi napok eseményei, de különösen a tegnapi ünnepség lefolyása világosan feltárták, hogy a román és magyar demokratikus erők igen nehéz és kemény harc előtt állanak, hogy leküzdhessék azokat a reakciós ellenállásokat, amelyek mindkét részről felmerültek. Az ország függetlenségének ünnepe volt, amely egybeesett a fasizmus felett aratott győzelem évfordulójával. A demokratikus erők felvonultak, hogy méltóan ünnepeljék meg az ország történelmének e jelentős fordulóit és hitet tegyenek a demokratikus fejlődés megszilárdítása mellett. A demokratikus román tömegek közé azonban reakciós, fasiszta maradványok ékelődtek be, amelyek hazafias jelszavak leple mögött meg akarták zavarni a nagyszabású, emelkedett szellemű ünnepséget. A demokratikus tömegek visszautasították ezeket a leplezett reakciós támadásokat és kifejezést adtak a szabadság, a népek egyenlősége és a demokrácia melletti érzelmeiknek. A reakciós román elemek erőszakkal a provokáció útjára akarták sodorni az ünnepélyt. Amikor Ványa Döme alpolgármester szólásra emelkedett, hogy a város magyar nemzetiségű lakosságának üdvözletét tolmácsolja, a fasiszta-soviniszta elemek fütyülni kezdtek és lehetetlenné kívánták tenni, hogy a magyar nyelvű beszéd elhangozzék. Ekkor Risiu Sándor főispán, a román kormány bihar megyei képviselője a mikrofon elé lépett és a demokratikus román és magyar tömegek lelkes éljenzése közben kemény szavakkal visszautasította a román soviniszta provokációt. A fasiszta provokáció délután a színházban folytatódott. A soviniszta elemek I. Mihály király nevének felhasználásával tüntettek a demokratikus jelszavak ellen, így akarva leplezni reakciós érzelmeiket. Amikor a műsoron egy magyar nemzeti tánc következett, a színházba betolakodott reakciós banditák magyarellenes tüntetésbe kezdtek és megakadályozták a művészi produkció előadását. A román demokratikus erők ekkor újra példát mutattak abból, hogy hogyan kell értelmezni az együttlakó népek barátságát és testvériségét. Előbb dr. Munteanu, a Nemzeti Néppárt elnöke utasította rendre a soviniszta rendbontókat, majd Risiu Sándor főispán jelent meg a színház függönye előtt és mutatott rá arra, hogy azok az elemek, akik megbontják az együttélő népek barátságát és békéjét, a román nép legnagyobb ellenségei. Felszólította mindazokat, akik nem akarnak az együttélő magyar néppel barátságban élni, hogy azonnal hagyják el a színház épületét. A magyar és román demokratikus közönség lelkesen ünnepelte a demokratikus kormány képviselőjét. A rend nem állott helyre. A prefektus intézkedett, hogy az ünnepséget szakítsák meg, mert a román demokrácia nem engedi meg, hogy ezt a nagy román nemzeti ünnepet a román reakció magyarellenes tüntetésre és izgatásra használja fel. Íme ilyen kemény, bátor és harcias kiállással védelmezték meg a román demokrácia képviselői a magyar népet a román reakció részéről ért támadások ellenében. A provokációt méltóságteljesen utasították vissza és súlyosan megbélyegezték a reakciós banditákat. A román reakciót, mint az utóbbi időben oly sokszor, újra csalódás éri, ha azt hiszi, hogy a párisi értekezlet határozatát, — Románia jelenlegi határainak megerősítését illetőleg — saját céljaik szolgálatába állíthatják. Ezzel a tévhittel le kell számolniuk a román reakciósoknak, de le kell számolnia a magyar népnek is. A párisi békeelőkészítő értekezlet határozata a román demokratikus erők felmérhetetlen győzelmét jelentik a reakció fölött. Ez a döntés csak úgy jöhetett létre, hogy az ország élén a demokratikus Groza Kormány áll, amely együttműködik az összes demokratikus rétegekkel és amely biztosítani kívánja az összes együttélő népek teljes jogegyenlőségét. A Grozakormány a magyar és román demokratikus erők véráldozata és harca folytán került az ország élére és csak azért szerezhette meg a nagyhatalmak osztatlan bizalmát, mert őszinte tanújelét adta annak, hogy az országot a demokratizálódás útjára vezeti és felszámolja a reakciós, fasiszta maradványokat. A román reakciónak azok a képviselői, akik ebben kételkednek, gondoljanak vissza arra, hogy Északerdély Romániához való visszacsatolása csak akkor vált lehetővé, amikor a Szovjetunió a Groza kormányban biztosítékot látott arra, hogy teljes egészében tiszteletbentartják a nemzetiségek jogait. Maniu és Bratianu legionista bandái a magyar nép legyilkolásának programjával léptek Észak-Erdély földjére, de a Vörös Hadsereg erélyes fellépése visszaparancsolta a manista hóhérokat és csak akkor engedte meg Észak-Erdély csatlakozását, amikor olyan kormányt segített a nép együttes akarata az ország élére, amely valóban az együttélő népek közös hazájává akarja tenni Romániát. Komoly és nagy tanulságot nyújtanak a tegnapi nap eseményei a nagyváradi magyarság számára. Ezek a tanulságok félreérthetetlenül kijelölik a magyarság helyét a demokrácia megerősítéséért vívott küzdelemben. Helyünk a román demokrácia oldalán van, amely elszántan és kérlelhetetlenül küzd a román reakció ellen, a magyar és az összes együtt élő népek jogainak biztosításáért. Nincs külön magyar és román út. Egy út van csak: a demokrácia útja. Aki nem ezen az úton halad, az akarva, nem akarva, a reakciót támogatja. A nagyváradi magyar lakosság rosszul tette, amikor helytelenül értelmezett meggondolásokból nem vett részt nagy tömegekben a tegnap délelőtti ünnepélyen és színházi ünnepségeken. Minden demokratikus magyar ember, aki nem jött el az ünnepélyre, egy-egy reakciósnak engedte át a helyét. De még így is, azok a magyar demokraták, akik jelen voltak, helytállónak a román demokráciával együtt a fasiszta izgatások és támadások visszaverésében. A győzelem napjának évfordulóján a nagyváradi román és magyar demokrácia újabb győzelmet aratott. Ahányszor fellépett a reakció, ahányszor támadásba indult, annyiszor verte vissza ezeket a támadásokat és juttatta érvényre a demokratikus szellemiséget. De a demokratikus élet és a nemzetiségi jogegyenlőség nem hull önmagától az ölünkbe. Harcolni kell érte. Mindannyiunknak harcolni kell, ha nem akarjuk önként átadni a helyet a lesben álló provokáló fasisztáknak. Nem a magyar nép érdekeit szolgálják azok, akik ma visszahúzódásra szólítják fel a magyarságot. Népük érdekei ellen vannak azok, akik lemondóan legyintenek. Nem adunk fel egyetlen pozíciót sem a reakció támadása előtt. Harcban védelmezzük meg jogainkat. Nem vagyunk egyedül. Velünk vannak a demokratikus román tömegek. Soha ilyen nagyszerűen nem nyilatkozott meg az a demokratikus románmagyar egység, mint a tegnapi provokációk során. Mert a párisi döntés nem jelenti a magyar népi nemzetiség jogainak megcsorbítását, vagy leszűkítését, ellenkezőleg a román demokrácia megerősítése folytán a magyarság nemzetiségi jogegyenlőségének kiterjesztését teszi lehetővé. A román nép igazi hangját nem a fasiszta huligánok szólaltatják meg, hanem a román demokrácia képviselői. Holnap Nagyvárad lakosságát az a megtiszteltetés éri, hogy körünkben üdvözölhetjük a román demokrácia egyik legjelentékenyebb harcosát, a magyar nép nagy barátját, Groza Péter miniszterelnököt. Nagyvárad magyar népe meg kell mutassa ezen a napon, hogy őszintén együtt akar működni az ország demokratizálásáért folytatott harcban demokratikus kormányunkkal. Groza Péter miniszterelnök már sokszor megmutatta, hogy mennyire szívén viseli a magyar nép sorsát. Most rajtunk a sor, hogy szívünk egész melegével forduljunk nagy barátunk felé és fejezzük ki neki a magyar nép őszinte baráti érzületét. Csak együtt a román demokráciával védelmezhetjük meg jogainkat, csak a román demokratikus erőkkel való összefogás zúzhatja össze a fasiszta-soviniszta-reakciós mesterkedéseket. Ilyen érzelmekkel és meggondolásokkal fogadjuk az ország miniszterelnökét. Kíméletlen harcot indítunk mind a magyar, mind a román reakció képviselői ellen és szétbonthatatlanná tesszük szövetségünket azzal a román demokráciával, amely megmutatta, hogy megvédelmezi jogainkat és nem tűri meg soraiban a nemzetiségi uszítókat. Robotos Imre. A román demokrácia visszaverte a román reakció magyarellenes támadásait a május 1Q-i ünnepségeken ünnepélyes keretek között a harcos demokrácia szellemében folyt le az ünnepé«? Két napon keresztül zászlódíszt öltött a város. Május kilencedikét, a fasizmus elleni háború befejezésének a hat esztendeig tartó vérontásnak egyéves évfordulóját munkával ünnepelte Románia dolgozó népe. A győzelem napját, amely az újjáépítésért folyó munkahadjáratnak megindulását is jelzi. Május tizedikén, hatvankilenc éves évfordulóján annak, hogy Románia orosz segítséggel kivívta függetlenségét az elnyomó török szultánsággal szemben, a népi szabadság kettős ünnepére gyűlt egybe Nagyvárad népe az ODA által rendezett Malinovszky-téri hatalmas méretű népgyűlésen. Reggel fél nyolckor katonazenekarok zenés ébresztője nyitotta meg az ünnepi nap programját. Tíz órakor minden nagyváradi templomban ünnepélyes istentiszteletet tartottak. Kilenc órától kezdődően hömpölygő embertömegek haladtak a Malinovszky tér irányába. A katonazenekar hangjai mellett foglalták el helyüket a tribünön a vármegye és a város vezetői, a román és szovjet tisztek, valamint a demokratikus pártok és szervezetek kiküldöttei. Az ünnepi beszédek Az ünnepély első szónoka Balogh Mihály alpolgármester, az ODA biharmegyei elnöke, aki néhány szavas beszédében rámutat arra, hogy az ország függetlenségének kivívásában már 1877-ben is az oroszok adták meg a döntő segítséget Romániának. Alexiu tábornok a román hadsereg nevében beszélt . A szabad és független Románia minden városában éppen úgy, mint Nagyváradon összeforrnak ma a lelkek, hogy megünnepeljék az ország függetlenségének és egyben a fasizmus feletti győzelemnek napját. Annak a győzelemnek napját, melyet a román hadsereg a foilág legdicsőbb hadseregének, a Vörös Hadseregnek alzlakán vívott, meg a faizmus ellen és biztosította helyét Romániának a szabadságszerető népek között. A Vörös Hadsereg nevében Odlntzov alezredes üdvözölte a város népét az ország függetlenségének és a győzelem napjának alkalmával. A kormány nevében Ritiu Alexandra prefektus beszélt. A prefektus rámutatott arra, hogy milyen jelentős szerep jutott a román hadseregnek a győzelem kivívásában. A fegyverek megfordítása után a román hadsereg jelentős vérveszteséggel küzdött a szabadságért a Vörös Hadsereg oldalán. — A demokratikus hatalmak bizalmát továbbra is csak úgy tudjuk megtartani, ha az ország minden polgárának egyenlő jogokat biztosítunk és ha megvalósítjuk az epuíüitéló nának harátsáfját A beszédeket lelkes hangulatban hallgatta meg a tömeg annak elnére, hogy reakciós elemek nemzeti jelszavai örve alatt állandóan zavarták a szónokokat és antidemokratikus tüntetést igyekezett a felemelő ünnepből provokálni. A töme azonban demokratikus jelszavak hangoztatásával úrrá lett az ünnepély hangulatán. Ványa Döme alpolgármester lép ezután a mikrofon elé és magyar nyelven tolmácsolja a város magyar lakosságának üdvözletét. A reakciós elemek tüntető magyarellenes magatartással zavarják meg Ványa Döme magyar nyelvű beszédét. A demokratikus tömegek: Le a fasizmussal, kiáltással utasítják vissza az arcátlan provokációt. Ritiu Sándor prefektus erélyesen visszautasítja a rendbontók uszítását. — Felszólítom mindazokat, — mondotta Ritiu prefektus, — akik nem akarják meghallgatni Nagyvárad magyar lakosságának megtisztelő üdvözletét, azok azonnal hagyják el az ünnepséget. Nem tűrjük, hogy ezt a szép nemzeti és győzelmi ünnepet soviniszta izgatásra használják fel. A tömeg lelkesen éljenzi a demokratikus kormány képviselőjét. A huligánok az egységes felháborodásra beszüntetik provokációjukat s ezután Ványa Döme alpolgármester zavartalanul folytatja beszédét. (Folytatása a második oldalon)