Új Élet, 1946. november (2. évfolyam, 263. szám)
1946-11-21 / 263. szám
Tax* postalä pistlcs in mimerar, conform an robard Directiel General, P. T. T. Nr. 46184/1946. DEMOKRATIKUS NAPILAP Példás rendben folytak le az országos választások Országos becslés szerint 80 százalékos a demokratikus erők győzelme Bukarestből jelentik. A belügyminisztérium az esti órákban a következő hivatalos jelentést adta ki: „A szavazás, jelentéktelen incidensektől eltekintve, az egész országban a legnagyobb rendben folyik. Dőlj megyében egy manista diák egy egy nyugalmazott főhadnagy rálőtt egy őrszemre. Galacon két manista erőszakkal elfoglalta a prefektusa épületet. Természetesen hamarosan eltávolították őket onnan. Az eljárás megindult ellenük.“ Bukarest: Az egész országban az esti órákban 8—11 óra között lezárult a szavazás. A lakosság olyan fegyelmezetten tett eleget országszerte kötelességének, hogy a közel 8 millió szavazó ellenére, az esti órákban már mindenfelé leszavaztak. Országos becslések szerint a demokratikus erők, a szavazatoknak mintegy 80 százalékát szerezték meg, míg a húsz százalékot a többi ellenzéki pártok kapták. Nagyvárad: A nagyváradi választások lezárásánál mindenütt jelen voltak az ellenzék képviselői. Az újságírók kérdésére a manista megbízottak is kijelentenék, hogy el kell ismerniük, hogy a szavazás a legnagyobb mértékben tiszta volt. Külföldi újságírók a választásokon A szovjet lapok külön tudósítókat küldtek a választásokra Bukarest 19. (Agerpreas. Alább soroljuk fel a külföldi újságírókat, akik figyelemmel kísérik a romániai választásokat: Amerikaiak: Seymour Fieldin, Leland Stove, Jeames Pringle, angolok: H. Ewards a feleségével, P. Gedge, Ivor Montaguez, svájci: dr. Wertner Kunig, bulgárok: Stoian Stoianov, Anton Koew és felesége, Bogdan Botev, Gherlov Nicola, Colovschi Topenesarov és felesége, Bratanov képviselő és L. Gancser, magyarok: Komori András, Farkas Mihály képviselő, Szirmai István és Vásárhelyi Miklós, csehek: Fahner, Yarntsek, Vanec Jan, Broc Egon és Mihailova. Lengyelek: Steradeky Adolf és Brodzki Iosif, jugoszlávok: Vasile Vicsi, Prvoslav Tomis, Stepan Stepanovics, Milivoi Capecanovics, Nicola Melamatzki és Lido Sava. Hollandok: Guinto Marietta bárónő, franciák: Emil Bruré feleségével, Jean Francot, Rolend Roland, Jaques La Baillay. Bukarestből jelentik: A választásokra tegnap reggel repülőgépen Romániába érkezett a moszkvai „Pravda“ két munkatársa, valamint a „Krasznaja Szvjezda“ és a „Komszomolszkaja Pravda“ egy-egy szerkesztője, valamint a párisi „L‘Humanité“ moszkvai tudósítója. Nyilatkoznak a külföldi újságírók Bukarest: A külföldi újságírók a Rádió részéről meghívást kaptak, hogy nyilatkozzanak a választások lefolyásáról szerzett tapasztalataikat illetőleg. Az újságírók a bukaresti rádió esti adásában nyilatkozatokat olvastak fel. Részben anyanyelvükön szólottak, amit azután románra fordítottak, részben románul beszéltek, mert több olyan újságíró is volt közöttük, akik jól ismerték a romániai viszonyokat s több évet töltöttek a múltban is Romániában. Különösen figyelemreméltó ezeknek az újságíróknak nyilatkozata, amennnyiben jól ismerték a történelmiek választási módszereit és nyiltan összehasonlítást tesznek a mai s a múltbeli választások között. Az érdekes nyilatkozatokból a következő részleteket közöljük: Groc Egon csehszlovák újságíró a következőket mondotta: — Örömmel jöttem a baráti Romániába, hogy a fiatal román demokráciának első nagy választási csatájának megfigyelője legyek. Mi, cseh demokraták örömmel látjuk Romániának hatalmas arányú fejlődését és bár összehasonlítást Románia és a nyugati államok között nem tehetünk, mert a nyugati államokban sokkal régebbi keletű a demokrácia és így a népek fejlődési foka is, megállapíthatjuk, hogy a háború előtti viszonyokhoz képest a mai választások valóban demokratikus szellemben folytak le. — A baráti Csehszlovákia igazi demokratái minden örömmel nyújtanak segédkezet a román népnek, amely 1939.uán, amikor Csehszlovákiát minden eMtról a fasizmus támadásai érték, feltHY.-iV'i [UNK] [UNK]•tetten segítséget nyújtott nekünk. _— Nagy figyelemmel kísértük a választások lefolyását és örömmel állapíthatjuk meg, hogy a román nép az igazi demokrácia, az igazi fejlődés útját választotta magának. Montagues Ivor, angol újságíró, nyilatkozatának elején megállapította, hogy bizonyos előítéletekkel érkezett az országba. Ezek főleg az Angliában különböző befolyások felé kacsintgató és reakciós imperialista körök barátságát kereső romániai politikusok hírverésének eredményét. — Meg kell állapítanunk azonban — mondotta Montagues — hogy kellemesen csalódtam. A román választás bármelyik régi demokratikus ország dicsőségére válhat. Tíz év óta nem volt választás Romániában, de a háború előtti választások nem említhetők, sem demokratikus, sem tiszta választásokként. A román nép jó úton halad fejlődésében és ha egyszer sorsa irányítását már kezébe vette, tudnia kell, hogy semmiféle hatalom azt tőle el nem veheti. Dr. Wertner Emik svájci újságíró románul szólott a rádió hallgatóihoz és elmondotta, hogy több évet töltött Észak- Dobrudzsában, ahol igen értékes adatokat gyűjtött egy nemrég megjelent könyve számára. Itt alkalma volt megbarátkozni a román néppel és meggyőződnie arról, még a történelmi pártok kormányzásának idején, mennyire kevésbbé tekintették embernek a földesurak a számukra dolgozó jobbágyokat. — Most, hogy újra ellátogattam Romániába, óriási változást észleltem, folytatta a svájci újságíró. Szinte elképzelhetetlen, hogy a demokratikus kormány alig két éves működése alatt ilyen hatalmas fejlődési folyamat útjára indítsa az országot. Nem véletlen, hogy a román nép ma ilyen lelkesedéssel tett hitet a demokrácia oldalán. A választások tiszták voltak és a román nép igaz óhaját tükrözték. Emil Bruré francia újságíró Briant kabinetfőnöke volt 1916-ban és igen gyakran került összeköttetésbe az akkori román politikusokkal. Mint a 1‘Ordre című francia lap munkatársa érkezett most a romániai választásokra, és hangsúlyozottan nacionalista beállítottsága ellenére, csodálattal emlékezett meg a Groza kormány nagy eredményeiről. — A háború előtti Romániában főleg a parasztság elviselhetetlen nyomora döbbentett meg. 1933-ban ezt meg is mondtam Tatarescu külügyminiszternek, aki ma olyan kormány tagja, mely egy valóban forradalmi földreformot valósított meg és ezzel a román népet a demokratikus fejlődés útjára állította. Ez a helyes út, amit követnie kell. Groza Péternek, az ekésfront robusztus vezetőjének valamint a köréje tömörült demokratikus erőknek megfeszített munkájának eredménye az a nagy változás, ami a háború után Romániában bekövetkezett. Románia nagyon sokat fejlődött annak ellenére, hogy a háború rettenetes pusztításokat végzett. Románia fejlődött, építkezett és jelentős eredményeket ért el, melyekhez hasonló eredményeket igen kevés európai állam tud felmutatni . A magyar egység nagy vizsgatétele volt számunkra a válasz [UNK]tás napja s az eddig nyert általános kép’ből is megállapítható, hogy a romániai magyarság azzal az eredménnyel tette le ezt a vizsgát, amit a jelen történelmi pillanata megkívánt. Aki a választások lefolyására csak egy pillantást is vetett, megállapíthatta, hogy a magyarság megérezte történelmi kötelességét és felsorakozott egyetlen képviseletének, a Magyar Népi Szövetségnek zászlaja alá. Nagyvárrad és egész Bihar megye választókerületei, a felvonuló tömegek külső látványa révén élénken visszatükrözték, hogy abban a kerületben, vagy faluban milyen számaránnyal él a magyarság, öreg emberek, a politikának kérdéseihez eddig soha hozzá nem nyúló, attól magukat félénken és bizalmatlanul távoltartó háziasszonyok, járni alig tudó nénikék indultak el, hogy szavazhassanak a magyar lista mellett. Csak aki népének e rétegét jól ismeri, az tudja, milyen mély nagy dolog, nemzetet megmozgató érzés kellett, hozzá, hogy ezeket az embereket kimozdítsa megszokott otthonukból. Megható ez, aminek nemcsak oka van, hanem következménye is lesz. Mert ez azt jelenti, hogy a magyar nemzetiségi életnek új tudatához érkezett el az egész magyar nép. S jelenti a demokratikus gondolat rendkívül mély gyökéreresztését. A politikai élet eddig azt bizonyította, hogy a mélyen meggyökösödött tudatosság soha sem marad világtalanul a földben. Mert nem csak arról van szó, hogy most az egyezertettek valamit magyar mivoltukért, ezek az új szavazók, hanem azt tárja fel, hogy az otthon, a család, a nép mindennapi életének legalapvetőbb kerete is áthatódott egy új cselekvéstől. Jelenti, hogy a magyarság politikai állásfoglalásában való részvétel, ha most bizonyára sok házban az újdonság erejével hatott, később oly mindennapos lesz, s oly magától értetődő, mint a kenyér kérdése, amint hogy valójában az is. Jelenti azt, hogy a magyarsággal együtt élni és érezni minden gondolatban, már kilépett a biztatások világából, melybe eddig gubózott. A közeljövő meg fogja mutatni, hogy a magyar egység gondolata mennyit fejlődött és izmosodott ez alatt az egy nap alatt , mit fejlődött s testesült az a követelés, hogy a magyarságnak cselekvőleg részt kell vennie saját életének kialakulásában. Így van ez már csak azért is, mert hiszen a magyarság egyidejűleg tett hitet a demokrácia és saját, új belső politikai életének szükségessége mellett. S hogy ez a kettő milyen szoros egységet alkot, azt a közeljövő fogja megmutatni, amikor a demokrácia kiteljesedése megkezdődik, a törvényhozás nagy feladatai közepette. A magyarság a román testvérnéppel együtt ott fog állani a parlament mindennapi munkája mögött.* Nem lesz úgy, mint a múltban, amikor a terrorral összehozott parlament munkája független volt a nép életétől s a nép legfeljebb annyiban vett tudomást arról, mit csinál a parlament, hogy maga nyögte az önző és a parlamenti tagok érdekében hozott törvényeket. A jövőben a parlament a nép kívánságaiban gyökerezik, az összes itt élő nép ekében, tehát a magyar nép kívánságaiban is. Ennek a kívánságnak kifejezője pedig a magyarság belső politikai élete lesz, az, amit eddig is magyar egységnek nevezett és hirdetett a Magyar Népi Szövetség. Itt van az a pont, amire rá kell mutatnunk akkor, amikor azt mondjuk, hogy a magyarságnak a választáson való résztvétele nemcsak egynapos cselekedet volt, hanem új életvirágzásának döntő jelentőségű gyökéreresztése. A magyarság belső politikai élete a cselekvés terére terelődött és most már ott is marad. Az egységes erőfeszítések és a szoros együttműködés korszaka következik most minden magyar számára s hogy ezt a magyarság megértette, azt a választások bizonyították be. Kétségtelen, hogy sem a magyar, se a román reakció nem pusztult ki végleg a világból, noha rendkívül súlyos vereséget szenvedett. A magyarság egysége, úgy, mint a választásokon, ezután is, vagy még inkább az egész ország demokratikus erőinek jelentős oszlopa kell, hogy legyen s ezzel a magyarság a maga és Románia minden népével szemben olyan szerepet képes betölteni, mely jogaihoz nemcsak hozzásegíti, hanem azokra mg sc’ifl*x>ttabban méltóvá teszi. (gy) l