Új Ember Magazin, 2002 (3. évfolyam)

2002. október

Október 6. A tábornok keresztje és a minorita gyóntató 1949. október 5-én egy magas ter­metű, szürke katonaköpenyegbe burkolt férfi jött az aradi minoriták zárdájához, s bevezettetvén magát a ház főnöke elé, röviden tudatta: a várparancsnok felszólítja, hogy a felségsértés miatt halálraítéltek mellé lelkészeket küldjön. A zárda­főnök remegő hangon, rossz né­metséggel kérdezte: Hányan vannak elítélve? - Tizenhárman, s az ítélet ma érkezett vissza megerő­sítve Haynau táborszernagytól. Kö­zülük azonban hárman nem katoli­kusok, s így önöknek összesen tíz lelkészt kellene küldeni. - A legjobb akarat mellett sem mehetnek any­­nyian - válaszolt a zárdafőnök -, amit azonban csak tehetünk, meg fogjuk tenni...” Winkler Bruno, Sujánszky Eustach, Pléva Balázs és Bardócz Sándor bízattak meg, hogy azonnal a várba induljanak... Ködös, felhős volt október hatodi­­ka reggele. 1/4 6 órakor tompán dobpergés hallatszott. A várban lé- m aradi emlékmű (fotó Cser­­vő hatszáznál több fogoly mindegyi­ke szobákba záratott, a bástyákra ágyúk vonattak, melyek mellett a tüzérek égő kanóccal álltak. Schweidel Jó­zsef tábornokot Bardócz minorita vezette karonfogva. A várból kiérve a me­net a közeli első sánczba, jobbra kanyarodott, s megállapodott. Az ítélet el­hangzása után Schweidel Bardócz kezét melegen megszorítva, mondá neki: „Tisztelendő úr! íme itt ezen feszület, melyet boldogult atyámtól örököltem; ezt mindenkor, még a harczok zajában is magammal hordoztam, kérem, ad­ja át fiamnak." Néhány pillanat múlva azonban visszavette, és mondta: „Kezeim közt akarom tartani, úgy vele meghalni, s miután meghaltam, ne ir­tózzék kezemből kivenni...” Bardócz híven teljesítette a tábornok utolsó aka­ratát, az apához méltó fiú, ki mint honvéd százados küzdött a hazáért, ké­sőbb kézhez kapta a feszületet. Lászlóffy Aladár nyomán Damjanich János Knézich Károly Nagy­ Sándor József Pöltenberg Ernő Schweidel József Aulich Lajos Dessewffy Arisztid Kiss Ernő Láhner György

Next