Família Kárpát-Medencei Családi Magazin, 2004 (1. évfolyam)

2004. november

és mégis az élet szépségéről, jóságáról szóltak, arról, hogy van értelme. Másodszor élvezhettük a Népfőisko­la és Lezsák Sándor, országgyűlési kép­viselő, az MDF alapító tagja vendégsze­retetét. Először 2003-ban rendezhettük meg az idősek, betegek, sérültek feszti­válját, akiket az Úristen ránk bízott. A fesztivál elindítója és fővédnöke, Lezsák Sándor idén egyben a zsűri elnöke is volt. A zsűri tagjai volt még: Lezsák Sándorné, a Népfőiskola igazgatója, Pál Attila színművész, a kecskeméti Nem­zeti Színház tagja, Endrődy Zsuzsanna, a Katolikus Szeretetszolgálat igazgatója valamint Bánfiné Tóth Mária, a vendé­geket ellátó Pax Otthon igazgatója. Ezen a napon mindenki ünnepi han­gulatban volt, vendéglátók és vendégek, szereplők és közönség, még a háttér­ben szolgálatot teljesítők is. A közeli tiszaalpári Pax Otthon dolgozóit arról kérdeztem, kik dolgoztak azért, hogy ez a nap ünnepnap lehessen. „Mindenki” - válaszolták. Az otthon csapata feled­hetetlen ünnepi díszt, profi rendezvény­­szervező cégeket meghazudtoló szerve­zési hátteret biztosított. Az otthon lakói még emlegetik a színpadra vitt Okos leány történetét. Hónapokig gyakoroltak, először csak hetente, aztán már minden nap, hogy szép legyen az előadás. A foglalkoztatást szervező munkatársak sokat fáradtak minden otthonban azért, hogy színvo­nalas produkciók kerüljenek a Kölcsey Ház színpadára. A kosztümök elkészí­téséhez sok-sok ötletet felhasználtak. A nézők már csak a végeredményt látták, a felreppenő galambot. A rengeteg fá­radságot csak sejtették. Sokan erre az alkalomra tanulták be a műsorszámukat, mások fiatalkori, máig nem felejtett énekeket, verseket adtak elő. Bentlakásos intézménybe ma azok kerülnek, akikről joggal gondolnánk, hogy nem képesek kiállni 150-200 fős közönség elé, vagy talán fiatalabb ko­rukban sem szerepelhettek. Anna szorongásos depresszióval két éve került egyik intézményünkbe, akkor önmaga ellátására is képtelen volt. Évek óta még fésűt sem vett kézbe, telje­sen elhanyagolta magát. Munkatársaink odafigyelő kedvessége és több hónapos munkája kihozta őt ebből a mélységből. Ma már részt vesz a rózsafüzér imákon, megtalálta helyét a közösségben. A fesz­tiválon egyéni stílusban adta elő a maga választotta verset, Csokonai Vitéz Mi­hály Reményhez című költeményét. Veronika 86 éves, és egyre súlyosabb a feledékenysége. Úgy véli, ha újabb ver­seket tanul meg, késlelteti a leépülését. Számára igazi kihívás, hogy a megfelelő pillanatban fel tudja idézni a sorokat. Sándor ma is aktív, pedig 93 éves. Fia­talkorában gyönyörű énekhangja volt, de ma is szereti a nótákat és táncolni is tud. Teréz mögött nehéz életút áll. Volt úgy, hogy fedél sem volt a feje fölött, az alkohol pedig súlyos beteggé tette. Két éve, amikor az otthonba került, már be­szélni sem tudott. Most mégis operett slágerekkel állt elénk. Mária 87 éves. Dzsida Jenő Psal­mus Hungaricus című versét mondta el járókeretére támaszkodva. A zsűri és a közönség egyre tágabbra nyílt sze­mekkel hallgatta. Őt hallania kellene a fiatal színészeknek - jelentette ki Pál At­tila színművész megrendülve, amikor a verset hallotta. Ez a nap egy olyan közösségben telt el, ahol kiléphettünk megszokott vi­lágunkból. Bátran vállalhattuk önma­gunkat, a bennünk élő többet. A Te­vékeny Élet fesztivál az emberről szólt. Az emberről, aki Isten csodálatos titkát hirdeti. Az emberről, aki nem tetteivel, hanem pusztán a létezésével csende­sen azt mondja, hogy az élet ajándék, hogy mindegyikünk értékes, ismert és szeretett, egyszeri, megismételhetetlen, egyetlen egész. Kovacsics Zsuzsanna SSS Família • Családi Magazin

Next