Família Kárpát-Medencei Családi Magazin, 2008 (5. évfolyam)
2008. február
KALOCSA-KECSKEMÉT • Ünnepelt Kodály Zoltán szülővárosa a Mester születésének 125. évfordulóján Érseki üdvözlet a Cantata Profana monumentumánál Reprezentatív köztéri kompozícióval, Szemük Zsuzsa szobrával gazdagodott Kecskemét belvárosa 2007 adventján, így tisztelgett Kecskemét nagy szülötte előtt a várakozás szent időszakának második vasárnapján Kodály Zoltán 125. születésnapja alkalmából. Öt hivatalos avatóünnepségen az Aurin Leányut kar Nagyszalontai köszöntője idézte először a mestert a Durányik László vezényletével. Ezután Szokolay Sándor, Kossuth-díjas zeneszerző, majd Kass János, Kossuth-díjas grafikusművész emlékezett Kodály Zoltánra. Kodály alkotói géniuszát s egyik fő műve, a kétszeresen is kecskeméti kötődésű Psalmus Hungaricus születésének körülményeit, valamint szimbolikus jelentőségét Erdei Péter, a Kodály Intézet igazgatója méltatta. Az ünnepi szónokok sorát dr. Zombor Gábor polgármester zárta, aki a város két nagysága: Kodály Zoltán és a Psalmus Hungaricus alapjául szolgáló Magyar Zsoltár szerzője, Kecskeméti Vég Mihály előtt tisztelgett beszédében. Ezt követően a három nagy történelmi egyház kecskeméti képviselői: dr. Bábel Balázs érsek, Farkas László érseki helynök, Varga László református püspök-helyettes, főjegyző, Szabó Gábor református esperes és Kiss János evangélikus lelkész mondtak áldást és imádságot. — A katolikusok az Egyházához hű testvért és az Istenének hálás, a rábízott drachmákkal bölcsen és értékteremtően gazdálkodó sáfárt, géniuszt is köszöntik Kodályban — fogalmazott a Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye érseke. A nagy tapssal fogadott főpapi imádság-mementó után, a Magyarország címere hangjainál - amelyet a Pedagógus Énekkar adott elő Laczkó János vezényletével — leplezte le Mádl Dalma jószolgálati karitásznagykövet, dr. Zombor Gábor és Iványosi-Szabó András alpolgármester az új kecskeméti Kodály-emlékműt. Szemők Zsuzsa szobrászművész reprezentatív Psalmus Hungaricus című alkotása a gótikus táblaoltárokra emlékeztet: a középső bronztábla a fohászkodó prófétát, a két oldaltábla pedig a népet és a kórust egyaránt szimbolizáló tömeget ábrázolja vörös márványon. Pásztor Jolán Számomra ő Kecskemét szülötte, akit születése után két napra itt kereszteltek a Nagytemplomban, akinek művét rendszeresen énekeljük, halljuk templomainkban. A mostani szentmisénkben is énekeltük Magyar Miséjét. Gyerekkoromtól fogva ismerem Stabat Materét, a háromféle Ave Máriáját. Rendszeresen fölhangzik a liturgiákon Nagyboldogasszony-napi Zsolozsmája, Missa Brevise és a Budavári Te Deuma. Amikor megkérték őt, hogy Buda és Pest egyesítése 50. évfordulójára írjon egy zeneművet, akkor a Psalmus Hungaricusszal fejezte ki tiszteletét Kodály Zoltán, de abban benne volt a Trianon utáni Magyarország fájdalma is. Elgondolkodtató, hogy amikor az ő élete forgott veszélyben, zsidó származású feleségével együtt a vincés nővérek kolostorában kapott menedéket. Akkor ő — egyedül a világon — megzenésítette a Skapuláré imádságot, amit szintén énekeltünk a szentmisén: „Bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, hozzád könyörgünk, járj közben Jézusnál értünk". A zsoltárban azt imádkozzuk: „Az igazak emléke örökre emlékezetben marad." Ez a verssor nem az emberek emlékezetére utal, hiszen a mi emlékezetünk elhomályosul és kihagy. Sajnos a magyar nép is elfelejti, ki volt Kecskeméti Végh Mihály, de Kodály Zoltánnak is halványul az emléke. Mi ne felejtsük el őket! Kérjük azt - legyen ez az áldás szava , hogy Kecskeméti Végh Mihály és Kodály Zoltán örök emlékezete tovább éljen a Mindenható Isten emlékezetében, és ő tartsa őket életben örök jelenében. Részlet Bábel Balázs érsek mementójából Família • Családi Magazin • Egyházmegyei oldalak