Mértékadó, 2012. december 24. - 2013. december 16. (9. évfolyam)

2012-12-24

■ A hét témája A karácsony mint vizsga sikerül. Ahol a családban hétköz­napokon is a szeretetlenség légkö­re uralkodik, ott megesik, hogy a közös ünneplés együtt töltött ide­je, bármilyen jó alkalmat kínál a megbékélésre, a megbocsátásra, mégsem lesz több, mint kínos pil­lanatok sorozata. A reklámok és a tévészignálok pihe-puha hópap­lannal, ünnepi csilingeléssel igye­keznek hozzájárulni a kellemes légkör kialakításához. Rettenetes érzés meggyötört szívvel, sebzett lélek­kel vagy magányosan hallgatni a szere­vai módszer , a vizsga időpontja pe­dig nem más, mint december 24-e - ami a filmbeli, recsegő hangú rádió­bemondó szerint a „szeretet ünne­pe". Ez az értékeket tótágast állító, hátborzongató történet azonban eszünkbe juttathatja, hogy a kará­csony próbatétel és szembesülés is­­ mint minden ünnep. Hajlamosak is vagyunk úgy készülni rá, mint vala­mi vizsgára. Aggódni­ és szoronga­­nivaló mindig akad. Jól mutat-e majd a fa? Sikerül-e a vacsora? Elég­gé értékes ajándékokat vettünk-e? Pedig sok minden nem pénz és ipar­kodás kérdése. A meghitt légkör kialakítása pél­dául nem mindig és nem mindenhol Nemrég sugározta a televízió A vizsga című kitűnő filmet, mely 1957-ben ját­szódik Budapes­ten. A Belügymi­nisztérium kulturális elhárítással fog­lalkozó alosztálya egy szigorúan titkos állományban lévő tartótisztet vizsgáz­tat, vajon hajlandó-e a rendszer iránti hűséget minden más érték fölébe he­lyezni. Az eljárás titkos, a vizsgázót le­hallgatják és megfigyelik. Ez a kegyet­len próbatétel az úgynevezett „moszk­rét felszínes és üres himnuszait. Kará­csonykor sajnos megnő az öngyilkos­ságok száma. Pedig mindenkinek túl kellene élnie a szembesülést azzal a ténnyel, hogy az idilli képek sugallta elvárásnak nem tud megfelelni. Ha ezt el tudja fogadni, és akár azzal is szem­benéz, hogy nincs benne szeretet, ak­kor és csak akkor tud majd elgondol­kodni azon, hogy minek is akart annyi­ra megfelelni: isteni vagy emberi elvá­rásoknak. A modern ember minden problémá­jára megoldást akar, mégpedig lehető­leg azonnali és végleges megoldást - ott is, ahol csak feloldás és feloldozás lehetséges. Ezért nem kívánhatunk többet embertársainknak karácsonyra, mint a feloldó és feloldozó kegyelem pillanatait. Ács József ■ Hangsorok Az évünnep lágy zenéi „A bécsi muzsikusok Johann Strausshoz fűződő bensőséges kapcsolatainak megvan a maguk hagyománya, és ez jóval több, mint egyszerű szentimentális nacionalizmus. 1921- ben a bécsi Városi parkban a Strauss-emlékmű leleplezése­kor a Filharmonikusok Nikisek Artúr vezényletével hódola­tul eljátszották a Kék Duna-keringőt, ezt követte 1925-ben az ifjabb Johann Strauss születésének századik évfordulója. Ebből alakult ki lassanként az a szokás, hogy külföldi kon­certjeiken ráadásként egy-egy Strauss-kompozíciót adnak, amit a közönség el is vár tőlük" - írja az újévi koncertek tra­díciójához vezető út első lépéseiről Siegfried Borris A világ nagy zenekarai című könyvének a Bécsi Filharmonikusokról szóló fejezetében. Érdekes, hogy éppen a legsötétebb háborús esztendők­ben kezdődött el e zenei sikertörténet. Az első „újévi" kon­certet 1939. december 31-én Clemens Krauss vezényelte, az­tán a következőt is, 1941-ben, amikor már január 1-jén zaj­lott az örömzenélés a csodás akusztikájú Musikverein aranytermében. Krauss végül 1954-ig tartotta kézben az irá­nyítást, közben csak Josef Kripsnek adta át a karmesteri pál­cát: 1946-ban és 1947-ben. A „hegedűs" Willi Boskovky legen­dás korszaka 1955-től 1979-ig tartott; őt a sokszor visszaté­rő - hegedűművészi érdemekkel ugyancsak büszkélkedő - Lorin Maazel követte. Az elmúlt évtizedekben nagy tekintélyű, „komoly" kar­mesterek sora hódolt be a Strauss-família szellemességének, lendületének és érzelmességének. Jött Herbert von Karajan, visszatért Claudio Abbado és Carlos Kleiber, Mariss Jansons, Harnoncourt és Pretre, négyet-négyet vezé­nyelt Muti és Mehta, de próbát tett Ozawa és Barenboim is. 2013. január 1-jén ismét a Bécsi Állami Operaház zeneigazgatója, Franz Welser-Möst áll a pulpitusra. Ismét, hiszen 2011-ben már az ő újévi bemutatkozá­sára is sor került. Az időközben lassan nemzetközi sznob-csúcsta­lálkozóvá alakult hangulatos bécsi koncert élő tévé- és rádióközvetítésének köszönhetően immár világ­szerte megszólalnak az otthonokban a boldog béke­idők andalító és tét nélküli keringői, polkái, indulói. Nincs ez másként itthon sem, sokan készülnek e de­rűs kísérőzenével az esztendő első kijózanító, lencsés és ecetsavanykás ebédjére. Pallós Tamás I k­értitét Mértékadó 2012. december 24-2013. január 6.

Next