Mértékadó, 2013. december 23. - 2014. december 22.

2014-11-03

Visszakapott értékeink A hiányzó láncszem A Magyar Nemzeti Múzeum új állandó kiállítása A Kárpát-medence a Karoling-korban és a honfoglalás korában címmel szeptemberben nyitotta meg kapuit a Magyar Nem­zeti Múzeum új állandó kiállítása. A fő kurátorok közül ér­demes kiemelni Szőke Béla Miklós régészt, aki A Kárpát­medence a Karoling-korban című rész rendezésében vállalt ki­emelkedő szerepet, valamint Révész Lászlót, aki a honfoglalás korát bemutató egységet gondozta. Az esemény fontosságát hangsúlyozza, hogy ilyen állandó kiállítás közel két évtize­den át nem volt látható az ország legfontosabb múzeumá­ban. A látványtervezés feladatát a Narmer Építészeti Stúdió végezte el; ez a cég készítette a maketteket és az animációs filmek egy részét is. A két kiállítási részt összefogó vezető füzetet igényes fényképek, ábrák és térképek illusztrálják. A füzet Gergely Katalin és Ritoók Ágnes szerkesztők munkáját dicséri. A kiállítás részeiről egy-egy szakkatalógus készült, amelyeket a magyar mellett számos más nyelven is kiadtak. A kiállításokon magyar és angol nyelvű feliratok segítik a múlt jobb megértését. A tárlattal teljessé vált a Magyar Nemzeti Múzeum állan­dó kiállításainak sorozata. A múzeum földszinti, déli részén elhelyezett tárlat szervesen kapcsoló­dik az intézmény avar kort ismertető szakaszához. Mindkét kiállításrészt a műtárgy centrikus szemlé­let jellemzi, amely a régészeti leletek méltó bemu­tatására törekszik, és ezért nem használ műtárgy­­másolatokat. A látogatók így érzékelhetik a sírlele­tek valós méreteit. Ahol e tárgyak részletei kicsiny méretüknél fogva nehezen értelmezhetők lenné­nek, ott a műtárgyak rajzolatai nagyméretű moli­nókon is megtekinthetők. A kiállítás első része a IX. század kezdeti éveibe viszi vissza a látogatót, azon időszakba, amikor Nagy Károly volt az ura a Karoling Birodalomnak, melyhez a mai Dunántúl területe is tartozott. En­nek a századnak a közepén a Kis-Balaton mellett, Mosaburgban (ma Zalavár) egy szakrális központ alakult ki. A mostani kiállítás és a hozzá kapcsoló­dó kiadványok is nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a nagyközönség jobban megismerhesse az elmúlt évtizedek­ben itt végzett ásatások gazdag és sok esetben egész Európá­ban egyedülálló leletanyagait. Kiemelt figyelmet érdemelnek azok a polírozott felületű palackok, amelyeknek az oldalára a Cirill és Metód bizánci térítők által kidolgozott glagolita írás betűit vésték rá. Az utóbbi évek egyik régészeti szenzációját jelentő lelet tár­gyai, amelyeket latin és görög betűs kerámiákkal együtt ás­tak ki, maguk is bizonyítják a Karoling-kori Dunántúl kultu­rális sokszínűségét. Mosaburgban három templom is épült a IX. században. Legkorábban a Keresztelő János tiszteletére emelt, majd a Szűz Máriáról elnevezett készült el. Ez utóbbit 850. január 24-én szentelték fel. A kiállításon látható legtöbb lelet a 850 körül épült, Hadrianus (Adorján) mártír tiszteletére szentelt zarándoktemplomnál került elő - ez volt a három közül a legnagyobb építmény. Az üvegművészet történetének kuta­tói számára külön öröm, hogy a tárlaton a Hadrianus­­templomból származó ezüstfestésű üvegfestmény-töredékek láthatók, hiszen ezek a Kárpát-medence szakrális üvegkészí­tésének legkorábbi ránk maradt jelentős alkotásai. Amíg a Kárpát-medence Karoling-kori életének a történe­lem és a művészettörténet oktatása is kevés figyelmet szen­tel, addig a honfoglalás időszaka már hosszú évszázadok óta élénken foglalkoztatja a magyar társadalom szélesebb tö­megeit is. Sajátos jelenség, hogy napjainkban szinte divattá vált az egykoron csak az előkelők ruháit ékesítő tarsolyleme­zek és egyéb ruházati kiegészítők viselése akár hétközna­pokon is. A vezetőben a társkurátor Révész László is rámutat arra, hogy a 1895-ben a Kárpát-medencébe érkező magyarság et­nikai és társadalmi sokszínűsége visszatükröződik emlék­anyagában, temetőinek szerkezetében is. A X­XI. századi né­pességnek mintegy 26 000 sírját ismerjük, ezeknek azonban csupán csekély töredéke, alig ezer temetkezés tartalmazott lócsontokat, fegyvereket és keleti típusú ékszereket és ruha­díszeket. A gazdag, előkelő halottak számára az átlagosnál nagyobb méretű sírt készítettek. (...) A sírgödörben a halottat fejjel nyugatnak, arccal és lábbal keletnek fordították. (...) A halottakat díszruhájukban fektették sírba, a férfiak mellé odatették fegyvereiket, méltóságjelvényeiket, tűzszerszámu­­kat, a nők mellé apróbb használati tárgyaikat is." E tárlatrész nemcsak a magas művészettörténeti értékű leletekre fókuszál, hanem a hétköznapi élet egyszerű kellé­keit is bemutatja. A kiállítás zárószakasza lehetőséget bizto­sít a vállalkozó kedvű látogatóknak, hogy kipróbálhassák a honfoglaló magyarok rekonstruált íjait. Ezzel az interaktív sarokkal szemközt az elmúlt évszázad honfoglalással foglalkozó régészeti és történettudományi munkáiból is áttekintést kaphatunk. Szöveg és kép: Millisits Máté

Next