Új Ember, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1946-09-29 / 39. szám

• Ora felMlfwelt, a r­am­is prófétáktól Pásztorlevél a meritwitákról I­AMVAS ENDRE mnM pSspS& g­ 1| a M­a­r­i­a­v­i­t­a-s­z­e­k­t­a ke­ll Hi vermes! szereplésével kapcsolat­ba» keverni«*! híveihez pásztorlevelet Intézett. A pásztorlevél a bevezetőben Diai arra a Kavart keltő működésre, amelyet az ú. n. ta a r­­­a v­­­t­a papok a közel­múltban idéztek elő Kever­­mesen. A lengyelországi eredetű Biar Urb­­a-szekta a katolikus ma­gyarság ősi, hitbeli egységének meg­bontására törekszik s arra biztat, hogy népünk, «nemzeti egyházat» teremtve szakadjon el a Közös Atyától, aki­nek a mi­­elődeink «Szent Istvántól kezdve hit­­si voltak»... «Arra akar­nak rábírni titeket—hangzik a pásztor­­levél —, hogy elhagyjátok Krisztus nagy családját... és legyetek tagjai egy homályos tár­saságnak, amely néhány év előtt keletkezett Lengyel­­országban engedetlen pa­pok lázadásából, a törvé­nyes egyházi hatalom el­lé fut. Szakadásra csábítanak, holott maga Kriszta» is kezdettől fógva az egység megőrzésére intette tanítvá­nyait. «Azzal akarnak rászedni titeket, hogy ők nemzeti egyházat alkotnak De mig elszakadtatok a római pápától, akkor megszűntetek Krisztuséi lenni, mert Krisztus nem alapított minden nemzetnek külön egyházat, hanem csak egy általánosat, minden népnek.» Éppen ezért óvatosságra inti híveit a püspök a hamis prófétákkal szemben, akik «a juhok ruházatában jönnek közétek. Juhok ruházata náluk a miseruha, a püspöksüveg, a tőlünk átvett szertar­tások és taták ... Ti is eretnekségbe estek, ha az új prófétákhoz csatlakoz­tok, ha miséjüket hallgatjátok, . ...megszűntetek katoliku­sok lenni, bármint hangoztatjátok magatokról a katolikus nevet. N­eh­éz, fájdalmas nekem ezt kimondani, de bizony úgy van: ez esetben ki vagytok közösítve az Egy­házból a magatok akara­tából és bűnéből.» *­— A régi módszer szerint a maria­­viták öt erkölcstelenséggel vádolják a papokat, miként Hitler vádolta őket, midőn m­eginditatta az ú. n. erkölcspöröket. Ezeket azon­ban csakhamar abba kellett hagynia, mert aránylag oly kevés megtévelye­­det papot talált, hogy ezek kis száma csak még jobban kiemelte a papi testület beesűietes­­■­égét­* Ezzel szemben, kik azok, akik a* Egyházat most újra bírálják? Jól ismert maga is — mondja a püspök — a naarraviták vezérét, «püs­pökét», aki egykor megtérést mutatott, usü'-t azonban éppen az általa meg­tagadott szakadárok püspökének ne­vezi magák Befejezésül óvja a pásztornévá­ a kever­in­esi híveket, hogy azok taná­csát kövessék, kik jogtalanul, sza­vazással akarnak döntést elérni abban a kérdésben, hogy kié legyen a kevermesi templom, amelyet a katolikus ősök építettek. Egységbontó szándékuk nyilatkozik meg abban is, amikor azt akarják elhitetni, hogy a maria viták különb magyarságra ne­velnek, mint tette azt az Egyház ezer esztendő óta, holott éppen az Egyház tanít az igazi hazaszeretetre: ő nevelte s állította elénk követendő példaképpen a sczentéretfi, erős hitű nagy magyarok hosszú sorát. Végezetül: az Egyház­ban mindig és minden időben felütötte fejét a szakadárság szelleme, éppen ezért ne tévesszen meg senkit az új kísértük felbukkanása sem. «Legyetek erősek és okosak pártkülönbség nélkül és tartsátok távol magatokat a bot­­ránykellőktől» — fejeződik be a meg­rendítő hangú pászk­alevél. DE. OTTÓ JÓZSEF szü­lész-nőorvos, egyetemi m. tanár, kórházi főorvos, V. Markó­ utca 1/b. Telefon: 123—633. Bendel V14—1/76-ig. (x) TÓTH LAJOS FEST—TISZTIT József Nádor-tér 9. szám 8 1916 SZEPTEMBER 29 A szerelem és a halál játéka egy vasúti váróteremben (Anouilh darabjai Eurydike — A A Művész Színház bemutatója) m KM OTÁBA. játszódik StarseHio-ben a darab, a régi görög-római Marsi­­liá­ban, egész harmadfélórás költői zuhatagában a Mediterranée-ra kell gondol­nunk. A Földközi tengerre, ahol amíg ez volt a világ közepe, a görög, a sémi és a latin népek költészete, mondavilága, vére és könnye, öröme és bánata úgy keveredett, mint a marsaille-i bouillabaisse-ben az egész háborgó tenger rejtélyes állatvilága. Az Oriensz-monda itt annyira a népek sajátja, mint nálunk, Kelet-Európában a Kőműves Kelemen-motívum magyar, bolgár és román változata. Csakhogy a franciáknak nem kell folklóre hozzá, sem mütyfirkés mondás öltö­zet, sem természetellenesre archaizált nyelv, hogy középtengeri mondájukat új életre elevenítsék. F­ELGÖRDÜL a függöny, parányi­­ vasúti étteremben vagyunk és Or­feusz hegedül. Vonatra várakoztában is, ezt csinálja, mert ő Orfeusz, na megt apró bistrókban hegedül is az apjával, a ko­pott, haspók bohémmel. És Orfeusz játékát meghallja Eurydike, a vidéki turnén bumlizó színésznőcske, beleszeret az oly fiatal és oly tapasztalatlan férfipalánta Orfeuszba. Nem utaznak tovább, megtalálták egymást és rajongó szavaik színesre festik a kopott szál­lodai padlásszobát, ahol meghúzódnak. Csak egy rejtelmes idegen követi őket, egy eső­­köpenyes fiatalember. Ez akkor is ott volt, amikor a hűtlen Eurydikéért öngyilkos lett a színházi titkár s megint megjelenik, mert a szerelmesek közül az egyiknek el kell tá­voznia az életből. Eurydike csak vacsorát vásárolni megy le, pedig szökik, menekülne a túlcsorduló ifjúi boldogság aprócska szige­téről. Szegény kis hunyt­ vetett vidéki szinész­­nőcske­­, voltak már rohanós kis életében léniák, muszájból, mnalomból s ezek kisértő árnyékukkal elhomályosítanák szerelmüket hamarosan. Eurydike elmenekül az első sze­relmes nap boldogságával a szivében és a halál utána megy. Az autóbusz felfordul, mert rábámul a sofför is a volán helyett . Orfeusznak meghozzák a hírt, hogy Eurydike halotti Orfeusz siralmára azonban enged a halál és még egyszer találkozhatnak. A jó halál visszavezeti Orfeuszt a kis vasúti ét­terembe éjnek idején, odavarázsolja Eurüdi­két és ha hajnalig nem nézne szerelmes,? sze­mébe, el is vihetné igazával az életbe. De a gyanút már odavtették Orfeusz szivébe, tudja, hogy nem ő volt az első ennél a sze­gény kis leánynál és a szeméből akarja meg­tudni a titkot, miért, kihez szökött tőle akkor az autóbuszon. Eurydike múltja feltámad, védik és vádolják feltörő árnyuk, akikkel a rohanó életben úgy találkozott, mint ahogy az országúti jelzőoszlopok árnyéka fut el előttünk az autó fényszórójának sugárkévé- jében, mintha csak keresztbetett gerendák lennének, akadályverseny, pedig csak futó árnyékok. Orfeusz nem tud meg semmi lé­nyegeset a konstans élettűrön kívül, de el­veszíti Eurydikét és azután elveszíti életét ő is, mert fiatal, túlhabzó és megalkuvásokra nem hajló lénye úgy törik el, mint a nedvdús virágszál, pattanva és gyors fonnyadásra. Ennyi, amit el lehet mondani ebből a köl­tészettől szinte túlzsúfolt darabról, amely ki­tenyésztett, morbid kultúra gyümölcse, virág­házban nőtt, mint az orchideák klímánk alatt s egy idegen fatörzs szétbomló morzsa­­lékaiból táplálkozva, huszonnégyórás virág­zásra pompás szirmokat, groteszk alakzato­kat, s temetőillatot foszforeszkál magából. Az élet és a halál túlérett költészete Itt azért nagyon szomorú, mert nem keresztény ez az élet s a pogány mitológia «fénytelen, bús al­világában» a futó árnyak között tovább érez­zük a földi létnek alávetett felbomlás érzék­kápráztató illatait. Ezért lesz a darab és a rendezés egyetlen kisiklásává a bakalevelező­­laphoz hasonlóan ölelkező szimbolikus pár elénk vetí­tése. Kitűnik itt, hogy a pogány életörömök és túlvilágsejtelmek nagyon is szűk, a mai emberi lélekre hasodozó határai vannak. E ANOUILH barátunk,­ aki Itt lega­lább is annyira költő, mint Wilde Oszkár a Chermidessben — ha nem is annyira, mint a De profundis-ban —, tehetsége teljes pompájával virágzik ki ebben a mégis felejthetetlenül szép játékban. A színház pedig úgy áll ki csatasorba mellette, ahogyan régen nem láttunk írótámogatást színpadjainkon. Ez a legvigasztalóbb az egészben f­ellebbenti azokat a kesernyés füstű gondolatokat is, melyeket a darab morbid filozófiája ébreszt, amikor a játék bűvöletéből ocsúdunk. Mert ez az előadás valóban bűvölet. Díszlettobzódás és akart illúziókeltés helyett egyszerűen a költészet és a színpadi művészet nemes eszközeivel hat és győzi le az anyag sivár mindennapiságát. Csak röviden írunk az úgyis beérkezettekről, Rátkai döbbenetesen élethű «evilági» apájá­ról, 'M­olnay Klári égi kedvessé magasztosuló és egyszerűsödő Eurydikéjéről, Sulyok Mária és Szakáts Zoltán ellen­ szerelmes párjáról. A színpadi est értékét inkább azokon mérjük le, akiket meglepetésnek könyvelhetünk el egy nagyon kidolgozott és mégis könnyedén lebegő színpadi fantomkavargásban. Ellent­mondás, de itt kell megemlékeznünk Vár­­konyi Zoltán esőköpenyes fiatalemberéről, mert Várkonyi most lépett át egy nagyon lé­nyeges küszöböt: az «alakításból» egyszerűen átlendült oda, hogy «a­z v­o­l­t­, akinek lennie kellett. Látszólag semmit sem csinált és tele volt vele a színpad, hangtala­nul, némán, testi valóságában szimbólummá éretten, egyszerű jelenlétével irányította, vitte, magyarázta a darabot és kivetítette annak költészetét. Benne is új színészt ismer­tünk meg. A fiatal Darvas Iván külsejében is nagy nyeresége a színpadnak. Ettől a külső egyezéstől ma még nem látni, hogy mint ala­kító színésztől mennyi telik tőle. Reméljük azonban, fiatalsága időt ad neki a nagyvo­nalú kibontakozásra s ez az első előlegnek főnyereményszerű siker nem kápráztatja, lusttja és rontja el. Tudnia kell, hogy csak a külsőből, mint színész nem élhet meg. Meglepetés volt Berky József szobapincére is, a darab borzongását és vibrálását alvilágian pácolt figurája kitűnően hozta. Két vidékről jött tehetségről is szólnunk kell. Az egyik Pécsi Sándor a vándorszínészigazgató szere­pében. Penetránsan élethű volt ripacsságá­­ban, ha régi francia vígjátékokat játszaná­nak, most egy hajdani Csebh-szerepben kel­lene látnunk. Ha abban is ilyen jó lenne, akkor nagy színésztehetségnek kellene mon­danunk. Megnyerő színpadi kvalitásokat árult el a fiatal Vékány László a színésztrupp kis megrúgdosott mindenesének szerepében. Legyenek hálásak mindannyian, de különö­sen az újonnan jöttek Apáthy Imrének, hogy így rendezte őket és Peéry Pirinek az igazán szép fordításért. Fábry Zoltán díszletei a bakalevelezőlap rémes álmának kivételével méltóak az egész produkcióhoz. « putt*. Es végiéi, s fthusti.­i hajtása után: Irány Tokió! Nihány hónap története cstepém, rétién bajtársakkal, as ellenség ó.____ megbecsülésével. 8 egyformán kővel ke­rült hozzánk a brooklyni taxisofőr és a szőke kis kamasz, a hősi halott kapitány, a futballistából lett remek pap is mind az árva sírkeresztek alatt nyugvók is. Ennek a filmnek nincs sztárja, csak késs van: a félő, de elszánt, kényelmet­ vágyó, de nélkülöző, megviselt, de törhetetlen. Ember. FILM Quad.aCca.naC ú­GY NEVEZETT DOKUMENT­FILM, mint amilyen például a felejthetetlen élményt nyújtó „An­gyali Pásztor“, a pápaság mindennapi, de mindennapiságában is természetfölötti levegőt árasztó életének dokumentuma. Kétségtelen, hogy a műfaj részletproblé­mái még távolról sem megoldottak. Egyik ilyen kérdés az, vájjon a szereplők be­széljenek-e, vagy pedig egy személytelen hang közölje-e a képekkel ki nem fejez­hető mozzanatokat. A „Guadalcanal“ öt­letesen oldja meg ezt a problémát, egy tengerész-gyalogos felolvassa szűkszavú naplóját és szavai nyomán élni kezd előttünk egy-egy emlék a guadalcanali partraszállás hősies kalandjából. Szentmise az óceánon, matrózok át­szellemült kórusával... vidám, szájhar­monikáé vasárnap este ... parancs érke­zik: irány Guadalcanal. Pózmentes, aggódó matrózarcok: „Hátha az a sosem­hallott sziget lesz a sírom helye ... Bi­zony legszívesebben lennénk mindnyájan a gyárban, irodában, szerkesztőségben! Nem vagyunk hősök,­ de ha nem lehet másként, megpróbáljuk végrehajtani ezt a feladatot isFérfias helytállás, mélységes gyász az elesett bajtársak fö­lött a furcsa és idegen sziget homok­ján ... Kamaszos csínyek, verhetetlen humor... Életnek és halálnak döbbene­tesen mély és emberi filozófiája. Irtóza­tos közelharcok és egy csodálatos imád- A MAGYAR LOVAREGYLET «September hó 29-én versenyt tart. Kezdete délután 3 órakor. TEOflPLOlfíABLAK féltése és javitása tridércen .« KOPP FERENC, Nrtp­u. SO, Vlharos alkonyul I­SMÉT EGY FILM az „Asszony­­ útja“ - féle propagadafilm - szériából, csak klasszisokkal jobb annál. Rach­­manov magyar színpadról is ismert ki­váló műve, Zarhi és Herfig mesteri ren­dezésében és egy olyan lenyűgöző szí­nészi alakítással, mint az alig harminc­éves Cserkaszov a hetvenötödik születés­napját ünneplő Timirjazev professzor szerepében. Ez a világhírű növényfiziológus viha­ros körülmények közé került élete alko­nyán. Pétervárott a forradalom az úr, de a lelkek az ellenforradaloméi. Tanártár­sai, diákjai, tulajdon tanársegédje elfor­dulnak tőle, amikor írásaival és tetteivel egyaránt a forradalom mellé áll. Viszont Lenin és hívei ünnepük és támogatják. Tanítványai helyett új hallgatói akad­nak: az „Amur“ csatahajó csillogószemű legénysége és a balti flotta talpraesett emberei. Külső cselekménye jóformán nincs is a filmnek, de ahogyan ez a „fia­­talszívű öreg tudós“ buzdító szavaival és fáradhatatlan kutatómunkájával ott áll a fegyverrel harcolók diadalmas és dü­börgő oszlopai mögött, ezekben a sza­vakban és ezzel a munkával győz — a film tendenciája szerint — a vörös októ­ber. A szakmai bemutatón egyik neves szocialista írónk­ azt ajánlotta: a kritiku­sok írják meg, hogy aki érdekeivel ellen­kezőnek találja a „Viharos alkonyat“ mondanivalóját, a kommunista eszmék diadalrajutását, ne is nézze meg, úgysem tudná élvezni. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy akinek szeme van a látásra és tud megkülönböztetni, nem fog mást látni benne, mint egy esetleges történelmi keretet, megfelelő propagandisztikus hangsúlyozással, és benne a szeretet diadalát. Timirjázev professzornak és mindazoknak az alakjában, akik itt a bolsevizmust képviselik, három eszme jut győzelemre a megmerevedett formák és nyárspolgári konvenciók ellenében: a szociális szeretet, a hivatás szeretett és a Ha egészen keresztény családi élet ideálja. Ennek az illusztrálására pedig épúgy választhatták volna Pasteur vagy Ampém, vagy akár Szent Don Bőség alakját, a film ugyanazt mondta volna. Mert ami jóvá tesz egy filmet, az nem az ilyen vagy olyan színű háttér, hanem a lélektanilag igaz történés és kifogástala­nul filmszerű megvalósítás. Ezek pedig okukat és létüket Abból merítik, Aki egymaga minden Igazság és Szépség. Aki ketté tudja választani a csomago­lást és a tartalmat, nézze meg a „Viharos alkonyat"-ot, nagy művészi élménynek lesz részesévé. HUNYADI DALMA CSEHSZLOVÁK KÖ­VET A VATIKÁNBANL­EGUTÓBB a csehszlovák köztár­saság is megújította a teljes dipto­­lo­máciai viszonyt a Szentszékkel azzal, hogy M­aixner Artúr szemé­lyében meghatalmazott minisztert kül­dött a Vatikánhoz. M­a­i­x­n­e­r hét évet mint csehszlovák konzul Krakkó­ban töltött s ott szoros barátságot tartott fenn Spieha hercegérsekkel. 1939- ben Helsinkibe küldötték mint meg­hatalmazott minisztert, de még ez év végén visszatért Prágába, ahol a külügy­minisztériumban az egyházi ügyek osz­tályának vezetője lett. A köztársaság nem is küldhetett volna alkalmasabb személyt képviselőjeként a Vatikánba, mint ennek a kiváló, ősi katolikus csa­ládnak a fiát. A KISEMBEREK NAPTÁRA lesz a Katolikus Népszövetség 1947. évi naptára, amelynek megjelenését már be­jelentettük. Azoké a kisembereké, akik a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem te­rületén hasznos, s egész évben forgat­ható kézikönyvet várnak a naptár­tól. Következő számunkban már közöl-l­k a naptár árát, bő terjedelmét , azt egy rendelési előjegyzéseket elfoga­dunk. (x) puTNOKi-féle rumok, gyümölcspárlatok - minőségek GYÁR: BUDAPEST, DL, FERENC-KÖRÚT I. SZÁM. p

Next