Új Ember, 1947 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1947-08-31 / 35. szám

Arccal az olasz operakultúra felé !E­GY NAGY MAGYAR ÉNEKES jött haza az óceánontúlról né­­hány heti vendégszereplésre. Svéd Sándor. Hatalmas pályát futott meg, a budapesti Operaháztól a milánói Scalán át a newyorki Metropolitan Operáig. A Metropolitan tagjának lenni közismerten annyit, jelent, m­­it felérkezni a hatvanhatodik emeletre. Onnan már nincs tovább — legfeljebb lefelé. Svéd Sándort a Rigalétta címsze­repében hallottuk az Állatkerti Sza­badtéri Színpadon , a tapasztaltak után teljes meggyőződéssel jelent­hetjük ki, hogy ő ma az egyetlen élő magyar operaénekes, aki olasz ope­rát tud énekelni. Svéd ugyanis meg­tanulta az olasz opera anyanyelvét. Azt mondhatjuk, hogy zenei érte­lemben tökéletesen beleolvadt az olaszságba, valósággal egylényegű lett vele. Világhírű baritonistánk klasszikus példa rá, hogy a magyar égtájon született művész is el tudja sajátítani a jellegzetesen magában­­álló olasz operai énekstílust. Azért kívánjuk ezt hangsúlyozni, mert a mi egyetlen Dalszínházunk­ban -sajnálatoskép éppen az olasz opera a játékrend gyönge pontja. Amikor például az orosz Musszory­­tzky zenedrámáit valóban hiteles előadásban játsszák nálunk, Verdi­hez nem igen értünk (sőt még Puc­­cinihoz sem!). Pedig mégiscsak ez a két szerző a gerince a mai opera­­játszásnak, nálunk éppen úgy, mint a világ valamennyi dalszínházában. Irigykedve nézzük a románokat vagy a jugoszlávokat, amiért jó, az ola­szokat megközelítő Verdi- és Puc­­cini-előadásokat tudnak adni. A bu­dapesti Operaház, mondjuk meg őszintén, kissé kívül esik annak a délvidéknek műveltségi sugarán, ahol az opera született s ahol ma is a legforróbb életét éli ez a jel­legzetesen déli műfaj. Szükségesnek látszik, hogy a jövő­ben szorosabb kapcsolatokat teremt­sünk az olaszországi zeneélettel s fő­ként az olasz operakultúrával. Éne­keseinket minél nagyobb számban ki kell küldeni, hogy olasz mestereknél tanulhassanak- Jelenleg nagyobb ösztöndíjas csoport tartózkodik Ró­mában s ezt biztató kezdetnek te­kintjük­ Végtelenül hasznos lenne — és talán forradalmasítaná az egész hazai operajátszásunkat —, ha ide­­szerződtetnénk egy elsőrangú olasz énekmestert. Jól tudjuk, hogy ennek pénzügyi akadályai vannak,­ha most úgyis lényegesen apasztani akarják az operaházi tagok létszámát s az itt megtakarított pénzből talán futná az efféle, valóban indokolt kiadá­sokra. Örömmel értesülünk, hogy most újították meg s ki is bővítet­ték a magyar—olasz kulúregyez­­ményt. Reméljük, hogy az egyez­mény a magyar—olasz zenei kap­csolatok élénkebb vérkeringését is megindítja majd. SZENTHEGYI ISTVÁN Városi István:B­allagóban A gomblyukamban száraz szarkaláb. Nyelvem pihen, letört szék szürke malma. Csillagaimból tej gyanánt csurog A temetőknek tikkadó nyugalma. Cserépbögréből kortyolom vizem. Emléke sincs már piros óboromnak. Pajkos tréfáit nem idézgetem Már másvilágra tévedt sógoromnak. Tinódival se köthetnék frigyet. Szétporladtak, mint szárcsontok a végek Halottaknak a pap se prédikál Csattos könyvekből jószagú igéket. Drégely falán csak kakuk fogadott. Visegrádon sváb öregasszony szája. Ki véletlenül őszben született. Szamárháton poroszkál csak a nyárba. Akit az Isten büntet, kutyaként kullog a földön szijjas szájkosárral. Vonít a holdra, egeret lapít S alkuszik a szeméttel és a sárral. Emilt egy árva gépíróleány Néz rám és érzi, amit én megérzek... Amott egy koldus, éhező diák Hajol fölém, ha könyvön keverésiek... Ezek a senkik lesznek a jövőm. Nádas szittyón és csalitokban várnak, Pünkösd tüzével mégis ötvözik Új országomban pok­ir koronámat. POSSOHYI LÁSZLÓ: Jeanne d’Arc feltámadása 1V­VR IRTUNK arról, hogy meny- A Anyire az egyházi témák kere­kednek felül lassanként a nagyvilág drámai témáiban is. A lélekhez való visszatapogatózás ma világjelenség még a legszélsőbb baloldalon is. Mert Berthold Brecht-et, a ..Koldus­opera“ német szerzőjét, az évtize­des emigránst és Lion Peuchtwan­­sert, akivel társszerzőségben most, megvitatandó darabját írta, igazán baloldaliaknak kell nevezzük. S mi­kor ez a Bert Brecht egy ellenállási darabot akart­ írni, nem talált ele­venebb témát, mintha az ötszáz éve halott, de nemrégiben kanonizált Szent Johanna történetét vetíti a svájci és francia színházi közönség elé, ahová emigrációjában működési területe kiterjedhetett. Azon a tragikus nyerelesen va­gyunk, amikor a német harcikocsik Franciaország virányait lerohanják. A „drole de guerre“ várakozásiak fele után egyszerre indul meg a rettenetes német hadigépezet és Franciaország nagyon is méltatlan­nak bizonyul ekkor még az ellent­­állásra. A Tours körüli falusi korcsma hátsó udvara a színtér. A korcsmárné kétszáz év óta öröklött családi fogadójában tipikus pénz­éhes falusi kispolgár. A németek jöt­tére porcellánjait ládákba rejti és mert autófuvarozó is egyben, saját autóin akarja drága boraival és ínyenc falattartalékával azt biztos helyre szállítani. A gazdasági udvarban soffőrök és pincérek élnek és egy kis kiszolgáló­lány, Simone Machard. Ez a leány álmodó kis parasztlány és története­sen Jeanne d'Arc történetét olvassa, fivére a fronton van és a szívében, az ő romlatlan szívében Franciaor­szág lelke lüktet. Mert a többieké­­ben azután csak a pénz, a haszon, az árdrágításra alkalmas idő hívó szózata harsonáik- Simone Ma­chard azonban álmodik és látomásai vannak, mint Jeanne d'Arcnak. A falu tele van éhező menekültekkel, egy nagy tömegszálláson zsugorog­­nak s tovább szeretnének jutni a Stukák halálzáporából. De a korce­­lnáros a porcellánjait akarja men­teni, Honoré Félain kapitány pedig, aki civilben szőlőbirtokos, a drága borail. A menekültek éheznek, de a korcsmáros pincéi roskadásig van­nak élelmiszerrel nincs benzin az autók továbbhajtására, de a kocs­­máros a téglagyárában hordószámra rejtegeti a fekete benzint, amelyet majd a hódító német hadsereg rek­­virál el, hogy tovább zúdítsa pusz­tító hadait a bűnhődő Franciaor­szágra. Simone Machard- ba azonban Jeanne d’Arc lelke költözik. Köny­vének nyomán látomásai támadnak s az angyal azt sugalmazza neki, áll­­jon a sarkára, ejtsen szót a mene­kültek érdekében. És Simone beszél. Fellázítja a menekülteket s a kocsma udvarába vezérli őket, mi­előtt a drága porcellánokat és boro­kat elfuvarozták volna. A kocsmá­ról anyja, a vendéglős dinasztia múmiaszerű ősnyja felismeri a hely­zetet és a menekülőket lebeszéli a továbbszaladásról azzal, hogy meg­nyitja­ nekik a kocsma raktárait és teljes ellátást ígér a helyben mara­dóknak, ha lemondanak a tovább­vándorlásról. S az így megszabadult autókon fiát menekíti a kocsma ér­tékeivel nyugatra. Simone-Johanna az első menetet megnyeri és nem­sokára bevonulnak a németek. Az öreg kocsmárosné azonban kétszínű játékot űz. Mihelyst a hódító ide­genek megjelennek a faluban, nem hajlandó tovább táplálni a mene­külteket, hanem a maradék élelmi­szereket a hódító katonaságnak tá­lalja fel s felajánlja nekik a tégla­gyárban tárolt benzinkészleteket is, hiszen a hódítók az előttük meg­hajtókkal szemben udvariasak és így anyagi veszteségei nincsenek, a német tisztek is szeretik a kaviárt, a libamájat és a jó burgundi boro­kat. Simone előtt azonban újra megjelenik az angyal és azt paran­csolja neki, pusztítson el mindent, amiből az ellenségnek haszna lehet. És Simone, mielőtt a németek a rejtett­­b­enzinkészletre rátehetnék a kezüket, felgyújtja az egész tégla­gyárat, csakhogy a benzinkészletet elpusztíthassa. Franciaország azonban mégis mindenestől a németek hatal­mába kerül és a kacsmáros is visz­­szatér drága porcelánjaival. S tég­lagyárát felgyújtva, rejtett készle­teit kifosztva találja, mert Simone, amíg a kulcsoknak birtokában volt betartja a menekülteknek tett ígére­tet és titokban a kocsmáros készle­teiből táplálja őket. Az ő szive Franciaország. S a franciák nagy­­részének szíve helyén már régen csak egy aranybálvány éktelen­kedik. Simone Machard ellen fordul most az egész falu s ez annál könnyebb, mert a kisleány ártatlanságában nem is tagadja az angyaltól sugallt tetteit. Számára természetes, hogy a menekülteknek ételt vitt, szá­mára természetes, hogy felgyúj­totta azt a benzint, amelyet hazája letiprására használtak az idegen hódítók. De a romlott fran­ciák most mind ellene fordulnak. Az ellenségnek nem is kell felette ítéletet mondania, mert a gyávaság és a haszonleső szolgalelkűség saját fajtája köréből varázsolja elő vádlóit, bíráit és hóhérait. Jeanne d’Arc története kísértetiesen meg­ismétlődik a kis Simone Machard sorsában. Látomásai most is folyta­tódnak , falubeli ellenségei mind felveszik egy-egy Jeanne d’Arc korabeli szereplő arcát. A falu pol­gármestere, a gyáva, ingadozó kol­­laboráns, mint VII. Károly király szerepel látomásaiban. Félain kapi­tány a burgundi herceg képét ve­szi fel, a kocsmáros pedig a Conne­­table képében vádolja őt.­­A kocs­­máros anyja mint Isabeau anya­királynő tör vesztére , Simone Machard, a kis romlatlan francia leány ugyanarra a sorsra jut, mint Jeanne d’Arc, csakhogy máglya he­lyett most egy elmeháborodottakat fenyítő Intézet lakójává internálják. A szentet, a nála különbet most sem tűri meg körében az érdekek­től szennyezett földi társadalom, annak pusztulnia kell. A­B­ÉRT BRECHT drámája olyan, mint egy tragikus sikoly az emberiség nagy éjszakáinak egyi­kén. S jellemző a darab címe is: „Die Gesichte der Simone Machard“. Emberi arcok, ame­lyek nem változtak, hanem kárho­­zottságukban ugyanolyan gonoszak voltak Jeanne d’Arc korában, mint napjainkban. A téma érdekes és ér­dekes, hogy Bert Brecht és Lion Feuchtwanger ide érkeztek. Japánban erő® ütemben folyik a katolikus könyvek kiadása. Legújab­ban 15.000 katekizmust adtak ki és most van sajtó alatt Kempis: Krisz­tus követésének újabb kiadása. Naponta érkeznek a Csehszlovákiából áttelepített magyarok A MAGYAR-CSEHSZLOVÁK la­kosságcseréről, illetőleg a Cseh- Szlovákiából kitelepítésre ke­rülő magyar családokról az utóbbi időben kevés hír került a nyilvá­nosság elé. Pedi­g az áttelepítés to­vább folyik és az egyezség értel­mében naponta érkeznek Magyar­­országra a kitelepített családok. Ismeretes az, hogy a magyar és csehszlovák kormány egyezménye értelmében a magyar kormány tíz­ezer családot vesz át az alapegyez­mény szerint. Az áttelepülő ma­gyar családok szállítására úgyne­vezett „szállítási tervet" készítet­tek, amely havonként szabja meg az áttelepülésre kerülők számát. Ez a szállítási terv szeptember 6-án lejár és ezen az időponton túli áttelepí­tésekre új szállítási tervet kell ké­szíteni. Ennek az új szállítási terv­nek az elkészítésére most folynak a tárgyalások Pozsonyban a ma­gyar és csehszlovák megbízottak között. A tárgyalások során bizonyos nehézségek mutatkoznak. Ugyanis csehszlovák részről gyorsítani akar­ják az áttelepítést olyan formában, hogy fel akarják emelni a napon­kint szállított családok számát. A mostani szállítási terv szerint na­ponként egy szerelvény érkezik 32 áttelepülő magyar családdal. Csehszlovák részről ezt napi két szerelvényre, vagyis 64 családra kívánják felemelni, magyar részről azonban ehhez nem akarnak hozzájárulni. Ugyancsak nehézségek mutatkoznak az áttele­pülő magyar családok vagyoni ügyének rendezése körül. Ennek a kérdésnek a rendezésére az egyez­mény szerint csehszlovák részről „nemzeti gondnokokat“ küldtek ki, akik átveszik a magyar családok vagyonát, de arról tartoznak elszá­molni. Tudni kell azt, hogy az át­telepítettek legnagyobb része va­gyonos kereskedő, iparos vagy gaz­dálkodó. Csehszlovák részről ígéretet tettek ezeknek a „„nem­zeti gondnokoknak“ augusztus 1-ig történő elszámoltatására. Most abban a tekintetben is kiter­jesztették a magyar megbízottak a tárgyalásokat, hogy ezt a kérdést rendezzék és az elszámoltatást el­lenőrizzék. Ez idő szerint tehát még nem lehet tudni, hogy a szállítási terv és a nemzeti gondnokok elszámoltatása tekintetében milyen eredményre vezetnek a tárgyalások és szeptem­ber 6-a után milyen módon törté­nik meg az áttelepítés ügyének rendezése. Mindenesetre kívánatos, hogy a magyar kormány tegyen meg min­den lehetőt a magyar családok ér­dekének védelmére. Ha az ember­telen kitelepítést nem is tudta megakadályozni, legalább a kite­lepítés körülményei legyenek, amennyire lehet emberségesek. Átkozott farsang Olyan mélyről kiáltok Hozzád, Hogy ezt már csak Te hallhatod. Hangomat völgyek százszorozzák, S én hallom, amint hallgatod. Ha minden láng elhalt belőlem, Szíved még akkor is tüzel, Miért vagy olyan messze tőlem, S mégis miért vagy oly közel. Lásd: holnap újra hív a farsang. Csattan a csók és áll a bál, A vad parancs szívembe harsan: Válassz, Krisztus, vagy Karnevál, Uram még nem., fagyos szél támad, S a böjt már integet felém. Vagy talán késő lesz a bánat Hamvazószerda reggelén! FÜLKISZÁNTÓ ENDRE­ ­ Mindenkit érdekel A nagybudapesti felnőttek au­­gusztusi jegyének A-szelvényére és a 12 éven aluli gyermekek A-szel- V­ényére 50 deka szabad cukrot ad­nak 11.40 forintos árban augusztus 11-ig. A nagybudapesti nehéz­ testi mun­kások és testi munkások augusz­tusi pótjegyének B-szelvényére is 50 deka szabad cukrot adnak kilo­­gramonként 11,40 forintos árban. Az új tejárakra vonatkozó köz­­ellátásü­gyi miniszteri rendeletét a Magyar Közlöny augusztus 15-i száma közli 52.860/1947. K. M. számmal. Ez a rendelet módosítja a nemrégiben megállapított árakat. Az új rendelet értelmében a ter­melő Budapesten és környékén a tejet legfeljebb 1.40 forintos árban hozhatja forgalomba. A tej ára egyébként a következő Budapesten és környékén: teljes tej 1­60, tej­jel 6.50, tehéntúró 3.60, pasztőrö­zött tejszínből készült vaj kilo­­gramonként 25 forint. A Magyar Közlöny augusztus 17-i száma közli a belügyminiszter­­csendrendeletét (323.600/1947. B. M.) A rendelet értelmében a váro­sok és községek lakott területén a kellő gondossággal elkerülhető zajt okozni tilos. Tilos hangos rek­lámkészülékek használata, nyitott ajtó vagy ablak mellett kőanyagai­mat háborító módon a rádiózás, zenélés, éneklés, jégnek, szénnek törése, árucikkeknek és sajtótermé­keknek versengő ordítással kíná­lása. A csendrendelet a fentieken kívül még számos tilalmat állít fel a közlekedési eszközökkel kapcso­latban is. A vagyondézsma rendeletét a Magyar Közlöny augusztus 21-i szá­ma közli 10.130/1947. számmal. A kormányrendelet szerint egyszeri vagyondézsmát kötelesek fizetni a vagyonadó fizetésére kötelezettek közül azok, akiknek 1947 január 1. napján meglévő tiszta vagyonuk értéke a 75.000 forintot meghaladta. Ugyancsak vagyondézsmát köte­lesek fizetni részvény­társulatok, szövetkezetek, kft-k, stb. vállalatok. Az egyszeri vagyondézsma kulc-j át a következőképpen­­ állapítok­ák meg: 85.000 forintig 6%, IOC.COO forintig 7%, EJO.COO forintig 6%, 150.000 forintig 9%, 200.000-ig 10%/... 300.000- ig 13%, 400.000-ig 15%, 600.000- ig 17%, 800.000-ig 19%, 1 millióig 22%, 1 millión felül 25%. A társulatokra, állam és törvény­hatóságok vállalataira más kulcsot állapít meg a rendelet. Újból szabályozták a hadisegé­­lyek kifizetését. A Magyar Köz­löny augusztus 22-i száma közli az erre vonatkozó 140.000/1947. N. M. számú rendeletet. A rendelet értel­mében minden 12.000 lakosnál nem nagyobb lélekszámú községben a hadisegély kategóriák szerint 9—15 forint, az ennél nagyobb lélekszá­mú városokban 10—18 érint, mi? Budapesten és a peremvárosokban az összeg 12—22 forint. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter közölte a sajtó útján, hogy a különböző hírekkel ellentétben az iskolai év a korábbi rendelkezé­seknek megfelelően kezdődik.­­ Eszerint tehát az iskolai évet szep­tember 2-án kell ünnepélyesen megnyitni és a rendes tanítás szep­tember 3-án kezdődik. A nagybudapesti felnőttek és 12 éven aluli gyermekek augusztusi élelmiszerjegyének 4. számú liszt­­szelvényére 30 dkg. finomlisztet adnak. A nagybudapesti felnőttek, va­lamint a hároméves gyermekek szappanjegyének augusztusi 4. szelvényére 25 dkg. mosószappant adnak szeptember 20-ig. Átmeneti téli KÁBÍTÓK szörmrbundák, ruhák és fehérneműek KOVÁCS FERENC Múzeum­ körút 21. : régi elismert harangöntő mester RÁKOSPALOTA Klára­ u. 23. üzem Zrínyi utca 23. 13 m­ szandál HÁZILAG ELKÉSZÍTHETŐ. .ERESLTI I___ DÍJTALAN SZAKTANÁCS! TORNA- és OTTHONI CIPŐKHÖZ kivé­van alkalmas KÖTÉLTALPAK nagy választékban KISS, Bp., IX., Ráday­ u. K Reverendáit ÉS MÁS RUHASZÜKSÉGLETÉT SZEREZI BE RÉGI JÓ, MEGBÍZHATÓ SZABÓNÁL: Juhász Károly BUDAPEST, IV., Mária Valéria­ utca 15.­­ (Pesti Vigadónál.) Mintát, kérésre küki m ^ kfi a./ -vL . a AUGUSZTUS If

Next