Új Ember, 1948 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1948-12-19 / 51. szám
Makarenko pedagógiai elvei. MIÓTA az emberek abban hisznek, hogy észelvek alapján lehet és kell átalakítani a társadalmat, azóta minden új politikai irányzat nevelni akar. Át akarja nevelni a társadalmat a maga képére. Népnevelés, nemzetnevelés, elitnevelés, dolgozók nevelése — mind-mind olyan szavak, amelyek mögött ez a racionalista törekvés rejlik. Érthető, hogy Magyarországon is 1945 tavasza óta annyit foglalkoztak a nevelés kérdésével. Belekapcsolódott ez abba a háború utáni törekvésbe, hogy át kell nevelni a fasizmus által megrontott német népet és mindazokat a népeket, amelyeket a fasizmus mételye járt át. Nálunk ezek a törekvések gyakorta egészen hibás vágányokra siklottak. Vakvágányokra. Az iskolákban a szabadosság szellemét igyekeztek egyesek megvalósítani. Azt hitték, hogy a szabadosság jelenti az igazi szabadságot, s ebben a légkörben kell nevelni a gyermekeket Hadd érje, hadd tombolja ki magát a gyermek, — hirdették ezek a pedagógusok. Engedték, sőt erőltették a mulatozást, a táncolást, sőt a kicsapongások előtt is szemet hunytak. Ugyanezt vallották a szexuális kérdésben is. Ligeti Magda és az ő köre a korai és kíméletlen nemi felvilágosítás hirdetőjeként jelent meg s a szerzőnő könyvét tanulók százai között osztották ki használatra a vallás- és közoktatásügyi minisztérium engedélyével. A polgári liberalizmus legelfajultabb korszakának pedagógiai anarchistái tűntek fel s az irányzatukkal szembenállókat reakciósoknak, ellenforradalmároknak bélyegezték. Gyakran az ilyen irányzatokkal való szembenállás miatt támadták a katolikus pedagógusokat és iskolákat, mondván róluk, hogy a reakció szolgálatában állanak. A MAGUNK RÉSZÉRŐL természetesen minden alkalmat igyekeztünk megragadni arra, hogy ennek a polgári irányzatnak társadalomellenes, káros és veszedelmes voltára felhívjuk a figyelmet. De nem sok sikerrel. Felszólalásainkról feltételezték, hogy azoknak pusztán politikai céljuk van s mögöttük az elfogult klerikális reakció vicsorgatja fogait a kibontakozó szabadság új világára. Holott... Nemrégiben jelent meg Makarenkónak, a legnagyobb orosz pedagógusok egyikének könyve „Válogatott pedagógiai tanulmányok“ címen. Mit mond Makarenko például az iskola tradícióinak, hagyományainak roppant nevelő jelentőségéről? „Semmi sem erősíti annyira a közösséget — írja —, mint a tradíció. A hagyomány kifejlesztése, megőrzése a nevelés egyik legfontosabb feladata. A tradíció nélküli iskola nem lehet jó iskola és a legjobb iskolák, amelyeket életemben láttam — többek között itt Moszkvában is — azok voltak, amelyek a legtöbb hagyományt halmozták fel.“ Makarenko meglátta, hogy a nevelésben a hagyományoknak és a konzervativizmusnak is milyen szerepe van. „Nem tagadhatjuk, hogy az ilyen hagyományalkotáshoz fel kell használni valami kis ösztönös konzervativizmust, de a konzervativizmus helyes fajtáját, tudniillik a bizalmat a tegnap iránt, a meggyőződést, hogy társaink valami értékeset alkottak és mi nem akarhatjuk ezt az értéket lerombolni mai szeszélyünk kedvéért.“ Igen sok nevelőnk és tanárunk kapott ki újságcikkekben vagy egyéb módon azért, amiért a fegyelmezést, a katonás magatartást követelte meg tanulóitól. Rögtön azt a vádat emeltéki ellenük, hogy persze, levente-szellem ,él bennük, háborúpártiak és így tovább. A tisztalelkű igaz pedagógusok azonban — és vájjon nem ilyen volt-e a magyar nevelők roppant nagy többsége — leszűrt tapasztalatok és kikristályosodott elvek alapjánhajtották a nevek ezeket a t motivumait is felhasználni a háború után felépülő magyar társadalomban. Makarenkót is sokan támadták amiatt, hogy sokra becsülte a „militarizációt". Zsandárnak, Arkacsejevnek nevezték s másféle tábornoki nevekkel illették. „Az utóbbi időben — vallja erről maga a mélyenlátó orosz pedagógus — bár kitartottam álláspontom mellett, állandóan pirultam, úgy éreztem, erkölcstelenséget művelek, de az elmúlt évben itt Moszkvában megjelent Marx és Engels művei tizenhatodik kötetének második része s 17 évi szenvedése után hallatlan megkönnyebbüléssel olvastam, hogy maga Engels is fontosnak tartotta a militarizációt.“ Makarenko az iskolai militarizációnak, a zászlóknak, az egyenruháknak, a fegyelmezett magatartásnak nagy jelentőséget tulajdonít és különösen ezek esztétikai motívumait értékeli. Nagyon érdekes és megszívlelendően tanulságos az is, amit Makarenko az erkölcsi nevelésről mond. A korabeli orosz egyház viszonyait is tükröző fejtegetéseinek lényege az, hogy a vallásos nevelésben milyen értékek rejlettek. „A régi iskolában — így szól — volt hittanítás; ezt a tantárgyat ugyan nemcsak a növendékek vették semmibe, de még az „atyák“ is lépten,nyomon kimutatták, mennyire nem látnak ebben a tantárgyban semmi tiszteletreméltót. Mindazonáltal sok morális probléma kapcsolódott hozzá, amely egy vagy más módon szóbakerült a leckék során. Az más kérdés, hogy volt-e ennek az oktatásnak pozitív eredménye vagy sem, de annyi bizonyos, hogy az erkölcsi problematika bizonyos fejtegetésekben felmerült a növendékek előtt, vagyis azt mondogatták nekik: „ne lopj, ne ölj, ne bántsd meg embertársaidat, tiszteld az öregeket, tiszteld szüleidet“, többféle erkölcsi tanítás, keresztény erkölcsi tanítás, amely a hitre és a vallásos meggyőződésre támaszkodott — rejlett az elméleti fejtegetésekben, ha régimódi vallásos formákban is, de erkölcsi követelések mégis csak felmerültek a növendékek látóhatára előtt. A hit tanításának és a vallásos nevelésnek a magyar katolikus ifjúság erkölcsi kialakítása terén persze ennél a régi oroszországinál sokkal mélyebb jelentősége, ereje és hatása volt és van. S amikor a magyar katolicizmus a valláserkölcsi nevelés mellett állott és áll, akkor elsősorban egy egészséges ifjúság és egészséges magyar társadalom lebeg a szeme előtt. S hogy az erkölcsi nevelésre milyen nagy szükség van, azt éppen Makarenko fejtheti ki azok számára is, akik talán ebben is kejtelkedtek. IGEN OKOSAN, nagyon súlyos. A tapasztalatok nyomán vallja Makarenko a fegyelem szükségességét. Megállapítja, hogy a beszprizornyik, a csavargó gyemek számára a fegyelem valósággal megváltásnak tűnt fel, mert kikerült az erősebb, elszántabb bandavezérek karmaiból és a fegyelem alkalmat nyújtott neki, emberi tulajdonságainak kifejtésére. Szükségesnek tartja a büngetés alkalmazását, kidolgozza an- nak formáit és módszereit egészen a diákközösségből való kiközösítésig, vagy ahogy nálunk régebben mondták — kicsapásig. A fegyelem kérdését igazi benső, fegyelemként fogja fel: „Ez a köszösség arca, hangja, szépsége, mozgékonysága, mimikája, meg- győződése. A fegyelem voltakép- pen a nevelés eredménye és nemi pedig eszköze. Nemcsak abban nyilvánul meg, hogy az egyik pa-íran csel és a másik engedelmeske-dik. Megnyilvánul akkor is, amikor valaki teljesen egyedül marad, akkor is tudnia kell, miképpen kell cselekedni.“ Mi más ez, ha nem igazi erkölcsi fegyelem, az a benső fegyelem, amire a vallásos nevelés is törekszik? Makarenko azonban nem csupán ezekben a lényeges pedagógiai kérdésekben mutat utat a pedagógusnak, hanem kifejti azt is, milyen legyen a viszony a szülő és gyermek közt, mennyire fontos, hogy a gyermek tisztelje szüleit, milyen veszedelmes a gyermekek számára az, ha a szülők nem élnek tiszta életet, milyen káros az, ha a szülők elválnak és milyen veszedelmes az egyke! A GYERMEKEK SZEXUÁLIS NEVELÉSÉRŐL szólva, megállapítja, hogy a rendszertelen és rendetlen szexuális törekvés gyakran szerencsétlenséget hoz az emberre magára és embertársaira. „Gyermekeinket olyan emberekké kell nevelnünk, akik magatartásukkal sohasem kerülnek ellentétbe a társadalmi erkölcs követelményeivel. Mit követel a társadalmi erkölcs a szexuális élet kérdéseiben? Megköveteli, hogy minden ember, férfi és a nő nemi élete állandóan összhangban legyen a családdal és a szeretettel. Csak az olyan nemi életet tekinti erkölcsösnek, amely kölcsönös szeretetett alapul és a család keretében folyik le, az az a férfi és nő nyílt, hivatalos kapcsolatában, amely kettős célt követ: emberi boldogságot és gyermekek létrehozását, felnevelését. Ez egyben megvilágosítja a szexuális nevelés célkitűzéseit is.“ „... a szexuális nevelés terén nem valami speciális, külön e célra feltalált módszereké, eljárásoké a döntő szerep, hanem az egész nevelőmunkáé.“ Kifejti véleményét a freudista , nevelés túlzásaival szemben is. „Régebben túlzott figyelmet szenteltek a szexuális nevelésnek. Oroszországban éppúgy, mint külföldön sokan úgy vélekedtek, hogy az ember fizikai és pszichikai konstitúciójártak legfontosabb területe a szexualitás, ez határozza meg az ember egész magatartását. Ezeknek az elméleteknek a párthívei azt igyekeztek bebizonyítani, hogy a gyermek nevelése tulajdonképpen teljes egészében: szexuális nevelés.“ „A legnagyobb gondot arra fordították, hogy a gyermeket speciális eljárásokkal előkészítsék a szexuális életre, hogy a gyermek ne lásson benne semmi „szégyelni“ vagy „titkolni“ valót. E törekvésük közben igyekeztek a gyermeket minél előbb beavatni a szexuális élet „rejtelmeibe“ minál előbb felfedni előtte a gyermek születésének titkát. Valóságos iszonyattal mutogatták azokat az együgyű személyeket, akik gólyamesével vagy egyéb fikciókkal akarták a gyermekek előtt elkendőzni az igazságot. Úgy képzelték, hogy ha a gyermekeknek mindent megmagyaráznak, ha a nemi életről való elképzelésében nem lesz már a nyoma sem a szégyenérzetnek, akkor ezzel mér meg is valósították a helyes szexuális nevelést. Az eféle tanácsokat fogadjuk nagy fenntartással. A szexuális nevelés kérdéseivel kapcsolatban csak a legnagyobb nyugalom és óvatosság ajánlható. Nem kell a témakört semmiféle titokzatossággal övezni. Igaz, hogy a gyermek hamarosan érdeklődni fog azután, hogyan születnek a gyermekek, de abból, hogy érdeklődni fog e kérdés után, még nem következik, hogy a legfiatalabb korban már mindent meg kell neki magyaráznunk. Hiszen nemcsak e téren fordulhat elő, hogy a gyermek nem tud mindent“ „...Ne siessünk tehát a gyermek egy-egy odavetett kérdésére azonnal felfedni elötte a szülés titkát. E kérdések mögött nem húzódik meg semmiféle különös nemi érdeklődés. A „titok" további leleplezése nem jelent a gyermek számára semmiféle különös élményt. Ha valamennyire is ügyesen, tapintatosan ütjük el a gyermek kérdését tréfával, mosollyal, a gyermek csakhamar megfeledkezik a kérdésről és más foglalkozás után néz. De ha megtárgyaljuk vele a férfi és nő viszonyának legintimebb részleteit, ezzel csak tápláljuk, kíváncsiságát a szexuális kérdések iránt és túl korán felébresztjük fantáziáját. A tudásra, amelyet így közlünk vele, semmi szüksége nincs és nem tudja hasznát venni, de a képzelet csapongása, amelyet közlésünkkel keltünk ... benne, szexuális élmények alapjává válhat, amelyeknek még nem jött el az ideje.“ Azt hisszük, hogy a magunk álláspontját sem tudtuk volna világosabban kifejezni, mint ahogy ezt Makarenko teszi. Amikor ezt, tettük évekkel ezelőtt, még nem hivatkozhattunk Makarenkóra, de talán Ligeti Magdáéinak és az úgynevezett modern pedagógusoknak, tollforgatóknak és nevelőknek még most is jókor ajánlhatjuk figyelmébe Maszarenko alábbi sorait: „Mi felnőttek mindig hallatlanul okosoknak tartjuk önmagunkat, mindig rengeteget tudunk, mindenhez értünk, mindenben kiismerjük magunkat és amikor új helyre, új intézménybe kerülünk új munkakörrel, mindig az az első dolgunk, hogy a meglévőt leromboljuk és helyébe újat építsünk-“ Levél a szerkesztőhöz — Lágymányos védelmében —TOLNA néhány hozzászólásunk * a Szabad Nép Lágymányosról szóló riportjához. A riporter haragszik és nem szereti városrészünket, ez kitűnik minden sorából. Vádként hangoztatja, hogy 75.000 lakosából mindössze 3600 a párttag, ezzel szemben, szerinte, itt minden második ember fasiszta, nyilas vagy reakciós. Szerepelnek még a következő vádpontok: hogy a bevonuló vörös hadsereg az ittlakó 75.000 emberből alig talált néhány száz, a pincékben remegő méltóságost és néhány tucat itt élő munkáscsaládot a kültelkeken; hogy a Lágymányosra láda- és teherautószámra áramlott a frontról a zongora, bunda, bútor, ékszer; hogy a „jobb“ patrícius családok ide „gründolták“ aránylag közel a gyárakat; hogy az „irtózatos“ Csonka-féle gyárban műhelyrőlműhelyre járt a mézes-mázos gazda és szépen kisimított tízforintosokat csúsztatott a „jól viselkedő“ munkások kezébe, ezért aztán imádták és vele együtt imádták a feszületet, amely ott állt az üzemben felszerelt oltár tetején, a tanoncotthon pedig könyvek helyett díszes szentképeket vásárolt, ezzel szemben ma bezzeg tankönyvek állnak a szentképek helyén — és így tovább. Nem tudjuk, a riporter mióta és milyen alaposan ismeri a Lágymányost. Mi, e sorok írói harmincöt—negyven éve a legalaposabban ismerjük. Emlékezünk még a zsombékos mezekre a mai iskólák, gyárak, bérházak és családi házak helyén, de jól ismertük a lakosság összetételét és elhelyezkedését is. Szó sincsen arról, hogy mindössze néhány tucatnyi lett volna és lenne a tmmunkáscsaládok száma s azok is csak is a kültelken laknának. A belsejj területeken iíig akad olyan bérház,amelyben legalább három— négy munkáscsalád ne lakott volna és ne laknék. Az sem felel meg a valóságnak, hogy a nyolchetes nehéz ostromot mindössze néhányszáz „méltóságos" és a már említettnéhány tucat munkáscsalád töltötte volna a pincékben. Mert ebből a kerületből sem mentek el többen nyugatra, mint máshonnan. 1945 február közepe? ott érte a kerület 98 százalékát, s kit élve, kit — fájdalom — a kérisekben és a templom melletti me-zőkön emelkedő sírdombok alatt. Az ellen pedig, hogy láda- és teherautószámra árasulott volna ide a fronton rabolt holmi, a sok 5 tízezernyi becsületes, mind a múltban, mind a jelenben tisztességesen dolgozó lágymányosi lakos nevében tiltakoznunk kell Lehet, hogy akadt néhány becstelen ember, aki a háborút saját ingóságainak szaporítására használta fel, ezekből az elszigetelt jelenségekből azonban egy nagyszámú kerület lakosságának erkölcsi felfogására következtetéseket levonni felelőtlen és a legnagyobb mértékben igazságtalan általánosítás. Ami pedig a Csonka-gyár keresztjét illeti — hát az valóban ott állott s a katolikus munkások ebben semmi hibát nem látnak még ma sem, mert Krisztus imá- ítása nem „reakciós“ magatartás. A tancmcotthonból eltávolított szentképükkel pedig kár dicse-! ksdni, megfértek azok eddig is a könyvekkel, megfértek voltaki a jövőben is. így látjuk ezt mi, régi lágymá- nyosi kétkezi és értelmiségi dől-iagozók. — Tisztelettel: Harminconta hetvenötét érték . Válaszút Bemutatóelőadás a Kis Színházban Szomszédnépeink egyikének életébe tekintünk be ebben a darabban. Zawieyski György mai lengyel író, alá egy mai lengyel falu jóeletét vázolja, abban is fiatal, szociális haladásért és krisztusi sze£ retedért égő fiatal katolikus pap küzdelmét a babonával, az elforgultsággal és a megkérgesedett szívekkel szemben. A faluban nemrégiben még egy pátriárkaszerű sereg pap élt s mindenben a szigort, a majdnem ószövetségi boszszúálló Istent hirdette. S a faluban szörnyű gyilkosságok és öngyilkosságok történtek. A fiatal pap megtalálja elődje naplóját s annak kétségbeesett sorait, amelyben magát is vádolja a falu bűneiért. A gyilkossági és öngyilkossági ügynek felbujtója is volt egy megszállott leány személyében. Ezt a leányt a falu kiközösítette s most, mikor beteg apját jönne látogatni, az áldozatok hozzátartozói megöléssel fenyegeik. És a fiatal pap birkózik a faluval, birkózik elődje árnyékával, akiről múltadta, hogy halála előtt önmagát vádolta túlzott szigoráért Befogadja házába a bűnös leányt s ekkor öccsével is szembekerül, aki újra szerelmes lesz a démoni teremtésbe. A falu küldöttséget vezet a krisztusi utat járó pap elmozdításáért a városba, csak a szegényeit, a megbántottak, a bűn kísértéseinek leggyöngébb martalékai állanak melléje. S végül is a szeretet, a krisztusibb tágasságú ifjúi hit győz, habár tragikus események tanulságaképpen csupán. Az ifjú pap állhatatos szeretete megfordítja a gyűlölködők bosszúlihegését, s a szegények és megbántottak Védelmezője végre öszszetalálkozik egész falujával. Ha túl sok minden történik is ebben a kissé zsúfolt és szlávosan misztikus darabban a színfalak mögött, igazi élet lüktet elöttünk, napjaink problémái töltik ki a cselekményt és hálásak lehetünk Galamb Sándornak, hogy művészi keretben, eleven előadásban ismertet meg bennünket a darabbal, amely az újjáépülő Lengyelország egyik legnagyobb közönségréteget vonzó sikerdarabja volt az elmúlt esztendőben. A fordítás munkáját Csorba Tibor végezte, a szereplők közül Béray, Galamb György, Lovassy Klári, Viola Mihály és Vörössjmarty Lili válnak ki meggyőző játékukkal.__________________ -~1 —6. Mindenkit érdekel Az ipartestületi tagsági kényszert megszűrhette a kormány december 11-i rendelete. Az iparos ipartestületi tagsága megszűnik, ha ezt a szándékát, az ipartestülethez intézett levélben bejelenti. A MABI megszüntetéséről intézkedik a kormány december 10-i rendelete. A rendelet szerint a MABI minden vagyona és kötelezettsége az OTI-ra száll át. A nyilt árusítási üzletek két karácsony előtt délután 6 óráig szabad nyitvatartani az ország egész területén. Az üvegezések helyreállításáról kormányrendelet jelent meg, amelyet a Magyar Közlöny lfj száma közöl. A rendelet értelmében, ha a bérlő üvegezési munket kíván végezni, köteles erről a háztulajdonost ajánlott levélben értesíteni és ahhoz költségvetési mellékeln. Ha a tulajdonos nyolc nap alatt nem válaszol vagy megtagadja az üvegezést, a bérlő a tulajdonos hozzájárulása nélkül végezheti el ??. üvegezést. Az üvegezést legkésőbb 1049 június 23 ig be kell fejezni. Ha a bérlő az üvegezést elvégeztette, a költségek megállapítása érdekében a számlát Budapesten a kerületi mérnöki hivatalhoz, vidéken az illetékes építési és kömenkelügyi főhatósághoz kell benyújtania. v