Új Ember, 1948 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1948-12-19 / 51. szám

Makarenko pedagógiai elvei. MIÓTA az emberek abban hisznek, hogy észelvek alap­ján lehet és kell átalakítani a tár­sadalmat, azóta minden új politikai irányzat nevelni akar. Át akarja nevelni a társadalmat a maga ké­pére. Népnevelés, nemzetnevelés, elitnevelés, dolgozók nevelése — mind-mind olyan szavak, amelyek mögött ez a racionalista törekvés rejlik. Érthető, hogy Magyarorszá­gon is 1945 tavasza óta annyit foglalkoztak a nevelés kérdésével. Belekapcsolódott ez abba a háború utáni törekvésbe, hogy át kell ne­velni a fasizmus által megrontott német népet és mindazokat a né­peket, amelyeket a fasizmus mé­telye járt át. Nálunk ezek a törekvések gya­korta egészen hibás vágányokra siklottak. Vakvágányokra. Az is­kolákban a szabadosság szellemét igyekeztek egyesek megvalósítani. Azt hitték, hogy a szabadosság je­lenti az igazi szabadságot, s ebben a légkörben kell nevelni a gyer­mekeket Hadd érje, hadd tom­bolja ki magát a gyermek, — hir­dették ezek a pedagógusok. En­gedték, sőt erőltették a mulatozást, a táncolást, sőt a kicsapongások előtt is szemet hunytak. Ugyanezt vallották a szexuális kérdésben is. Ligeti Magda és az ő köre a korai és kíméletlen nemi felvilá­gosítás hirdetőjeként jelent meg s a szerzőnő könyvét tanulók százai között osztották ki használatra a vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium engedélyével. A polgári liberalizmus legelfajultabb korsza­kának pedagógiai anarchistái tűn­tek fel s az irányzatukkal szem­benállókat reakciósoknak, ellen­­forradalmároknak bélyegezték. Gyakran az ilyen irányzatokkal való szembenállás miatt támadták a katolikus pedagógusokat és isko­­­­lákat, mondván róluk, hogy a re­akció szolgálatában állanak.­­ A MAGUNK RÉSZÉRŐL természetesen minden alkal­mat igyekeztünk megragadni arra, hogy ennek a polgári irányzatnak társadalomellenes, káros és vesze­delmes voltára felhívjuk a figyel­met. De nem sok sikerrel. Fel­szólalásainkról feltételezték, hogy azoknak pusztán politikai céljuk van s mögöttük az elfogult kleri­kális reakció vicsorgatja fogait a kibontakozó szabadság új vilá­gára. Holott... Nemrégiben jelent meg Makarenkónak, a legnagyobb orosz pedagógusok egyikének könyve „Válogatott pedagógiai ta­nulmányok“ címen. Mit mond Makarenko például az iskola tradícióinak, hagyományai­nak roppant nevelő jelentőségéről? „Semmi sem erősíti annyira a kö­zösséget — írja —, mint a tradí­ció. A hagyomány kifejlesztése, megőrzése a nevelés egyik legfon­tosabb feladata. A tradíció nélküli iskola nem lehet jó iskola és a legjobb iskolák, amelyeket életem­ben láttam — többek között itt Moszkvában is — azok voltak, amelyek a legtöbb hagyományt halmozták fel.“ Makarenko meg­látta, hogy a nevelésben a hagyo­mányoknak és a konzervativiz­musnak is milyen szerepe van. „Nem tagadhatjuk, hogy az ilyen hagyomány­­alkotáshoz fel kell használni valami kis ösztönös kon­zervativizmust, de a konzervati­vizmus helyes fajtáját, tudniillik a bizalmat a tegnap iránt, a meg­győződést, hogy társaink valami értékeset alkottak és mi nem akar­hatjuk ezt az értéket lerombolni mai szeszélyünk kedvéért.“ Igen sok nevelőnk és tanárunk kapott ki újságcikkekben vagy egyéb módon azért, amiért a fe­gyelmezést, a katonás magatartást követelte meg tanulóitól. Rögtön azt a vádat emeltéki ellenük, hogy persze, levente-szellem ,él bennük, háborúpártiak és így tovább. A tisztalelkű igaz pedagógusok azon­ban — és vájjon nem ilyen volt-e a magyar nevelők roppant nagy többsége — leszűrt tapasztalatok és kikristályosodott elvek alapján­­hajtották a nevek­­ ezeket a t motivumait is felhasználni a há­ború után felépülő magyar társa­dalomban. Makarenkót is sokan támadták amiatt, hogy sokra be­csülte a „militarizációt". Zsandár­­nak, Arkacsejevnek nevezték s más­­féle tábornoki nevekkel illették. „Az utóbbi­ időben — vallja erről maga a mélyenlátó orosz pe­dagógus — bár kitartottam állás­pontom mellett, állandóan pirul­tam, úgy éreztem, erkölcstelensé­get művelek, de az elmúlt évben itt Moszkvában megjelent Marx és Engels művei tizenhatodik köteté­nek második része s 17 évi szenve­­dése után hallatlan megkönnyebbü­léssel olvastam, hogy maga Engels is fontosnak tartotta a militari­­zációt.“ Makarenko az iskolai militari­zációnak, a zászlóknak, az egyen­ruháknak, a fegyelmezett maga­tartásnak nagy jelentőséget tulaj­donít és különösen ezek esztétikai motívumait értékeli. Nagyon érde­kes és megszívlelendően tanulsá­gos az is, amit Makarenko az er­kölcsi nevelésről mond. A korabeli orosz egyház viszonyait is tükröző fejtegetéseinek lényege az, hogy a vallásos nevelésben milyen értékek rejlettek. „A régi iskolában — így szól — volt hittanítás; ezt a tan­tárgyat ugyan nemcsak a növen­dékek vették semmibe, de még az „atyák“ is lépten,nyomon kimu­tatták, mennyire nem látnak eb­ben a tantárgyban semmi tiszte­letreméltót. Mindazonáltal sok mo­rális probléma kapcsolódott hozzá, amely egy vagy más módon szóba­­került a leckék során. Az más kérdés, hogy volt-e ennek az ok­tatásnak pozitív eredménye vagy sem, de annyi bizonyos, hogy az erkölcsi problematika bizonyos fejtegetésekben felmerült a nö­vendékek előtt, vagyis azt mondo­gatták nekik: „ne lopj, ne ölj, ne bántsd meg embertársaidat, tisz­teld az öregeket, tiszteld szülei­det“, több­­féle erkölcsi tanítás, keresztény erkölcsi tanítás, amely a hitre és a vallásos meggyőződésre támaszkodott — rejlett az elméleti fejtegetésekben, ha régimódi val­lásos formákban is, de erkölcsi kö­vetelések mégis csak felmerültek a növendékek látóhatára előtt. A hit tanításának és a vallásos nevelésnek a magyar katolikus ifjúság erkölcsi kialakítása terén persze ennél a régi oroszországi­nál sokkal mélyebb jelentősége, ereje és hatása volt és van. S ami­kor a magyar katolicizmus a val­láserkölcsi nevelés mellett állott és áll, akkor elsősorban egy egész­séges ifjúság és egészséges magyar társadalom lebeg a szeme elő­tt. S hogy az erkölcsi nevelésre mi­lyen nagy szükség van, azt éppen Makarenko fejtheti ki azok szá­mára is, akik talán ebben is ke­jt­­elked­tek. IGEN OKOSAN, nagyon súlyos. A tapasztalatok nyomán vallja­ Makarenko a fegyelem szükséges­ségét. Megállapítja, hogy a besz­­prizornyik, a csavargó gyem­ek számára a fegyelem valósággal megváltásnak tűnt fel, mert ki­került az erősebb, elszántabb bandavezérek karmaiból és a fe­gyelem alkalmat nyújtott neki­, emberi tulajdonságainak kifejté­­­sére. Szükségesnek tartja a bü­n­g­­etés alkalmazását, kidolgozza an-­ nak formáit és módszereit egészen a­­ diákközösségből való kiközösí­tésig, vagy ahogy nálunk régeb­ben mondták — kicsapásig. A fegyelem kérdését igazi benső, fegyelemként fogja fel: „Ez a kö­s­zösség arca, hangja, szépsége,­ mozgékonysága, mimikája, meg-­ győződése. A fegyelem voltakép-­ pen a nevelés eredménye és nemi pedig eszköze. Nemcsak abban­­ nyilvánul meg, hogy az egyik pa-í­ran csel és a másik engedelmeske-­­dik. Megnyilvánul akkor is, amikor valaki teljesen egyedül marad, akkor is tudnia kell, miképpen kell cselekedni.“ Mi más ez, ha nem igazi erkölcsi fegyelem, az a benső fegyelem, amire a vallásos nevelés is tö­rekszik? Makarenko azonban nem csupán ezekben a lényeges peda­gógiai kérdésekben mutat utat a­ pedagógusnak, hanem kifejti azt­ is, milyen legyen a viszony a szülő­ és gyermek közt, mennyire fontos, hogy a gyermek tisztelje szüleit,­ milyen veszedelmes a gyermekek­ számára az, ha a szülők nem élnek tiszta életet, milyen káros az, ha a szülők elválnak és milyen ve­szedelmes az­ egyke! A GYERMEKEK SZEXUÁLIS NEVELÉSÉRŐL szólva, meg­állapítja, hogy a rendszertelen és rendetlen szexuális törekvés gyak­ran szerencsétlenséget hoz az em­berre magára és embertársaira. „Gyermekeinket olyan emberekké kell nevelnünk, akik magatartá­sukkal sohasem kerülnek ellen­tétbe a társadalmi erkölcs köve­telményeivel. Mit követel a tár­sadalmi erkölcs a szexuális élet kérdéseiben? Megköveteli, hogy minden ember, férfi és a nő nemi élete állandóan összhangban le­gyen a családdal és a szeretettel. Csak az olyan nemi életet tekinti erkölcsösnek, amely kölcsönös sze­retetett alapul és a család kere­tében folyik le, az az a férfi és nő nyílt, hivatalos kapcsolatában, amely kettős célt követ: emberi boldogságot és gyermekek létre­hozását, felnevelését. Ez egyben megvilágosítja a szexuális nevelés célkitűzéseit is.“ „... a szexuális nevelés terén nem valami speciális, külön e célra feltalált módszereké, eljárásoké a döntő szerep, hanem az egész nevelőmunkáé.“ Kifejti véleményét a freudista , nevelés túlzásaival szemben is. „Régebben túlzott figyelmet szenteltek a szexuális nevelésnek. Oroszország­ban éppúgy, mint külföldön sokan úgy vélekedtek, hogy az ember fizikai és pszichikai konstitúciójá­rtak legfontosabb területe a szexu­­alitás, ez határozza meg az ember egész magatartását. Ezeknek az elméleteknek a párthívei­ azt igye­keztek bebizonyítani, hogy a gyermek nevelése tulajdonképpen teljes egészében: szexuális neve­lés.“ „A legnagyobb gon­dot arra fordították, hogy a gyermeket speciális eljárásokkal előkészítsék a szexuális életre, hogy a gyermek ne lásson benne semmi „szégyelni“ vagy „titkolni“ valót. E törekvé­sük közben igyekeztek a gyerme­ket minél előbb beavatni a szexuális élet „rejtelmeibe“ minál előbb felfedni előtte a gyermek születésének titkát. Valóságos iszonyattal mutogatták azokat az együgyű személyeket, akik gólya­mesével vagy egyéb fikciókkal akarták a gyermekek előtt elken­dőzni az igazságot. Úgy képzelték, hogy ha a gyermekeknek mindent megmagyaráznak, ha a nemi életről való elképzelésében nem lesz már a nyoma sem a szégyenérzetnek, akkor ezzel mér meg is valósí­tották a helyes szexuális nevelést. Az eféle tanácsokat fogadjuk nagy fenntartással. A szexuális nevelés kérdéseivel kapcsolatban csak a legnagyobb nyugalom és óvatos­ság ajánlható. Nem kell a téma­kört semmiféle titokzatossággal övezni. Igaz, hogy a gyermek ha­marosan érdeklődni fog azután, hogyan születnek a gyermekek, de abból, hogy érdeklődni fog e kérdés után, még nem következik, hogy a legfiatalabb korban már mindent meg kell neki magyaráz­nunk. Hiszen nemcsak e téren fordulhat elő, hogy a gyermek nem tud mindent“ „...Ne sies­sünk tehát a gyermek egy-egy odavetett kérdésére azonnal fel­fedni elötte a szülés titkát. E kér­dések mögött nem húzódik meg semmiféle különös nemi érdeklő­dés. A „titok" további leleplezése nem jelent a gyermek számára semmiféle különös élményt.­ Ha valamennyire is ügyesen, tapinta­tosan ütjük el a gyermek kérdését tréfával, mosollyal, a gyermek csakhamar megfeledkezik a kér­désről és más foglalkozás után néz. De ha megtárgyaljuk vele a férfi és nő viszonyának legintimebb részleteit, ezzel csak tápláljuk, kíváncsiságát a szexuális kérdések iránt és túl korán felébresztjük fantáziáját. A tudásra, amelyet így közlünk vele, semmi szüksége nincs és nem tudja hasznát venni, de a képzelet csapongása, amelyet közlésünkkel keltünk ... benne, szexuális élmények alapjává vál­hat, amelyeknek m­ég nem jött el az ideje.“ Azt hisszük, hogy a magunk álláspontját sem tudtuk volna vi­lágosabban kifejezni, mint ahogy ezt Makarenko teszi. Amikor ezt, tettük évekkel ezelőtt, még nem hivatkozhattunk Makar­enkóra, de talán Ligeti Magdáéin­ak és az úgynevezett modern pedagógusok­nak, tollforgatóknak és nevelőknek még most is jókor ajánlhatjuk fi­gyelmébe Maszarenko alábbi sorait: „Mi felnőttek mindig hallatlanul okosoknak tartjuk önmagunkat, mindig rengeteget tudunk, minden­hez értünk, mindenben kiismerjük magunkat és amikor új helyre, új intézménybe kerülünk új munka­körrel, mindig az az első dolgunk, hogy a meglévőt leromboljuk és helyébe újat építsünk-“ Levél a szerkesztőhöz — Lágymányos védelmében —­­T­OLNA néhány hozzászólásunk * a Szabad Nép Lágymányos­ról szóló riportjához. A riporter haragszik és nem szereti város­részünket, ez kitűnik minden so­­rából. Vádként hangoztatja, hogy 75.000 lakosából mindössze 3600 a párttag, ezzel szemben, szerinte, itt minden második ember fa­siszta, nyilas vagy reakciós. Sze­repelnek még a következő vád­pontok: hogy a bevonuló vörös hadsereg az ittlakó 75.000 ember­ből alig talált néhány száz, a pincékben remegő méltóságost és néhány tucat itt élő munkáscsalá­dot a kültelkeken; hogy a Lágy­mányosra láda- és teherautószám­ra áramlott a frontról a zongora, bunda, bútor, ékszer; hogy a „jobb“ patrícius családok ide „gründolták“ aránylag közel a gyárakat; hogy az „irtózatos“ Csonka-féle gyárban műhelyről­­műhelyre járt a mézes-mázos gazda és szépen kisimított tízfo­rintosokat csúsztatott a „jól visel­kedő“ munkások kezébe, ezért aztán imádták és vele együtt imád­ták a feszületet, amely ott állt az üzemben felszerelt oltár tetején, a tanoncotthon pedig könyvek he­lyett díszes szentképeket vásárolt, ezzel szemben ma bezzeg tan­könyvek állnak a szentképek he­lyén — és így tovább. Nem tudjuk, a riporter mióta és milyen alaposan ismeri a Lágy­mányost. Mi, e sorok írói har­mincöt—negyven éve a legalapo­sabban ismerjük. Emlékezünk még a zsombék­os mezekre a m­ai is­kólák, gyárak, bérházak és csa­ládi házak helyén, de jól ismer­tük a lakosság összetételét és el­helyezkedését is. Szó sincsen ar­ról, hogy mindössze néhány tucat­nyi lett volna és lenne a tmmun­káscsaládok száma s azok is csak is a kültelken laknának. A belsejj területeken iíig akad olyan bér­ház,­­amelyben legalább három— négy munkáscsalád ne lakott volna és ne laknék. Az sem felel meg a valóságnak, hogy a nyolc­hetes nehéz ostromot mindössze néhányszáz „méltóságos" és a már említett­­néhány tucat munkáscsa­lád töltötte volna a pincékben. Mert ebből a kerületből sem men­tek el többen nyugatra, mint máshonnan. 1945 február közepe? ott érte a kerület 98 százalékát, s kit élve, kit — fájdalom — a kér­­i­sekben és a templom melletti me-­­zőkön emelkedő sírdombok alatt.­­ Az ellen pedig, hogy láda- és­ teherautószámra árasu­lott volna­­ ide a fronton rabolt holmi, a sok 5 tízezernyi becsületes, mind a­­ múltban, mind a jelenben tisztes­­­ségesen dolgozó lágymányosi la­kos nevében tiltakoznunk kell Lehet, hogy akadt néhány becs­telen ember, aki a háborút saját ingóságainak szaporítására hasz­nálta fel, ezekből az elszigetelt je­lenségekből azonban egy nagy­számú kerület lakosságának er­kölcsi felfogására következtetése­ket levonni felelőtlen és a legna­gyobb mértékben igazságt­alan ál­talánosítás.­­ Ami pedig a Csonka-gyár ke­­­resztjét illeti — hát az valóban­ ott állott s a katolikus munkások­­ ebben semmi hibát nem látnak­ még ma sem, mert Krisztus imá- í­tása nem „reakciós“ magatartás.­ A tancmcotthonból eltávolított­ szentképükkel pedig kár dicse-! ksdni, megfértek azok eddig is a­ könyvekkel, megfértek volta­ki a jövőben is. így látjuk ezt mi, régi lágym­á-­ nyosi kétkezi és értelmiségi dől-ia­gozók. — Tisztelettel: Harmincon­ta hetvenötét érték . Válaszút Bemutatóelőadás a Kis Színházban Szomszédnépeink egyikének éle­tébe tekintünk be ebben a darab­ban. Zawieyski György mai len­­­gyel író, alá egy mai lengyel falu jó­eletét vázolja, abban is fiatal, szo­­­ciális haladásért és krisztusi sze­­£ retedért égő fiatal katolikus pap­­ küzdelmét a babonával, az elfo­­rgultsággal és a megkérgesede­tt­­ szívekkel szemben. A faluban nem­­­­régiben még egy pátriárkaszerű sereg pap élt s mindenben a szi­­­­gort, a majdnem ószövetségi bosz­­szúálló Istent hirdette. S a falu­ban szörnyű gyilkosságok és ön­­gyilkosságok történtek. A fiatal pap megtalálja elődje naplóját s an­nak kétségbeesett sorait, amely­ben magát is vádolja a falu bű­neiért. A gyilkossági és öngyilkos­­sági ügynek felbujtója is volt egy megszállott leány személyében. Ezt a leányt a falu kiközösítette s most, mikor beteg apját jönne lá­togatni, az áldozatok hozzátarto­zói megöléssel fenyegeik. És a fia­tal pap birkózik a faluval, birkó­zik elődje árnyékával, akiről múl­tad­ta, hogy halála előtt önmagát vádolta túlzott szigoráért Befo­gadja házába a bűnös leányt s ek­kor öccsével is szembekerül, aki újra szerelmes lesz a démoni te­remtésbe. A falu küldöttséget ve­zet a krisztusi utat járó pap el­mozdításáért a városba, csak a szegényeit, a megbántottak, a bűn kísértéseinek leggyöngébb marta­lékai állanak melléje. S végül is a szeretet, a krisztusibb tágasságú ifjúi hit győz, habár tragikus ese­mények tanulságaképpen csupán. Az ifjú pap állhatatos szeretete megfordítja a gyűlölködők bosszú­­lihegését, s a szegények és meg­bántottak Védelmezője végre ösz­­szetalálkozik egész falujával. Ha túl sok minden történik is ebben a kissé zsúfolt és szlávosan misz­tikus darabban a színfalak mögött, igazi élet lüktet elöttünk, napjaink problémái töltik ki a cselekményt és hálásak lehetünk Galamb Sán­dornak, hogy művészi keretben, eleven előadásban ismertet meg bennünket a darabbal, amely az újjáépülő Lengyelország egyik leg­­­­nagyobb közönségréteget vonzó si­kerdarabja volt az elmúlt eszten­dőben. A fordítás munkáját Csorba Tibor végezte, a szereplők közül Béray, Galamb György, Lovassy Klári, Viola Mihály és Vörös­­sj­marty Lili válnak ki meggyőző­­ játékukkal.­­__________________ -~1 —6. Mindenkit érdekel Az ipartestületi tagsági kényszert megszűrh­ette a kormány december 11-i rendelete. Az iparos ipartestületi tagsága megszűnik, ha ezt a szándékát, az ipartestülethez intézett levélben bejelenti. A MABI megszüntetéséről in­tézkedik a kormány december 10-i rendelete. A rendelet szerint a MABI minden vagyona és kötele­zettsége az OTI-ra száll át. A nyilt árusítási üzletek két karácsony előtt délután 6 óráig szabad nyitvatartani az or­szág egész területén. Az üvegezések helyreállítá­sáról kormányrendelet jelent meg, amelyet a Magyar Közlöny lf­j szám­a közöl. A rendelet értelmé­ben, ha a bérlő üvegezési munket kíván végezni, köteles erről a ház­tulajdonost ajánlott levélben érte­síteni és ahhoz költségvetési mel­lékeln. Ha a tulajdonos nyolc nap alatt nem válaszol vagy m­egta­­gadja az üvegezést, a bérlő a tu­lajdonos hozzájárulása nélkül vé­gezheti el ??. üvegezést. Az üvege­zést legkésőbb 1049 június 23 ig be kell fejezni. Ha a bérlő az üvege­zést elvégeztette, a költségek meg­állapítása érdekében a számlát Budapesten a kerületi mérnöki hi­vatalhoz, vidéken az illetékes épí­tési és köm­en­kelügyi főhatóság­hoz kell benyújtania. v

Next