Új Ember, 1950 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1950-08-27 / 34. szám

Felnyitották Szent Benedek sírját így ONTECASSINÓBÓL érkezik r A a hír, hogy az újjáépítési munkálatok során az ősi bencés anyamonostor főoltárának kriptájában épen megtalálták Szent Benedek és nővére, Szent Skolasztika ereklyéit. Szinte a csodávalhatáros, hogy a borzalmas pusztulás idején a sír épen maradt, amint azt már XII. Pius pápa „Fulgens radiatur“ kezdetű enciktikájában is örömmel emelte ki, mondván: „Úgyszólván semmi más nem maradt sértetlen, mint a szent sírhely, amelyben a szent pátriárka maradványai gondosan őriztetnek“. Érdekes, hogy már a longobard pusztítás is csak megrongálta, de nem tüntette el a sírt és a csontvázakat. A sírhelyet azután tiszteletben tartották a későbbi építkezéseknél és átalakításoknál, így a barokk korbeli legutolsó újjáépítésnél is, annak ellenére, hogy a sír maga nem esett bele a templom főtengelyébe. Most azonban tető nélkül áll a templom s az oltár alapfalainak megerősítése elkerülhetetlenné tette a jelenlegi falak eltávolítását és a főoltár alapépítményében fekvő sír átépítését. A montecassinói apát, mint illetékes ordinárius rendelkezésére a legnagyobb óvatossággal láttak a kényes munkához, nemcsak műszaki, de jogi szempontból is, hogy továbbra se maradhasson kétség az ereklyék azonossága felől. Augusztus elsején jutottak el a sírig. Vannucci perjel ünnepi misét mondott a XIII. Benedek pápa által létesített oltáron, majd a monostor két vizitátorának és a tartomány prefektusának jelenlétében megkezdték az oltár lebontását. A sírhely bejáratánál még mindig ott vett az a lövedék, amely szerencsére nem robbant fel s így megkímélte az alig egy méter távolságra fekvő hamvakat. Az oltár alatti sírhely érintetlen volt, bár a nyílást elzáró vastag márvány lap a rázuhant törmelékek súlya alatt több helyen megrepedt. Többórás munka után este 6 órakor az apát egy résen keresztül megpillantotta a hamvakat rejtő urnát. Az 1484-ben elhelyezett márványlap eltávolítása után látható lett mindenki számára az alabéstrom urna, úgy, amint azt az utolsó felülvizsgálat után Angelus apát 1659 augusztus 7-én elhelyezte. Az urnát előírásos szertartással emelték ki helyéről s azonnal lepecsételték a jelenlévő prelátusok gyűrűjével. Ezután átvitték az ideiglenes kolostor káptalantermébe. AUGUSZTUS 2-án nyitották felitt az urnát, amelynek alabástrom fedelén a következő felírás áll latin nyelven: „Szent Benedek atya és Szent Skolasztika csontjai és hamvai 1659. augusztus 7. Angelo A’Neapoli apát." Az alabástrom urnában ciprusfából készült láda volt, amely azonban elkorhadt s könnyen fel lehetett nyitni. Ebben volt a hamvakat rejtő, ólomból készült urna, a két szent nevével, teljesen sértetlenül. Sértetlenek voltak az urnát elzáró pecsétek is. A felnyitás után kiderült, hogy az urna két részből áll: a nagyobbikban az épen megmaradt nagyobb csontdarabok voltak, a kisebbikben az elporladt töredékek és hamvak. A Signifer kezdetű Szent Benedek-himnusz és a Te Deum eléneklése után az ereklyék érintése nélkül újból lezárták és lepecsételték az urnát. Augusztus 5-én érkeztek meg a nápolyi és római egyetemről meghívott orvosok, hogy megállapítsák az ereklyék azonosságát anatpnpa szempontból is. Ez a vizsgálat is,mét hivatalos tanuk jelenlétében történt meg. Kétségtelenül megállapították, hogy a csontok egy magas, erős és hajlott korú, munkához szokott férfi és egy alacsony, törékeny termetű nő föld maradványai. Azt is megállapítotték, hogy az a karcsont, amely a VIII. században Bresciába került s amelyet 1878-ban hoztak vissza Montecassinóba, kétségtelenül az urnában talált férfiholttest kiegészítője. A VIII. században ugyanis Petronax apát szerzeteseket küldött Észak-Olaszországba kolostor alapítására és velük küldte Szent Benedek ereklyéjének egy csontját is. Egy másik csontot, mely ugyanekkor került el Montecassinóból, még a mai napig Brescia- ben őriznek. Mindezek a tények azt mutatják, hogy az ereklye kétségtelenül azonos a nagy rendalapító földi maradványaival. A BESZÁMOLÓ, amelynek alapján ismertetjük az eseményt hangsúlyozza, hogy az ereklyéket évezrednél régibb nyughelyükről most mozdították el először. Ez látszólag ellentétben van azzal a közismert ténnyel, hogy a longobardok által rombadöntött monostor törmelékei közül a VII. század dereka táján egy Aiglulff nevű frank szerzetes Franciaországba Fleuryba vitt Szent Benedek- és Mans-ba Szent Skolasztika-ereklyéket, amelyeket e helyeken ma is tiszteletben részesítenek. Az egykorú feljegyzésekből is kitűnik azonban, hogy a szerzetes nem vitte magával a két szent valamennyi csontját, csak annyit, amennyi szükséges volt, hogy az akkori két apátsági templomot ereklyékkel lássák el. Egyébként is a VIII. században bizonyosan tudtak volna róla, ha néhány évtizeddel korábban az egész csontvázat Franciaországba szállítják. A bresciai ereklye azonossága a montecassinói lelettel szintén bizonyossá teszi, hogy a Franciaországban őrzött ereklyék csak kis részét tehetik az egész csontváznak. Mindamellett a kérdés tudományos bizonyossággal csak akkorlesz eldönthető, ha a franciaországi ereklyét is megvizsgálják. A gyűrű nyomában Negyvenöt év telt el azután, hogy Istvánnak, a pannonok királyának hűlt testét Szűz Mária templomában Fehérváron sírba helyezték. A Római Szentszék apostoli levele elrendelte, hogy azoknak a testét a sírból az oltárra emeljék, akik Pannóniában a keresztény, hit magvait elvetették■ László király tehát, aki akkor az országot kormányozta, elhatározta, hogy a szent elődjének jutott csodálatos kegyelmet a magyar nép dicsőségére megismerteti az egész világgal. Háromnapos böjtöt rendelt el, hogy Krisztus csodajelekkel nyilvánítsa ki akaratát. Nagyboldogasszony ünnepe után az ötödik napon, az Úr 1003-ik esztendejének augusztus 20-án a fehérvári bazilikában először elmondották a halottakért való misét a király jelenlétében. A mise után elmozdították a sírt elfedő márványlapot és mikor a kőkoporsóhoz értek, olyan édes illat töltötte be az egész egyházat, hogy a jelenlévők az Isten paradicsomában vélték magukat. A koporsó színültig tele volt olajosan csillogó rózsaszínű folyadékkal, amelyből óvatosan kivették a szent csontokat és hófehér gyolcsba takarva a Szent Szűz oltárára helyezték el. Még zengett az Istent dicsérő hálaének, amikor az Úr a bazilikában kinyilvánította jelenvalóságát. Mintha visszatért volna az az idő, amikor az Úr Jézus az emberek között járt-kelt: a csodák sorozata indult el legottan. Odavitték az ereklyéhez Matildot, a fehérvári ispán feleségét, aki három év óta tartó betegségébe már-már belehalt és tüstént visszanyerte egészségét. Egy hétéves fiúcskát, aki csak térdén és kezén tudott csúszni, szülei vittek oda és íme, merev görcsbe görbült tagjai kiegyenesedtek és futkározni kezdett a templomban. László király szerfölötti örömében könnyekre fakadva karjaiba vette a kisfiút és a Szent Szűz oltáránál adott hálát az Istennek. A legnagyobb csodát azonban ezen a napon még elrejtette Isten. Hiába keresték ugyanis a koporsóban a szent király jobbján lévő gyűrűt, melyet vele együtt eltemettek. Ezüst kannákba merték ki a koporsót betöltő folyadékot, de a gyűrűt nem találták meg. Merk úr ugyanis az épen maradt jobbot magához vette és a Berettyó szigetén lakott monostorban elrejtette. Csak három év múlva találták meg és vitték vissza a fehérvári bazilikába. r. p. Louis Mercer: Dél Dél van. Csend, nyugalom és ragyogás. A nap izzó, tüzes kerék. Arany sugarak hullnak, óriás Oltár most a föld és az ég. Hűsölni jó most csak a hús szobák mélyén. Piheg a föld szíve, A zsalus házat árnyék fonja át, a szellő altató zene. Az iszó toronyban búg a harang, zeng az úrangyala, cseng a fénylő titok fent és alant, hogy Istent szült a Szűzanya. A tőkék imádkoznak álmatag, a párás domb himnuszt dalol. S a levelek lágy bársonya alatt érik felségesen a bor. Fordította: ÖLBEY IRÉN Amire a gépkocsi tanít Két filozófus egymással vitatkozva haladt át az úttesten. Hirtelen egy gépkocsi robogott feléjük, nagy gyorsasággal. Majdnem elsodorta őket. — Íme, az anyagi valóság elsőbbsége! —■ kiáltott fel az egyik. — Állítja-e még, hogy a gépkocsi csak az ön képzetében létezik, vagy hogy a szellem fölötte áll az anyagnak? A másik filozófus, magához térve az ijedtségből, így válaszolt: — Való igaz, hogy majdnem a kerekei alá kerültünk ennek a gépszörnyetegnek. Korábbi állításomat azonban mégis fenntartom. Mert a gépkocsi, mielőtt az utcán megjelent, előbb a feltaláló, a tervező képzetében létezett. Szellemi munkával, az előző tapasztalatok értelmes felhasználásával kellett, hogy megalkossák a gépkocsi eszmei képét s csak azután került sor annak gyakorlati kivitelezésére. Anyagi tevékenység nincs szellemi előmunkálatok nélkül; szellem nélkül az anyag élettelen, céltalan és halott.■ Mindenkit érdekel A dolgozók középiskoláiba történő felvételt új rendelettel szabályozták. Eszerint az első osztályba azt a dolgozót lehet felvenni, aki 17. életévét már betöltötte, de a 45. életévét még nem haladta túl. A dolgozók ipari gimnáziumába történő felvételhez segédlevéllel vagy munkakönyvvel igazolt kétéves szakmai gyakorlat szükséges. Szeptember 4-én kezdődik a tanutás az általános és középiskolákban. A dolgozók lakáscseréjének előmozdításáról kormányrendelet jelent meg augusztus 20-án. Eszerint új bérlet keletkezése ese-tén a lakás alapbérét nem szabad tíz százalékkal emelni akkor, ha az alábbi feltételek együttesen fennforognak: a) az új bérlet úgy keletkezett, hogy állami intézmények vagy vállalatok alkalmazottai, valamint a szovjet -magyar vegyesválalatok alkalmazottai lakásukat egymás között elcserélik, b) legalább az egyik lakás Budapest területén fekszik, c) a beköltöző legalább hat hónap óta ugyanazon a helyen szolgál, d) mindkét elcserélt lakás főbérlet (társbérlet). Az ilyen lakáscsere iránti kérelmeket a Fővárra Ingatlanközvetítő Vállalatnál kell benyújtani. A lakásügyi hatóság a kérelmet soron kívül elintézi. A kormány augusztus 20-án kiadott rendelete szerint szállítmányozási ipart csak állami vállalat űzhet. A kiadott iparigazolványok hatályukat vesztik. Gleeson , alaskai apostoli vikáririus új katolikus iskola alapkövét tette le a Yukon és Andreafsky folyók összefolyásánál. Az iskola építését egy év múlva fejezik be. Ezen a helyen torlódnak össze a folyók által kimosott szálfák s ezt teszi lehetővé, hogy az egyébként fátlan vidéken az épület 17 kályháját és konyháját fűteni lehessen. Az élelmezés legfőbb forrása a két folyó, amelyben igen sok a ■ lazac s ezt füstölve teszik el télire. SZENT ILONA AZOK KÖZÉ a szentek közé tartozik, akiknek életrajzi adatairól aránylag kevés, többnyire ellentmondó forrásunk van, de akiket életművük mégis határozottan és pontosan jellemez. „Cselekedeteik követik őket" — mondja az írás, az örök Bíró ezek alapján emeli őket magához; mindaz pedig, ami cselekedeteik eredményeként a késői utódokra marad, idelent a földön állít nekik el nem múló emléket. Szent Ilona császárnő a III. század közepetáján született, valószínűleg Pannóniában, ahol atyja a reánk maradt feljegyzések szerint tábori vendéglős volt. Itt ismerte meg a római fővezér, Constantins Chlorus, megszerette és feleségül vette barbár származása ellenére. Keresztény volt-e már akkor, vagy csak később, a kereszténységet felszabadító Milánói holidum (313) idején, fia unszolására lette azzá, bizonyosan nem tudjuk; a közkeletűbb felfogással szemben valószínűnek látszik, hogy már korábban keresztény volt, mert, ha csak fia trónralépése után, élemedettebb korban keresztelkedett volna meg, bajosan válhatott volna azzá az Egyházat támogató, templomépítő nagyasszonnyá, aki a későbbi tusciai Matildoknak, magyarországi boldog Kingáknak mintaképe lett. Fiát, Constantinus, ő nevelte s bár férje, a fővezér és később társuralkodó a maga uralmi területén mindig kíméletes volt a keresztények iránt, mégis csak Ilona lehetett ez, aki a későbbi Nagy Konstantin császárba beleoltotta a kereszténység megbecsülését. Constantins ugyanis a római jogszokásnak megfelelően magas rangja miatt kénytelen volt elválni Ilonától, aki ettől kezdve férjétől távol, egyedül nevelte fiát. Konstantin hálás volt anyjának; amikor császár lett, udvarába vette, császárnői címet adott neki, sőt pénzt is veretett nevével és arcképével. Magas méltóságát az Egyház javára használta fel Ilona. A Szentföldön, de a birodalom egyéb részein, főleg Kölnben és Trierben is nagyszerű templomokat építtetett. Életének vége felé.. .egyszerű zarándokként járta végig Szentföldet, munkásai valósággal felforgatták egész Palesztinát, hogy eltávolítsák a szenthelyeket fedő pogány épületeket, keressék Krisztus életútjának földi nyomait és hatalmas szentélyeket emeljenek a megszentelt helyek fölé. A hagyomány szerint Ilona és Makáriusz jeruzsálemi püspök álmukban kapott intésre találták meg a 320-as években a Golgota egy kis barlangjában Jézus és a két lator keresztjének maradványait, a megiesznes szegeit és a „zsidók királya” feliratú táblát. Valószínű, hogy a legenda csak kiszínezte az eseményt, és nem áilomlátás, hanem a jeruzsálemi keresztények körében fennmaradt hagyomány vezethetett a kereszt nyomára; a császárné az egész Golgotát felásalta, amikor a Szentsír bazilikái alapozták és építették. Bármint legyen is, nem kétséges, hogy az egykorú lejegyzések ebben nem tévedhetnek ,a Csont kereszt megtalálása Szent Hana nevéhez fűződik. Hogy a világon szerteszét található szilánkok és a római Szent Péter bazilikában, valamint az ugyancsak római Szent Kereszt bazilikában őrzött nagyobb darabok valóban „Krisztus igazi keresztjének” darabjai-e, teljes bizonyossággal nem lehet állítani, bár kétségtelen, hogy a római ereklyék ősidők óta mai helyükön vannak. Szent Ilona ugyanis a nagyobbik darabot s a feliratos táblát Szilveszter pápának ajándékozta, másik része Konstantinápolyba került. A Jeruzsálemben maradt ereklyéket II. Kozrov perzsa király 614-ben, Jeruzsálem elfoglalásakor magával hurcolta és Heraklius császár 628-ban szerezte vissza. A császár ekkor mezítláb, zarándokruhában vállán vitte vissza a megszentelt fát a jeruzsálemi bazilikába. (Ezt a jelenetet ábrázolja a Szent Kereszt felmagasztalásáról nevezett iváncsai plébániatemplom oltárképe.) Bármint legyen is, a mai keresztereklyékhez kétezer éves megbecsülés és tisztelet fűződik, s ennek a tiszteletnek visszfénye mindig viszszahull Szent Ilonára. A templomépítő császárnő, aki több templom mellé kórházat is építtetett, 328-ban halt meg. Ereklyének egy része ma a római Santa Maria Maggiore oltára alatt nyugszik. ÜNNEPE UTÁN MAGYARORSZÁG a legkorábbi időktől kezdve a maga szentjének tekintette Szent Ilonát, hiszen a későbbi magyar földön született. A Szent László idejében kelt Hahóti-kódex, az első magyarországi misekönyv, Szent Ilonának három magyarországi ünnepéről tud; augusztus 18-i ünnepe pirosbetű is ünnep volt nálunk. A XIV. században Officium Rythmicon, verses zsolozsma keletkezett Magyarországon Szent Ilona tiszteletére, amelynek szövegét Dreves—Blume Anarektája tartalmazza egy külföldön lévő, de magyar földön keletkezett kódexből. (Hány ilyen magyarországi emlék van külföldön, számunkra hozzáférhetetlenül, amelyről csak véletlenségből, külföldi munkákból értesülünk!) A nálunk lévő régi pálos Antifonarium, amelyet a XVI. században írtak le, s amely a második világháború alatt valószínűleg elpusztult. Szent Ilonához írt középkori himnuszt tartalmaz, melynek kezdő sorait egy gondos tudós feljegyzése megőrizte számunkra: „Gaude, felix Hungária Gaude de Christi munere Helena quam sanctissmam Nascendo a te condidit” (örülj, boldog Hungária Örült Krisztus ajándékán Ilonát, e drága szentet A te földed szülte nékünk.) Ilona neve mindig népszerű volt hazánkban, I. Béla leányát, Szent László húgát is így hívták; ugyancsak Ilona volt II. Géza leánya is. Ilona domonkosrendi apácában, Szent Margit nevelőjében magyar boldogot, az Ilonának is nevezett Jolánban, IV. Béla leányában, Btoloszláv lengyel nagyherceg feleségében pedig magyar szentet is tisztelünk ezen a néven. Ha a császárnő nem is volt magyar, születési helye és a hosszú századok tisztelete mégis a mi szentünkké teszi, aki közelebb áll hozzánk, mint a világ bármely más nemzetéhez. HL y A „tüskenyit” Kozeskorú nént a villamosmegállónál karjai közt egy nagy cserép kaktuszt szorongatott. A dísznövény valamennyi tüskéjére ötletes módon kis ujságpapír-göngyöleg volt csavarva. Nyilván abból a célból, hogy a ruhák és bőrök ne szenvedjenek tőle semmiféle folytonossági hiányt. A szemlélődő útitárs ezeket a kis papírsisakokat — a keztyű analógiájára — elkeresztelte magában ,,tüsketyű“-nek. De nevezhetjük kaktusz-bandázsnak is. Ahogy tetszik. A kaktuszos nő azután felszállt a villamosra, különös poggyászát elhelyezte a pad alá, így senkinek sem okozott semmiféle kényelmetlenséget. Aztán pedig — teljesen függetlenül a kaktuszszállítmánytól — valami jegydifferencia miatt csúnyán legorombította a kalauzt, aki történetesen a gyengébb s így érzékenyebb nemhez tartozott. A megsértett kalauznő szeméből kibuggyant a könny. És a szemlélődő útitárs akkor ezt gondolta megában: „Milyen kár, hogy jellemünk, modorunk, idegállapotunk kaktuszának tüskéire nem húzunk amolyan tüsketyűt. Pedig ezek a tüskék, tövisek sokszor fájdalmasabban sértik embertársainkat, mint amilyen fájdalmat egy valódi tüske egyáltalán okozni tud!“ K. Gy. Az alkotmány évfordulója alkalmából rendezett I. Magyar Képzőművészeti kiállítás megnyílt az újjáépített Műcsarnokban. A nagyszabású kiállítás művészi anyagának méltatására visszatérünk. Szerkesztői üzenet Bűnbánó Magdolna. Teljesen megértjük szempontjait, azonban nem valószínű, hogy a Szentszék a szentévre való tekintettel változást hozzon ilyen súlyos egyházjogi kérdésben. Viszont a házasság egyházjogi rendezése mindenki számára lehetséges, ha emberileg sokszor nehéz is.