Új Ember, 1953 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1953-01-04 / 1. szám

Viták a Flavius-palota alatt talált feliratról­ ­ Egészen kivételes érdeklődést keltett olvasóink körében az a be­számoló, amelyet az Olt­ári­szent­ség legrégibb írásos emléke cím­mel lapunk december 7-i 49. szá­mában tettünk közzé. Azért hiszen ha igaz is, hogy az Oltáriszent­­ségre vonatkozó egyházi tanítás dogmatikus megalapozottságát semmiben sem érinti, vajjon későb­biek vagy korábbiak-e a róla és vételéről szóló régészeti emlékek, vallástörténeti szempontból mégis kimagasló jelentőséget kell tulaj­donítanunk a­z említett felfedezés­n­nek. Az a felírat ugyanis, amelyet hajdani Flavius-császárok ró­mai székháza alatt egy még ré­gebbi épület maradványain talál­tak, pontosan megmondja keletke­zésének időpontját, s ez az idő­pont: Kr. u. 78, több, mint száz évvel előbbi, mint a híres Aber­­kios-felirat, amelyet mindezideig a legelső felírásos eucharisztikus emléknek tart a tudomány. Érthető így, ha máris megindul­tak a viták a felirat helyes értel­mezése felől. Pap-olvasóink köré­ből mi is kaptunk leveleket, amelyek­nek írói nem hiszik, hogy helyes lenne a felírásos szöveg tagolásá­nak az a módja, amelyet a felfe­­­dező, Ezio Cannata elfogadásra ajánlott. Mi természetesen nem igényelhetünk magunknak semmi­féle illetékességet a kérdés eldön­tésére, mert ez a történelem, a ke­resztény régészet és az ókori nyel­vészet szaktudósainak feladata Csupán annyit állapítunk meg, hogy múltkori cikkünk az Osserva­­tore Romano közlése al­apján ké­szült. Ugyanakkor azonban ehhez a beszámolóhoz egy újabb közlés nyomán pótlást is fűzhetünk. Cannata kiegészítései Legfontosabb mozzanat ebben az újabb közlésben, hogy tartal­mazza a szövegnek azt a kiegészí­tését is, amelynek maga Cannata a szerzője. Emlékezetes, hogy felírat, amelynek szavai különvá­­­lasztás nélkül egymásba folynak, a Cannata és Bartoli által javasolt hézagolás után ekként hangzik: Panis accep in luce cresto susceptus pr. k. mai. Com. Pris. Coss. Cannata a szavakat ekként egé­szíti ki: Panis acceptus in. luce, Crestos susceptus pridie kalendas maias Commodo et Prisco consulibus, Fordítása ezekután: Vet­em a Kenyeret a világosság­ban, Krisztust fogadtam magamba április 30-án, Commodus és Priscus konzulsága idején (vagyis a 78-ik évben). Múltkori cikkünkben írtunk a szöveg olyan tagolásának és olva­sásának lehetőségéről is, amely esetben a felírat egyszerű sírfel­irat lenne. Ezt a változatot is Can­nata vetette fel, de azután mégis az eucharisztikus jelleg mellett foglalt állást. Ennek ellenére van­nak szakemberek, akik a két válto­zat közül egyelőre inkább a sírfel­irat-értelmet­­ tartják valószínűbb­nek. A kérdés tehát e pillanatban meglehetősen nyitott. Az Aberkios-emlék Befejezésül szólnunk kell az Aberkios-feliratról is, amelynek csupán a nevét említettük meg a múltkori közleményben. Ezt a fel­iratot két töredékben W. Pamsay régész fedezte fel 1881-ben török területen, a Sandukli völgyben. A feliratot görög nyelven és verses alakban Áberkios püspök készítette önmagának sírfeliratul. Áberkios hieropolisi püspök volt és a II. század végén halt meg. Ismerjük egy hitvitázó írását is, amely Kr. u. 193-ban jelent meg. A szóban­­forgó felirat nevezetes része Padó Polikárp verses fordításában eze­ket mondja: Mindenütt hit vezetett és ott állt készen az Etel, mindenütt friss forrás hala "várt rám, tiszta egészen. Szent az a Szűz, aki fogta s aján­dékul nekem adta, S jó bora jó italát kenyerével asz­talom hordta. Ez a felirat tehát minden kétsé­get kizáróan az Oltáriszentségről szól. A »hal” szó, görögül »ichthys«, mint annyi más embhc felirat és képes ábrázolás erősíti meg, itt is Krisztust jelent­. A »Szűz« szó értelmezésében már el­térnek a vélemények. Egyesek sze­r­int az Egyházat, mások szerint Szűz Máriát kell érteni rajta. Ez azonban semmiben sem érinti a­­ felirat nyilvánvalóan euchariszti­kus lényegét. Szent Angela tizennyolc lépése Krisztus virágoskertjének egyik kedves januári virága Szent An­gela, a Jézus­ Szíve tisztelet egyik középkori előfutára. Mint minden szent, ő is nehéz belső küzdelmek és vívódások árán jutott el a lelki élet magasabb fokozataira, önval­lomásaiban részletesen elmondja küzdelmeit. Tizennyolc állapoton, fokozaton kellett átmennie, amíg eljutott Isten közvetlenebb, őszin­tébb és igazabb szeretetéig. Szent Angela 1309-ben halt meg, de val­lomásai örökké időszerű és érvé­nyes képét adják a tökéletesség után áhítozó lélek belső viaskodá­­sainak, nekiindulásainak és vissza­­rettenéseinek. Íme a tizennyolc lé­pés! Az első: a bűnök beismerése és a pokoltól való félelem. Második: a még teljesen emberies és gyere­kes szégyenérzet, ami Szent An­gélát például arra bírta, hogy el­hallgassa bűneit és inkább vállalta a méltatlan áldozást. Ebből a lelki állapotból az őszinte gyónás sza­badította meg. Feljutott a harma­dik lépcsőre, amikor állhatatosan, de vigasztalás nélkül gyakorolta a reá rótt elégtételt. Ebből az állapot­­tából az a belátás szabadította meg, hogy Isten irgalmas. Követ­kezett a jószándékú fogadkozások állapota. Erre azonban ötödik for­dulónak ismét a csüggedés lepte meg őt, mert hibánál egyebet nem talált magában. A Boldogságos Százhoz és a szentekhez intézett sok könyörgés segítette fel a hatodik lépcsőfokra, ahol már melegebb szeretettel tu­dott imádkozni Istenhez mint bár­mikor azelőtt. A hetedik lépcsőfo­kon megkapta a szemlélődés ke­gyelmét. A keresztet szemlélte és rajta Krisztus halálának módját. Ez a szemlélődés azonban még hi­deg és száraz volt. A kilencedik lépcsőfokon világossá vált előde, hogy ő is segített Krisztust ke­resztre feszíteni a maga bűneivel. Ezen a fokon merte megfogadni, hogy többet egyetlen bűnnel meg nem bántja Jézust. Azonban tele volt még félelemmel, hogy ígéretét nem tudja megtartani. Segítségért könyörgött tehát és erőforrásért. Erre látomásban a keresztet látta és felszólítást kapott, hogy vegye vállára, fogadja el azokat a meg­próbáltatásokat, amelyeket kap. Belső zarándokút­jának kilence­dik fordulóján vállalta ezeket a megpróbáltatásokat. De nagyon nehezére esett a vállalás, mert még nem töltötte be szívét a szeretet igazi lángja. A tizedik, tizenegye­dik és tizenkettedik lépcsőfok is csupa küzdelmet, szomorúságot jelentett. Csak az különböztette meg ezeket egymástól, hogy An­gela egyre mélyebben merült Krisztus keresztjének szemléletébe. A tizenharmadik fokozaton Krisz­tus megmutatta neki Szívét, a ti­zennegyediken pedig megitatta az oldalából kiömlő vérrel. A szere­tet egyre megújuló hullámai ön­tötték el Angélát, egyre többet kí­vánt látni a szent kereszt titkai­ból. Ezért tizenötödik fokozatként megengedte Jézus, hogy átérezze Szent János szenvedéseit a kereszt alatt. A tizenhatodik lépcsőfokon megkapta az igazi imádság kegyel­mét, a tizenhetediken pedig a tiszta és világos hitet. Csak ezután mu­tatta meg neki Isten a maga vég­telen szeretetét, illetve annyit be­lőle, amennyit emberi szív elbír. Előadás a Szent István-bazilika kápolnájában Január 7-én, szerdán este 6.30-kor Karsai Béla »Krisztus a béke és szeretet királya« — címmel előadást tart a Szent István bazilika kápol­nájában. fázu& ftcaam­p­ja Az embereknek szokása, hogy megünneplik nevük­­ papját, amely semmi más, mint a keresztségben kapott nevük védőszentjének ün­nepe. A második­ isteni személy is nevet kapott mennyei Atyjától: a Jésua, görögös formában Jézus ne­vet. Ha védőszentjéről beszélhet­nénk, akkor azt kellene mondani, hogy ennek a névnek a védője, patrónusa az p. Jésua, akit Józsue néven ismerünk: az ószövetségi nép vezetője Kánaánba. Hogy Jézus­­ ne­vét megünnepeljük, nem újkeletű, először VII. Kelemen pápa (1523— 1534) engedett ünnepet a ference­seknek, majd XIII. Ince 1721-ben az egész Egyházra kiterjesztette. Je­lenteg mg Újévet, azaz Jézus név­adásának napját követő vasárnapon van Jézus szentséges nevének ün­nepe, azaz Jézus neve napja. Ám ha azelőtt nem is­­ volt Jézus nevének ünnepe, megvolt a tiszte­lete. Egy nevet tisztelni annyit je­lent a régi pépek felfogása szerint, mint elismerni valakinek kiváló vol­tát. Az Isten nevét az Ószövetség félelmetes és tiszteletreméltó név­ként tartotta számon: halállal la­kolt, aki káromolta. Szent volt és rettenetes ez a név, hiszen az Isten nem jelent meg még látható alak­ban, nem járt az emberek fiai kö­zött. De elérkezett az idők teljes­sége, amikor szóról szóra betelje­sedtek a próféták jóslatai s az Ige a legszentebb órában testet öltött. Még mielőtt ez az esemény meg­történt volna, mielőtt még a sze­retet titka megnyilvánult volna e földön, először e szentséges névnek kellett az égből a földre szállnia. Mennyei előtt volt e név, annak előresejtése, mit jelent majd e név, mit mond majd hordozója az em­beriségnek. Isteni küldött ajkán hangzott el, mint Isten rendelése: »Méhedben fogansz, fiat szülsz és nettét majd Jézusnak hívod!« An­gyalalakról utasítván Mária és Jó­zsef ezt a nevet adták az Újszülött­nek, midőn születése után a nyolca­dik napon nevet adtak neki. Ez a név hangzott el édes zengé­sével a názáreti barlang­házban és műhelyében, ezt a nevet zengte har­mincéves kora után az emberek szája: Senki nem beszélt még így soha! Senki ily jeleket és csodákat nem művelt még, mint ez az emberi És a tanítványok­ is e névvel ajku­kon tértek vissza Mesterükhöz: »Uram! A te nevedben ördögöket űztünk ki!« A magasságból érkezett név azután Pilátus jóvoltából ismét magasra emelkedett, midőn halálá­ban a kereszt fájára kellett felírni. S ettől kezdve indul e szentsé­ges név diadalútja. Már Szent Pál apostol kihirdette: »Oly nevet adott neki, mely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, az égieké, földieké, és az alvilágiaké, és minden nyelv vallja az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az űrt« A kö­zépkor találta meg azután e szent név mélységeinek teológusait. Ott van legelőször is a mézesajkú dok­tor, Szent Bernét, akinek ebben az évben üljük halála nyolcszázadik évfordulóját, s aki nem győzte fej­tegetni, mit jelent nekünk ez a ;v. A XV. század első felében bűn, vétek és romlottság között ezt a nevet íratta aranyos betűkkel zász­lóira Sienai Szent Bernardin, Jézus szent nevének legnagyobb hírnöke, és tízezrek tértek új életre. Jóbarát­ja, Kapisztrán Szent János e névvel ajkán járta be Itáliát, Német- és Franciaországot, hazánkat és tízez­rek hallgatták ismeretlen nyelven hangzott s mégis megértett kariz­matikus szavait. Kissé később Ber­­nardinus de Bustis IV. Sixtus bizta­tására gyönyörű zsolozsmát és mi­sét szerzett a szentséges név imá­­dására. Amiként Jézus Szent Szívének ígérete van, akként ez a szentséges név is ígéretes. Az a gyönyörű imádság fejti ki ezt legszebben, mellyel Jézus nevenapján a szent­misét fejezzük be: »örök, minden­ható Isten, aki minket alkottál és megváltottál, tekints kegyesen kö­nyörgésünkre! Fogadd nyájas és kegyes arccal ezen üdvösséges ál­dozat bemutatását, melyet Fiad, Jé­zus Krisztus, a mi Urunk nevének tiszteletére hoztunk Felséged színe elé, öntsd belénk tehát kegyelme­det, és Jézus dicsőséges nevével ör­vendhessünk annak, hogy nevünk az örök kiválasztás címén íratott fel fenn az egekben.« r . p.,­ ­ Ady Endre tanára Nemrégiben pársoros halálozási hírt közölt az Uj Ember: »Guba Pál áldozópap életének 92., áldozó­­papságának 67. évében elhunyt.« Az elhunyt a piaristák nesztora volt, s irodalomtörténeti ér­dekes­­ségű személyiség: hat évtizeddel ezelőtt Ady Endre tanára volt. Ady Endre, mint tudjuk, a kö­zépiskola alsó négy osztályát 1888—1892-ig a piaristák nagyká­rolyi gimnáziumában végezte, csak ezután került a zilahi református kollégiumba. Nagykárolyban a II. osztályban osztályfőnöke és ma­gyar-latin tanára volt Guba Pál, aki nemcsak nagynevű tanítványát, hanem annak összes tanárát is túl­élte. Úgy látszik, mint közvetlen mo­dorú pedagógus, sikerült kis tanít­ványa szívéhez nyernie bizalmát, férkőznie s meg­mer­t Ady még évek múlva is, már mint hetedikes zilahi diák, felkereste­­ levelével. 1895-ben történt ez az irodalom­­történetileg nevezetes levélváltás, mikor a diák-Ady összeütközésbe kerülvén a zilahi kollégium fe­gyelmi rendjével, kamaszos daccal katolizálni, sőt mi több »pap akart lenni Kalocsán«. Mint levelében írta: »Bizalommal fordulok gyer­mekkori ,kedves professzoromhoz erre való nézetét és útbaigazítását kikérni.« Guba Pá­l évtizedeken át meg­őrizte azt a diák­levelet, és szíves hozzájárulásával pár évvel ezelőtt le is közölhettük az Új Ember hasábjain. De nem ez volt tanár és tanítvány egyetlen kapcsolata elszakadásuk után. Guba Pál egész életében figyelemmel kísérte volt tanítványa irodalmi pályafutását. A negyvenes években egyik volt nagykárolyi osztálytársa könyvet írt a kisdiák Adyról, s ehhez igen érdekes adatokat szolgáltatott egy­kori osztályfőnökük, aki akkor már nyugalomban volt, s szülőföldjén, Gyöngyösön élt visszavonultan, mint az ottani kórház lelkésze. A könyv­­ szerzőjéhez írt leveleiből hadd idézzünk néhány érdekes sort: »Elővettem a kalkuluskönyvet, s azonnal lelkem előtt állt a kis barna Ady. Mit írhatok Ady Endré­ről 50 év múltával? Kedves és ro­konszenves jó tanuló volt. Okos szeme elárulta már akkor, hogy értékes jó fia lesz a magyar hazá­nak. Ő szeretett engem. Sétáink és kirándulásaink alkalmával mindig megjelent. Az én baloldalomon ment.­­Ezt a helyet nem engedte át másnak. Balkezemet fogta, s uj­jaimmal játszadozott. Már kis­fiúk korában valami kis tárcát írt. Azt nekem­­ bemutatta és az egyik helyi lapban megjelent. Ezért az igaz­gatótól kikapott s vele együtt én is. Azért,­­hogy nem szabad a gyere­ket elkapatni. Udvarias, előzékeny volt és ezen tulajdonságaival meg­érdemelte a­z én tanáratyai szere­­tetemet. Hogy rokonszenvesen sze­rettem őt, bizonyíthatom azzal is, hogy a rávonatkozó hírlapi cikkek­nek és híreknek egy egész halma­zát őrzöm. Sőt a halotti maszkjá­,­nak a képét is...« A másik levelében részletezi a »tárca«-ügyet: »Ady Bandi IV. gimnazista volt, midőn a tárcát írta. Megjelent a Roth nyomdász lapjában. A tartal­mára nem emlékszem. 1891/92-ben­ Novák Béla volt a magyar tanára, úgy emlékszem, hogy a magyar tanára kifogásolta azt,­­hogy a gyerek írása nyomdafestéket látott. Én védtem. Áll közünk hozzá, ha a szerkesztő­­ bevette.« Guba leveleiben szó van egy másik Ady-tárcáról is, melyet már felnőtt korában írt. »Tartalma valami iskolai esemény leírása. Hettig István tanuló akuzatívus helyett következetesen akkzativust mondott. Sokszor kijavítottam. Vele a táblára is leírattam. Bünte­­tés’bül 30-szor leírattam vele. En­nek dacára Hellig akkz­atívust mon­dott. Ezt írta le Ady egy élveze­tes szép tárcában. Kifogásom volt a nevem említésénél használt jelzőj­m ellen: Gubi ta­nár úr összeráncolta homlokát, az asztalra ütött, dühbe gurult, stb.... Ezen jel­zők ellen tiltakoztam és írtam a­­ Budapest* szerkesztőségébe Ady­­nak. Ő nagy tisztelettel válaszolt és enyhítette az ügyet. Hol van a cikk. Hol a levél? Valamelyik ska­tulyában. De melyikben? Csak esetleg találhatok reá__« A már akkor 80 esztendős ag­gastyán emlékezete ki-kihagy, amint a diák­tárca ügyének kettős variációjából s a — nyilvánvalóan — Budapesti Napló helyett »Buda­pest« említéséből következtetni le­ ,*• bet. Viszont éppen az Uj Ember­nek annak idején eredetiben meg­küldött Ady-levele igazolja, hogy emlékezései mégsem puszta fantaz­magóriák. Érdemes­­ lenne utána­nézni adatainak, s érdemes lenne gondosan átkutatni a levélben em­lített »skatulyákat«, ha megma­radtak hagyatékában. Nagyon való­színű, hogy egynéhány érdekes, értékes Ady-dokumentum kerülne belőlük napvilágra. K. Gy. MISENAPTÁR Ennek a hétnek a vasárnapja a karácsony nyolcadába eső vasár­nap, Jézus szentséges nevének ün­nepe: Szín: fehér, Gloria, Credo, karácsonyi praefatio. Énekrend: 151., 144., 152. — Hétfőn, 5-én, Vízkereszt vigíliája, Gloria, 2. kö­nyörgés: Szent Telesphorus pápa vértanúról, 3. Deus qui de Beatae, Credo, karácsonyi praefatio. —■ Kedden, 6-án, Vízkereszt ünnepe (mise kötelező). Szín: fehér, Glo­ria, egyetlen könyörgés, praefatio és Communicantes Credo, Víz­­keresztről, az egész nyolcadon ke­resztül. Énekrend: 43., 21., 18., 39. — Szerdán, 7-én, Vízkereszt nyol­cadáról, az ünnepi mise mondandó, Glória, 2. könyörgés: Deus qui de Beatae, 3. az Egyházért, Credo. Csütörtökön, 8-án, valamint pénteken, 9-én és szombaton, 10-én, rítus, mint szerdán.­­ A következő vasárnap énekrendje: 32., 21., 23., 41. HALÁLOZÁS: Petrák Mihály le­­sen­cetomaji plébánoshelyettes éle­tének 42-ik, papságának 14-ik évé­ben, Lengyel István császári espe­res-plébános életének 67-ik, áldozó­papságának 40-ik évében, Saly Ar­nulf bencés tanár, házfőnök igazgató életének 53-ik, papságá­és­nak 29-ik évében, Somhegyi Ferenc Veremund lelkész elhunyt. Levélcím: Budapest 4. postafiók­ 145. Telefon: 188-098 é­s 188-068. Csekkszámlaszám: 16.820. Előfizetési díj: negyedévre 15 forint. Felelős szerkesztő: PÉNZES BALDUIN Felelős kiadó: Az egyházi SAAD BÉLA hatóság jóváhagyásával Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bpest, V., Ferenciek­ tere 7 1. lépcső I. emelet. I. szám. Engedélyezési szám: 1852/M. E 1945. _____Megjelent 24.000 példányban 2­5210204. Athenaeum JF, y. Soproni BélaJ. HIRDETÉSEK Hasábhírdetések díja mm-ként 0 Ft, szöveghirdetések szavanként 2 Ft, leg­kisebb hirdetés 10 szó Orgonák,­­harmóniumok készítése, javítása.Villamos fúvóbe­rende­zések szállítása. Fittler Sándor orgonaé­rtő mester, Budapest, XIV., Miskolci­ utca 7. Bundák, átszabások, szőrmebélések, gyer­­mekbundák, bélelések. Somogyi szűcsnél. Kossuth Lajos-utca 5. Zongorák, pianinók javítása, hangolása, értékbecslése Sasvárinál. Telefonszám: 426—819. Lenin-körút huszonegy. Stációk, szobrok, oltárok, síremlékek. Krasznai szobrászművész, Budapest, Le­hel­ utca 14. Kétszemélyes rekamier, fotelekkel, szé­kekkel 4600-ért eladó, kárpitosnál Rá­­kóczi-tér II. Rokka, kézikártoló, kártolószalag, kefe. Dessewffy­ u. 47. V. 4. Harmóniumot bérelnék, vagy vennék. »Megegyezés« jeligére. Szlezák Ráfael harangöntő, államosított vállalat. Rákospalota, XV., Zrinyi­ utca 28. Telefon: 292-128. Zongorát javítok, hangolok, bőrözök, szakbecsiek. Lipovnitzky, Rákóczi­ út 34. Hívjon levelezőlapon. Kézikötőkészüléket készítek. XV., Rákos­palota, Bethlen Gábor­ u. 77. Papi könyvek vétele, eladása. Ismertető 1­60 forintért. Plébánia, Abaliget, Ba­ranya m. Vidéki plébánia keres minden munkát végző házvezetőnőt. »Plébánosi ajánlás­sal « Jeligére. Plébánián háztartási munkát csekély díjazás mellett vállal magányos közép­korú nő. Cím: Plébánia, Nagykanizsa, Deák­ tér 4.

Next