Új Ember, 1954 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1954-10-03 / 40. szám
X. évfolyam, 40. szám KATOLIKUS HETILAP A MINDENNÉL MAGASZTOSABB ÚT Szent Máté evangéliumának huszonkettedik fejezete Jézusnak a királyi mennyegzőről szóló példabeszédével kezdődik: a meghívottak nem jelennek meg, helyettük a szolgák behívják azokat, akiket az utakon találnak, majd a vendégek közül azt, aki nincs ünneplő ruhában, kidobják a külső sötétségre. A zsidóság vezetői számára a parabola értelme egészen világos volt: ők a meghívottak,, akiket az Üdvözítő hiába vár s akik helyett megnyitja házát mindazoknak, »akiket csak találnak«, a pogányoknak. El is értették a célzást, mert, mint Máténál olvassuk, ahogyan az Úr Jézus szavai elhangzanak, ők »félrevonulnak és megtárgyalják, hogyan tudnák szavain fogni«. Ebben azután nyomban egyetértenek az egyébként egymással torzsalkodó pártok: farizeusok, heródespártiak, szadduceusok mind egyek abban, hogy Jézust elejtsék; először farizeusok és heródespártiak együtt keresik föl a kérdéssel, szabad-e adót fizetni a császárnak; utána a szadduceusok faggatják egy a föltámadás problémája körül forgó szőrszálhasogató okoskodással; majd mikor Jézus ezeket is elhallgattatja, megint a farizeusok lépnek elő, egy törvénytudó vállalkozik rá, hogy »próbára tegye«. Ezt a jelenetet állítja elénk a pünkösd utáni tizenhetedik vasárnap evangéliuma. Elbeszéli a dolgot Szent Márk evangéliuma is; itt a hangsúly nem azon van, hogy Jézust meg akarják kísérteni, hanem — mondja Márk — »amikor egy írástudó látta, hogy milyen találóan megfelelt a szadduceusoknak, odalépett hozzá és megkérdezte tőle: melyik a legelső az összes parancsolatok közt?« (Márk 12, 18.). A kérdés egészen egyszerű és a zsidóságban nem is lehetett másként felelni rá, mint ahogyan az Úr Jézus tette, vagyis Mózes első törvényének szószerinti idézésével: »Halljad Izrael, az Úr a mi Isteniünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből« (Deut. 6. 5.). A »próbáratevés« bizonyára nem is ez a kérdés volt. Ha elolvassuk e főparancsra vonatkozó részt Szent Lukács evangéliumában is (10, 25—29), világosabban látjuk, hogy a fölvetett probléma voltaképpen ez lehetett: hogyan függ össze az Isten iránti köteles tisztelet és szeretet a felebaráti szeretettel, ha mai nyelvre akarnánk lefordítani a dolgot. így fogalmazhatnánk meg: a hívő ember társas viszonylatáról, szociális magatartásáról van szó. Hogy mennyire erről, azt világosan mutatja Szent Lukács elbeszélése, ahol a farizeus az Úr Jézus válasza és dicsérete után még jobban megközelíti a lényeget: »De ki az én felebarátom?« — kérdezi, s erre felel meg neki az Üdvözítő az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéddel (Lukács 10. 30—37). S itt vonja le — mondhatjuk — a végső következtetést is: »Mit gondolsz, a három közül melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezére került’ — Aki irgalmasságot cselekedett vele... — Menj és tégy hasonlóképpen«. Ezekbe a kapcsolatokba kell beleállítanunk elmélkedéseinkben a pünkösd után tizenhetedik vasárnap evangéliumát. A főparancs a föltétlen, egész lényünket átható Isten-szeretet, erre kell irányulnia teljes egyéniségünknek: szívnek, léleknek, elmének, erőnek. Már ezen a fölsoroláson is érdemes egy kissé eltűnődnünk s legalább annyit leszűrnünk a magunk számára, hogy nem elégséges semmiféle »elvi« elismerés, semmiféle úgynevezett »deizmus«, elfogadása annak, hogy van Isten, de ennek az Istennek ugyanakkor száműzése is mindennapi életünkből valahová a »természet világának« ködös régióiba; de nem elég magában az érzelem, a »szív« sem, nem elég passzív meghatódottsággal fordulnunk Isten felé; együtt kell átadnunk Isten szeretetének, együtt kell munkálkodtatnunk Isten szeretetére szívet, lelket, elmét és erőt, érzelmi, értelmi és akarati képességeinket. Az Isten-szeretetből szükségszerűen következik a második parancs, melyet Jézus Mózes harmadik könyvéből idéz (Lev. 19, 18): »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat«. Ez a parancs — mondja — »hasonló« az elsőhöz; ez a hasonlóság nyilván nemcsak formai, hanem lényegi: az Isten szeretetével jár, abból származik a felebaráti szeretet, vagyis a hozzánk hasonlóan Isten által — és Isten »képére és hasonlóságára« — teremtett embertestvérünknek Istenért és Istenben való szeretete. Nem elég azonban elvileg testvérünknek nyilvánítani, elvileg szeretni minden embert. A felebaráti szeretetnek — erre mutat élesen az irgalmas szamaritánus példája, mint a második főparancs illusztrációja — tevékenynek kell lennie, tettekben kell megnyilatkoznia , s törvényének csak az tesz eleget, aki — Jézus szavai szerint — »megy és irgalmasságot cselekszik«. A felebaráti szeretet azonban nem korlátozódik pusztán csak az irgalmasságra, vagy amivel sokszor ez utóbbit — nem egészen helyesen — egynek vélik: a jótékonyságra. Ha a második főparancsot belehelyezzük azokba az összefüggéseibe (Lev. 19. fejeezt), ahonnét az Üdvözítő idézi —s ezek az összefüggések minden akkori hallgató előtt kézenfekvők voltak), akkor az Úr feleletében az is benne van, hogy a helyes felebaráti szeretet magában foglalja a közjó emelésén, a felebarátaink életének, lelki-szellemianyagi állapotának megkönnyítésén s emelésén való munkálkodás szociális kötelességét. Ezt tehát a keresztény embernek úgy kell tekintenie és teljesítenie, mint a felebaráti szeretet kötelességét. Általában életünk minden vonatkozásában érvényesítenünk kell a szeretetnek azt az elsőbbségét, amelyre Szent Pál figyelmeztet: »A törvény tökéletes teljesítése a szeretet« (Róm. 13, 10). Erre a minden egyébnél — csodatevés, gyógyítás, kormányzás, nyelvek tehetségénél — értékesebb adományra kell elsősorban törekednünk (I. Kor. 12, 28— 31); s ez az a mindennél magasztosabb út«, amelyet az apostol a szeretet himnuszában mutat meg nekünk. * A Hittudományi Akadémia új tanára A Magyar Kurír jelenti: A magyar Püspöki Kar a dr. Iványi János halálával megüresedett ószövetségi tanszék ellátásával dr. Németh Antal veszprém egyházmegyei áldozópapot bízta meg. Egyházi kinevezések Czapik Gyula egri érsek legutóbbi körlevelében közli a személyi változásokat. Plébánia vezetésére kaptak megbízást: Kovács József Domoszllón, Pálfalvi József Mándokon, Barsy István Mezőnyárádon, Bury Alajos Mezőkeresztesen, Molnár Endre Tiszabőn, Macky Pál Ecséden, Péczeli Imre Jászfelsőszentgyörgyön, Perényi László Aszalón, Bozóky János Jászárokszálláson, dr. Révész Béla Jászkiséren, dr. Mészáros Lajos Hejőcsabán, Bánhegyi Béla Kunszentmártonban, Pongrácz Sándor Egerszalókon, Tirpák Imre Tiszadobon, Nagy István Fülöpön, Rozsák Menyhért Verpeléten, Krusniczky Kálmán (saját kérelmére) Bodonyban, Debrey Ferenc Kisújszálláson, Megyery Ferenc Erken, Kádár István Görbeházán, Berti Miklós Záránkon, Horti Károly Mikófalván, Mosonyi József Jászberény- Portelken, Király Kálmán Hajdúszoboszlón, Garamszegy László Balmazújvárosban, dr. Hajós József Ernődön, Karácsonyi József Ónodban, Béres András Tiszanánán, Kalmár Árpád Gyöngyösorosziban, Erdős Béla Alkaron, Sindel Ferenc Szuhogyon, Ugróczy Sándor Újtikoson, Fülöp Péter Erdőkövesden, Katona István Kerecsenden, Németh Sándor Tarnamérán, Fodor Károly Őrösén, Nagy Antal Tarnazsadányban. Az északi részen: Juhász Jenő alesperes, erdöbényei plébános saját kérelmére nyugalomba vonult. Helyettes plébániosi kinevezést nyertek: Farkas János Erdőbényére, Mayer János Mezőzomborra, Remes Ernő Hidasnémetibe, Tury István Hernádnémetibe. _______ Templom a tenger szintje alatt A közelmúlt napokban szentelték fel Hollandiában az újjáépített middenmeeri templomot, amelynek az a nevezetessége, hogy a Zuider-Zee kiszárított részének közepén, mélyen a tenger szintje alatt fekszik. A templomot kereken 20 évvel ezelőtt építették, azzal egyidőben, hogy körülötte megindult község kialakulása. Middenmeer Alighanem joggal tartják a hollandok ezt a községet egész Nyugat-Európa legújabb településének. Sajnos, a templom is, meg a község hosszú időre víz alá került, amikkor a második világháborúban a visszavonuló németek felrobbantották maguk mögött a védőgátakat. Évek munkájára volt szükség, míg a tengert ismét kiszorították s Middenmeer új életre támadhatott. _____ Az ózdi 1. számú plébánián annyi hivő jelentkezett az elmúlt vasárnap a bérmálás szentségének felvételére, hogy dr. Czapik Gyula egri érsek mellett még Kriston Endre és dr. Endrey Mihály segédpüspökök is bérmáltak. 1 Ára 1 forint 1954 október 3 Tanévnyitás a Hittudományi Akadémián — A sükösdi freskó — A pápa az orvosi hivatásról — Renan unokája — A mennyei kézimunka A Hazafias Népfront Az egész ország közvéleményét élénken foglalkoztatja az a tény, hogy a magyar politikai, társadalmi, kulturális, tudományos és egyházi élet vezető képviselői értekezletükön megállapodtak abban, hogy Hazafias Népfront elnevezéssel az eddiginél szélesebb alapokra támaszkodó új népfrontot alakítanak. Megalakult az előkészítő bizottság is, amely a közelmúltban tartott ülésen elhatározta, hogy a Hazafias Népfront október 23-án és 24-én tartja országos kongresszusát. Az elmúlt napokban országszerte megkezdődött a helyi előkészítő bizottságok megalakulása is, amelyekben részt vesznek a munkások, parasztok, értelmiségiek, dolgozó kisemberek egyaránt. Az ország előtt nagy feladatok állnak: nagyarányúan kell fejleszteni a mezőgazdasági termelést, az életszínvonal további emelésének fontos alapját; növelni kell a közszükségleti cikkek termelését, hogy a kormány programmjának megfelelően több és jobb fogyasztási cikk jusson a fogyasztóknak; fejleszteni kell az ipart általában. A termelőerők fejlesztésével együtt kell járnia a kulturális színvonal emelésének is. Ezek az országos feladatok nagy erőfeszítést kívánnak nemzet minden dolgozójától. A a Hazafias Népfrontnak az a szerepe, hogy ezeknek a nagy céloknak szolgálatára egységes táborba összefogja a nemzet erőit. A tanácstörvény is fontos feladatokat szán a tanácsok munkásságában a népfrontnak, amikor kimondja, hogy a tanácsok a Hazafis Népfrontra támaszkodva szervezzék a lakosságot a gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységben való részvételre. A Hazafias Népfront nagy szerepe kibontakozott az új tanácstörvény parlamenti tárgyalása során is, amikor a felszólalók rámutattak a tanácsok és a Hazafias Népfront összefogásának fontosságára. Beresztóczy Miklós általános érseki helynök, országgyűlési képviselő a vita során ígéretet tett, hogy a katolikus papok igyekeznek a legnagyobb támogatást nyújtani a Népfront programmjának hazafias megvalósításához. Arra is rámutatott, hogy a tanácsok munkája a magyar nép békemunkája és ahol a béke épül, ott kell lennie a papnak, a békesség apostolának. A tanácstörvény országgyűlési tárgyalása során vált ismeretessé a Hazafias Népfront fontos szerepe a tanácsválasztásokon. Az új tanácsválasztásokra november 28-án kerül sor, erre a Hazafias Népfront, állít jelölteket, hogy ezzel is szolgálja a nemzeti összefogás gondolatát. A Hazafias Népfront konkrét feladatainak meghatározása az október 23-i kongresszus dolga. Az eszmékkel, célokkal, amelyeket maga elé tűzött, egyetért az egész dolgozó nép és munkálkodni kíván az új mozgalom keretében. A Mária-év október havi eseményei Budapesten A Magyar Kurír jelenti: a Mária-év október havi eseményei az Actio Catholica Országos Elnöksége rendezésében a következők lesznek: Október 3-án, délelőtt 10 órakor a Rózsák terén lévő görög szertartású plébániatemplomban Dudás Miklós hajdúdorogi görög szertartású rk. püspök ünnepi szentmisét és szentbeszédet mond; este 7 órakor a Rózsafüzér Királynőjéről elnevezett VII., Thököly-úti plébániatemplomban Kovács Sándor szombathelyi püspök pontifikál nagymizsét és mond szentbeszédet. Október 10-én este 7 órakor Rákospalotán, a Magyarok Nagyasszonya plébániatemplomban Szabó Imre püspök, budapesti helynök mond ünnepi szentmisét és szentbeszédet. Október 17-én, este 6 órakor a Sarlós Boldogasszonyról elnevezett újlaki plébániatemplomban Kovács Vince püspök, váci általános helynök pontifikál misét és mond szentbeszédet. Október 24-én, este 6 óra 30 perckor Újpesten Kovács Sándor szombathelyi püspök mondja a szentmisét és a szentbeszédet. Október 31-én, este 6 órakor a budapesti belvárosi főplébánia templomban Hamvas Endre csanádi püspök, esztergomi apostoli is adminisztrátor pontifikál szent misét és intéz szentbeszédet a hívekhez. Shvoy Lajos püspök a bodajki Mária-ünnepen Mária neve napjának előestéjén, szombaton kezdődött meg a bodajki kegyhelyen a Mária-ünnep. Este 9 órakor Vajk Gyula c. prépost, a kegyhely lelkivezetője ünnepélyes Veni Sanctet, majd főpapi szentmisét és szentbeszédet mondott. Utána a zarándokudvaron körmenet volt, ezt követően egész éjszaka szentségimádás. Az ünnepnap délelőttjén a kegyhelyre érkezett Shvoy Lajos székesfehérvári püspököt nagyszámú asszisztencia élén Pottyondy Imre püspöki helynök, nagyprépost fogadta. A püspök a zarándokudvaron ünnepi szentmisét mutatott be és szentbeszédet mondott a négy megyéből összesereglett búcsúsoknak. Szentbeszédében a hívek elé állította az Istenanyát, aki nekünk is édesanyánk. Amit a ma emberének haza kell vinnie a búcsúról, az a szeplőtelen tiszta élet lelki igénye. A Szűzanya erre ad példát és a Szentatya is ezt célozta a Mária-év meghirdetésével, *