Új Ember, 1954 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1954-10-03 / 40. szám
Tanévnyitás a Központi Hittudományi Akadémián A Központi Papnevelőintézet dísztermében a falról ugyanaz az Immaculata-kép tekint le, amelyet éppen száz évvel ezelőtt az akkori theológiai kar és a szeminárium hallgatói hordtak körül körmenetben a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának 1854-ben való kihirdetése alkalmából. E teremben s e kép előtt tartotta az 1954,55. tanévét megnyitó ünnepi ülését a Római Katolikus Központi Hittudományi Akadémia. Megjelent ezen Czapik Gyula egri érsek, Hamvas Endre Csanádi püspök, esztergomi apostoli adminisztrátor, Endrey Mihály egri segédpüspök, Szabó Imre segédpüspök, budapesti helynök, Brezanóczy Pál egri érseki helynök, Babocsa Endre budapesti proviikárius, Tomer Vilmos és Töttösy Miklós prelátusok, Szekeres Bónis apát, Ferenczy Géza és Várkonyi Imre c. prépostok, Sik Sándor piarista rendfőnök, az Actio Caltiholica képviseletében Esty Miklós pápai világi kamarás, országos alelnök, Ságh Károly alelnökhelyettes és Fekete Márdon Irodaigazgató, a Szent István Társulat képviseletében Réthly Antal elnök és Zsigovits Béla prelátus, alelnök; rajtuk kívül a fővárosban és környékén lelkészkedő papság s a vendégek és hallgatók sokasága. Miután a papnevelőintézet elénekelte a Veni Sancte-t, Artner Edgár lelépő dékán üdvözölte a megjelenteket, s tartotta meg beszámolóját az elmúlt tanévről. — Az Akadémia — mondotta — az elmúlt tanévben nemcsak zavartalanul végezhette munkáját az Egyház, a haza s a magyar nép érdekében, hanem sok tekintetben fejlődött is, egyebek közt tanszékrendezéssel és az új vizsgarend bevezetése által. Felsorolta a tanév eseményeit és a professzorok munkásságát. Fájdalommal emlékezett meg Iványi Jánosnak, az ószövetségi tanszék vezető professzorának haláláról. Szólt a hallgatók számáról és a vizsgaeredményekről. Köszönetet mondott a püspöki karnak, amiért az Akadémiát a hittudomány művelése és a magasabb fokú papképzés érdekében fenntartja. Ennek a támogatásnak oroszlánrésze az Akadémia nagy barátjának, Czapik Gyula egri érseknek vállán nyugszik, akinek e működésében segítségére voltak a püspöki kar akadémiai hármasbizottságának tagjai: Hamvas Endre, Dudás Miklós, azelőtt Bogács Ferenc, újabban pedig Badatik Bertalan veszprémi püspök. Az Állami Egyházügyi Hivatal ez évben is tárgyilagos, egyben szívélyes közvetlenséggel járt el az Akadémia ügyeiben s a túlnyomórészt szegény sorsú hallgatók szociális szükségletei iránt való megértését egyebek közt azzal is kimutatta, hogy gondoskodott az SZTK-szolgáltatások rájuk való kiterjesztéséről is. Megköszönve a testvérintézmény, a Papnevelőintézet elöljáróságának, valamint az Akadémia tanári karának és hivatalnokainak előzékenységét, bejelentette, hogy a tanári testület által jún. 1-én megválasztott új dékán, Bánk József, az egyházjog tanszékvezető rendes tanára, e minőségében a magyar püspöki kartól megerősítést nyert. Ezután régi szokás szerint átnyújtotta neki a dékáni tisztséget jelentő láncot. Az új dékán ezt átvéve, éppen ennek a láncnak jelképes értelméhez kapcsolta beköszöntő beszédét. — E lánc latin neve — mondotta— mindenképpen »bilincset« jelent. Valóban bilincse három kapcsolatnak. Elsősorban az engedelmesség és tisztelet bilincse a püspöki kör iránt, másodszor a szoros kapcsolat és barátság bilincse a tanári kar felé, harmadszor a szeretet és szolgálati észsás bilincse a hallgatók iránt; e láncnak ezt a mindhárom megkötését örömmel veszd vállára. A hivatalát átvevő dékán ezután ősi szokás szerint megtartotta tanévnyitó előadását »X. Szent Pius pápa jogalkotásai« címen. Tárgyát X. Pius életének és modernkori pápaságának egész egyháztörténetébe állítva, méltatta X. Piusban a nagy szentet, a nagy reformpápát és a jóságos atyát. Ezekbe kapcsolta bele X. Pius hatalmas művének, az új kánonjogi kódexnek keletkezését. Az egyházi törvények egységesítésére és egyetlen műben való kiadására — adta elő — ekkor már múlhatalanul szükség volt, mert a sok százéves utolsó nagy törvényösszefoglaló gyűjtemények óta a jogfejlődés törvényeik és rendelkezések tengerét alkotta meg, ugyananyira, hogy a rendezés egyszerűen kivihetetlennek látszott. Pius a pápává választása utáni éjszakát követő első fogadáson a megvalósításra adott ki rendelkezést. Azt is megmondta , hogy a korszakalkotó törvénygyűjteményt majd csak utódja fogja kihirdetni. A Vatikán egyik termében látható az egész falat elfoglaló freskó, amely azt a jelenetet örökíti meg, hogy 1917-ben Gaspari államtitkár 26 bíboros, számos püspök s a konzultorok jelenlétében átnyújtja az elkészült művet. A konzulátoroklomáiban jobboldalt látható Serédi Jusztinián bencés szerzetes, a későbbi bíboros-érsek, aki 1908 óta a munka fő mozgatója, a jogforrások egyedüli felkutatója és kiadója volt, aki harminc év kemény munkája által a világ legnagyobb kodifikátorainak sorába állítható. Az előadó végül mint a kor és a papság legnagyobb eszményképéről szólt X. Piusról a hittudományi hallgatókhoz: »Titeket is ugyanaz a szellem szemináriumba, mint hozott ide a X. Szent Piust.• Krisztus szeretete. Jeligétek legyen: Mindent megújítani — elsősorban magatokat — Krisztusban« A nagy tapssal fogadott előadás után az énekkar X. Pius e világhírű jelmondatának latin szövegét énekelte el, majd a két himnusz zárta le az ünnepi ülést. Középkori falu a Nemrégiben ismét jelentős műemlékkel gazdagodott hazánk. A budafok-hárosi lemezárugyár területén — alig félóra járásnyira a Gellért-hegytől — árpádkori falu romjait találták meg régészeink. Az ősi kis lakótelep a Csut nevű faluval azonos, mely IV. Béla idejében szerepel először okleveleinkben, amikor is a király az általa alapított és boldog Eustachról elnevezett csuti monostornak — Csepel szigetén — birtokokat adományoz. 1264-ben a telepesekből falu létesül a monostor közelében. A későbbi oklevelek a falunak és a monostornak nyújtott adományozásokról kedvezményekről tanúskodnak. Csut a török betelepedés idején elnéptelenedik, a házak elpusztulnak és többé már fel sem épülnek, így azután a most feltárt romokból egy törökdúlás előtti budakörnyéki falu eredeti képe tűnik elénk. A házak övezte kis térség közepén állott a XIII. században épült falusi templomocska, amely bizony ma csak egy középszerű ká főváros területén polnának felelne meg. Egyhajós, tégla alakú épület kelet felé félköré szentéllyel, melyet a későbbi átépítés során sokszögű, gótikus szentélyre alakítottak át. A hajó nyugati oldalának egyik sarkában kerek torony épült, melyben csigalépcsők vezettek a magasba. A köből épített toronyalj az alsó lépcsőfokokkal együtt teljes épségben megmaradt s a kőfaragómester szép munkájáról tanúskodik. A hajó falmaradványai átlagosan 1—2 méter magasak. A feltáró munka során tisztázódott, hogy a XIV. században a falu lélekszáma annyira megnövekedett, hogy a templom már kicsinek bizonyult a hívők befogadására. Kibővítése — a közeli házak miatt — csak úgy volt lehetséges, hogy a régi szentélyt lebontva, meghosszabbították templomot. Ekkor kapta a féla körív helyett a kor ízlésének megfelelő, sokszögű, gótikus formát. A romanizáló szentély alapozását azonban a padlószintig meghagyták, így a templom eredeti vonalainak rajza könnyen elképzelhető. FRANCIS JAMMES: SZENT FERENC Gyász van a vízben, gyász a légben és a napnak is gyásza van, a fénylő méz is gyászol mélyen s a föld és ég sugártalan, a hold is hús, fekete gyászban és a kolostor-küszöböt köd borítja, mindenütt gyász van, a jó Ferenc elköltözött. De nincs gyásza a pacsirtának, a fején fénylő bóbita, és nézd a kedves fiókákat, csipog a csőrük lágy dala, rímel a szonett, cseng a lárma s még a harmat is énekel, a kertnek nincs fekete gyásza, a pacsirta most ünnepel. Csattog az ének lebegőn fenn s a víz mélyén a halsereg s a bárányok smaragd mezőkben, zárdákban a szerzetesek, s a hűvös nap a kristály égen, a hold, a felhővel fedett, csak hallgatják a csodaszépen zengő, dagadó éneket. Szent Ferencet keressétek fenn, magasabban még, mint a fák, magasabban, mint a hegyekben szél fújja a hó illatát, magasabban, mint a reménység, Istentől mély hitet kapott, lelkében szent, szerelmes lény ég, ő már a kereszten ragyog. Fordította: Ölbey Irén MINDENKIT ÉRDEKEL A Népköztársaság Elnöki Tanácsa szeptember 18-án törvényerejű rendeletet hozott a nyugdíjak rendezéséről. Az új rendelet életbelépését — október elsejét — követően nyugdíjazásra kerülő dolgozók alapnyugdíjként fizetésük 50 százalékát kapják. Ezenfelül az 1945. után murkéban töltött évekre évi 1 százalék nyugdíjkiegészítés jár az alapnyugdíj után. A nyugdíjjogosultság megszerzéséhez tíz évi szolgálati idő szükséges. A nyugdíj a nőket 55, a férfiakat 60 éves koruktól illeti meg. Az ilyen módon megállapításra kerülő nyugdíj legkisebb összege általában havi 500 forint, kivételt tesznek egyes alacsony — havi 660 forintnál — kisebb keresetű dolgozók, akiknek legalacsonyabb nyugdíjét fizetésük 75 százalékában állapították meg. A fentiek szerint megállapított nyugdíj azokat illeti, akik nyugdíjazásuk után nem dolgoznak. A törvényerejű rendelet választási lehetőséget ad azoknak, akik hatvanéves koruk után is munkában maradnak: ha tovább dolgoznak, az eddig előírt nyugdíjukat munkaviszonyuk fennállása alatt is megkapják, ha azonban elhagyják munkahelyüket, akkor az új törvényerejű rendelet értelmében fizetésük 50 százalékát kapják alapnyugdíjként. Tehát ha valaki tovább akar dolgozni és nyugdíjat is kér, magkapja a 15 százalékos nyugdíjat, ha azonban nem kíván dolgozni, akikor 50 százalékos nyugdíjra jogosult. Azok, akik a régi rendelkezés szerint kérik nyugdíjukat, október 31-ig bejelenthetik igényüket az SZTK területi szerveinél. Az új nyugdíjtörvény 25 százalékkal emeli az özvegyek és árvák járadékát. Az özvegyi nyugdíj — eltérően a saját jogon folyósított nyugdíjtól — akkor is teljes egészében jár, ha az özvegy dolgozik. Az árvaellátás minden arra jogosult gyermeknél 16 éves korig jár. A törvényerejű rendelet értelmében a dolgozók október 1-től kezdődően havonként 2 százalék nyugdíjjárulékot fizetnek. Ilymódon a már eddig is fizetett 1 százalékos kereseti adóval együtt összesen illetményük 3 százalékával járulnak hozzá a nyugdíjterhek viseléséhez. Az új nyugdíjtörvénnyel kapcsolatban a minisztertanács tájékoztatási hivatalának közleménye azt jelenti, hogy a nyugdíjasok részéről semmiféle külön utánjárás nem kell, mert az Országos Nyugdíjintézettől minden nyugdíjas megkapja a nyomtatványokat, amelyek a szükséges tudnivalókat tartalmazzák. A SÜKÖSDI FRESKÓ A sükösdi templom szentélyfalának freskóját Kalocsai Prokop Péter festette. Egy fiatal pap — mélykúti segédlelkész. Pap és festő! Szokatlan és új társulása a hivatásnak. Legalábbis a huszadik században. Pedig — úgy hisszük — éppen ez a magyarázata, titka a sükösdi freskó új, bátor hangjának. A hatalmas, 90 négyzetméter felületet betöltő alkotás előtt állva éreznünk kell, hogy festőjének képzelete, palettája, színei felett nem csupán halványan pislogó zsarátnok hit, hanem fénybően és melegen a világító láng. A főtéma — Krisztus sága, megkoronázása — az királyünnepélyes, fenséges aláfestésű felső mezőt tölti ki. A földöntúli lét fennségét, erejét a színek ragyogásával, a kompozíció mikus erejével, az Atyaisten dinaés Krisztus alakjának mozdulatlan felenségével és az angyalok ritmikus mozgásainak ellentétjével érzékelteti. Krisztus lábánál — a jók és gonoszok felé is kitárt karral — a Szűzanya fehér alakja lebeg. Kifejező mozdulatában a női, az anyai szív segítői készsége, békéltető vágya fejeződik ki és vezeti át a Szemet a kompozíció alsó régióiba, a jók és gonoszok világába. Balra a kegyelmi életet éleik csoportját látjuk, jobbra pedig a hét főbűn egy-egy megszállottját. A freskó felső részében íortissimóval kicsapó fennség itt a hívők csoportjának meleg színekkel ecsetelt leírásává és a bűn megszállottjainak marakáns jellemzésévé alakul át. Ez megváltozott tónus éppoly plasztikus, őszinte, színes és változatosan gazdag és főleg ugyanolyan megjelenítő hatású, mint a felső mezőn. Színei tompítottabbak — csupán a Sátánnak a Szűzanya előtt megtorpanó alakja világít pokoli, másvilági erővel —, de a földi léthez hangolt fojtottabb színeket a rajz dinamikus erejével, a jellemzés mesteri folozásával vegyíti. Ez a néhány mondat — tudjuk — csak gyenge erőlködés a mű valódi erejének érzékeltetésére. A freskó 1950-ben készült és merjük állítani, hogy Jászszentandrás óta — Aba Novák Vilmos híres freskójának helye — egyházművészetilnkben nem hangzott fel ilyen őszinte, új, friss hang. Mellette és ellene sok érv fog még elhangzani. Mert vannak hiányosságai: érdes, küszködő néha szinte felhördülésnek nyelve hat, de hangja a mélységekből jön, a lélek, a hivő szív mélységeiből. Kalocsai Prokop Péter pap: Ez az elkötelezettsége ötvözi művét nemesveretűvé. A Biblia Panprvm új erővel szólal meg ajkán. A sükösdi freskó előtt úgy éreztük, hogy végre megtaláltuk, akit régóta keresünk, régóta várunk, akire nagy hivatás vár az új magyar egyházművészet felvirágoztatásában. Kopp Jenő A Moto Grosso legvadabb indiánjai közt A Mato Grosso hegyvonulatai között élnek a Xavanti indiánok. Ez a legbizalmatlanabb népcsoportja Dél-Amerika őslakóinak. A törzseik egy részével már régebben sikerült kapcsolatot teremteni, velük azonban csak nemrégiben zajlott le az első békés találkozás. Erről számol be érdekes cikkében az Osservatore Romainóban Antonio Colbacchini. Másodmagával motorcsónakon indult el a bátor misszionárius az ellenséges Xavantiak falujába. Fegyvert nem vittek magukkal, csak fényképező gépet. Eleinte azonban az is nagy riadalmat keltett. Ha csak felemelték, már nagy izgalom keletkezett az Indiánok körében és attól kellett tartani, hogy rájuk rohannak. Colbacchininek végül is mentő ötlete támadt: útitársánál velt néhány fénykép, amelyeket más Xavanti indiánokról készítettek, ezeket mutatták meg, és amikor a törzs vezetői ismerősöket is felfedeztek azokon, nagy nevetésbe kezdtek. Most mér könnyű volt nekik megmagyarázni, hogy ezeket a képeket az ördöngős masinával készítették. Ettől kezdve hagyták magukat fényképezni. Colbacchini szándéka az volt, hogy néhány fiatalembert magával visz, hogy azok azután elvigyék törzsükhöz a civilizáció hírét. Ez azonban nem ment egyszerűen. Mindenek előtt a törzs vénei tartottak tanácskozást. Majd a főnök közölte vele, hogy abban az esetben elengednek két fiatal indiánust, ha ő felelősséget vállal, hogy épségben hazaszállítják őket. A megegyezést ünnepélyes aktussal pecsételték meg: a főnök Colbacchini homlokára, majd szívére tette kezét és viszonzásul neki is így kellett cselekednie. »Ebből a gesztusból megértettem, — írja cikkíró — hogy a vádakban milyen kifinomult a felelősség érzése és az ígéret szentségének tudata.« A két fiatal ember számára — akik közül az egyik a törzsfőnök fia volt — természetesen szenzáció volt az utazás. Nemcsak motort és villanyt láttak először életükben, de ágyat is. Meg kellett nekik mutatni, hogyan kell lefeküdni benne. A misét nagy figyelemmel hallgatták meg a telep kápolnájában és a végén alig bírtak elszakadni a Szűzanya oltárképétől. Egy vékonycsontú, kócos diákfigura jár mostanában sokat az eszemben. Nyolc esztendőn át koptattuk együtt a csendes felvidéki kisváros gimnáziumának padjait, azután elkerültünk egymás mellől, hírét se hallottam, csak a minap, hogy meghalt. Olyankor, ha az ember gyerekkori pajtásaik halálhírét hallja, nagyon el szokott komolyodni. Hiszen az életéből hal meg velük egyegy darab. Jani barátom emlékére én azonban kénytelen voltam elmosolyodni. Alakja is olyan volt, mint egy furcsa madáré, ahogy végigporoszkált bóbitás fejével, vékony lábával, se rövid, se hosszú nadrágában a városka macskaköves utcáin, le-lehajolva egy-egy cigarettacsikkért. Szenvedélyes dohányos volt s pénze nem lévén, az utcáról pótolta hányszükségletét, deel is neveztük érte vitéznek, Balassi ama versére utalva: »Vitézek, mi lehet széles e föld felett szebb dolog a végeknél.« — Tudniillik a cigarettavégeknél. Egyszer felelni hívta fel a hatalmas, soha nem mosolygó magyar tanárunk, akit Drágámnak becéztünk, mert komoly ábrázatával mindenkit így szólított. — Beszélj nekünk valamit Gyöngyösiről! — dörmögte oda Jani barátomnak. János felállt, a bóbita előremeredt a fején és vadul hadarni kezdett: — Gyöngyösi.. . Gyöngyösi... gyösi István ...GyönA Murányi Vénusz költőjének nevéből azonban sehooya itt tudott Tanárunk kivergődni, rátámaszkodott mázsás öklére és mereven nézte egy darabig. Mikor Jani vagy huszadszor rugaszkodott néki Gyöngyösinek, megállította: — Drágám, te nem tanultál most se! — De tanultam, tanár úr !kérem. — Akkor beszélj valamit róla... Például, ki volt Gyöngyösi antik példaképe? Melyik antik költő? János újból hadarni kezdett: — Antik, az antik antik ... — Drágám, te azt se tudod, mi az az antik! — állapította meg szelíden ránk. — Antik tanútányér, antik fegyver, antik óra ... Mondj te is valami antik dolgot!. .. János kakadufrizurája viharsebesen mozgott elő-a-h-tra. Gondolkozott. Aztán harsány hangon kivágta : — Antikrisztus... (H-cí