Új Ember, 1954 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1954-09-19 / 38. szám
X. évfolyam, 38. szám ÖNVIZSGÁLAT ÉS ÖNBIZALOM Vizsgálja meg mindenki saját tetteit — figyelmezteti a keresztény embert Szent Pál apostol a galatákihoz intézett levelében (6, 4). Mi, emberek, nagyon hajlamosak vagyunk a mások, felebarátaink tetteinek vizsgálására, hibáinak észrevevésére, botlásainak megrovására; attól viszont, hogy önmagunkat, saját tetteinket vizsgáljuk meg hasonló éberséggel és szigorúsággal, többnyire visszatart az önszeretet. Pedig legalább annyira elnézőeknek kellene lennünk mások iránt, amennyire magunkkal azok vagyunk, s legalább annyira szigorúaknak önmagunkkal szemben, amennyire másokkal szoktunk lenni. Mert akkor másokban elsősorban nem a rosszat fogjuk meglátni, hanem a jót keresni; magunkban ellenben nem azon a kevés jón fog megakadni a szemünk, amit önszeretetünk mértéktelenül fölnagyít, hanem azon sok gyarlóságon és gyengeségen, ami fölött oly szívesen húnyunk szemet — önmagunkban. A pünkösd utáni tizenötödik vasárnap szentleckéjének első megszívlelendő intése tehát ez: legyünk méltányosak és igazságosak, vizsgáljuk meg magunkat valóban tárgyilagosan, és ne a magunkról alkotott hízelgő képet, hanem a tetteinket, viselkedésünket tegyük mérlegre s az eredményhez szabjuk azután lelki életünk következő hetekre szóló Programmját. Ha valóban tárgyilagosak leszünk ebben az önvizsgálatban, ha valóban félretesszük önmagunkról alkotott ábrándjainkat, meg kell állapítanunk, hogy valóban »semmi« vagyunk és — az apostol szavaival — »aki beképzeli magának, hogy valami, holott semmi, önmagát áltatja« (6, 3). Ez a vasárnapi lecke második tanulsága. önmagunkban, csak a magunk emberi erejére hagyatkozva lelki életünkben semmire nem megyünk, »semmi« vagyunk; s ezt igen könnyű volna részletesebben is kifejtenünk itt mind teológiai, mind lélektani szempontból. A teológia ugyanis megtanít rá, hogy Isten kegyelme nélkül valóban tehetetlenek vagyunk; a lélektan viszont föltárja előttünk azt a »kátáozatos kört«, amelyben szükségszerűen topog mindenki, aki átadja magát a magáról táplált illúzióknak, az ebből fakadó kevélységnek, s a kevélységgel óhatatlanul együtt járó egyéb vétkeknek és tévedéseknek. Ezt a »semmiségünket« tehát jó igen alaposan tudomásul vennünk, ha lelki és kegyelmi életünkben menni akarunk valamire. De ez a semmiség egyáltalán nem ok a csüggedésre; tudnunk kell, hogy az ember, ez a »semmi« mindenre képes, ha egyszer átadja magát a kegyelemnek s együttműködik vele; és tudnunk kell, hogy Isten mindenkinek megadja a szükséges kegyelmet. Szó sem lehet tehát arról — s ez a harmadik tanulság — hogy elveszítsük bizalmunkat. Ellenkezőleg: a keresztény — vagyis a kegyelemre építő — önbizalom a lelki haladás egyik legfontosabb sarkalója. Vizsgáljuk meg magunkat s vegyük tudomásul okos, nyílt szemmel eredményeinket is. Az apostol nem kétségbeesést hiv- KATOLIKUS HETILAP A Szentatya engesztelő imája Az Osservatore Romano közli, hogy a Mária-év főbizottsága a szeptember 8-tól 12-ig lefolyt, napokat »jóvátételi napoknak« nyilvánította. Ezeknek a napoknak az volt a rendeltetésük, hogy alattuk a katolikus hívei különös jámborság tanúsításával és fokozott ahitatgyakorlatokkal engeszteljék Istent azokért a sértésekért, amelyeket a káromkodók követnek el. Ebből az alkalomból a Szentatya imát fogalmazott meg, amelyet ő maga mondott el először szeptember 11-én, este 8 órakor a vatikáni rádióban. Az ima, amelyhez a Szentatya minden esetben ezernapos búcsút fűzött, a következőképpen szól: »A legfölségesebb Szentháromság — Atya, Fiú és Szentlélek —, aki bár örökkévalóságtól fogva önmagadban és önmagad által végtelen boldog vagy, mégis kegyeskedel jóságosan elfogadni azt a hódolatot, amely a teremtett mindenségből emelkedik tündöklő trónusodhoz; kérünk Téged, zárd el isteni hallásodat előttük és fordítsd el szemedet azokról a szerencsétlenekről, akik a szenvedélytől elvakítva vagy ördögi sugallat ösztönzésére minden jog és méltányosság ellenére káromolják a Te nevedet, valamint a legtisztább Szűz Mária és a szentek neveit. Tartsd vissza, ó Uram, igazság-szolgáltató karodat, amely semmivé tehetné azokat, akik ekkora gonoszsággal merészelnek véteni. Fogadd a dicsőítés himnuszát, amelyet szakadatlanul áraszt Feléd az egész természet, kezdve a forrás vizétől, amely átlátszóan és némán fut tova, egészen a csillagokig, amelyek fénytől ragyogva mérhetetlen körökben forognak, hajtva a Szeretettől, fenn a mennyek magasságában. Fogadd jóvátételül a dicséretek kórusát, amely, miként a tömjén az oltárok előtt, a szent lelkek oly nagy sokaságából száll Feléd, azokból a lelkekből, akik félresiklás nélkül haladnak törvényed a ösvényein s a cselekvő szeretet és bűnbánat buzgó műveivel igyekszenek engesztelni a Te megsértett igazságosságodat; hallgasd annyi kiválasztott szellem énekét, akik arra szánták életüket, hogy a Te dicsőségedet szolgálják, hallgasd az örök dicséretet, amelyet minden órában és minden ég alatt Egyházad küld Feléd. És tedd, hogy egy napon, amikor a káromló szívek is Hozzád tértek, az összes nyelvek és az összes ajkak már itt, alant együtt zengjék azt az éneket, amely vég nélkül hangzik az angyalok karaiban: Szent, szent, szent a seregek Ura és Istene; menny és föld telve a Te dicsőségeddel. Amen, — XII. Pius.« Czapik Gyula érsek felszentelte Hort új templomát Ritkán történik olyan esemény, mint ami most Horton történt: egy egészen új templom felszentelése. Ez a Hatvan és Mátra közti, paradicsomot és dinnyét termelő híres kertészfalu nagyszerűt alkotott az 1944 őszén visszavonuló német csapatok által utolsó köréig felrobbantott többszázéves templom pótlására. Ez az új Szentlélek-templom kitűnik mindenekelőtt méreteivel. Nagy-Budapest akármelyik plébániáján megállná a helyét: felszentelésekor négyezer hívő helyezkedett el benne. De eseménye modern egylézművészetünknek is: mátrai kövekből és üvegből emelt, őskeresztény és modern bazilikastílusú, három hajójától és tornyától kezdve vasrácsáig, lámpásaiig, kovácsoltvas ajtókilincseiig egységes stílusban megtervezett épület. Büszkesége lehet falujának, amely Gulyás István esperesplébános vezetésével és irányításával úgyszólván egymaga teremtette elő a hozzá szükséges anyagiakat, öt évvel ezelőtt kezdték ásni alapárkait, s ma már áll az egész épület, másfél méter híján a tornya is és nemcsak külső det, hanem józanságot és szerénységet; nem azt, hogy haladásunknak s annak, ami jót magunkban találunk, ne örüljünk s ezzel — hogy az ő szavát használjuk — ne »dicsekedjünk«, csupán azt köti lelkünkre, hogy mindenki »tartsa meg dicsekvését önmagának, ahelyett, hogy mások elé tárnák. önáltatás nélküli, reális önvizsgálat; emberi semmiségünk józan tudomásul vétele; a kegyelemből táplálkozó tettrekész önbizalom és optimizmus: ezt a három gyakorlati tanulságot vonhatjuk le magunknak a pünkösd utáni tizenötödik vasárnap leckéjéből, palatetőzete van meg, hanem belső gerendamennyezete is, amelyre freskó kerül. Szeptember 5-én, vasárnap háromnegyed 10-kor érkezett meg dr. Czapik Gyula érsek, akit diadalkapu várt; a plébániaépület mellett a helybeli esperesplébános és az egyházközségi képviselőtestület köszöntötte; harminc virágot szóró leányka, húsz ministránsfiú és negyven hófehérruhás leány kísérte át a menetet az új templomhoz, amelynek ajtajában megkezdődött a templomszentelés szertartása. Ennek végeztével az érsek ünnepélyes főpapi nagymisét és szentbeszédet mondott. Beszéde elején felelevenítette azt az emlékét, hogy az első világháború alatt egy haldokló katonát gyóntatott meg, aki halála pillanatában is falujának temploma után vágyakozott. templom minden helység számára az a hely, ahol él az Isten, a templom kapcsolja össze a földet a mennyekkel, a templom a természetfölötti élet központja. Kérte a főpásztor a híveket, hogy a templom emlékeztesse őket arra, hogy fölöttük az Úr. Hagyja el mindenki a bűnt, serkentsen mindenkit jóra az Istennel az ítéleten való találkozásunk várása s tegye kötelességteljesítővé a jelenlévő, minket figyelő Istenre való gondolás. Nagy dicsérettel és elismeréssel emlékezett meg a hívők buzgóságáról, amely egyebek között négyezer szekérnyi ingyen fuvarral és magán a templomon végzett munkával is hozzájárult az építéshez. A szentmise végeztével az érsek főpásztori áldást adott, majd a plébánián fogadta az egyházközségi képviselőtestület és a Rózsafüzér Társulat tisztelgését. Ára 1 forint 1954 szeptember 19 A Mária-év ünnepségei Celldömölkön és Sümegen — Az eucharisztikus év megnyitása Rio de Janeiróban — Új magyar Újszövetség — Ezer prédikációnál több — Alverna hegyén Fejlődő mezőgazdaságunk tükörképe Az Őszi Mezőgazdasági Kiállítás a nagyarányú átszervezésen átesett magyar mezőgazdaság eredményeit és kilátásait kívánja bemutatni. A háromszázezer négyzetméter területen elterülő kiállítás valóságos település, szinte el lehet tévedni benne. Magasbaszökő kiállítási csarnokok mellett hétezer négyzetméteren öntözéses gazdálkodás üde zöld növényei nőnek, négyezer négyzetméteren a különféle szőlőfajták díszlenek, a hatezer négyzetméteres gyümölcsös valósággal a gyümölcskertészkedésre csábít, de még igazi erdő is fogadja a látogatóikat. A szakember szerint ilyen nagymérvű kiállítást még nem rendeztek Magyarországon. A több, mint féltonnás Gyuri disznó mellett felvonulnak a pompás lovak, a nagyszarvú fehér ökrök, a bőven tejelő tehenek s a baromfiak százai, a legszebb példányok, amelyeket az állami gazdaságok, szövetkezetek és egyéni gazdálkodók tenyésztettek ki. Aki elfárad ezeknek a szemlézetében, az megpihentetheti szemét a virágkertészet szép csarnokában, hogy azután elbolyongjon a legkülönbözőbb hazai és külföldi talajművelő-gépek erdejében. Most láthatja csak igazán az érdeklődő városi ember, hogy a modern nagyipar micsoda gépekkel áll ma már a mezőgazdasági dolgozók rendelkezésére. A régi, egyszerű eszközök mellett az arató-, cséplő-, szántó- és vetőgépek legkülönbfélébb típusai tárják fel a mezőgazdaság külső üzemkörének széles távlatait most kibontakozó Nemcsak azt látjuk, hogyan termelik a dohányt, a pamutcserjét, a rizst, hanem látjuk ezek feldolgozási módját, helyét is. A kiállítás bemutatja a talajjavítás korszerű módszereit, a szikes és savanyú talajok kezelési rendszerét, a hormonokkal történő gyomirtást, a talajbiológiai kutatás új eredményeit. A kiállítás tehát a termelés kimagasló eredményeinek bemutatása mellett a többtermelés módszereire is ráirányítja a figyelmet, valamiképpen Timirjazev szovjet tudósnak a nagy kiállítási csarnokban olvasható jelszava szerint: »A földművest megtanítani arra, hogy két kalászt termeljen ott, ahol ezelőtt csak egy termett, — ez a politika.« Ezt a célt szolgálják a bámultatok, a grafikonok, tájékoztató-táblázatok," érte akarnak lelkesíteni a színes táblaképek, a domborművek, a rajzok és azok az élelmiszeripari termékek is, amelyek mind-mind a föld terméséből, a földműves kezéből kerülnek a nagyipar körébe. A háromhónapos megfeszített előkészítő munka nem volt hiábavaló: a látogató saját szemével győződhetik meg az óriási munkáról, ami mezőgazdaságunk fejlesztése érdekéiben folyik. Mint gyöngyhajnal •., Perkáta ünnepe Kisboldogasszony napján Ősidők óta Kisboldogasszonykor van a búcsúja Perkáta Fejér megyei községnek, amelynek plébániája már a török hódoltság előtt is fennállt, anyakönyvének első lapját pedig 1720-ban írták; századok szelei zúgtak el templomának szentélye fölött is. A község a századok múlásában sok vészt élt át, de ma már közel hatezer lakosa van, majd valamennyi katolikus. Többször végigvonult a falun a legutóbbi háború pusztítása és 1944-ben súlyosan megsérült a templom is. A híveik azonban Horváth Ferencnek plébánosuknak, buzdítására újjáépítették az Istenházát, majd az elmúlt években ki is festtették és most Kisboldogasszonykor, templombúcsú napján, finom baarokk szépségének teljes díszében áll a dombtetőn, a dúslombú fák között. Kisboldogasszonynak sajátságos, magyaros ízű hódolata él itt. A Szüzet nem születése címén ünnepli a nép, hanem úgy, ahogyan az ünnep magyar megnevezése illeti: ünnepli benne a gyermek Szűz Máriácskát (Kisboldogasszonyt) és az ő oltalmába helyezi magát. Ez a Mária-kultusz egy régi plébánia-pecsét nyomán keletkezett, amelyen Szűz Máriát hosszúruhás gyermeklányként ábrázolták. A hódolatnak ezt az édes báját örökítette meg a főoltár Gyermek-képén a tavaszi színek üdeségével és a formák könnyedségével Takács István. Az oltárok, a szószék is lágy zöld tónusúak, a falak pedig hófehérek. Mindez együtt a frisseségnek és otthonosságnak hangulatát adja. Az ünnepi misére, este 8 órára egybesereglik a falu és a környék hívőserege. A templomot elborítja a nyár virágainak pompája,s ünnepi gyertyafény ragyogja körül a főoltár Gyermek-Máriáját. A szentélyben kétoldalt égő gyertyákkal az egyházközség hat férfitagja áll, arrébb színpompás népviseletű leányok tartják a búcsúszászlókat. A szentmisét Tőke István c. kanonok mondja. Evangélium után szentbeszédében a község múltját felidézve arra buzdítja a híveket, hogy mint őseik annyi évszázadon át, ők is buzgó imáikkal könyörögjenek a Szűzanya oltalmáért. A perkátai hívek messze vidéken híresek arról, hogy szépen és lelkesen énekelnek. Most is csak úgy zeng a templomban énekük, Mint gyöngyhajnal sötét éj után, Úgy mosolyog ránk ez a csöpp Próféták kérték sok imában,leány, Üj napunk támadt mosolyában, (Mentes Mihály szövege.) Késő estére jár már az idő, amire az ünnepi mise befejeződik. S odalent a völgyben, a falu közepén a búcsús sátrak körül kigyulladnak a lámpák, U. A.