Új Ember, 1963 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-06 / 1. szám
1816 Készpénzzel bérmeztesítve «Psz. postahivatalnál Ára: 1 forint jsjl i£. jy \ 3 2 E G B D Dugonics tér 1? \ Római élmények Beszélgetés Hamvas Endre Csanádi megyéspüspökkel Amikor néhány nappal karácsony előtt Hamvas Endre püspöknél, a magyar katolikus püspöki konferenciák elnökénél jártunk, s a szó a második másodpercben Rómára és a zsinatra terelődött, tüstént láttuk, s ezt nyíltan meg is mondtuk, hogy ez a beszélgetés nem maradhat tíz szemközt, ebből riport, tudósítás, interjú, szóval »írás« lesz, annyira érdekes, éspedig közérdekűen érdekes az anyag, a visszaemlékezés első mozaikeszeme is. — Nem bánom — mondta a püspök, s ez a beleegyezés nem egyszerűen udvarias kényszerűség volt, nem annak a ténynek tudomásulvétele, hogy itt ül a szegedi püspöki lakosztály szalonjában, szemben négy újságíróval: Jámbor Dezsővel (Magyar Kurír), Miháczi Józseffel (Katolikus Szó), Mihelics Viddel (Vigilia) és Saád Bélával (Új Ember). Ez a nem bánom több rétegű motívumokból állt. Először Hamvas püspökre jellemző szerénységből, ami a későbbiek során is szelíd nehézségeket okozott abban, hogy a történései, valódi jelvivelegét feltárjuk. Déhát az éfááxsc kulpatanújakeszt jelen volt Mi béli és Vid aki az egész ,-zsinali időszakot Rómában töltötte, s a helyszínről figyelte az eseményeket. S jelen volt Saád Béla is, aki közel két hétig volt Rómában a zsinat egyik legizgalmasabb fordulója idején, amikor a liurgikus schémáról áttértek a kinyilatkoztatás forrásai Schémáin. Mind a ketten rögön észrevették, ha a püspökaját szerepét, s az abban kiéleződött magatartás értéklését háttérbe kívánta szorítani. De ez a »nem bánom« annak a katolikus főpásztornak kijelentése is volt, aki érteli a sajtót, régtől fogva elismerte a katolikus közvéeményalakítás jelentőségét, s aki a katolikus újságot a lelkipásztori munka értékes segítjének tartja. Hamvas Endre szívesen mondotta el élményeit és tapisztalatait. Ha magnetofonszalagra vettük volna előadását, s a közben kialakult párbeszédeket, bizonyára hűséges és nagyon is emberi dokumentum keletkezett volna annak történetéről, milyenolt a magyar zsinati atyák szereplése, fogadtatása, élete II. vatikáni zsinaton és azzal kapcsolatban. Az előadás magját így is őrzik a Csanádi püspök feljegyzései és az a beszámolója, amelyet a püspöki konferencián tartott. Mi pedig most visszaemlékezünk erre a közel kétórás beszélgetésre, s megkíséreljük továbbítani legérdekesebb mozzanatait. -A skandináv apostoli delegátus magyarul szólította meg Hamvas püspököt, s átadta hívei üdvözletét. Közölte, sok a magyar híve, s kedvükért maga is megtanult magyarul. A washingtoni érsek szintén fontosnak tartotta, hogy átadja magyar hívei üdvözletét. Az első vasárnapi ebédmeghívást a fatumai püspöktől kapták zsinati atyáink. Hogy miért éppen a fatimai püspöktől? Ama nem is olyan egyszerű oknál fogva, hogy a titkára magyar származású. A goriziai érsek is vacsorát adott tiszteletükre, hivatkozva arra, hogy ő tulajdonképpen magyar születésű. Édesapja olasz vasútépítő munkások sorában dolgozott Magyarországon. Valahol a kassai egyházmegye területén volt az a tanya, vagy munkásszállás, ahol valamikor a jelenlegi goriziai érsek meglátta a napvilágot. Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzó meg is ígérte neki, hogy felderíti azt az egyházközséget, amelynek plébániatemplomában a keresztelés és az anyakönyvezés történt. Az osztrák püspökök nagyon nagy szeretettel voltak magyar zsinati atyák iránt. Kolhig bíboros már Bécsben vacsorát , hívta őket. Valamennyien hivatalosak voltak az osztrák püspöki kar által rendezett fogadásra, azután az osztrák követ fogadására. König bíboros olyan figyelmes volt, hogy András-napkor felkereste a Domus Máriáét. Látogatását nem jelentette be előre, Hamvas Endre viszont esernyőjére várt a zsinati ruhatárban, s nélküle indult haza a 20-as autóbusz. (Ez kifejezetten zsinati autóbusz, ama három autóbusz egyike, amelyek a Domus Máriáéban lakó zsinati atyákat hozták és vitték, azaz a brazilokat és a magyarokat.) Hamvas püspök végül is a 46-os trolival ért haza. König bíboros azonban megvárta őt, s szeretettel köszöntötte. A magyar zsinati atyák és kíséretük a szentszék vendégei voltak, s mint ilyeneknek, nagyon előzékeny és szívélyes bánásmódban volt részük. A legnagyobb figyelmet tapasztalták a római követség részéről is. Száll József követ fogadást és ebédet adott tiszteletükre. Segni köztársasági elnök fogadásán Hamvas Endre, a római magisztrátus kapitoliumi fogadásán Kovács Sándor volt hivatalos. Figyelemre méltó, hogy nagy számban voltak a zsinattal kapcsolatosan fogadások, amelyekre hol ez, hol az a csoport kapott meghívást, a magyar zsinati atyák általában mindenüvé hivatalosak voltak, irányzott időnél tovább tartott ott bennünket. Ekkor már fáradtság látszott a Szentatyán, amit mi akkor azzal magyaráztunk, hogy születésnapja lévén — késő estig fogadta a világegyház püspökeit. Rá két napra aztán köztudomásúvá vált a Szentatya betegsége. Ekkor még nagyobbra tudtuk értékelni szívélyességét. Hogy pedig figyelmessége milyen felülmúlhatatlan, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Bécsben utolért bennünket ajándékküldeménye, amelyet repülőgépen hoztak utánunk. Ebben a többi között tíz püspöki gyűrűt is küldött a magyar egyházmegyéknek. Tette ezt azután, hogy személyes látogatásunk alkalmával misézőkelyhet és két miseruhát ajándékozott nekünk. A kehely a szombathelyi püspöknek jutott, a miseruha pedig az egri apostoli kormányzónak és nekem! Kaptunk ezenkívül rózsafüzéreket, s egyéb kegytárgyakat és felajánlott a Szentatya kétszáz misekönyvet rászoruló magyar plébániáknak, s nagyszámú breviáriumot is. A Szentatyától kapott fehér miseruhában misézem karácsonykor az éjféli szentmisén, s karácsony napján a nagymisén. — Hogyan értékeli püspök úr a Szentatyának ezt a kitüntető magatartását? — kérdezte Jámbor Dezső. — A Szentatya megnyilatkozásaiban azt kereste, ami összeköt, s nem azt, ami elválaszt. Tömören úgy lehetne jellemezni őt, hogy jóságos, szeretetteljes atya. Ez az atyai szeretet fogta össze a zsinatot, s ennek sugárzását mindenki érezte, aki a közelébe került. Az is, aki ott lehetett a zsinat megnyitásán, s átélhette azt a felemelő élményt, amikor Bernini baldachinja alatt Krisztus földi helytartója mondotta el alázatos Credóját, amelyre a világegyház püspökeinek kétezerkétszáz azonos hitvallása felelt. Ám érezte az is, aki vasárnap délben a Szent Péter téren várta a pillanatot, hogy megnyíljék a piros szőnyeggel díszített harmadik emeleti ablak, felhangozzék az ima és áldásra mozduljon az atyai kéz... A Szentatya rendkívüli szívélyessége — Úgy gondolom, ez is, s,ltalában az egész szívélyes légkör, amely a zsinati atyáinkat körülvette, magára a Szentatyára vezethető vissza — jegyezte meg Miháczi József. — Igen — feleli Hamvas Endre. — Még jóformán el sem helyezkedtünk szállásunkon, október 8-án, amikor kézbesítették számunkra a pápai főkamarásmester »igen sürgős« jelzésű levelét, miszerint másnap délelőtt fél tizenegykor vár bennünket a Szentatya. Másodszor november 25-én este fél hatkor jelentünk meg nála. Az első alkalommal a Szentatya egészen megható módon örömét fejezte ki afölött, hogy magyar zsinati atyákat fogadhat. S a búcsúlátogatáson is oly rendkívül szívélyességet tanúsított irántunk, hogy az elő Egyházhűség, hazafiság, békeakarat . Tudjuk és megírtuk, hogy püspök atya volt az első püspök, aki a zsinatot megnyitó szentmisét mondotta. Mi ezt nagyon megtisztelőnek találtuk. Püspök atya értékelése tekintetében éppúgy, mint általános magyar vonatkozásban is — szólt közbe Saád Béla. — Előtte való nap Felici főtitkár keresett meg, s megkért, mondjam én a megnyitó misét. — De püspök atya volt az első püspök, akit ez a megtiszteltetés ért — jegyzi meg Mihelics Vid — előtte bíborosok és érsekek voltak az ünnepi misemondók. — Ez énekes mise volt? — érdeklődött Jámbor Dezső. — Nem. Úgynevezett Missa recitata. A feleleteket a zsinati atyák, kétezerkétszáz püspök mondta a misézők imáira. — Püspök atya — szólt Mihelics Vid — én már ott, Rómában is arra a meggyőződésre jutottam, s ez azóta csak megerősödött bennem, hogy mindaz a melegség és szeretet, amely a 14 év után először a Szentszéknél megjelent egyházfőinket körülvette, mélyebb jelentőséggel bír. Azt a megkülönböztetetten kitüntető bánásmódot pedig, amelyben püspök atya részesült, nem tudnám máshogyan értékelni, mint személyének megbecsülését, munkájának értékelését és igazolását, s a bizalom kinyilvánítását. — Abból a nyilatkozatból — mondotta Hamvas Endre Saád Bélához fordulva —, amelyet önnek adtam Rómába indulásunk előtt, se elvennem, se hozzátennem nem kell. Értékes és előnyös az, hogy az egyház és állam között jó a viszony. Mondottam akkor is, mondom ma is, hogy ez nem jelent problémamentességet. Ez azonban természetes. Csak a légüres térben nincs probléma, az eleven életnek ez a velejárója. Éppen arra való az egyház és állam közötti jó viszony, hogy kölcsönös igyekezettel a felmerülő problémák áldozgatásán munkálkodjunk. Amit én ezirányban tehettem, megtettem, nem egyedül tettem, hanem a Püspöki Karral és a papsággal, s hívekkel egyetértésben. Ennek a jó viszonynak a kiépítésén esztendőkön át fáradoztunk — találkozván az állami tényezők szándékával és magatartásával, így indultunk a zsinatra, s ebben a szellemben kívánunk továbbra is dolgozni. Magatartásunknak három tényezője volt és marad: egyházhűség, hazafiság és tevékeny békeakarat. — A zsinati ülésszak alatt tartott koronákon — mondja Miháczi József — a papságnak az a véleménye nyilatkozott meg, hogy a zsinati atyák jó útipoggyászt vittek magukkal. Becsületes katolikus életről szóló tanúságtételt, a világ nagy kérdéseiben pedig reális feleletet. — Úgy vélem — folytatja a gondolatot Hamvas Endre —, hogy a zsinaton és annak ideje alatt, tanácskozásokon, s találkozásokon egyaránt, nem végeztünk rossz munkát. Hozzásegítettünk előítéletek megszüntetéséhez, hozzájárultunk fogalmak, meghatározások, helyzetképek tisztázásához. Reméljük, gyümölcsöző lesz a munkánk. — Tervei? — kérdeztük. — Magammal hoztam a zsinat schémáit. Ezeket fogom áttanulmányozni, hogy amenynyiben az Isten megengedi, teljes felkészültséggel lehessek jelen a zsinat szeptemberi ülésszakán. Szeretném sajtó alá rendezni erkölcstani tankönyvemet is. Ezzel lezárom hitctankönyveim sorozatát. A 395-ös helyen A beszélgetés végén Hamvas Endre elismeréssel szólt a kíséretről, amelynek minden tagja kitűnően ellátta feladatát. — Csak sokat betegeskedtek — jegyzi meg tréfásan, talán korelnöki minőségében is. — Én csak egyetlenegyszer kaptam egy könnyű náthát. Tulajdonítom én ezt reggeli negyedórás tornáimnak nyi- ÁOW Katolikus hetilap 1963. január 6 XIX. évfolyam, 1. szánt A Szentatya üzenete A magyar Püspöki Kar újévi körlevele Kedves hívek! A II. Vatikáni Zsinaton részt vett magyar ordináriusok útján a Szentatya, XXIII. János pápa, a következő üzenetet küldte népünkhöz: »A Második Vatikáni Egyetemes Zsinat összejövetele alkalmat nyújt nekünk arra, hogy Magyarország egész népét üdvözöljük és különösképen atyai szeretetünket és jóakaratunkat nyilvánítsuk a Katolikus Egyház fiai felé. Tudják meg e nemzet keresztényei, hogy Mi szünet nélkül gondolunk rájuk s gondjukat viseljük, és hogy állandó meleg imádságunkkal mindennap Istennek ajánljuk őket. Bárcsak az Egyetemes Zsinatlegközelebbi ülésein felüdíthetne Minket a nemzet többi püspökének is jelenléte és bárcsak jó híreket hozhatnának onnan a katolikus ügy helyzetéről. Ettől a reménytől eltelve. Magyarország minden egyes egyházmegyéjének, papságának és hivő népének, szeretettel adjuk az Úrban apostoli áldásunkat mint az örömet hozó béke reményének és a keresztény hitvallásban való állhatatosságnak zálogát.« A Szentatya szeretetének és jóindulatának a jelét hálás szívvel fogadtuk. Azok a magyar ordináriusok, akik személyesen kétszer is megjelenhettek nála a II. Vatikáni Zsinat alkalmával, megnyugvással hallhatták ajkáról a szavakat, amelyekből szeretet, elismerés és bizalom áradt a magyar nép, különösképen pedig a magyar katolikus hívők felé. Adja az Isten, hogy az egyház feje továbbra is jó híreket kaphasson innen a magyar katolikus egyház tevékenységéről, az állam és egyház Viszonyának további kedvező fejlődéséről. Imádkozzunk, hogy az Úr tartsa és éltesse Szentatyánkat és adjon neki békés és boldog új esztendőt, és hogy örvendhessen az általa összehírt zsinat szerencsés befejezésén és áldásos eredményein. Az áldásos eredmények között gondolunk nem utolsó sorban a népek békés együttműködésére. Rómában, a Szent Péter Bazilika aulájában, ahol állandóan átlag 2200 püspök tanácskozott a világ legkülönbözőbb nemzetéből, úgy éreztük, hogy a jelenlevő zsinati atyákat áthatotta a Szentatya álláspontjának igazsága és szépsége. »Ne azt keressétek, ami elválaszt, hanem ami közelebb hoz benneteket.« Ezt az álláspontot akarjuk képviselni továbbra is, egyetértésben híveinkkel, népünkkel és kormányzatunk képviselőivel. Pozitív álláspont ez, amely közös tevékenységre serkent nénitek, hazánk és az emberiség érdekében. Végül, kedves hívek, mi, a magyar egyházat kormányzó ordináriusok, az újév küszöbén imádkozunk híveinkért, hogy adjon a Mindenható az új esztendőben békét, munkájukhoz erőt és a hit, remény és szeretet hármas kegyelmét,, hogy ezekkel a kegyelmekkel életük mind teljesebb és bőségesebb legyen. Ámen. A MAGYAR PÜSPÖKI KAR A megértés világos jelei láthatók A pápa karácsonyi szózata Előző számunkban a Reuter jelentés alapján beszámoltunk a Szentatya karácsonyi szózatáról. Erről most a Magyar Kurír jelentése alapján az alábbi újabb részleteket adjuk: A Szentatya karácsonyi beszédében behatóan foglalkozott a jelenleg szünetelő II. Vatikáni Zsinattal. Rámutatott arra, hogy a katolikus világ prelátusai történelmi jelentőségű nagy összejövetelének végső célja a keresztény egység felé vezető útegyengetése. A keresztény egység az isteni gondviselés kifejezője, éppen ezért ezt az egységet nekünk meg kell valósítanunk. Mindenki lelkén komoly kötelezettség nyugszik, mert az utolsó ítélet napján nem azt fogják kérdezni azoktól, akik erre illetékesek, hogy vajon megszületett-e az egység, hanem azt, hogy imádkozott-e, munkálkodott-e az egység megvalósításáért és vajon bölcs és megfontolt fegyelmet, türelmet, tanúsított-e, és vajon belőle (Folytatás a 2. oldalon) tett ablaknál, továbbá délutáni másfélórás sétáimnak, amelyeket elhagyni rossz időben sem szoktam. Elmeséli bécsi esetét is. Visszatérőben is a Pazmaneumban lakott, ott, ahol papnövendék és bécsi egyetemi hallgató korában több, mint ötven évvel ezelőtt, hiszen az idén esedékes aranymise azt jelenti, hogy pappászentelése óta telt el fél évszázad. Megy a régi útban, a Pazmaneumtól az egyetem felé, csakhogy az út kissé meg-, változott, közlekedési lámpákat helyeztek az útkereszteződésekre. Hamvas Endre a diákkör emlékeibe révedve, egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy valaki vállon érinti, s azt mondja: — Tessék vigyázni! Gondoljon a paphiányra! Ekkor látja, hogy tilosba készült lépni az autóforgatag elé. Búcsúzáskor pedig megtudtunk még egy kedves adatot. A Szent Péter Bazilika főhajójában tartották a zsinat üléseit. Itt emelkedtek az üléssorok. A püspökök kinevezésük időrendjében ültek. Hamvas Endre a 395-ös számú helyen ült. A 394-es szám egy japán püspöké volt, jobbra pedig a 396-os számon egy spanyol püspök foglalt helyet így találkoztak azok, akik egy időben lettek az egyház püspökei. Kovács Sándor szombathelyi püspök helye — püspökszentelés tekintetében a Csanádi püspök kortársa — az átellenes tribünön, a földszinten volt. Brezamóczy Pál egri apostoli kormányzó, peritus a szakértők egyik páholyából kísérte figyelemmel a zsinat lefolyását. A zsinat más vonatkozásban is nagy találkozó volt Eszmék, emberek, szokások, teológiai felfogások, liturgiák találkozása. Brazília területe akkora, mint Európa. Voltak brazil püspökök, akik Rómában, a Domus Mariae-ban ismerték meg egymást. Igen, s találkozások fontosak, mert csak így ismerhetjük meg egymástg!