Új Ember, 1969 (25. évfolyam, 1-26. szám, 1200-1225. szám)
1969-01-05 / 1. szám
Kíwn*nzzel WrnifitiMftv» Bp. 72. az- poll»hivatalnál Ára: 1.50, —forint 51816 leyeA Könyvtár S 2 A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1339. újévi szózata Kedves Híveink, szeretett magyar Testvéreink! Isten iránti hálával tekintünk vissza új évünk küszöbén a letűnt esztendőre és így vesszük számba a mindnyájunk által élvezett közös javainkat. Istenre hagyatkozva szítjuk fel jövőben aző reménységünket. Reményt és kölcsönös bizalmat kívánunk sugallni híveink és honfitársaink kebelébe. A szeretet, mint a belénk oltott isteni szikra, ma különös krisztusi izzással lángol fel bennünk és több a parancsnál. Hőfoka alapozza a mély és kölcsönös megbecsülést. Hatósugara létrehozza a legközösebb együvétartozást és összefogást A nagy hazai feladatok és vállalkozások áttekintésénél, valamint az előttünk tornyosuló nemzetközi feladatok seregszemléjén felvonultatja a jóakaratú emberek beláthatatlan sorait és fokozza bennünk azt a közreműködési készséget és képességet, amely felméri a lehetőségeket és sürgeti azok megoldását. Ilyen újévi vértezetben fordulunk ma sajátos ügyeinkben híveinkhez és irányítjuk köszöntésünket jókívánatainkat minden magyar testvérünkhöz. I. Mi a világosság szolgái vagyunk és mint ilyeneknek, ünnepi feladatunk, hogy Isten kegyelmével új és több fényt vigyünk bele Egyházunk életébe ez új esztendőben. A legéletbevágóbb ügyeinkre figyeltetünk fel. Szent hitünk felvillanó fényénél, Szentatyánk szövésekével mutatunk reát emberi létünk magasztos voltára. Az emberi élet nagy kérdései különösen a családban jelentkeznek. Hiszen a család a tűzhelye a kigyúló és éltető szeretetnek. A család a bölcsője az új életeknek és általuk a család a fenntartója népünk, Egyházunk és világunk jövendőjének. A családi életközösség megszentelt volta és jelentősége oly komoly tényező, hogy erről nemsokára külön is szólunk hozzátok, kedves Híveink. Szentatyánk, VI. Pál pápa tanítását fogjuk tolmácsolni nektek. Addig is száll’on szívből fakadó köszöntésünk és áldomásunk mindazok felé, akik egybehangolták életüket Isten boldogító akaratával akik valóban mérók a szülői névre, mert fell’Asan vállalják az új magyar életek fakasztását és gyümölcsbe szökkentését. 2. Új évünk világító tornyának fénycsóvájában szemléljetek kedves Híveink egy további létfontoságú valóságot. Ti vagytok az Egyház! Mi, Istentől rendelt főpásztoraitok és papjaitok, nem tekintjük magunkat az Egyház kiváltságosainak. A mi főpásztori és papi tisztünk lényege, a mi fokozott felelősségünk, élethivatásunk és küldetésünk a ti szolgálatotok. Anyaszentegyházunk egyedüli feje a mi Urunk Jézus Krisztus, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké! Érezzétek tehát magatokénak az Egyház ügyét és úgy vállaljátok és végezzétek egyházias kötelességeiteket, hogy azok teljesítése örvendeztessen és Isten ígéreteinek leírására érdemesítsen. Ez a IL Vatikáni Zsinat központi tanítása. Ez az új egyházias öntudat vezérelje hozzánk való viszonyulástokat, ez alakítsa ki helyes lelki beállítottságotokat, ez vezérelje kegyelmi életeteket. 3. Krisztus fősége alatt egyetemesen képezzük az Egyházat. Ezért közös és azonos mindnyájunk küldetése is. Ezért kell egy szívvel , egy lélekkel folytatnunk Megváltónk művét, aki azért jött és lett emberré, hogy bőségesebb és teljesebb legyen az egész emberiség élete. A krisztusi életbőság és életteljesség az isteni életre történő meghívást és felemelést nyújtja. Velejáró adottsága az is, hogy ezáltal és közben minden embertestvérünk életét is dúsítja. Legyen ez utóbbi is újévi nekibuzdulásunk üdvös tárgya. Fontoljuk meg és éljük át azt a nagyszerű valóságot, hogy a mind teljesebb és mind boldogabb emberi élet biztosítása éppen Isten rendeltéből a mi szívünkben és a mi kezünkben van letéve. E magasztos letétemény hordozóiként szívleljük meg Egyházunk ez évi januári imaszándékát: „Könyörögünk, hogy minden ember tehetődjék a kölcsönös testvériség és más népek megbecsülése lelkületével és ezáltal erő-ödjük a világunk békéit?” Így hangolódjunk és így írá'nkélkodjunk ma és az egész új éven át. Egyházunk újév ünnepét a világbéke napjává avatta. Ez idén másodszor köszönt reánk ebben a minőségben. Mi magyar katolikusok, úgy kezdjük tehát az új évet, hogy keressük a meleg kézfogást és mindinkább erősödő együvétartozást és összefogást minden magyar testvérünkkel és minden jóakaratú emberrel. Átérezzük, hogy visszatérő az újévi lelkesítő impulzus: „Sokasodjék, általánosuljon, mélyüljön és szilárduljon hazánkban és a világon az igazi és legközösebb emberi értéket jelentő béke!” Mint hívők a lelki békénket alapozzuk és sürgetjük. Csak abból adhatunk, amivel magunk is rendelkezünk. Az anynyira áhított világbéke legádázabb kerékkötője a minden szinten lelepleződő önzés. Ez pedig a lelkületben gyökerezik. Ezért kell önlelkünk békéje fölött őrködnünk, amely nem jöhet létre, ha nem foglalja magában minden felebarátunk szerepeiét. Nincs és nem lehet békeségünk, ha nem tartunk egyenjogúnak minden embert, ha lekicsinyeljük embertestvérünket, ha bárkit kirekesztünk a mindenkit megillető javakból. Nincs és nem lehet békénk, ha uralkodni akarunk mások fölött és akkor sem, ha tőlünk telhetően nem vagyunk őrzői, féltői és támogatói embertársainknak. Ha tehát a békéről beszélünk és annak eluraltatásán fáradozunk, akkor legyen egészen világos előttünk, hogy a béke semmiképpen sem jelent csupán egyéni nyugalmat, nem tűri a tétlenséget és közömbösséget. A béke annyira közös kincs, annyira a máshoz való jó viszonyulás szülöttje, hogy mindenkit lankadatlan munkálkodásra sarkall és a nemes áldozatosságot is megköveteli. A tényleges, jutalmazó és boldogító béke útja az igazi haladás és fejlődés előmozdítása és biztosítása Ezt tanítja Egybz’ink és ezt tapasztalja és vallja a világ. Ennek a valóságnak újévi kihangsúlyozásában bennefoglaltatik a béke legvészesebb rombolójának, a háborúnak ismételt elítélése. Nem is ülhetünk méltó módon újévet és világbékenapot, ha nem kárhoztatjuk a leghatározottabban a dúló háborúkat Ezért híveinkkel és minden hazánkfiával továbbra is azért küzdünk, hogy üljön el a fegyverek zaja Vietnam mérhetetlen szenvedésekkel átitatott földjén, szűnjön meg a testvérharc Nigériában. A mi újévünk nem lehet békés, ha nem lesz gondunk arra, hogy szűnjenek meg a háborús feszültségek Közel-Keleten és másutt. Adjunk új lendületet béketörekvéseinknek, hogy az egy és oszthatatlan békét velünk együtt élvezzék a világ jóakarat emberei. Ez a mi újévi békeköszöntésünk. Úgy fogadjátok ezt tőlünk, hogy érezzétek ki belőle a mi főnsztori lelkesedésünket, szolgálatunkat és legközösebb reménykedésünket III. A szép, békés és boldog jövőt mi leginkább ott építhetjük, ahol élünk és dolgozunk, vagyis szeretett hazánkban, drága népünk körében közösségében. Hazánk egén újévünk hajnalán mi a béke szivárványát látjuk és gyönyörködünk benne. Nagyon érzékenyek vagyunk a haza hívó szavára és éppoly készségesek szebb jövőnk közös építésére. Ezért újévi óhajtásunk is az, hogy forrjon össze példás testvéri egységben és összefogásban magyar dolgozó népünk, amikor hív a haza. Ezen újévi óhajtásunkat magunkra vonatkoztatva úgy teljesítjük, hogy ezen egység és a belőle adódó közös eredményesség jegyében örömmel vállaljuk a reánk eső részt. Ez a mi hazafias és hitünkből eredő kötelességünk. Újévünk napján a köszönetnek is hangot kívánunk adni. Államunk, híven alkotmányunkhoz és a szabadság eszméihez, az idei költségvetésébe is belevette az egyházak és vallási közösségek anyagi támogatását Mi ebben a gesztusban híveink munkájának megbecsülését és vallásos igényeinek elismerését látjuk. Ezért híveinkkel együtt mondunk köszönetet a gondoskodásért államunk vezetőinek és ígérjük, hogy a magunk részéről a tények és további közös javunkat szolgáló tettek beszédével fogunk méltó módon válaszolni. Csak úgy tudunk híveinkkel és minden hazánkfiával njvelni, hogy velük ünnepeljük meg eddigi eredményeinket és velük együtt veszünk továbbra is részt szocialista gazdasági célkitűzéseink megvalósításában. Közben zavartalanul tápláljuk azon reményünket, hogy akadálytalanul teljesíthetjük Istentől nyert pásztori és hivő küldetésünket, így állunk ma előttetek kedves Híveink, és szeretett Hazánkfiai. Kezünkben és szívünkben a fény, a békesség, a szeretet és egység fáklyáival. Ugyanezen fényt, békességet, szeretetet és egységet láttuk mindnyájatok szemében és kebelében. Ebben az ünnepi egybehangoltságban kérünk és kívánunk kedves mindnyájatoknak áldott, békés, boldog esztendőt. Budapest, 1968 karácsonyán A Magat- Katolikus Püspöki Kar I Püspöki sxlnodus: 1969. okt. 11. A pápa december 23-án, hétfőn tiefelőn a Kúria bíborosainak és többi tisztségviselőinek karácsonyi köszöntését fogadta. Tisserant bíboros dékán üdvözlő szavaira egyórás beszédben válaszolt s ennek során megemlékezett az elmúlt év vigasztaló és nyugtalanító jelenségeiről. Megemlítette, hogy kétségtelenül voltak negatív jelenségek is, ám a papság és a hívek túlnyomó többsége hűséges a Szentszékhez. Az egyház tanúságtétele ott, ahol nehézségekkel küzd, többet nyom a latban, mint az annyit emlegetett válság. Ennek ellenére mély megértéssel fogadja ezeket a jelenségeket, meg akarja azonban óvni az egyházat attól, hogy a hívek egy része letérjen a helyes útról. Megemlékezett ezután a Szentatya a „Humanae Vitae” kezdetű enciklika világvisszhangjáról s megígérte, hogy “alkalmas időben válaszolni fog az ellenvetésekre. Beszéde során kiemelte, hogy az egyház kormányzásában nemcsak a bíborosi kollégiumra és a Kúriára kíván támaszkodni, hanem mindinkább a világegyház püspökeire is. Éppen ezért elhatározta, hogy 1969. október 11-ére rendkívüli Püspöki Szinódust hív össze. A főpásztoroknak azt kell majd megtárgyaniuk, miként tegyék szorosabbá az együttműködést a püspöki karok és a Szentszék, valamint maguk a püspöki karok egymás között. Felemlítette ezután a pápa augusztusi bogotai útját és szólott három hadszíntérről, ahol most sem hallgatnak a fegyverek: Vietnamról, a Közel-Keletről és Biafráról Ezután a Gondviselés oltalmába ajánlotta az Apollo 8. űrhajót és ennek kapcsán kitért a mai világra jellemző átalakulásokra. Végül hangsúlyozta, ha az egyházban ma erjedés mutatkozik, ez az élet jele. Nem szabad ezt az erjedést elfojtani, hanem úgy kell irányítani, hogy valóban Krisztus Titokzatos Teste életét szolgálja. Karácsony este fél nyolckor a pápa repülőgépre szállt, hogy éjféli miséjét Dél-Olaszország egyik legnagyobb ipari központjában, a tarantói acélművek nagycsarnokában elmondja. A pápa repülőgépe este nyolc óra után szállt le a várostól húsz kilométerre fekvő repülőtérre. A városba vezető út mentén fáklyás fiatalok álltak sorfalat. Az újváros főterére érve a polgármester köszöntötte a pápát, aki innen a székesegyházba ment és megáldotta a papokat, valamint a betegeket. Éjjel tizenegy órakor érkezett a pápa az acélművekhez és mindenekelőtt megáldotta azokat a kohókat, amelyeket az ünnepek ideje alatt is üzemeltetni kell. Rövid ideig elbeszélgetett az itt dolgozó munkásokkal, majd kevéssel éjfél előtt egy anyagszállító üzemi motoros kisvagonon állva hajtott be a nagy szerelőcsarnokba. Tizenötezer fehér munkaköpenyes férfi és női munkás lelkes tapsviharáét kiérve haladt az oltár felé Az acélüzem erre az alkalomra 19 tonnás acéloltárt ké munkás ministrált, a szentleckét pedig az egyik üzemmérnök olvasta fel. A misét munkásénekkar kísérte. Homiliájában a Szentatya hangsúlyozta, hogy mindnyájan egyek vagyunk, a pápa mindenkié, mindenki atyja, pásztora, tanítója, testvére és barátja. Amikor idejött Taranto legnagyobb ipari létesítményébe, az itteni dolgozókban az egész világ munkásságát látja, őnekik akarja mondani ezt az éjféli misét. A pápa hangsúlyozta, hogy az egyház elismeri a tudomány és a munka világának autonómiáját és ezt ünnepélyesen ki is jelentette a zsinaton. A modern ember új Prométeuszként akarja birtokába venni a természetet. Úrrá is lesz felette, ám ugyanakkor meg kell látnia az anyagi dolgok mögé rejtett isteni szándékot. Feszült figyelemmel hallgatták a munkások a pápa nomiliáját és tömegesen járultak szentáldozáshoz. Közülük százat maga a pápa áldoztatott meg. A Szentatya kora hajnalban repült vissza Rómába, majd házikápolnájában elmondta a pásztorok miséjét. Délelőtt 11 órakor a Szent Péter templomban mutatta be a harmadik ünnepi misét, majd felment a templom erkélyére és rövid beszédet mondott a téren egybegyűltek előtt. Beszédében kifejtette, hogy a szédületes technikai fejlődés önmagában nem teheti teljessé az ember életét; ehhez magasabb erő szükséges és ezt az erőt Krisztus adja. A pápa ezután boldog karácsonyt kívánt mindenkinek, főleg a szenvedőknek, a háborúval sújtottaknak. Jókívánságait sok nyelven megismételte, majd Urbi et orbi áldást osztott. Eltemetek Miraelles!get A pápa karácsonya ta 1 ! Katolikus hetilap 1969. január 5. XXV. évfolyam 1. szám Columbiai papok forradalmi nyilatkozata A kolumbiai Buenaventura apostoli helynöke, Gerardo Valencia püspök, negyvenhat kolumbiai, két argentin és két ecuadori pappal közös nyilatkozatot írt alá és hozott nyilvánosságra Bogotában, melyben ígéretet tesznek, hogy felveszik a harcot az imperializmus és a polgári neokolonializmus erőivel. Ugyanakkor mélyreható változásokat követelnek mind az egyház, mind pedig az állam kebelén belül. Mindenekelőtt az ottani belső szerkezetének megújítását s az állam és az egyház különválasztását követelik. Megígérik az aláírók, hogy minden erejüket latba vetik átfogó és hathatós földreform érdekében, s ugyanakkor sajnálkozásukat fejezik ki amiatt, hogy a jelenlegi politikai pártok a nép kizsákmányolására törekednek és külföldi érdekeltségektől függenek. Elítéli az emlékirat a katonai költségvetést, mivel a hadsereg ahelyett, hogy az ország függetlenségén őrködne, voltaképpen a diákok és a munkásság ellen harcol. Az aláíró papok forradalmi front életre hívását követelik és egyben élesen bírálják a helyi egyház hatalmát és gazdagságát. Keserűséggel említik meg, hogy fényűző repülőtereket, emlékműveket és autósztrádákat építenek, amíg a nép kétségbeesik a ránehezedő nyomorúság miatt. A jelenlegi nehézségek megoldását olyan szocialista kormányban látják a papok, amely megszüntetné az ember ember általi kizsákmányolását és ugyanakkor számot vetne a történelmi törekvésekkel s a nép kulturális hagyományaival. Kiegészítés a hollandi katekizmushoz Hollandia püspökei kiegészítést kívánnak fűzni az új katekizmushoz — közölte a holland katolikusok ismert napilapja, a De Volkskrant. A kiegészítés a bíborosokból álló felülvizsgáló bizottság véleményét tekintetbe vevő javításokat foglal majd magába. (Tablet) A világ tekintélyes telógusai a Kitti Kongregáció reformját kíváják A hollandiai Nijmegenben nyilvánosságra hozták a világ negyven nemzetközi tekintélynek örvendő teológusának állásfoglalását, akik a rómaiai. Az ilyen vizsgálatnak azonban csupán a hiteles publikációk, nem pedig „önkényes vádak” vagy megbízhatatlan fordítások alapján kellene megfutani Kongregáció átfogó re történniök. Ezenkívül a szerformját követelik. A teológozót írásban kellene értesíteni a sok — köztük Rahner, Metz, Ratzinger, Congar, Chenu, Schillebeeckx, Schoonenberg, Murphy és McKenzie — felhívása értelmében a Hittani Kongregáció illetékessége ezentúl a szorosan vett teológiai kérdésekre szorítkozna. A pápához és a Kúria jelenlegi vezetőihez intézett részletes javaslatukban kérik az aláírók, hogy a hetvenöt évi kártételei ellen emelt kifogásokról, és ha úgy kívánja, igényt tarthatna egy másik teológus támogatására is. Ha a Hittani Kongregáció a szerzővel további megbeszélést kívánna folytatni, előzőleg közölni kellene vele annak nevét, akit „kikérdezésre” jelöltek, továbbá nem szabadna a szerzőt titoktartásra kötelezni. Amennyiben az ítélet az illető tételeket határt a Kúria tagjaira is tér- elfogadhatatlannak nyilvánítótesszék ki. Továbbá azt kiná, úgy a döntést világosan és várják a teológusok, hogy a alaposan kellene megindokolt Hittani Kongregáció szorosan i, működjék együtt egy életrehívandó nemzetközi teológiai bizottsággal, azzal, amelynek megalakítása iránti kívánságát már a püspöki szinódus is kinyilvánította, s amely számos teológiai iskolát képviselne. A katolikus teológusok nézeteinek felülvizsgálására .,pártatlan” és megfelelő kánon A fenti nyilatkozatokat a „Concilium” nemzetközi teológiai folyóirat, amelynek főtitkársága Nijmwegenben van — szerkesztőbizottsága kezdeményezte, s ehhez csatlakoztak a többi elismert teológusok. Az általuk aláírt okiratot közel kétezer neves t°ol~cus"pV és a világ minden teológiai fakultásának megküldték tanulmása tetett. A pápa miséjén két jogi szabályokat kellene alkotányozás és aláírás végett.