Új Ember, 1971 (27. évfolyam, 1278-1329. szám)
1971-05-16 / 20. (1297.) szám
Karácson Imréről, a Rákócziemigráció török okmányainak feltárójáról, a kiváló turkológusról emlékezik meg az Élet és Tudomány 10. száma. Május 2-án volt hatvan esztendeje, hogy Karácson Imre Konstantinápolyban tragikus hirtelenséggel meghalt. A tudomány hősi halottja lett, penészes levéltári anyag között kutatva megsebezte a kezét, vérmérgezést kapott, de „félholtra válva titkolta baját, nehogy forrásait elzárják”. Így dolgozott szinte halála pillanatáig. Ő volt az egyetlen tudós, aki a török levéltárakat ismerte. A török hivatalos és tudományos körök is az ő tanácsát kérték ki, ha saját forrásaikról tájékozódni akartak. Nagy ügyességgel kutatta fel a bujdosó magyarokról írt török feljegyzéseket, s kerekítette ki szakemberek és egyszerű olvasók számára egyaránt érdekes könyvanyaggá. „Sztambul levéltáraiban, különösen a régi Szeráj levéltárában ezrekre menő, összevissza hányt, porlepte iratok között, melyek defterekben és zsákokban minden rend nélkül összegyömöszölten hevertek, lassú, fárasztó munkával sikerült felfedezni az itt közölt okiratokat” — írta. Az Élet és Tudomány cikkírójával együtt mi is mindehhez hozzátehetjük: a várossá nyilvánításának hétszázadik évfordulóját ünneplő Győr büszke lehet egykori tudós lakására, aki konstantinápolyi kiküldetése előtt a győri tanítóképző intézetet igazgatta. Mi azonban hadd tegyünk hozzá még valamit, amiről az Élet és Tudomány megfeledkezett: Karácson Imre katolikus pap, peéri esperes volt. Jellemző az újságírók egy fajtájára az az epizód, ami New Yorkban zajlott le egy angol püspök odaérkezése alkalmával. Néhány újságíró kérdéseket tett fel. Az egyik azt kérdezte: „Mi a véleménye a New York-i éjszakai mulatóhelyekről.” A püspök tréfával és iróniával akarta elütni a pimaszkodást, ezért visszakérdezte: „Vannak New Yorkban éjszakai mulatóhelyek?” Másnap több lapban a következő címmel jelent meg a híradás a beszélgetésről: „A püspök első kérdése: Vannak-e New Yorkban éjszakai mulatóhelyek?” Rádiónk ismeretterjesztő műsorai közül az egyik legérdekesebb és leghasznosabb a helenként jelentkező „Ki nyer ma?”, játék és muzsika tíz percben. Azok is odafigyelnek, akiket egy szál sem fűz a klasszikus zenéhez, leköti őket a játék izgalma, s az igényesebb zenei művelődésre kelt bennük kedvet. De vajon nem kellene-e nevelésünk egyes területein „elébe menni” ennek a növekvő igényességnek? A műsor egyik kérdése Bach h-moll miséjének Kylie tételére vonatkozott. A fiatalabb korosztályhoz tartozó versenyző fölismerte ugyan az alkotást, de Szívhezszólóbb hangon magunk sem írhatnánk egy pusztulás előtt álló parányi rokokó kápolnáról, mint Borsos Lajosné, a „Műemlékvédelem” ez évi első számában. Az 1763-ban épült kápolna a Kossuth—Meszlényi család egykori birtokán van, szépségén kívül ezért is védelmet érdemel. Borsos Lajosné elégikus hangon már-már a kápolna végső pusztulásáról és a szobrok múzeumba szállításáról beszél imigyen: „A kápolna elhanyagoltsága szomorú, jövője bizonytalan. A műemlék jellegű épület tulajdonosa a pápateszéri rk. egyházközség, melynek sajátján kívül még három másik filiája templomáról kell gondoskodnia — és Csárdapusztán a kápolna funkciójára tulajdonképpen nincs szükség. Misét egy évben egyszer, a szentháromságnapi búcsúkor mondanak benne, erre a napra a puszta utolsó lakói (ma már csak egyetlen család lakik ott) kitakarítják a kápolnát, hogy aztán egy évre ismét bezárják. Az épület végleges pusztulása előtt szobraira bizonyosan igényt fog tartani valamelyik múzeum, de az együttes egésze az egykori kultúra tanújele a Dunántúl egy kihaló pusztáján, az a többlet, amit a táj, az alapító szándéka és a több százados folytonosság együttesen jelent, az menthetetlenül elvész. — Kár lenne érte.” Bár mi is szeretnők a kápolnát egy helyben, in situ megmentve látni, ha csak egy család lakik Csárdapusztán, ez bizony fogas kérdés és föladat. Mikor azonban Szentendre városától kezdve Zalaegerszegig életre kelt a skanzenmozgalom hazánkban, nem lehetne-e a terjedelmében oly kicsiny kápolnácskát egyik skanzenünkben elhelyezni, azaz újra fölépíteni. Vízimalmok, olajütők, fészerek és lakóházak között mindig voltak falvainkban templomok is. Ha másképp nem, így mentsük meg a Pápateszér-Csárdapusztai rokokókápolnát is, hogy százezrek gyönyörködhessenek benne. I’s got the whole world in his hands — „Isten az egész világot kezében tartja" éneklik az Edwin Hawkins néger gospel-együttes tagjai a Kossuth Rádióban minap közvetített amszterdami koncertjükön. „Bátyám, téged is ő tart kezében”, „Nővérem, téged is ő tart kézben” — hangzik tovább az ének, és a hangulat mindjobban felforrósodik. A koncertterem közönsége tapsol, majd a szólóénekes felhívására először halkan, aztán mind határozottabban éneklik együtt: „Isten az egész világot kezében tartja." Íme az áhitat egy dzsesszes hangvételű néger spirituálé nyelvén. És még valamit megérezhetett a hallgató: a ritmikus zene önfeledt, mondhatnám, lelki tisztulást adó erejét meg a közösség egybefogó, összetartó hatalmát. Igazi élmény volt. (m. b.) Katolikus szemmel kirándulása CsehszlovákiábaLiturgikus nyelvünkért aggódva nem csekély lelkiismeretfurdalással olvastuk az Élet és Irodalom 1971. május 1-i számában Aczél György Anyanyelvünk című cikkét. Bár ő külön nem szól az egyházi és liturgikus nyelvről, úgy érezzük, erre is vonatkoznak általános megállapításai: „Tiszta, világos gondolatnak érthető, pontos, gondolatközlésre alkalmas nyelvi forma felel meg. A nyelvi tisztaság —fogalmi tisztaság. A világos tiszta beszéd tudást, ismeretet, kultúrát követel attól, aki megnyilatkozik, éppúgy, mint attól, aki a megnyilatkozást hallgatja vagy olvassa.” „Azt hiszem, kevés dologra mondható olyan joggal, hogy közügy, mint anyanyelvünkre” — írja Aczél György. Legyen közügy a liturgikus nyelv is, hiszen ezrek olvassák, mondják nyilvánosság előtt és százezrek hallgatják hétről hétre. Legyen közügy az egyházi beszéd nyelve éppúgy, mint a liturgikus imádságok nyelve, egészen addig, míg —a fordítási munka sürgőssége miatt vagy más okból becsúszott nyelvi hibákat ki nem javítjuk. (es. b.) nem tudta, melyik tételről van szó, s a játék színhelyén is érezhető volt a tanácstalanság, míg végül valaki az idősebbek közül kisegítette a versenyzőt. A nemzeti nyelvűség előretörése a liturgiában már a mi számunkra is tartogat problémákat, de gyermekeinkben majd fokról fokra elhalványodik a latinnyelvű miseszöveg, s ami nekünk még természetes volt, az az ő számukra ismeretlen marad. Pedig nem árt ébren tartanunk a latinnyelvűség bizonyos elemeit, amelyek évezredes hagyományainkra és kultúránk értékeire vetnek fényt. Az igényes keresztény nevelésnek ezt a kérdést elsősorban a családban kell megoldania. Másrészt a nevelés egészében törekedni kellene arra, hogy a múlt értékes hagyományait alaposabban ismertessük. Nem szabadna megvárni, hogy a jövendő nemzedékek prospektusokból ismerjék föl Bach, Mozart vagy Beethoven oratórikus műveit, vagy — kommentárokkal és széljegyzetekkel ellátott könyvekből olvassák — mondjuk Ady Endre költeményeit. LITURGIKUS NAPTÁR Május 16. Húsvét után 5. vasárnap. Fehér. Saját mise, Glória, Credo, húsvéti preláció. — 1. Olvasmány : Apostolok Cselekedetei 15, 1—2. 22—29. — 2. Olvasmány: Jelenések Könyve 21, 10—14. 22—23. — Evangélium: Szent János szerint 14, 23—29. — Énekrend: 89/1. — OK 58. — 89/2, 3, 4. — 150. — 286. — Május 17. Hétfő: Fehér. Saját mise, Glória nincs, húsvéti prefáció. — Május 18. Kedd. Fehér. Rítus, mint tegnap. — Május 19. Szerda. Fehér. Rítus, mint hétfőn. — Május 20. Csütörtök. Fehér. Az Úr mennybemenetele. (Mise kötelező.) Saját mise, Glória, Credo, mennybemenetel prefációja. — 1. Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 1, 1—11. — 2. Olvasmány: Efezusi levél 1, 17—23. — Evangélium: Szent Lukács szerint 24, 46—53. — Énekrend: 93 (vagy 232). — OK 59, vagy Ho 95. — 93 (vagy 232) folytatása. — 122. — 297. — Május 21. Péntek: Fehér. Saját mise, Glória nincs, mennybemenetel prefációja. — Május 22. Szombat. Fehér. Saját mise, Glória nincs, mennybemenetel prefációja. — Május 23. Mennybemenetel utáni (húsvét után) 6. vasárnap. Fehér. Glória, Credo, mennybemenetel prefációja. — 1. Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 7, 55—60. — 2. Olvasmány: Jelenések Könyve 22,12—14. 16—17. 20. — Evangélium Szent János szerint 17, 20—26. Énekrend: 95 (vagy 96.) — OK 62. — 95 (vagy 96) folytatása. — 114. — 99. OLVASSUK NAPONTA A SZENTÍRÁST Rendkívül eleven képet tár Pál apostol elénk az első hívek életéről. Legkifejezőbb az Úr vacsorájának ismétlése, ahogy az V. század óta gyakran nevezzük: a mise. Akkoriban vacsora keretében történt a Jézus rendelte szent étkezés, sőt még úgy, hogy a bor átváltoztatása a kenyértől el volt választva. Ez a vacsora Jézus testét és vérét jelenvalóvá tette, ezért mondja Pál, hogy súlyos bűnbe esik, aki bűnös lélekkel vesz részt az Úr vacsorájában. Ezt egyszerű emléklakomáról nem lehetne állítani. Május 17. Hétfő. I. Korintusi levél 11, 17—25. Pál elmondja az Űrvacsora szerzését. Május 18. Kedd. I. Korintusi levél 11, 26—34. helyteleníti a hívek viselkedését. Május 19. Szerda. I. Korintusi levél 12, 1—11, a Szentlélek adományainak ismertetése. * Május 20. Csütörtök. I. Korintusi levél 12, 12—20, Krisztus testének tagjai vagyunk mind. Május 21. Péntek. I. Korintusi levél 12, 21—25, ennek következménye: egyetértés. Május 22. Szombat. I. Korintusi levél 12, 26—31, az egyházközségben mindenki azt a hivatalt gyakorolja, amely neki jutott. A VASÁRNAP EGYHÁZI ZENÉJE Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás) templom 9 ó. Missa-Luba, 10 ó. Liszt: Koronázási mise. 20-án 18 ó. Dufay: Missa ad madum tubáé. Szent István-bazilika 10 ó. Liszt: Missa Choralis, Bach: D-dúr fúga. Belvárosi Főplébániatemplom 10 ó. Schubert: G-dúr mise, Scarlatti: Exultate Deo, Händel: Kórustételek a Messiásból. Alkantarai Szent Péter-templom 10 ó. Bárdos: Missa Prima. Országúti Ferences templom 10 ó. Kodály: Magyar mise, Pange lingua, Ah, hol vagy. Szent Margit-templom 10 ó. Halmos: Napmise, Jubilate. Rózsafüzér Királynéja templom 11.30 ó. Schubert: Énekek a Szentmise-áldozat ünneplésére. 12.30 ó. Alain J.: Litanies. Béke téri Szent László-templom 12 ó. mise után C. Franck: a-moll korai (Orgonái: Stomfai Károly). Kőbánya-MÁV- telepi Kisboldogasszony templom 116. Halmos: Minden földek... Tárkányi: Szent Atyánk. Szendrei: Krisztus virágunk. Kapossy: Porba hullok Uram. Kodály: Ave Maria. 20-án 19 ó. Bárdos: Megjelentünk hajlékodban. Szögi: Zengj szívem dalt. Harmat: Áldjad ember e nagy jódat. Magyar Cantionale: Igaz hitnek plántálója. Rákosszentmihályi plébániatemplom 96. Lányi: Cantate: Krisztusnak szent vérén . . . Kerényi: Világnak Királyné asszonya. 20-án 18.30 ó. Gyimesi Gyűjtemény: Megjelentünk hajlékodban. Cantus Catholic: Krisztus a mennybe fölmene. Bartalus: Győzhetetlen én kőszálam. Hidas: Néked ajánljuk Szűzanyánk. Szegedi Székesegyház 11.30 ó. Lisznyai: Boldogasszony mise. Liszt: Ó ifjak, lányok. Halmos: Oltáriszentség himnusz. Kerekes— Vág: Szeretethimnusz. 20-án 18 ó. Tamás—Ábrahám: Missa Potrili II. Halmos: örömének. Pécsi Székesegyház 9 ó. Vittoria: Missa Simile est regnum coelorum. Lassus: Benedictie gentes. Jászberényi főplébánia-templom 11.30 ó. VIII. greg. mise. Horváth: Vágyra lőttem. Halmom: Jubilate, Harmat: Menyegzős köntösbe. Bárdos: a kegyelem. Pikétni: Édes Jézus. A rádió programjából Május 17. hétfő, URH 19.10 óra: Bozay Attila szerzői estje. Május 18. kedd, URH 19.10 óra: Láng István szerzői estje. 22.02 óra: Musica Antiqua Bohemica: régi cseh egy- és több szólamú zene VII. rész (VIII. rész szerda, URH 22.12; IX. rész péntek, URH 22.08). Május 19. szerda, URH 19.10 óra: Szervánszky Endre szerzői estje. Május 20. csütörtök, URH 19.10 óra: Ránki György szerzői estje. Május 21. péntek, URH 19.10 óra: Vincze Imre szerzői estje. Május 22. szombat, Petőfi 13.33 óra: Liszt: 137. zsoltár. URH 19.10 óra: Sárai Tibor szerzői estje. Május 23. vasárnap, Kossuth 19.40 óra: Ványa bácsi. Csehov kétrészes színművének közvetítése a Vígszínházból. Petőfi 16.05 óra: Bozay Attila: Trapéz és korlát. Kantáta Pilinszky János verseire. Az olvasókta — az olvasó véleménye Nemrégen esküvőn és keresztelőn vettem részt. Feltűnt nekem a plébános kedves figyelmessége. Az esketés és a keresztelés végén felolvasta az alábbi szövegeket, amiket megelőzően két szép szentkép hátára írt föl. Az esküvői szöveg: „Ma... szentségi házasságot kötöttünk. Azért vállaltunk felelősséget Isten, Egyház és egymás színe előtt, mi,... és..., hogy jövendő családunk földi és örök boldogságáért éljünk.” A keresztségi szöveg: „Keresztapám! Köszönöm, hogy elvállaltál keresztgyermekednek, és útbaindítottál az örök élet felé a keresztség szentsényében. Kérlek, vezess mindig jó úton, és imádkozzál értem mindennap... Keresztfiad.” Nem lehetne-e az Eklézsiában készített szentképek hátára rányomtatni e szövegeket? N. N. Szeged A világ gyanakvása a keresztények, kivált a katolikusok humanizmusa iránt régi keletű. A II. Vatikáni Zsinat önkritikusan csupán rögzítette ebbeli tapasztalatait. Igen érdekes Várkonyi Nándornak, a neves tudósnak idevágó véleménye Mécs László papköltővel kapcsolatban: azt mondja, hogy a „kritika egy része ... meghódolt költészete ... varázsának, de volt, s van része szigorú bírálatban” is, és — ezt már a keresztényekre általános érvényűnek érzem — „külön be kell bizonyítania” — neki, mint papnak, másnak, mint igaz kereszténynek, hogy „valóban azt az Italt issza, amit” — hisz — „prédikál”. S hozzátenném, valaha újjal mutattak a keresztényekre: nézzétek, ők azok, akik úgy szeretik egymást s másokat. Vajon ma is mondhatnánk ezt a keresztényekre? 17 éves irodalmár Kedves és tisztelt szerkesztőség, bocsássanak meg, csak hat elemit jártam, és azt sem tudom, hová kell pontot, vagy vesszőt tenni. Régen írtam azt, amit itt küldök Önöknek, szégyelltem borítékba tenni, nehogy felesleges munkát szerezzek vele másoknak azzal, hogy az én hibáimat javítgassák. Úgyis tudom, rosszul kapcsoltam a mondatokat és így nem lehet újságba tenni, ne haragudjanak reám ... De anynyit mégis mondanék: Uram, Istenem te tüzet jöttél bocsátani a földre. Kérünk, gyullaszd fel ezt a szívet bennem, és minden más szívben, hogy égjen, lobogjon mindenütt, mindörökké ... Néha úgy érzem, sokat kellene elmondanom az életről, de lehet-e ennél a tűznél többet? N. Feri bácsi Országút mellett lakom. Ha akarom, ha nem, látnom kell, mi megy végbe az úton. Vasárnap leeresztem a rolót, félek attól, ami a házam előtt történik vagy történhet. Nem mondok sokat, ha elvadultságot, felelőtlenséget, érthetetlen sietséget látok minduntalan. Van tábla, van figyelmeztetés, van Kresz, van ellenőrzés, és mégis. De van értelem is -- miért, hogy lassan a gyalogos ember sanyargatásává fajul a közlekedés? A hatóságok — nagyon jól tudom — mindent megtesznek. De azt, ami a nyári országút veszedelmei között a vezető felelőssége, nem vállalhatják át. H. Béla benzinkutas, Balaton Az esztergomi szeminárium Az esztergomi szeminárium növendékei és tanárai Vajay István helynök és Bartl Lőrinc rektor vezetésével háromnapos csehszlovákiai tanulmányúton vettek részt. Az utat Szabó Imre püspök és Rozsák Menyhért kanonok, budapesti plébános nagyobb összegű adománya tette lehetővé, jelentőségét pedig növelte, hogy az utóbbi évtizedekben első alkalommal vettek részt a szemináriumi növendékek csoportos külföldi kiránduláson. Az útvonal összeállításában nemcsak az idegenforgalmi érdekességek játszottak szerepet, hanem a szemináriumot és az esztergomi egyházmegyét érintő történelmi emlékek is. Mint ismeretes, az esztergomi szemináriumot, világviszonylatban is az elsők között, 1566- ban, tehát 400 esztendővel ezelőtt Oláh Miklós érsek alapította Nagyszombatban, a mai Trnavában. Az utazás részvevői először megtekintették Nyitra ősi székesegyházát és a nyitrai várat. Ezután Nagyszombatba utaztak. A részvevőket itt Ján Pöstényi kanonok, a Szent Adalbert Társaság igazgatója fogadta. Magyar nyelven ismertette a város múltját, a Szent Miklós ősi székesegyházat, az Oláh Miklós által alapított szeminárium épületét, az 1578-ban épült várostornyot és a Szent Adalbert Társaság épületét. Pöstyénfürdő (Piestany) szép parkjának és épületeinek rövid megtekintése után Beckó vára, illetve Trencsén vára következett. A morvaországi Uherske Hradiste jelentette az első napi szállóhelyet. A híres morvaországi zarándokhelyen, Velehradon, Vajay István vezetésével koncelebrált szentmisét mutattak be a csoport felszentelt tagjai az impozáns méretű templomban. A templom plébánosa latin nyelvű beszédben köszöntötte a megjelenteket. A szentmise alatt a szeminárium növendékei latin nyelvű énekekkel köszöntötték a hazánk területén is működött, s Velehradon meghalt Szent Metódot. Ezután Olmützbe, innen pedig Brünnbe (Brno) utaztak, ahol megtekintették a Spielberg-vár kazamatáit, ahol Kazinczy Ferenc szenvedett rabságban, majd a Petrov-dombon épült Szent Péter gyönyörű gótikus székesegyházat. Másnap reggel a minoriták Szent János-templomában volt koncelebrált szentmise. Itt Skrdlik Norbert plébános köszöntötte latin nyelvű beszédben a megjelenteket. A harmadik nap délutánján érkeztek meg a csoport tagjai Pozsonyba. Itt Andódi András pozsonyi plébános kalauzolta a társaságot, mely megcsodálta a fejlődő várost, s a hatalmas városrendezési munkát, mely az új Duna-híd építése miatt vált szükségessé. A részvevők, miután megtekintették a híres Szent Márton-dómot, Rafael Donner Szent Márton-szobrát és Pázmány Péter síremlékét, az 1781-ben épült prímáspalotát, az Óvárosháza, a Mihálykapu, a pozsonyi szeminárium épületét, alkonyaikor indultak vissza a részvevők Komáromon keresztül Magyarországra. Lelki és művészi élményekben gazdagon, szeretettel emlékeznek vissza a baráti szlovák és morva nép vendégszeretetére, és hálás lélekkel emlékeztek meg azokról, akik lehetővé tették ezt az emlékekben gazdag tanulmányi kirándulást. Lenhardt Vilmos teológiai tanár Az egységre törekvés szellemében Keleti Nap a Központi Szemináriumban A most már hagyományossá vált Keleti Napot az idén április 30-án tartották a Központi Szemináriumban. Reggel görög szertartású szentmisén vettek részt a mindkét rítusbeli növendékek. A délutáni műsor a húsvéti misztérium jegyében történt. Bacsóka Pál tb. kanonok f*A húsvét teológiája a keleti egyház tanításában” rímmel tartott előadást; ebben kifejtette, hogy a zsinati liturgikus konstitúció tanítása a húsvéti misztériumról mennyire megegyezik a keleti egyházatyák írásaival és a keleti liturgia ünnepi megnyilatkozásaival. Az előadás előtt Timkó Imre püspöki helynök, professzor mondott bevezetőt, s a műsorban keleti liturgikus énekeket adott elő a kamarakórus. Végül megbeszélés formájában felmerült az ökumené kérdése is, többek között Berki Feriz protoierej, a magyar ortodox egyház adminisztrátora ismertette a keleti egyházak álláspontját. A Keleti Nap műsorán más vendégek is részt vettek: Biha** Bertalan gk. főesperes, Kozma Lajos gk. lelkész, Gál Ferenc dékán, Pfeifer János és Paskai László professzorok és az intézet elöljárói Zemplén György püspök, rektor vezetésével, aki fogadást adott a vendégek tiszteletére« d cs.) Olvastuk A történelem vastörvényei között Meszlényi Antal: A magyar hercegprímások arcképsorozata (1707— 1945) — Szent István Társulat. 114. Ft. Külső formáját tekintve Heszlényi Antal legújabb munkája Esztergom eddigi hetvenkilenc főpásztora közül a tizennégy legújabbkorinak portréja. Tartalmában pedig a magyar katolicizmus története a Rákóczi-szabadságharc és a Magyar Népköztársaság megalakulása közötti negyedévezredben az ország első egyházmegyéjének, központjának tükörében. A magyar katolikus történetíró és a publicista, amikor a maga közösségének megértését keresi, gyakran teszi fel a kérdést: miért, hogyan lettünk olyanok, amilyenek vagyunk, meddig kell visszamennünk a történelemben, hogy magatartásunkat megértsük és okosan tudjuk tökéletesíteni önmagunk és a világ javára. Meszlényi Antal könyvének ez az első nagyon komoly tanulsága. A török utáni időkig kell visszanyúlnunk. Az esztergomi egyházmegye legújabbkori története mindennél szemléltetőbben mutatja, hogy a magyar katolicizmus a pusztulás mélységeiben kezdte megújhodása munkáját és az egymással viaskodó történelmi erők Szcillái és Karibdiszei között folytatta. Helyzetét egyfelől a Habsburg uralmi politika határozta meg, amely éberen vigyázott, hogy kezét rajtatartsa Esztergomon és mindig a maga eszközévé akarta tenni a katolicizmust, másfelől pedig a magyar nemzeti és egyre fokozódó erővel a nemzetiségek szabadság törekvései, s mindezek mélyén a mélyreható társadalmi átalakulás, a kapitalizmus kialakulása, majd nyomában a szocializmus erőinek kibontakozása. Az esztergomi hercegprímások egymással viaskodó érdekek és erők kereszttüzében kellett, hogy újra felépítsék székhelyüket, székesegyházukat, megszervezzék egyházmegyéjük pasztorációját, oktatásügyét, létrehozzák kulturális intézményeit. A Habsburg-politika a maga érdekeinek szolgálatában kezdetben ügyelt rá, hogy az esztergomi hercegprímások a főnemesség köréből kerüljenek ki. Az utolsó hét azonban az alsóbb társadalmi rétegekből származott. Persze ezek se forradalmárok és szabadságharcosok. Egyéniségük azonban mindabban, ami elsőrendű feladatuk, legtöbbjüknél fölébe tud emelkedni a rájuk nehezedő politikai és társadalmi kötöttségeknek, emberi gyarlóságaiknak is, s tudnak alkotni és áldozatot hozni. A lelki ugart, ami az egyházmegye a török utáni időkben volt, küzdve, meg-megtorpanva, újra és újra nekilendülve lassanként kultúrtalajjá változtatja néha általuk, és máskor velük a történelem és az emberi természet felszíne alatt munkálkodó Gondviselés. A szerző barokkos lelkendezéstől mentesen, higgadtan és tárgyilagosan igyekszik megrajzolni a tizennégy főpapi arcképet. Nem hallgatja el gyengeségeiket, de nem habozik felmutatni még azok értékeit sem, akiknek régebben vagy a közelmúltban nem volt jó sajtója. A hatalmas anyagot biztonságosan kezeli, nem merül el a részletek tömegében, hanem sommázásra törekszik. Ezzel nyújt olyan áttekintést, amely egyetemes és alapvető tanulságok levonására készteti az olvasót. Nemcsak a múlt, de a ma megismerésében és megértésében, a helyes emberi, magyar és katolkusi magatartás kialakításában is. Sinkó Ferenc ROBERT GRAVES: A GÖRÖG MÍTOSZOK. (Európa, I—II. kötet, 88.— Ft.) A könyv nemcsak az Olimnosz isteneinek bonyolult családfáját és a görög regevilág teljes panorámáját tárta elénk, hanem ameddig csak követhető, egy nyomozó detektív szívósságával és ötletességével eredetükre, távoli rokoni kapcsolataikra is fényt derít. Az újköny jelentős segítséget nyújt mindazok számára, akik klasszikusokat olvasva többet szeretnének tudni a hevén szellemről és gondolkodásból, mint amennyit a tömör lábjegyzetek elárulnak. (B. L.) LÁTTUK BŰNTÉNY A VIA VENETON (színes olasz—francia film). A bűnügyi filmek jelenlegi áradatában lassanként az izgalmak is megszokottá és unalmassá válnak, a legsötétebb történet is elszürkül, s a legagrafártabb filmíró és rendező sem tud újabbat, érdekfeszítőbbet kitalálni. Ilyenkor nem marad más hátra, mint a külsőségekre építeni: a szadista verekedésekre, fülledt erotikára és egyre szaporodó gyilkosságokra. Itomolo Guerreri filmje is ezt teszi. Rossz film, a leggyengébb ponyva színvonalán. h. b. HALLOTTUK Az évad egyik legnagyobb érdeklődéssel várt hangversenyét vezényelte a megbetegedett kitűnő oratórium-karmester, Karl Richter helyett a német karmester iskola egyik legnagyobb tehetsége, Wolfgang Gönnenwein. Műsorán a JANOS-PASSIÓ szerepelt, s ennek az kölcsönzött különös érdekességet, hogy néhány hónappal ezelőtt az ő tolmácsolásában vették lemezre Bach művét, s ezt a lemezt a legjobbak között emlegetik. Gönnenwein ritka nagy sikert aratott Budapesten, amelyet elsősorban annak köszönhet, hogy egyetlen drámai ívben állította elénk a szenvedéstörténetet, s hatalmas lendülettel tört a végkifejlet felé. Bár elképzeléseiből hiányoztak a lágy lírai árnyalatok, s a hatalmas kórustételek sem szóltak a szokott izzással. A kitűnő szólista gárdából kiemelkedett az evangélista Kurt Equiluz és a nálunk, sajnos, vendégnek számító Hamari Júlia. (1. 1.)