Új ember, 1971 (27. évfolyam, 1/1278-52/1329. szám)
1972-12-31 / 53. (1382.) szám
IATAL AKTAL. ..És amikor belllt a nyolcadik nap, Jézusnak nevezték a Gyermeket, amint az angyal hívta őt, mielőtt még foganhatott volna . • .*» így hangzik a Lukács-evangélium második fejezetének huszonegyedik verse a születés utáni nyolcadik napról, amely azután újév napja lett, mert akereszténység végül is úgy döntött, hogy minden új esztendőt Jézus nevével akar megnyitni. A név, amelyből a Názáreti Jézusét — „Jeshua”, „Jeshu” — lerövidítették, nagyjából egyformán hangzott a héberben s az arámban. Vagyis az ószövetség szart iratainak és Isten tiszteletének klasszikus, ősi nyelvében, s a babiloni fogság utáni századok beszélt köznyelvében. Az eredeti név valójában: „Jehoshuah”, magyarul tehát Jóshué, Józsua. Ez a Jordánon túli sivatagok tűzkaimjából történt honfoglaláslegendáktól körülgomolygott a népvezérének megnevezése, amely Nagy Heródes századának idejére a legjobban elterjedt férfinév lett, megengedett (azaz nem tiltott) módon tartalmazva az Isten nevét, kifejezte a nemzet vágyakozását és várakozását a Messiás után. ERRŐL A NÉVRŐL a kereszténység tudósai közt elsősorban Euzébiosz cezáreai püspök emlékezik meg részletesebben, a IV. század első évtizedeiben közzétett, s akkor roppant méretű egyháztörténelmi munka szerzője. Mint Galilea és Judea metropolitájának, a Jeruzsálemi püspök fölöttesének, már műve forrásai miatt is érintkeznie kellett Jeruzsálem keresztény és zsidó tudós köreivel, így ismerkedett meg a Jehoshuan—Joshu névhez tapadó hiteles tradíciókkal. Azzal, hogy ez a név teljességgel ismeretlen és használatban volt Józsué előtt, akit Mózes a rabbinikus hagyományok szerint nevezett volna el így (Euzébiosz Egyháztörténete I. S.). Nevének jelentését az alexandriabeli Philon, Krisztus kortársa így adta meg: Az, akinek maga Jahveb a segítsége”. Használata a próféták kora után vált közkedveltté. A legrégibb és legérdekesebb, de talán legkevésbé számon tartott viselői egyike magának a Názáreti Jézusnak egyik őse. Mégpedig Lukács evangéliumában, Szűz Mária nemzetségtábláján (Lk S. 29) az a Jézus, aki Eliézernek fia volt. Semmit a világon nem tudunk róla, csak azt, hogy tizenkét név — tizenkét ,,nemzetség” "— választja el Dávidtól. Annak volt egyik leszármazottja, mégpedig a bast biloni fogság előtt, mert néhány nemzedék múlva ő tőle származott le a fogság után visszavezérlő Sherubbából. Viszont a legismertebb ószövetségi ,,Jézus”, a „Shirákfia” (valójában ennek a megemlített Shiráknak unokája) Jézus. Az ő szellemi egyénisége olyan részletesen és éles vonásokkal áll előttünk, annyi eleven tanulsággal szemlélhetjük alakján át az ószövetség legkésőbbi könyveit, hogy érdemes lenne róla egyszer külön is megemlékeznünk. Sorrendben ő utána, a régészetnek főképp jeruzsálemi — s rendkívüli módon érdekes — eredményei következnek. A jeruzsálem környéki sírvárosokban lelt feliratok valósággal ontják, különösen a Krisztust megelőző századokból, a Jézus nevű eltemetettek emlékeit. Csak kettőnek említésére van itt hely. Mind a kettőt Clermont-Ganneu-nak, a száz évvel ezelőtti, de sikerekben legnagyobb és leggazdagabb francia újszövetségi régésznek ásói tárták fel. Egyiket a Kédron-völgy sírjaiból, a feliratból a Jézus név fotómását is itt hozzuk. Mégpedig azért, mert mind ez ideig a legszebb betűkkel ez hozza a „Jéshua” ne- Jézus neve ket; biztosak lehetünk abban, hogy ugyanezzel a betűtípussal szerepelt a három nyelvű keresztfeliraton is Jézus héber neve. Egy másik pedig az ún. „Gonosz Tanács Hegyén” megtalált sírirat, egy bizonyos Shimeon bar Jéshua-nak, tehát Jézus fiának, Simeonnak csontládájából. (Természetesen egyiknek sincs semmi köze a Názáreti Jézushoz). A SÍRLELET-FEIRATOKNAK csak felsorolása is rengeteg helyet igényelne. Következzék inkább Josephus Flavius, aki két nagy történeti művében — egyik a zsidóság egyetemes története, másik a „Zsidó Háború” — mintegy 20 Jézust említ. Ezek közül legalább 10 a Názáreti Jézus kortársa, s közülük a legtöbben jeruzsálemi papok. Már az is érzékelteti ,milyen általánosan elterjedt volt a név. És ez annál feltűnőbbé teszi azt, hogy a Jéshu, Jéshua név: Jeruzsálem ostroma után hamarosan teljesen kiveszett a zsidóság összes társadalmi rétegeiből. S az nem következhetett volna be, ha a Názáreti Jézus csalt költött személyiség lett volna. De ő valóság volt: ugyanazt a szerepet vitte, amit az evangéliumok megírnak, s amit az egész zsidóság tudott róla. És még a neve is azért vált nagyon rövid idő múlva tilalmassá, azaz „nomen damnatum”má. A sírfeliratokkal együtt mintegy ötven esetben megállapítható történelmi személyiségű „Jézusok” mellett, és több száz ugyanezt a nevet viselő palesztinai kortársa mellett, nem egyet az Újszövetség is említ. Mégpedig olyan módon, ami viszont azt mutatja meg, hogy már a legelső keresztény nemzedék alig merte használni az ő nevét. Azért, mert az „nomen sacrum”-már szent névvé, isteni névvé vált számunkra. A legkülönösebb ennek a jelenségnek a legelső alkalmazása. Még az evangéliumokban legjáratosabb olvasóink legnagyobb része számára is fel kell idéznünk azt, hogy valójában. Jézusnak hívták azt a Barrabást is, aki rómaellenes lázadó volt és útonálló. (Akit Pilátus szabadon bocsátott húsvétikor a felizgatott s befolyásolt nép követelésére Jézus helyett). A neve így is szerepelt az élőszóbeli, majd írásokba vett hagyományokban s az első evangéliumi kéziratokban: „Rabba fia, Jézus” (azaz „Jésijua Bar- Rabba”. De a keresztények érzékenységét sértette, hogy ő is Joshua, azért azt hamarosan elhagyták neve mellől, és csak a „Bar-Rabba” maradt meg, a ..Rabba fia”. Szent Jeromos még látott olyan régi evangéliumi kéziratokat, amelyekben szerepelt az „ ..Joshua” megnevezése is. Egyébként evangéliumkommentárjaiban ő is helyesli a Jézuséval egyező név elmaradását. Ettől kezdve sorra maradtak el az Apostolcselekedetekből a szentpáli levelekből is az ilyen véletlen egyezések, mintegy az egyház közmegállapodása alapján. Akár a ciprusi varázslóról volt szó, akit ,,Jéshu fia Elümász”-nak hívtak eredetileg (Apcsel 13. 11). Akár Szent Pál munkatársáról,akit a Kolosszéi levélben (4, 11) üdvözöl Pál, mint azt aki, valamikor „Joshunak hívtak, de már Justusnak”. EGYETLENEGY NEMZETBEN adódtak kivételek, mégpedig a közép- és újkorban „legkeresztényebbnek” hívott spanyoloknál. Ott ha nem is éppen nagyon sokszor, mégis előfordul az, hogy férfiakat erre a névre keresztelnek (sőt néha nőket is, ennek a nőnemére). Ennek történelmi, egyháztörténeti oka van, s ez egyike a legérdekesebbeknek. Ez a szokás az áriánizmusból eredt. Az áriánizmus, amint az köztudomású, csak egyszemélyű Egyistent ismert el, Jézust csak teremtménynek tartotta, nem pedig Istennek. A római birodalom görög felében hamarosan legyőzték ugyan az arianizmust, de a IV. századi germán törzsek és népek ariánus alakzatában ismerkedtek meg a kereszténységgel s igazában csak ma látjuk, hogy ennek milyen nagy jelentősége volt. A Földközi tenger nyugati fele az őt körülvevő áriánus-germán országok folytán majdnemhogy áriánus tóvá változott. Legtovább a nyugati gótoknak és a vandálok egy részének a Hiszpán félszigeten levő országokban maradtak fönn — egészen a VIII. századig. Közöttük vált szokásossá a Jézus név, mint keresztnév, éppen azért, mert embernek tudták Jézust. Miután az ariánizmusból erőszak nélkül, önként váltak katolikusokká, anélkül hogy Jézus istenségét kétségbe vonták volna, fönnmaradt közöttük ez a majdnem félezer éves népszokás. Az egyház nem kifogásolta ezt, éppen mint népszokást, így hát spanyol kortársaink is vannak, akiket Jézusnak hívnak. Egyikük-másikuk nemzetközileg ismert ezen a néven. A leggyakoribb sémi férfinévből led tehát a kereszténység kezdetei óta a Legszentebb Név, az évet megnyitó név, amelynek áldását kívánjuk magunknak az 1973-as év kezdetén és mindörökké. Szentföld— amerikai módra A „Disneyland” nevét sok olvasónk ismeri. A „Hófehérke” és a többi nagy rajzfilm alkotója, Walt Disney rendező, a gyermekek számára Hollywoodban felépített egy meseországot — természetesen lcsinyített kiadásban. A Times írja, hogy most a Disneyland mintájára „Holyland”-et, Szentföldet építenek az USA-ban, Alabama államban. A látogatók képet kaphatnak minden tájról, jelenéből, személyről, amiről és akiről a bibliában szó esik: a Paradicsomkorból, Babilonról, Egyiptomról, Görögországról, Rómáról. Csónakázhatnak a Genezáreti tavon, sőt — hogy el tudják képzelni Jónás próféta élményeit — elnyelethetik magukat egy cethallal is. A „Holylamd” amfiteátrummal is dicsekedhetik. René'főnökök ökumenikus tanácsa ' A KNA hírügynökség jelentése beszámol arról, hogy első ízben vettek részt protestáns és ortodox megfigyelők a szerzetesfőnökök december első felében Rómában tartott több napos tanácskozásán. A Szerzetesek Kongregációja képviseletében Augustinus Mayer érsek, a Kongregáció titkára vett részt a tanácskozáson, szakértőként pedig Jacques Loew toe■lógiatanár és Bernhard Haering redemptorista atya. Anglikán részről Michael Fisher, a német protestánsok részéről Gerhard Rotting és Hans Eisenberg, az orosz ortodox egyház részéről kívül Gundajev archimandrite, a libanoni örmény egyház részéről pedig Andrea Serima.. A tanácskozás főtémája a szerzetesrendek belső élete volt. Puszta Sándor: Genesis Szemedben roppant világok Súlytalan és sötét Tömege gubbaszt de lényed Kitölti mindegyik kövét Kezedben csillagcsapatok Ezüst serege fészkel Még nem teremtettél időt S még nincs nappal és éjjel Még nem mozdult a lusta köd Szárnyai letörtek Akaratodban volt csak ég S alakja a földnek Még nem volt tér és nem volt hely Hol megvessed a lábad Nem volt ember ki dicsér És zengje sok csodádat Még nem volt hang és ritmus sem Nem volt szín sem alak Nem volt hal és állatok Csak mozdulatlan ősanyag Az idő előtti nagy idő Csend virraszt az űrben De minden nemlétező ragyog Henned mint tükörben Még nem indult el semmi sem És nem volt még megállás Magadban voltál egyedül S nem volt rajtad kívül más Ha szóltál szavad viszahullt Visszhangként magadba Önmagadat láttad csak S formáltad alakba Nem volt múlt és jövő sem Folyamágy hat napnak Te tudtad benned minden van De nem tudták ők hogy vannak S ekkor akartad hegyen! Minden külön képed Magadból kölcsönöztél színt S mindegyikbe lényed Öntötted át s a létezés Törvényét tudtunkra adtad S rajtad kívül zúgtak el Mik benned ragyogtak Szemedből villan kidörög A fény és énekelve Hasítja ketté a ködöt Nappal s éjjelekre Már mozdulnak az ujjaid Hogy nagy vizeid mérjed S fényes útját fussa meg Sok sápadt égcseléded Hördülnek a tengereit As esők trombitálnak S a víg pacsirták egész föl A felhőkig szállnak Fák születnek s tollasan Lobognak a szélbe Még anyameleg az új föld És kezdben a fészke Az anyagból indul már Ádám Éva teste S a roppant csillagok félve néznek egykeresztre... Az angol egyház jövendő arculata Az angol püspöki kar közvéleménykutatást rendeztetett a hívek és papok között azzal a kérdéssel: milyennek várják az angol egyház jövendő arculatán A beérkezett válaszok alapján — amint a Croix öszszefoglalja — a következő kép alakult rá: A világiak és a papok egymástól való elszigeteltsége csökken. A világiak tevékenyebben vesznek részt a lelkipásztori munkában. Az egyházközség keretében több lesz a kisebb csoport Gyakrabban mondanak misét magánházakban. A szemináriumok oktatási rendje és színvonala útraalakul, az egyetemek felé közeledik. A papok alaposabb ráképzést kapnak lélektanból, pszichiátriából és szociológiából. A hindu, az islám és a keresztény másvilág AZ Indiai Katolikus Orvosi- Lelkipásztori Egyesület kezdeményezésére összejövetelt tartottak a Hindu, az iszlám és a keresztény vallások képviselői. Megbeszélésük témája volt: „a másvilági élet fogalma a hinduizmus, az iszlám és a kereszténység szerint”. A résztvevő szakemberek arra a megállapodásra jutottak: mind a három vallás boldognak, reményt adónak hirdeti a másvilági életet, de mindegyik azt is hirdeti, hogy a halál utáni boldogság csalódagasabbrendű, erkölcsösebb élettel érhető el. Petőfi Sándor — Egerben 1844. február havában nevezetes vendége volt az egri szemináriumnak. Petőfi Sándor Debreczenből Pestre gyalogolván, a Tisza áradása miatt Egernek vette útját. A trtáklári országúton írta azt a költeményét, hogy’ Hol jó bort érzek, betérek. Ne térnék hát Egerbe? Ha e várost elkerülném Az Isten is megverne. Mikor már berni volt a városban, a líceum előtt megállított egy tisztelendő urat, kérdve: — Hol lakik Pájer Antal? A boldogult egyházi költő azonban akkor már nem volt Egerben — Hát Tárkányi Béla? Ezzel elindult, hova utasítva volt a szemináriumba. Tarkányit nem találván honn, az intézet portásánál a következő tartalmú levélkét hagyó számára : — Tisztelt barátom! (ha meg nem sértem e címmel.) Többször kerestem Önt, de nek ii találhattam honn. Holnap reggel hét óra tájban eljövök, igen örülni fogok önt megismerhetni, bár jöttömnek más indoka is van. Igen megszorultam (holnap bővebben elbeszélem), addig legyen ön szíves nekem útravalót szerezni, mellyel Pestig elmehetek. Ne ütközzek meg a quasi parancsoló hangon, de bár nagy szükségben vagyok, nem koldulok. Holnap mindenről bővebben. Addig Isten, önnel! Petőfi Sándor. Másnap reggel szürke, kopott ruhában, könnyű köpenyegben ólmos bottal kezében, benyitott a hidegtől és betegségtől elhalványult Petőfi Tarkányihoz . . Nem szormitok arra, hogy előbb barátságot kössenek, lelkük már e találkozás előtt rokon volt. Petőfi bizalmas tegezéssel üdvözölte Tárkányit, rá őt viszont forró öleléssel fogadta. De mivel Tárkányit hivatala az érseki irodába hízta, Petőfit bemutatván egy pár növendéktársának, kik őt műveiről már szintén jól ismerték, meleg szobájában hagyta, reggelivel s jó egri borral megvendégelte, s távozott az érseki irodába. Délben visszatérvén Tárkányi, az ebédet kedves vendégekkel egyetemben a növendékek ebédlőjében kiváló derültséggel együtt költötték el, s mivel Petőfi merész költészete és az új irány miatt az ifjúságnak volt kiváló kedveltje, elhalmozták őt szívességek egész özönével. E barátság és poharazás fölvillanyzó hatása alatt született az ebédet követő délután az „Egri hangok” czímű költemény. S midőn azt Petőfi a vacsoránál felolvasta, s e szakaszhoz ért: Ha hetin ülök a melegben Környéket sok jó barát, Töltögetve poharamba Egri bérezek jó borát, Jó barátok, jó borocska... Kell-e más? Kebleinkben a kedv egy-egy Óriás Kedvemnek ha magja volna, Elvetném a hó felett, S ha kikelne, rózsaerdő koszorúmé a telet. S hogyha földobnám az égre Szívemet. Melegitné a világot Nap helyetti... , Lelkesedésükben félbeszakították őt, össze-vissza ölelték, s csalj ezután, folytathatta versének további felolvasását. A szíves papnövendékek következő nap is magok közt marasztották Petőfit, ki csalj harmadnap, vált el tőlök, útravalóval bőven ellátva s Tárkányinak az Őrangyal czímű zsebkönyvszámára legendát ígérve. Hogy mily kedves emlékű volt előtte az egri szíves fogadtatás, ezt hűn tolmácsolta Tarkanyihoz Duna-Vecséről küldött levele, 1844. ápr. 28-i keltezéssel. A levél hosszú s tartalma a következő: — Ila nem az volnál, ami vagy: türelmetlenséged már ezóta alkalmasint néhány adta teremtette kővel emelte volna magasabbra a káromkodás díszes pantheonját; de pap létedre, úgy hiszem, hozzád illő csendes békével vártad megérkeztét. S íme megérkezett azoknak megérkezése. Mert úgy gondolom, mire ezeket elolvasandod, már nálad lesz levelem. Miért tettem ily irgalmatlan próbára ..békés tűrésedet?” (mint mondják a magyar vándorszínészek a türelmet mind e mai napiglan), ne kérdezd: egyhamarjában magam sem tudnék rá felelni. Mentségemül annyit mondhatok, hogy kutyatest levélíró vagyok — ha ez egyáltalában mentség. Egyébiránt igazat szólva, meg is akartalak lepni mindjárt az első legendával. De minthogy ez ideig az ihletés semmikép sem lepett meg, a fenn említett dologgal én sem lephetlek meg tégedet. És barátom, őszinte nyíltsággal szólva, alig lesz valami a legendából. Bizony Isten, annyit törtem rajta fejemet, hogy no! és csak egy kukkot sem tudtam összeszkábálni... azaz hazudok, minthogy negyven sor megvan lesz abból, de itt aztán nem tovább! Már más valami tárgyat keresek, és ha csak lehet, elkészítem a határidőig, mert a mellett, hogy szavamat is adtam, miszerint az „Őrangyal ”-ba dolgozandom: igen nagy gyönyörömre vássék veletek, derék ifjak! egy mezőn felléphetni, kiknek meleg barátságával dicsekszem. Oh Béla barátom! Be szép napok voltak, melyeket körötökben töltök. Istenemre sohasem feledem. Tőletek eljővén mikor mikor nem? azt már én per, tudom, de akármikor, csakhogy Pestre értem. A verseimet sokat hurcroltam ide-oda, s nem boldogulhattam velek mert egyik könyvárus sem akarta megvenni- minthogy a vegeknek egyáltalában nincs kelendőséggök Ügyem végre egészen reménytelen, s amelnyire reménytelen, éppen annyira kedvező, nem különben meglepő fordulatot von. Vöröarty tudniillik a „Nemzeti Kör” elé terjesztette. S ez elhatározó verseimet kiadni, ami meg is történendik olyformán, hogy a verseket előfizetés útján kiadja 1000 példányban, s az eresz ,a jövedelem, a költségeket levonnia, enyém lesz. Julius eleje után kijön. A példány egy pengő lesz. Vörösmarty, Varrót Sándor és Szigligeti voltak megbízva verseim átné" - 776. ezek barátom, vagy tizenötöt kivetettek belőlök, s nagy részint bordalokat. Csak ré-” a szomjas ember tűnődését is ki akarták küszöbölni, de már ezt nem hagytam. Ilyenformán állok verseimmel. Ami színészpályámat illeti... annak vége van. Igez, barátom, lemondtam a színészetről, s július elsejétől a Regélő szerkesztője leszek Vachot Imre mellett. Ezentúl tehát kirekesztőleg az irodatúrának vagyis literadalomnak, vagy irodalomnak elendelt. Ha jól emlékszem, ezt is te tanácsoltad. Ergo úgy lett. Június közepéig itthon leszek szüleimnél, hova leveledet minél előbb elvárom. Derék társaid szives, baráti emlékezetébe ajánlva magamat, ölellek: barátod. Petőfi. (Babik József.,Fráter Jukundián” c. művéből közli: Irházi Lajos ÖREGEK, ÖREGSÉG December 27-től 29-ig a hagyományos „Bécsi Karácsonyi lelkészkongiVASzus" aktuális témával az „Öregek, öregség, öregek lelki gondozása” ügyével foglalkozott. Számos lelkész, szerzetes, az egyházközségeknél működő laikus szakemberek bevonásával munkacsoportokat alakított az öregség problémáinak tanulmányozására. A munkacsoportok programot dolgoznak ki az idős emberek megfelelő foglalkoztatására, lelki és egészségügyi gondozására. ADIOTULLUDONOSOK, MOTORKERÉKPÁROSOK! A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás 1973. év, január hóban esedékes hére júris 1-től 31-ig pótlékmentesen fizethető ,s-pfizetéséhez minden autós és motoros ügyfelének névre szóló postautalványt küld étt állami biztosító / *5 //1