Új Ember, 1974 (30. évolyam, 1/1435-52/1486. szám)
1974-01-06 / 1. (1435.) szám
Ára: 1,50 Ft Katolikus hetilap 1974. január 6. (1435.) „CSAK SZÁJUKKAL HISZNEK" Századunk egyik legérdekesebb tudományos kísérletét hajtotta végre Thor Heyerdahl, a norvég származású óceáni kutató, amikor — 1947- ben — hat bátor társával egy balsafa kötegükből „összetákolt” vitorlás tutajon Dél- Amerika partjairól 97 nap alatt áthajózott a csendes-óceáni szigetvilágba. így akarta bizonyítani azt az elméletét, mely szerint a Húsvét-szigetek mai lakóinak ősei Peruból ilyen primitív hajócskákon jöttek át az óceánon, hogy új földet és hazát foglaljanak maguknak. Az életveszélyekben bővelkedő, kalandos utazásról írott könyvét — a „KON-TIKX’-t — sokan szerették volna megvenni az idei karácsonyi könyvvásáron, de kiadóink talán már el is felejtették, hogy a 62 nyelvre lefordított könyv magyar kiadásának milyen sikere volt annak idején. Thor Heyerdahl azóta is sokszor hallatott magáról, mert makacsul ragaszkodik feltevéseinek újabb és újabb igazolásához. Legutóbb újságírók előtt foglalta össze eddigi kísérleteinek eredményét. Amikor nyelvtudományi, néprajzi és vallástörténeti összehasonlításairól beszélt, az egyik újságíró megkérdezte tőle: — Hisz ön Isteniben? Egyáltalán látja ma valami értelmét a vallásnak? Heyerdahl így válaszolt: — Én kereszténynek tartom magam, bár elismerem, hogy egyes nézeteimet aligha fogadná el valamelyik katolikus vagy evangélikus pap ... Számomra Krisztus a legnagyobb egyéniség, aki valaha élt ezen a földön. Nem tudom elhinni, hogy megközelíthetetlen magasságokba távozott volna tőlünk, hiszen ő maga mondta: „Isten országa köztelek van”. Ha az emberiség csak egy csekély hányadát megvalósítaná, annak, amire Jézus példát adott, biztonságos élet és béke uralkodna a földön. — Mi a véleményem a vallásról?... Az, hogy a tudomány előre haladhat, de azokat a lényeges értékeket és belső igazságokat sohasem fogja kézzelfoghatóan feltárni, amit a vallás nyújt az embernek. ... Legszomorúbb, hogy manapság az emberek mégis elhanyagolják hitüket. Mintha vallásosságukat is csak valamiféle „ládácskában” őrizgetnék, amit csak vasárnap lehet kinyitni. Hétköznapokon másféle elvek szerint igazodnak. Ilyenkor „félreteszik” Istent, mintha Neki csak a templomban, a lobogó gyertyák s az orgonazúgás között volna helye. — Hogy miért távolodnak el a vallástól a mai fiatalok? ... Ez kézenfekvő: azért, mert azt tapasztalják, hogy az idősebbek — és sokszor szüleik is — meghazudtolják életükkel azt, amiben „szájukkal” hisznek... Beteg társadalmunkat egyetlen dolog gyógyíthatja meg: mindenki kezdje el a gyógyítást önmagánál. Mégpedig ott és abban, ahol és amiben sebzettnek vagy gyengének érzi magát. Ebben segít a vallás, ha komolyan vesszük: szembenézni önmagunkkal, felismerni sebeinket és gyöngeségeinket. (I.) Ami tartalmat, szépséget és boldogságot ad A pápa karácsonyi szózata VI. Pál pápa december 23- án, vasárnap délben, az Őrangyala előtt mondott rövid beszédében ezeket mondotta: „Boldog karácsonyt, kedves gyermekeink, boldog karácsonyt! Ezekben a napokban mindenki mindenkihez ezzel a közös jókívánsággal fordul. Az első ok, mint jól tudjátok, történelmi és vallási jellegű. Jézusnak, az Üdvözítőnek születése, a megtestesülés titka. Ne felejtsük el ezt az okot. Különben kioltanánk karácsony igazi lámpását, azt a lámpát, amely megvilágítja az egész életet, irányt, tartalmat, szépséget, boldogságot ad az életnek. Ezt az okot az imádságban, az egyházban ünnepeljük. Itt gyűl fel a fény létünk sötétségében. A boldog karácsonyra szóló másik ok emberi, egészen emberi. Abból adódik, hogy az életet ünnepeljük. Ennek örül az egybegyűlt család, szeretethez, egymás megbecsülésében, egyetértésében, a család békéjében, az otthon örömében. A kisgyermekek különösen is, de minden gyermek, a szülők, öregek, a rokonok, a vendégek, és az alkalmazottak is. Mindenkinek megvan a helye, amelyet egyszerű és tisztes méltóság ragyog be. Csak tudnátok elismerni és élvezni ezt a méltóságot! Mi lélekben ott leszünk minden keresztény családban, családiasan egybegyűlt közösségben, atyai áldásunkkal. És akik hiányzanak? Akik távol vannak? A betegek, azok, akiket a kötelesség megakadályoz abban, hogy a közös asztalhoz üljenek? A szegények, az alázatosak és a megalázottak ? Ez egy újabb ok a boldog karácsonyra. Őket sem szabad elfelejtenünk. A megemlékezés, a szerető érzés, az imádság, ha lehet, a szeretet valami apró jele pótolja elmaradásukat. A karácsony az egység ünnepe. Halottatoknak is adjunk helyet jámbor és szívből jövő megemlékezéssel. Sőt, akik talán ellenségesek vagy ellenszenvesek, azokat se fosszuk meg nagylelkű jóságunknak egy sugarától. Karácsonyi jókívánságunkban még a békére is gondolnunk kell. A karácsony a béke születésének ünnepe. .Biztosítsuk a békét elsősorban saját magunknak, saját lelkiismeretünkben. Tudjátok, hogyan megy ez. Vegyük fel a békét életünk eszmei programjába is. Kívánjuk a békét a világnak is, a nemzetek közötti és társadalmi békét jókívánságunkat fordítsuk imára. Ez a helyes politika és ezekben a napokban mennyire sürgető és reményt keltő politika. Karácsony ünnepének szíve tegye hatékonnyá keresztény jókívánságunkat. Boldog karácsonyt, boldog karácsonyt!” Karácsonyi ünnepi miséjét követően a pápa december 25- én délben a Szent Péter bazilika erkélyéről hagyományos Urbi et Orbi áldást adott az Örök Városra és a világra. Ezt megelőzően rövid beszédében ezeket mondotta: — Embertestvérek! Hangunk visszhangozza a mennyei üzenetet, mely évszázadok távlatából, mégis közelből szól, és mindig aktuális marad: ma született a Szabadító, Jézus Krisztus, az Úr! Ez az üzenet, melyből az egész emberi nem üdvössége támad. Felmerül a kérdés: ember fogja talán megmenteni az embert? Manapság sokan az antropológiát helyezik a teológia helyére. A keresztény értékek helyére az emberi értékeket helyezik, elfeledkezve az isteni igazságról, mely az emberi értékeknek végtelen értéket kölcsönzött. Az ideológiai párbeszédek stratégiai pontja ma a humanizmus. Nem a klasszikus kultúrát visszaidéző, történelmi humanizmus, hanem a modern kultúra és szociológia kozmikus utópiája, mely istenné akarja tenni az embert. Az embert proklamálja önmaga abszolút okának, így akarják az ember elidegenedésének ellenszereként az ember vitalitását erősíteni. Egy másfajta humanizmust, másfajta emberképet ünnepelünk mi karácsonykor. Ennek ma főbenjáró fontossága van. A helyes karácsonyi ünneplés az emberről szóló tudomány legmélységesebb igazságához vezet bennünket. Itt a válasz a nagy kérdésre: misztériummal teljes válasz. Az ember Isten képére teremtett, az egész teremtés ura, de az eredeti bűn bukásából a bűnök, bizonytalan remények, rendezetlenségek támadtak. Az isteni irgalom ígéretéből fakadt aztán az ember nagy reménye. Az ember nem tökéletes, tökéletesedésre szorul. Ez az igazi ember: a megváltásra szoruló ember. Ezért hirdetjük nektek, testvérek ezt az alapvető igazságot, melyben hisztek és éltek. És nektek is, akik szenvedtek, elhagyottak vagytok: megszületik a Megváltó! — A pápa ezután számos nyelven békés karácsonyt és Krisztusban való örömet kívánt. Rómában karácsony napján délben 18 fok volt és sok-sok ezer ember jelent meg a Szent Péter téren. Tél közepén De mi még szemlátta Mennyországot látunk szemnemlátta vágyainkban is, minden elképzelés hamis. Ha Tirol havát láttam is, fénylő jégvirágfüzért, az is elolvad, csillámgyöngy göröngyként hull szét, a hegyek önként simulnak völggyé, a völgyek hegyekké toronylanak, a csúcsok belül lejtenek, sodró, egymásba font, hullámzó táncban. Ami szépet itt láthatunk, láttam, az nem elég, az nyög a többért, azért ragad el az öröklét, végre nyugodtan szemlélődni, violák, bordók, fénylő feketék, titánfehérek, aranyskarlátok, cinóberek. Ezért vetik el testünket, árva magot, elemésztődni. A tél közepén most már naponta várjuk a végét. Eljön. Ki nem meríthető tenger lét, hosszú, széles, tértelen mély, magas. A sirályok lehullanak, végelgyengülés. Pillanat. Egyik bezárul, másik nyílik. Türelmesen sétálj a sírig. Demeter István Iparművészeti tárgyak a Keresztény Múzeumban Az újjáalakított esztergomi Keresztény Múzeumban, a közel tízezer darabból álló gazdag iparművészeti gyűjtemény anyagából állandó kiállításon mutatják be a legszebbeket. A kilenc évszázadot felölelő anyag — ötvöstárgyak, kerámiáié, porcelánok, üvegtárgyak, elefántcsont-faragások — zöme Ipolyi Arnold hagyatékából és az itáliai San Marco herceg magyar származású feleségének, Nákó Milevának gyűjteményéből került a múzeumba. E műtárgyak többsége világi használati tárgy. A legrégibb egy 10. századi elefántcsontból faragott ládikó. Az Erdélyből származó, 17-18. századi kupákból álló gyűjtemény között van Bethlen Gábor — 1621-ben készült — nemesi monogramjával és címerével ellátott aranyozott pohara. Iparművészeti szempontból különösen figyelemre méltóak a 17. századi, ötvös foglalatú, úgynevezett kókuszserlegek Látható a múzeum gazdag szelencegyűjteményének egyik kiemelkedő darabja. Az 1632- ben Besztercebányán készült kis dobozka ünnepi viseletbe öltözött bányászokat ábrázol. Az állandó kiállítás „legfiatalabb” darabja egy esztergomi ötvösművész 1780. körül készített ezüst cukortartó szelencéje. Ennek különös értéket ad az a tény, hogy a korabeli esztergomi ötvösmesterek műveiből kevés található Magyarországon. NÉGY VILÁGRÉSZ IFJAI EGY BETLEHEMES JÁTÉKBAN A Villányi úti Szent Imre plébániatemplomban december 24-én délután 4 órakor székely népviseletbe öltözött fiatalok mutattak be látványos betlehemes kórusjátékot. A szép hangú Mária kalocsai népviseletben jött közéjük, mint aki valóban „messziről” érkezett Betlehembe. A három királyokat igazi afrikai néger, ázsiai hindu és dél-amerikai uruguayi ifjú alakította. Mindnyájan hazánkban tanuló egyetemisták, akik eredeti népviseletük jellegzetes darabjait öltötték föl erre az alkalomra. Ilyenképpen a betlehemes népi játékban négy világrész ifjúsága szerepelt. Az egyház valódi ereje Minden hivő keresztény tagja a krisztusi közösségnek, mi több, tagja Krisztus testének. Bármily szerényen és bármily gyarló módon is, de minden hivő keresztényben jelen van Krisztus és egyháza. Mindannyiunk által hirdeti a jó hírt, az evangéliumot és minden teremtmény számára végzi e hirdető munkát (Mk 16, 15). Az egyháznak minden tagja mérhetetlen kincsekkel rendelkezik: az emberi méltósággal és Isten gyermekeinek szabadságával. Ugyanakkor minden egyes tag vállára súlyos feladat is nehezedik: élő kandeláberként kell világítania. A maga módján és életkörülményei között, minden egyes tag az Ige szolgálatában is áll. Az élet minden területén, minden evilági munkánk közepette is az Urat hordozzuk szívünkben és az ő evangéliumáról kell tanúságot tennünk. Minden keresztény fölött az evangélium fog ítéletet tartani. Az egyház létének alapja, életének célja, küldetésének lényege: az evangélium hirdetése, megváltása, az élettel való tanúsítása. Ebben az értelemben minden hívő keresztény „küldött”, azaz apostol. Az egyház egyetlen valódi ereje: a hit megváltása. A tanúságtétel minden diadala Jézus Krisztus diadala. Szennay András Az egyház a dél-amerikai államokban A Christ in der Gegenwart c. lap beszámolót közöl arról a szociális tevékenységről, amelyet a katolikus egyház szervezetei a dél-amerikai államokban folytatnak. A katolikus egyház — írja a lap — nagy eredménnyel vesz részt egyesületei és intézményei segítségével Latin-Amerika számos államában az országfejlesztés munkájában. Bolíviában a minap Tapia művelődésügyi miniszter elismeréssel szólt az egyház, különösen a szerzetesrendek munkájáról, amelyet az írástudatlanság megszüntetése érdekében végeznek. Venezuelában a caracasi katolikus egyetemen szervezet alakult a szociális téren elmaradottak, gondozásra szorulók támogatására és a közművelődés terjesztésére. Főleg a nagyvárosok szegénynegyedeiben dolgoznak a szervezet tagjai; számos iskolát, kórházat patronálnak. Venezuelában 26, Bolíviában 44, Peruban 16, Equadorban 12, El Salvadorban 4, Panamában 3, Nicaraguában pedig egy iskola védnökségét látják el. Katolikus püspökök Indira Gandhinál India miniszterelnöknője Indira Gandhi hosszabb megbeszélést folytatott a katolikus püspöki kar több tagjával. A miniszterelnöknő hangsúlyozta, hogy személyes garanciát vállal a vallásos kisebbségek, így a katolikus egyház híveinek szabad vallásgyakorlatáért. Elismeréssel szólt a katolikus egyház szociális és kulturális nevelő munkájáról, ami azért is nagy jelentőségű mert a katolikusok nagyrészt az ország szegényebb néprétegeihez tartoznak. Papok a közlekedési balesetek csökkentéséért Világszerte növekszik a közlekedési balesetek gyermek áldozatainak száma. A Német Szövetségi Köztársaságban 1973-ban kereken 75 000 tizenöt éven aluli gyermek vesztette életét közlekedési baleset során. A balesetet szenvedettek legnagyobb része gyalog-járó volt. A katolikus papok most egyházmegyéik elöljárósága útján fölajánlották szolgálataikat a gyermekek közlekedési baleseteinek csökkentése érdekében. Fölvilágosító előadásokat tartanak, filmeket mutatnak be és minden alkalmat fölhasználnak az óvatos közlekedés szabályainak népszerűsítésére. A1 Egy falusi orvos naplójából Tegnap még tavasz volt, bujkált a napsugár, ma hós eső szitál. Szegény a kis falu, sok a betege most, kifárad az öreg falusi orvos. Újra átgondolom minden esetemet, lámpát gyújtok, s olvasni kezdek. Ablakom hirtelen megzörgetik, vékonyka hangok kórusban kérdezik: „Szabad-e bemenni, magyar Betlehemet verssel köszönteni?” Gyertek csak! — kiáltom. S előlép a homályos sarokból, kivel már senki nem gondol: egy régi, kórházi karácsony, emlékem, ifjúságom. • Pesti járványkórház, karácsonyi napok, sok a tennivaló, inspekciós vagyok. Elfáradtam, nehéz volt a nap, vacsorázom , beteghez hívnak. Otthagyok mindent, számban még a falat, sietős léptekkel gyúrom már a havat. Riadt anya ölén bágyadt gyermek fekszik, arca hamuszínű, nehezen lélegzik. A szeme nyugtalan, kezei hidegek, görcsösen szorongat, egy papírsüveget. „Betlehemes volt, ott is fázott agyon”, súgja maga elé a szegény munkásasszony. Két napig vívódott, lázálmában beszélt, kérte a süvegét, hófehér kis ingét, mégis meggyújthassa betlehemi mécsét. Karácsony délután őriztem az ágyát. Bent a nagyteremben a Szentestét várják. Romlik a pulzusa. Csodát vár az anyja. Torkomat a sírás görcse szorongatja. Csöndes suttogásra nyílik most az ajka: „Sötét a betlehem, nincs elég angyala”. Ablakon, kinéztem, erősen havazott. Lassan belepett a hó egy kis lábnyomot. Cseng benn a teremben karácsonyi ének, s kint is végeszakadt már a szenvedésnek. Kopognak, belépnek, halkan énekelnek. S mikorra megkezdik a betlehemes verset, beálló sötétben elfújom a mécset. Cs. L.